Elromlott, megjavult

Úgy tűnik, hogy Bori alvókája egyszerűen elromlott, legalábbis, ami az éjszakákat illeti. Milliószor felkel, nagyon keserűen sír ilyenkor, és mostanában majdnem minden éjszaka van egy olyan fél-egy órás periódus, amikor nem tud/akar visszaaludni. Nem kell mondanom, hogy milyen fárasztó ez...

Természetesen találgatjuk, hogy mi lehet az ok (a saját szobára vágyás mellett, ami, ha lenne megkönnyítené a helyzetet, de egyelőre nincs igazán jó megoldás), ilyenekre gondolunk:
- Talán már jönnek a felső fogak?
- Lehet, hogy a pocakja bántja, mert még nem szokta meg a kanalas kaják megemésztését?
- Esetleg a mozgás- és/vagy személyiségfejlődése újabb lökést kapott, és ez zavarja a pihenésben?
- Vagy talán a szeparációs szorongás miatt gyakran eszébe jut a Mamát keresni, és ha nem találja meg azonnal, akkor nagyon elkeseredik ezen?

Tény, hogy amikor felébred, akkor nagyon fáradt, látszólag visszaalvásra vágyik, de se a szopi, se a nagyágyba tevés, se a kézben ringatás nem hoz hosszú távon eredményt. Egy idő után panaszkodni kezd, de az ágyában se tud visszaaludni, ami eddig mindig bevált.
Most igazán csak egy dologban bízunk, abban, hogy ez a jelenség ahogy jött, úgy hamarosan (NAGYON hamarosan) távozni is fog.

Jó hír viszont, hogy Barnus a napokban szuperül kezdett "működni". Minimális veszekedéssel, rászólással, kiabálás nélkül zajlanak a napjaink. Persze azért nem csinálja meg mindig azonnal, amit kérünk tőle, de pl. a "jól hall ez a gyerek?" téma lekerült a napirendről. Nagyon örülök ennek, mert annyira élvezetes így vele együtt lenni: szuper társaság az okos megjegyzéseivel, meg a hihetetlenül jó memóriájával.