Ilyeneket mondok

A Mama megkért, hogy soroljam fel, miket tudok már mondani. OK.
Persze, nem biztos, hogy mindenki értene mindent, de azért a Mama a Papa és a Barnus már perfektek, így szerencsére nem kell mindent huszonötször elmondanom. Az nagyon mérgesítő lenne. De azért mindig mindent jó hangosan mondok, hogy biztosan értsék, azaz, hogy biztosan megtörténjen, amit szeretnék.

A múltkor például, mikor mentünk megnézni a Corvin pici baba testvérét, akkor a Mama odafelé kérdezte tőlem az autóban, hogy:
- Bori, tudod, hogy hogy hívják a babát?
Mondtam is rá, hogy:
- Baby.
(Aztán kiderült, hogy igazából Seldon a neve.)

Meg amikor a tegnap itt volt a Sam és kint voltunk a kertben játszani és láttunk a szomszédban egy nyuszit, akit mindenki bunny-nak hívott, mert amikor itt a Sam akkor angolul beszélünk, akkor én azért mondtam helyesbítésül, hogy az igazából egy "nyuszi".

Mondok aztán még olyanokat, hogy: "köszi Mama", meg, hogy "gyere", és sokszor szoktam kérdezgetni, hogy "miért?" (mert nagyon érdekel, hogy mi miért van, tényleg), meg, hogy "hol van?"de azt is tudom mondani, hogy "swiper, no swiping" és azt is, hogy "mentőautó", ha meghallom, hogy a közelben szirénáznak valahol.

Ezeken kívül is szinte mindent ki tudok már mondani, ha nagyon akarom, és szeretem is nagyon utánozni, amiket a többiek mondanak.

Énekelgetni is nagyon tudok már, jó pár dal van a repertoáromban, és újabban a Mama mindig lefekvés előtt is énekel nekem, a bújáshoz, és akkor kérem, hogy a "bóbitát", és már fújom is, hogy "bóbita, bóbita játszik", mert az a kedvenc strófám.