Közös vacsorák

Nemrégen jött hozzánk vendégségbe Brian, a Papa barátja, és mikor kiderült, hogy velünk is fog vacsorázni, annyira örültem! Én nagyon szeretek másokkal együtt vacsorázni!
A Papa erre az alakalomra csinált finom csikrepörkötet, és volt nokedli is (amit még a Nagyi csinált régebben), meg savanyú ubi!

Aztán vasárnap délután átjöttek hozzánk Dan és Dione, és ők is velünk vacsoráztak! Nagyon örültem!
A menü aznap este is különlegesen finom volt: répaleves és sült lazac tarhonyával (vagy rizzsel). És a végén a desszert, amit Dione hozott: földtorta gilisztával!
Nyami!

(Nem volt ám igazi föld, és a giliszták is gumicukorból voltak! Jó vicc!)

Tegnap este pedig jött a ráadás, Annuskáék hívtak minket egy közös vacsorára egy japán étterembe! Nagyon jó volt az is. Barnus egy uborkás, angolnás szusit választott, és én is kipróbáltam. Olyan finom volt, hogy ketten megettük az összeset! Volt még mindenféle más szusi is, meg leves és edamame.

A Mama is adott az ő csirkéjéből és zöldségeiből, úgyhogy jól teleettük a pocakunkat!
Remélem, még sok ilyen közös vacsoránk lesz mostanában!