Viszont, Bori leesett a hátsó kertünk játszóterének tetejéről. Szóval, volt ijedtség.
Tegnap történt, mikor átjöttek hozzánk Dan és Dione, meg Cecily és családja beszélgetni, játszani, együtt vacsorázni. Nagyon jól tellt az idő, a gyerekek még a meglehetősen hideg kismedencébe is bementek kicsit. Vacsorát először a gyerekeknek adtunk, aztán mehettek vissza játszani, hogy a felnőttek nyugiban ehessenek.
Így is lett, de az evés közepént egyszer csak nagy reccsenést hallottunk, mindenki odakapta a fejét a játszőtérhez, és láthattuk, hogy Bori esik lefelé a tetejéről. Mi a Bencével -utólag egyeztetve- lassított felvételben láttuk, ahogy halad lefelé és közben már rohantunk is oda. Úgy néz ki, hogy a fogócska közben Bori úgy döntött, az lesz a legjobb, ha ő felmászk az építmény tetejére, mert akkor tuti nem fogják elkapni. Igen ám, de a tető az egy erős textilből van, és már kicsit öreg, de egyébként se arra van tervezve, hogy elbírjon egy nyolcévest. Úgyhogy leszakadt Bori alatt.
Bori nem mozdult, nem sírt, de kérésre tudta mozgatni a végtagjait, úgyhogy felsegítettem, és megnéztem, hogy milyen a háta. Nem volt nyoma sérülésnek, és tudott állni. A fejét fájlalta, meg egy idő után a szemét valami furcsa okból.
Aztán pár perc sírás és összebújás, megnyugvás után már szaladt is játszani.
Mi még jó ideig remegtünk, az összes felnőtt fejében lefutottak a létező legrosszab verziói ennek az esetnek, amik szerencsére nem történtek meg. Én még este is nehezen tudtam ezektől szabadulni.
Lefekvéskor megbeszéltem Borival, hogy mennyire örülök, hogy nem lett baja, de lehetett volna, és megígérte, hogy máskor jobban átgondolja majd, hogy mit csinál.
Hát, remélem.
Hogy egy kicsit vidámabban legyen vége ennek a bejegyzésnek, itt van a videó, amit Dan, a szomszédunk készített a gyerekek segítségével pénteken. Az iskolákat támogató triatlonra csinálta, hogy segítsen a felkészülésben. Szerintme nagyon jó lett!
https://youtu.be/AGqa2ySxM3w
No comments:
Post a Comment