Korcsolyaverseny Beaver Dam-ben

Csak mi ketten mentünk Borival, mert elég sokat kellett autózni oda-vissza és hát egy ilyen kori verseny azért nem olyan nagyon érdekes (kivéve azt a 3 percet, amikor Bori van soron). De megérte, mert megint gaydagabbak lettünk egy csomó tapasztalattal, egy éremmel és egy kupával: Bori második lett az elements-ben és a programban is.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy az edző Borira bízta a döntést, hogy a programban a "spiral"-t csinálja (egy olyan hogy egy lábon siklik, a másikat meg minél magasabbra emeli, lényegében mérlegállás szerűen), vagy a lábelkapásos emelést. Utóbbi sokkal nehezebb, mert hátranézés nélkül kell a korcsolyát megragadni magad mögött és aztán a kezeddel jó magasra húzni, és a törzsed is magasabban van így. Borinak ez nagyon szépen megy, amikor jól sikerül, így:

Csak nem mindig sikerül jól. Úgyhogy bár a gyakorlásnál mind a kétszer megcsinálta rendesen, azért végül a programban úgy döntött, hogy marad a spiral-nál. Senki nem szólt bele. Szerintem azért nagy dolog ez, mert fel tudta mérni, hogy van benne rizikó, sokat nem nyer vele, viszont ha elesik, azzal elég sokat veszíthet.

Az eredményével nagyon elégedettek vagyunk mindannyian, kedden pedig folytatódnak az edzések.

Amíg mi elmentünk, addig a többiek itthon voltak, Blankit Miki elvitte játszótérre, Barnus és Bence meg sütöttek babana bread-et. Aztán délután a két nagy fiú elment teniszezni, vacsora után pedig csaptunk egy nagy Dixit party-t.