Pénteken dél körül volt az időpontom, 9 utánra mentünk oda (pont jól jött ki, mert így a gyerekeket még el tudtuk indítani az iskolába és volt idő odavezetni az American Center-hez, ami innen olyan fél óra).
Nagyon menő hely, tisztára "state of the art" és teljesen újnak tűnik. Saját kijelölt nővérem volt, Jack, aki végig velem volt előtte és utána.
Átöltöztem a vicces, meleg levegővel felfújható köpeny-hálóingbe, kaptam a bal lábamra kompressziós-harisnyát, bekötötték az infúziót és mindenféle felkészítő gyógyszereket is kaptam, hogy a hajhálóról és a csini zoknikról ne is beszéljünk.
Aztán jött a sebész (Dr. Baer), aláírta a jobb térdemet és már toltak is a műtőbe. Teljes altatlás volt, úgyhogy nem az oxigén maszke feltétele után semmire sem emlékszem, a következő emlékem az, hogy szólongatnak, ébresztő!
Minden jól sikerült, olyan 5 felé jöhetett Bence és mentünk haza. Onnantól csak aludtam lényegében másnap reggelig. Egy vicces hűtő berendezés is volt a kötés alatt, hogy hidegen tartsa a térdem éjjel-nappal (na, úgy próbájon valaki aludni!).
Mostanra szépen lement a jobb lábamon a duzzanat, leszedtem az eredeti kötést és a hidegen tartó berendezést, ma már voltam fizikoterápián is, és lehet kezdeni az erősítést.
No comments:
Post a Comment