Az óceánon túl (... de van, amikor innen): A tűzzel játszni...

... nagyon izgi!

Ez elmúlt héten erre volt lehetőségem a Dodgeville mellett lévő (tőlünk olyan egy órányi távolság) Adamah (héberül föld, agyag a jelentése ennek a szónak) művészeti központban.

Ez egy bentlakásos elvonulás volt, a vezetője Jarred Pfeiffer, aki a LaCross-i UW kerámia professzora és a témája a "Roku, barrel pit and saggar firing" volt. Ez a négy alternativ kiégetési módszer nem a hagyományos kemence használatával történik és alacsonyabb hőfokon kerül a kerámia tárgy kiégetésre. Ennek eredményeként nem is használható étkezési tárgyakhoz, mert nem vizálló és ételeket-italokat nem lehet beletenni, viszont nagyon érdekes és szokatlan eredményeket lehet elérni ezzel.

Ez már magában is nagyon izgalmas téma, plusz egy keramikus bartommal együtt mentünk, plusz igy öt éjszakára kiszakadtam a megszokott kerékvágásból és érdekes, új élményekkel töltődtem fel, na meg állandóan az agyag társaságában lehettem, ami nekem szuper érzés!

Itt van sok-sok kép az elvonulásról.

Első nap, bepakolás és indulás:

Megérkezés, körülnézés - Nizar, akivel a Dogzhu studioban közösen járunk már volt sokszor Adamah-ban, úgyhogy ő körülvezetett.

Második nap, bemutatkozás.

Az első projekt, saggar firing. Ehhez a módszerhez vesszük a már kiégetett (bisque) kerámiát, rárakunk mindenféle szerves vagy szervetlen anyagot, betesszük az egészet egy papirzacsiba amit jó szorosan összekötözünk és aztán folyékony agyaggal és újságpapir darabokkal papermache-t csinálunk köré. Ezt kiszáritjuk, majd a kemencében kiégetjük az egész csomagot. Az eredmény elég kiszámithatatlan, de a folyamat nagyon érdekes és lettek jópofa, klassz minták belőle.

Mi hétfőn csomagoltuk be, aztán száradt és csütörtök reggel lehetett kinyitni a saggar-okat.

Az egyik csomagom tartalma

Felnőttként játszani az agyaggal szuper klassz!

A papermache csomag, most már csak száradnia kell

A kiégetett csomag, fel lehet nyitni! Olyan érzés mint kinyitni egy főtt kemény tojást.

A csapat alkotásai

Ez a négy volt az enyém.

Hétfőn a másik projekt az első barrell firing volt. Ehhez szintén mindenféle anyaggal felruházzuk a kerámiát (vannak dolgok, amiket ragasztóval ráragasztunk, másokat dróttal vagy alufóliába csavarva teszünk rá), ezeket aztán egy felálliott fém hordóba tesszük, köré rakunk újságpapirt és fa törmeléket, majd az egész mágját meggyújtjuk. Mikor már leégett valamennyira akkor letakarjuk éjszakára és másnap kivesszük a kerámia tárgyakat.

Csináltunk ilyet később pit firing-gel is, ami hasonló mint a barrel, csak ebben az esetben egy gödörbe, vagy a ahogy mi csináltuk egy beton tégálakból kirakott fölt feletti tűz-verembe tesszük a kerámia tárgyakat.

Ilyen égetés többször is volt, az eredmények mindkét esetben elég változóak lettek, pár dolog, amit csináltam egész tetszetős lett!

Ez a barrel (fém hordó), itt éppen töltjük meg krámia tágyakkal.

Készen állnak a hordók a tűzgyújtásra.

Másnap reggel, kiváncsian nézzük az eredményeket.

Újabb próbálkozás, ez a fém drótos darab később klassz fekete vonalakat kapott.

Hoztam magammal a gyerekek régi iskolai munkáiból, hogy rituális égetéssel elbúcsúztassam a gyerekkorukat.

Nem is rossz eredmények!


Pat, az idps és tapasztalt keramikus (ő is az egyik résztvevő volt, de sokat segitett a tanárnak) megmutatott nekünk egy másik fajta hordő égetési módszert).

Kedden délután aztán elkezdődött a raku projekt, ami három napon keresztül ment és mindenkinek a legjobban tetszett. Ennél a módszernél a kerámia tárgyakat mázzal boritjuk be (ez eddig szokásos), ez a máz lehet ún. crackle glaze, ami az égetés után leválik a tárgyról és érdekes mintákat hagy rajta. Vagy lehet raku glaze, ami fémes hatást erredményez a tárgyon.A folyamat legizgalmasabb része az, hogy a tárgyakat felhevités után (1800-1900 F fokosan) kivesszük a kemencéből és egy vödörbe helyezzük, itt rászórunk valamilyen éghető anyagot (fűrészpor vagy újságpapir), ettől lángra lobban, amikor aztán rögtön lefedjük és hirtelen lehűtjük. Kis idő után a kerámia tárgyat ki lehet venni a vödörből és megcsodálni.

Ezzel a módszerrel szinte lehetetlen nem valami csodás és szuper érdekes eredményt kapni. Mindenki teljesen odavolt érte és alig győztük tölteni a kemencét (amit egyébként lényegében egy gázpalackhoz csatolt lángszóró fűtött, úgyhogy "teljesen biztonságos" volt).