Autók a falon és boltosjáték

Képzeljétek, ma csináltunk a Mamával egy autós montázs képet a falamra, és olyan szép lett! Van rajta egy csomó Dodzsi, Chrysler, Ford és még jó sok féle autó.Úgy csináltuk, hogy még régebben a Mama kivágott az újságokból mindenféle autókat nekem (én mondtam meg, hogy melyiket), és most ezeket elővettük és felragasztottuk egy nagy papírra. Ehhez azt a ragasztót használtuk, amit nem olyan régen vettünk, és amivel könnyebb ragasztani, mert csak oda kell dörzsölni a papírhoz, aztán megfordítani a papírt és már oda is ragad. Így én is jobban tudok ragasztani, mint a másikkal, mert nem kell egyszerre nyomni és húzni.
Mikor készen lettünk (azaz már nem lehetett több autót sehová sem felragasztani a papírra), akkor feltettük a képet az ágyam végéhez a falra.
Amikor a Papa megjött a munkából, akkor az volt az első dolgom, hogy megmutassam neki, milyen szép autós képem van! Mondtam is a Papának, hogy ezt én csináltam egyedül, de mikor kérdezte, hogy segített-e a Mama, akkor bevallottam, hogy egy kicsit igen.

Szóval, délután ez volt az egyik foglalatosságunk. Aztán játszottunk még sok lufizást a Nagyival és a Nagypapával, meg vonatoztunk is, és aztán este még boltosat is játszottunk! Az nagyon jó volt!
A Mama ugyanis adott nekem egy meglepetés ajándékot: egy boltosos játékhoz való pénztárgépet meg pénzeket és "árukat". Úgyhogy akkor jó sok mindent eladtam mindenkinek, meg én is vettem mindenféléket, és akkor fizettem hitelkártyával, és nagyon jót játszottunk.
Ez a sok benti program egyébként azért volt, mert délután majdnem végig esett az eső, és így nem lehetett kimenni.
Délelőtt se volt túl kellemes odakint, így ma a játékboltba mentünk a játszótér helyett a Nagyiékkal, és a Bori is jött. Ő ott végig aludt egyébként, a Mama meg elment bevásárolni, és a végén együtt jöttünk haza.
Ebédre rántott husi volt, mindenki együtt evett, kivéve a Borit, mert ő akkor megint csak aludt (a Mama szerint az oltás miatt ma nagyon sokat kellett aludnia).

Este meg a boltosozás után volt vacsora, ami ma szendvics volt nekem, és a tévénézés közben eszegettem meg. Ma is Dórát néztem. Aztán mentem zuhanyozni és aludni.

Bori szuri

Teljesen hihetetlen, de a Bori szuperül alszik éjszaka! Már egy jó pár hete csak egyszer kel fel, és talán remélhetem (háromszoros kop-kop-kop), hogy ennek az ideje is egyre későbbre tolódik. Ma például lehúzott 10 órát egyben, így csak 6 körül ébredt fel az esti 8 körüli lefekvés után! Ez nagyon jól esett nekem!
Az is nagyon jó, hogy esténként már szépen elalszik egyedül a fürdés-masszázs-szopi után. És már a pocakján fekve is el tud aludni, ami régebben nem ment neki (csak hanyatt, úgyhogy elalvás után mindig átfordítottuk a pocakra, hogy mélyebben tudjon aludni), mert hason fekve mindig emelgetni kezdte a fejét alvás helyett, akármilyen fáradt is volt.

Szóval, ma reggel eléggé kipihenten ébredtünk (bár nekem még mindig van egy nagy rakás felhalomozott alváshiányom), ráadásul Barnus is egész sokáig, olyan fél 8-ig aludt.
Ma reggel Miki nagypapa jött át először, így Bence készülődése alatt és munkába indulása után Barnus vele játszott nagy erőkkel. Aztán, mikor a Nagyi is átjött és Bori is felébredt, akkor Barnus átpártolt a Nagyihoz, Bori pedig a Nagypapánál kötött ki, amíg én a mosást intéztem. Nagyon jól szórakoztak, és Bori is beült mesét hallgatni a gyerekszobába.Mikor elkészült a mosás és Bori is visszaaludt, akkor mi Barnussal elmentünk egy kis beszerző körútra. Vettünk grillcsirkét is, ez lett az ebéd. Mikor hazaértünk, gyorsan megebédeltünk és letettem Barnust aludni, mert menni kellett Borival az orvoshoz, a két hónapos ellenőrzésre. Ezután Borit álmában felöltöztettem (ma nagyon hideg volt, és fújt a szél, meg csepergett az eső, így kapott egy polár overált), és betettem a kendőbe; nem is ébredt fel.
Elmetróztunk a dokihoz, és még az ő időpontja előtt gyorsan megejtettem az esedékes vérvételemet is.

A doki el volt ájulva a Boritól, és mindent rendben talált nála. A combocskákon található hurkák láttán pedig nevetve kijelentette: "Látom, etetnek téged rendesen!". Szépen növöget is Bori, most 58 centi és 5360 gramm.
Sajnos ma oltást is kaptunk, két szúrás is volt, mindkét combjába egy. Az elsőnél még egészen hamar megnyugodott Bori a szúrás után, de mikor következett a második, akkor már rendesen kiborult (érthető is). Szerencsére a szopizás hamar megnyugtatta, és hazafelé már akkor elaludt, mikor kiléptünk az épületből.
A láza szerencsére nem ment fel, de adtam is neki lázcsillapítót előre, ahogy a doki utasított. Ezt azért ajánlotta, hogy elkerüljük a láz hirtelen felkúszását, ami lázgörcsöt okozhat.

Délután Bori elég jól aludt itthon, Barnus és a nagyszülők pedig elmentek játszóterezni, mert kicsit jobb idő lett.
A szokásos esti menet után fél 9-kor már minden gyerek aludt.

Ma volt a buli

Szóval, akkor ma volt az Adrienn szülinapi bulija, és volt torta is! Alig győztem kivárni, hogy végre előhozzák, és lehessen enni belőle!

Az alvás után mi előre mentünk a Papával a biciklivel az Adriennékhez, mert a Bori még nem tud biciklivel jönni, így őt a Mama a babakocsival hozta. Mikor megérkeztek mi már javában játszottunk, de azért beszaladtam a Mamához köszönni a hálószobába, és megnézni, mit csinál a Bori (aludt).
Aztán tovább játszottunk, és a Bori is felébredt egy idő után.
És aztán jött a torta is, és volt rajta gyertya, öt darab, mert az Adrienn öt éves lett. Mindet el is fújta, és akkor lehetett enni belőle, nagyon finom volt!
Utána meg kibontotta az Adrienn az ajándékokat, és nekem ez annyira tetszett, hogy javasoltam is, hogy egyet vigyünk haza közülük, de nem lehetett. Azért, mikor hazamentünk, akkor én is kaptam ajándékot (meg a Bori is), és aztán azt itthon ki is bontottuk, és egy szájharmonika volt benne, meg gumicukor! Nagyon jó kis ajándék ez, és a harmónikát meg is tanultam rögtön fújni.
A mai nap másik nagy eseménye az volt, hogy megérkezett a Miki nagypapám! Reggel már együtt jöttek át a Nagyival, és hozott nekem egy szuper autót is! Jókat játszottunk együtt, és aztán elmentünk a játszótérre hármasban. Nagyot saraztunk, meg még a furcsa labdával is játszottunk. Az ebédet együtt ettük meg, és aztán én mentem aludni.

Aztán jött a buli, és mikor hazajöttünk, a vacsora. A vacsora után megnéztem egy Dórát és még a fürdés előtt átjött a Nagyi a bicikliért, úgyhogy akkor gyorsan megmutattam neki a harmonikázási tudományomat. Nagyon tetszett neki.
Aztán mentem fürödni meg aludni.

Nem ma volt a szülinapi buli

Elmentünk ma az Adrienn szülinapi bulijára, de kiderült, hogy nem ma van, hanem holnap lesz (a Mama rosszul emlékezett)! Azért jól szórakoztunk így is!

Mielőtt ezt elmesélem, azért még a tegnapi napról annyit, hogy eléggé lehült a levegő, így délelőtt, mikor a játszótéren voltunk, a Mama és a Nagyi kicsit fáztak. Mi a Percyvel nem éreztük ezt egyáltalán, jót játszottunk a sarazóban. Aztán estefelé meg kimentünk még egyszer, akkor már a Papa is jött, és mivel nagyon fújt a szél, a focipályára mentünk sárkányt eregetni. Viszont a szél olyan erős volt, hogy a sárga sárkány megadta magát és szétment, úgyhogy akkor már csak a Micimackóssal lehetett játszani, de az meg folyton körbe ment. Mindegy, azért jó volt az eregetés így is.

Ma délelőtt garage sale-eket mentünk nézni, találtunk is jó sokat. De nem vettünk semmit egészen az utolsóig, ahol a Mama talált nekem egy nagy betűs puzzle-t és hat Bob the Builder-es könyvet. Nagyon örültem ezeknek, az alváshoz a mesét már a Bob-os könyvből olvasta nekem a Mama.

Mikor felébredtem az alvásból, akkor indultunk az Adriennékez. Ott pedig kiderült, hogy nem ma van a buli, és akkor már majdnem hazajöttünk, de a Bálint ragaszkodott hozzá, hogy azért menjünk be, és ennek én nagyon örültem, mert így tudtam játszani az Ilonáékkal. Sőt, miután bent játszottunk elég sokat, felkerekedtünk az Adrienn, az Ilona, a Nagyi, a Papa és én, és elmentünk az Ilonáék játszóterére játszani. Kicsit később a Mama és a Bori is jöttek utánunk.
Nagyon jót játszottunk, de sajnos történt egy kis baleset is, az Adrienn nekiszaladt az egyik oszlopnak, és nagyon megütötte a fejét. Sírt is, de a Mama megvígasztalta, és egy néni hozott neki jeget, és akkor azt szorították a fejéhez. Én nagyon aggódtam az Adriennért és folyton kérdezgettem, hogy már jobban van-e. És aztán egy idő után jobban is lett szerencsére.

Mikor már kijátszottuk magunkat, meg megettünk az összes Cheerios-t és mindenki elég fáradt lett, akkor elindultunk visszafelé. Akkor megláttam, hogy az Ilona beült az én helyemre a dupla babakocsiba, és akkor nagyon elkeseredtem és sírni kezdtem. A Mama kért, hogy hagyjam abba, mert ez nem szép dolog, és majd beleülhetek, ha hazavittük az Ilonáékat, de én nem tudtam abbahagyni a sírást, mert az az én helyem, és nem akartam semmi mást, csak oda beülni.
Végül is sikerült aztán abbahagynom a sírást, és be is ülhettem a kocsiba tényleg, mikor odaértünk az Ilonáék házához és ők bementek a Mamájukkal.

Aztán hazametróztunk és ettem túrógombócot meg néztem Dórát fürdés előtt. Aztán mentem aludni.

Kisebb tévedések

Barnus hihetetlen módon okosodik, így napról-napra értelmesebben, kifejezőbben beszél. De azért néha becsúszik egy-egy mókás hiba, ami abból fakad, hogy néhány szó jelentését még nem sajátította el tökéletesen.

Ilyen például a még-már összekeverése, és a majdnem nem teljesen helyes használata.

A Nagyival lufiznak: azt játsszák, hogy a Nagyi felfújja a lufit, aztán odaadja Barnusnak, aki nagy hévvel feldobja a levegőbe és sikítozva kacagva figyeli, ahogy a lufi össze-vissza röpköd a szobában, míg ki nem megy belőle az összes levegő. Nagyi megkérdezi Barnustól: "Szeretnéd te is felfújni a lufit?" Mire Barnus: "Én nem tudom felfújni a lufit, de majd megtanulom." Mikor ezt az esetet nekem elmesélik a játszón, Barnus így mondja a fentieket: "Én már nem tanultam meg felfújni a lufit."

Barnus rizst eszeget a székében, és abból persze jó pár szem szerteszét hever a földön körülötte. Lenéz a földre, észreveszi a rizst és azt mondja: "majdnem leesett a rizsi, Mama".

Aztán van még egy dolog, ami egyelőre nem helyesen van jelen Barnus beszédében: a felszólító mód használata. A lufi felfújását például így kéri: "Mama, felfúj a lufit!" (ez főleg az igekötős igék felszólító módjára vonatkozik). Vagy este a Backyardigans nézésekor így kéri Nagyit: "Nagyi, ideül mellém".
Szerencsére azért így is teljesen jól lehet érteni, hogy mit szeretne.

Bori is ír (már két hónapos)

Először arra emlékszem, hogy minden homályos volt, meleg és puha vett körül. Néha valami kellemeset éreztem a távolból, és egy nagyon megnyugtató hang is dobogott körülöttem.
Aztán a meleg és puha eltűnt körülöttem és szorított-szorított minden erősen. Úgy éreztem, ki kell jutnom innen, de nem tudtam, hová kerülök, és hogyan jutok oda.
Minden megváltozott hirtelen, hideg lett és száraz, valami belém költözött, amitől hangos lettem.

És lett Mamám!
Innentől sokszor éreztem, hogy nincsenek jól a dolgok körülöttem, és tudom, hogy ilyenkor hangosnak kell lenni, hogy ez elmúljon. Legtöbbször a Mama jön, és segít nekem: ettől finom meleg tölt el engem és jobban érzem magam.

Lassan észrevettem, hogy van Papám is, meg Testvérem, és vannak még mások is körülöttem. Vannak mindenféle érdekes dolgok is, és már azt is tudom, hogy ezeket nézegetni és hallgatni jó dolog, azt szeretem csinálni. Nagyon sok ismeretlen dolog van körülöttem, ezek nagyon érdekelnek.
És amikor meglátom a Mamámat, a Papámat, vagy a Testvéremet, akkor boldog leszek, és nagyon mosolygok rájuk.

Ilyen voltam:És ilyen vagyok most:

Na, ki lovagolt ma pónin?

Ki más, mint én?! Nagyon jó volt! A Mama teljesen el volt képedve, hogy milyen bátor voltam, és egyáltalán nem féltem, sőt, nagyon élveztem a dolgot. Szerintem nem volt mitől félni, a póni nagyon aranyos volt, és még meg is simiztem a sétálás közben többször is a sörényét.

Ez az egész az állatkertben volt, oda mentünk ugyanis ma el a Bori, a Nagyi, a Mama meg én a Honda Odyssey-vel.
Mikor odaértünk a Bori pont felébredt, úgyhogy a Mama adott neki szopit, én meg addig előre mehettem a kormányhoz "vezetni". Utána beálltunk a hosszú sorba jegyért, és a végére már elég türelmetlenek lettünk, mert nem értettük, hogy egyeseknek miért tart olyan hosszú ideig megvenni a jegyet. De aztán csak bejutottunk.

Először a Kidszoo-ba mentünk, amiről kiderült, hogy állatokat ugyan nem lehet ott simogatni (ahogy a Mama hitte), viszont sokat lehet kúszni, mászni, ugrálni, felülni, kikukucskálni.
Ennek a végén volt a pónilovaglás is, és amikor azt megláttam, kértem a Mamát, hogy hadd üljek fel. Bele is egyezett, és vettünk oda jegyet, és kiderült, hogy a Mama vezetheti a pónit velem, és így egyáltalán nem volt félelmetes a dolog. A pónit, amin mentem Scarlett-nek hívták, és a kör távolabbi részén egy kicsit megállt, de a Mama rávette, hogy menjünk tovább.
A végén én még szerettem volna menni még egy kört, de már nem lehetett, viszont még megsimizhettem a Scarlettet a leszállás után is.

Ezután elmentünk megnézni a többi állatot, meg volt ebéd is (bár én akkor már elég fáradt voltam, és a Mama jó mérges lett rám, mert nem akartam rendesen enni, csak nyafogtam, de végül is jóba lettünk megint). Láttunk zsiráfot, oroszlánt, tigrist, fókát, halakat, orángutánt és még sok mindent.

Aztán hazafelé rögtön elaludtam a kocsiban, mert jó fáradt voltam, de mikor a Mama kivett a parkolóban a házunknál, akkor felébredtem, és újra tele voltam energiával. Le is mentünk lufizni a Nagyival az udvarra míg a Mama próbálta elaltatni a Borit.

Mikor feljöttünk, már itt volt a Papa, és készen volt a vacsora, de én nem kértem husit, mert nem tetszett első ránézésre, csak rizsit ettem, meg krutont.
Aztán jött a szokásos mesenézés meg fürdés és lefekvés.

Dinnye dal és további Barnus mondások

Bi-bá-bibábu-bibábibá-bibábú.
Ez a dinnye-dal. És van dallama is, de azt nem tudom itt megörökíteni, sajnos.
Ezt a dalt ugyanis Barnus költötte, teljesen egyedül. Dúdolgatta, dúdolgatta a fenti szöveggel, és mikor megkérdeztük, hogy ez milyen dal, akkor rávágta: "Ez a dinnye-dal!" Azóta ez az egyik kedvenc dalunk, sokszor énekelgetjük.

Alvás után szoktuk kérdezgetni Barnust, mikor álomittasan előjön a szobájából, hogy mit álmodott. Legtöbbször azt szokta mondani, hogy autót, néha helikoptert, vagy repülőt, esetleg hajót. Egyik nap, mikor együtt bevásároltunk, akkor a parkolóban meg azt mondogatta, hogy, pont olyan autót álmodott, mit amit éppen látott ott állni.
Valamelyik reggel ő jött be hozzánk, és Bori éppen ott feküdt köztünk a szopizás után nézegetve. Barnus rögtön odament hozzá:
"Szia Bori, hogy vagy?" kérdezte.
Aztán meg: "Mit álmodtál, Bori? Cicit?"
Hát, ő csak tudja, hogy mi a legfontosabb a kistesójának!

Fürdés közben Papával arról beszélgetnek, hogy milyen jókat táncoltak a mesefigurák a Backyardigans-ban. Papa megkérdezi: "A Bori tud táncolni?" Mire Barnus:
"A Bori nem tud táncolni, de ha egy felnőtt felveszi, akkor tud."

Kirándulás közben mesélem Barnusnak, hogy nekem egyszer úgy kibicsaklott a bokám, hogy elszakadt benne a bokaszalag, és az nagyon fájt, meg be kellett gipszelni. Erre ő nagy vidáman kijelenti, hogy neki már háromszor is kibicsaklott a bokája (persze igazából nem), és "nagyon fájt, annyira, hogy be kellett bokázni."

Barnus és Nagyi indulnának a játszótérre, de Nagyinak nem sikerül kinyitni a számára ismeretlen esernyő-babakocsit. Javasolja Barnusnak, hogy inkább menjenek gyalog, vagy biciklivel a játszóra. Mire Barnus:
"Menjünk inkább a basement-kocsival!"
(Ezt a szót arra a kiskocsira találta ki, amiben a mosnivaló ruhákat szoktuk levinni a basement-be, azaz az alagsorba, ahol a mosókonyha van.)

Kicsit esett az eső

Ma volt eső, de nem végig, úgyhogy tudtunk menni azért a High parkba, meg autókat nézni.

A High parkba délelőtt mentünk, és elég korán odaértünk, úgyhogy könnyen találtuk helyet a parkolóban (kiállni már nehezebb volt, de a Mama megoldotta). Először az állatokat néztük meg, de akkor még a kapibarák nem voltak kint. Viszont volt egy újabb pici bölényke, és nagyon aranyosan szaladgált. A pávák meg elveszítették a hosszú szép tollaikat, de majd biztos nő nekik másik helyette.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam a kakasok rikkantgatása miatt, úgyhogy onnan elég gyorsan továbbálltunk, viszont a szarvasokat elég sokáig nézegettük.
Aztán felmentünk a dombtetőre, és a felmászás után a Nagyival megpihentünk egy kicsit egy padon. Lógattuk a lábunkat is. Aztán a Bori enni kért az estikés lugasban, én meg a Papával szaladgáltam körbe-körbe, nagyon jó volt.
Utána meg lementünk a domb másik oldalán, egy olyan úton, ahol eddig még nem is jártunk. Mikor leértünk a tóhoz, találtunk sok-sok kanadai ludat megint, meg egy földimókust, aki olyan gyorsan szaladt, hogy csak na! És aztán beszaladt a földön egy lyukba, amiről kiderült, hogy az az ő lakása. Odamentünk a Papával megnézni őt, és egyszer ki is kandikált, de megijedt tőlünk és visszabújt. Csak akkor jött elő megint, amikor már nem voltunk ott közel.

Visszafelé a szép patakparti kert mellett mentünk fel, minket a Borival a Papa tolt fel. A Nagyi meg a Mama pedig kicsit lassabban jöttek fel, mert csodálták a szép növényeket. Aztán még vásároltunk pár dolgot a biopiacon (én kukoricát is héjjazhattam), utána pedig visszaindultunk. Az állatok között mentünk visszafelé is, és akkor már kint volt egy kapibara, a medencéjében hűsölt. Megvártuk, míg megint lebújik teljesen a víz alá (ezt néha-néha megcsinálja), és mikor feljött, mentünk haza.

Alvás előtt még kértem ebédet, virslit kaptam. Mikor felébredtem, kiderült, hogy mindenki alszik, így nem is zavartam a Papáékat, hanem kimentem egyedül játszani a nappaliba. Aztán mégis felkeltek, és a Nagyi is hamar visszajött hozzánk.
Akkor eléggé esett éppen, de aztán később elállt, és amikor a nap is kisütött, akkor elindultunk sétálni. Gyalog mentünk, csak a Bori volt a kocsiban. A Mama nagyon szerette volna, ha elalszik, mert délután nem nagyon sikerült ez neki itthon. Végül is elaludt a séta legvégén.
Mi meg nézegettük az autókat. Mostanában azt szeretem nagyon megnézni minden autónál, hogy a kormányukon is rajta van-e a jelük. Nem mindegyiket érem fel, így a Papa kellett, hogy emelgessen, és azt mondta, hogy ez jó testedzés volt neki is.

Mikor hazaértük ettem vacsorát (tejberizsit), aztán megnéztem egy robotos Backyardigans-t. Mire a fürdésre került sor, addigra a Bori már elaludt, úgyhogy a Mama is bejött megnézni ahogy fürdök. Így közben el is meséltem neki, hogy mi volt a Backyardigans-ben.
Utána a Papa mesélt nekem, és mentem aludni a Mamával. Ő mostanában mindig odafekszik mellém az ágyba a dal elénekléséhez, és én úgy szeretem, hogy oda lehet bújni hozzá. És általában együtt szoktuk elénekelni a dalt is. Utána még marad egy kicsit a Mama, hogy tudjam simizni, de aztán megy a dolgára, én meg egyedül alszom el.

Kelso strandi és kirándulás

Tegnap éjszaka megint volt tűzriadózás nálunk, és olyan hangosan ment a riasztó, hogy nagyon nem szerettem (érdekes, a Bori nem ébredt fel rá mégsem). Most nem mentünk le, mert mindig csak tévesen riasztanak, csak a Papa nézett le, hogy mi a helyzet. De most is csak téves volt. Viszont jó sokáig ment a hangoskodás, és én már az elején mondtam, hogy menjünk el inkább itthonról, és hogy én a strandira szeretnék menni, hogy ne kelljen hallgatni ezt a dög szirénát.
Odabújtam a Mamához, és az jó volt, és a Mama megígérte, hogy hamarosan megyünk strandizni is majd. Aztán befeküdtünk az ágyamba, és végül is elaludtam még a szirénázás közben, mert ott volt a Mama és mert nagyon fáradt voltam.

Reggel aztán kiderült, hogy már ma megyünk strandizni és annak nagyon örültem. Előtte még a Papával felragasztottuk az új autómárkás memóriajáték-darabokat egy kartonpapírra, és majd ha megszárad, akkor fogok tudni játszani már azokkal is (van Ford Mustang is köztük!). Meg a számítógépben megnéztünk egy Thomasos filmet, azt, amiben a Thomas és a Bertie versenyeznek.

Aztán elindultunk, és én út közben elaludtam az autóban. Mikor felébredtem már ott voltunk a strandi parkolójában, és a Mama éppen szopit adott a Borinak. Frissen ébredtem, és nagyon sokat emlegettem utána, hogy "Én aludtam egy kicsit az autóban!". Jót tett az alvás mindenki szerint, mert így jól bírtam az utána következő strandizást és kirándulást.

Még a vízbe menetel előtt megettük a pikniket amit vittünk, aztán mindenki átöltözött, és máris mehettem homokozni a partra. Annyira ma nem is mentem be igazán a vízbe, inkább a tó-folyó-gát rendszer építésénél élvezkedtem. Még egy nagyfiú is betársult hozzánk egy időre vizet hordani, mert annyira jó volt nézni, ahogy lezúdul a folyómederben a sok víz.

Aztán egy idő után felszedelőzködtünk, mindenki visszaöltözött és elindultunk kirándulni. Jó magasra kellett felmászni, de nekem ez egyedül is teljesen jól ment a Papa kezét fogva, amikor kellett. A Borit a Mama vitte a kendőben. Aztán, ahogy felértünk a hegytetőre már szép egyenes út vezetett tovább a sziklaperem mellett. Megnéztünk két kilátót, és én közben ettem Cheeriost és adtam belőle mindenkinek. Egyszer estem csak el egy kicsit, pedig nagyon egyenetlen volt a talaj és nem mindig néztem a lábam elé. De nem fájt, mert már ügyesen tudok esni.
Visszafelé megálltunk egy picit a Borinak enni adni, és míg ő szopizott, én a Nagyival háncsoltam a kidőlt fát, amin ültek.
Aztán mentünk tovább és én csak a legvégén kéretzkedtem fel a Mamához (a Borit akkor a Papa hozta éppen), szóval, nagyon ügyesen kirándultam ma!

Hazafelé már nem aludtam el, és itthon a szokásos esti menet után mentünk aludni a Borival.

Strandolás Dáviddal

Ha megkérdezzük Barnust, hogy szeret-e strandolni, akkor azt válaszolja:
"Én nagyon szeretek strandizni!"
Úgyhogy erre való tekintettel ma strandizni mentünk. A tegnapi lehülésnek ma már nyoma sem volt, szép, meleg napunk volt.

Nagy örömünkre Dávidék is csatlakoztak ma hozzánk, így Barnus különösen jól szórakozott, bár persze voltak konfliktusok is. Mindjárt az indulás előtt volt egy említésre méltó eset. Ugyanis Barnusnak megint az kellett volna mindenképpen, amivel éppen Dávid játszott, és mivel előtte ő már unásig játszott pont azzal, így úgy ítéltem meg, hogy na, ezt már nem. Kértem, hogy hagyja abba a nyifizést, de nem tudta/akarta, úgyhogy beküldtem a szobájába átgondolni ezt a dolgot. Persze sírt, de aztán hamar abbahagyta, és mikor bementem hozzá, mondta, hogy átgondolta, és most már nem is kell neki, hanem inkább induljunk el. Így is lett.

A Bronte Creek-re mentünk, ahol a nagy, sekély partú medence van, és elég gyorsan odaértünk, mert csak egy kisebb dugó volt odafelé. Bori szépen végigaludta az utat, de mikor megérkeztünk felébredt.

A fiúk rögtön vizezni indultak, pontosabban homokozni és vizezni (főleg vizet hordtak a homokozóba, ahol egy nagy tó és folyó került kialakításra). Aztán volt uszizás is, meg teniszezés, palacsinta evés, frizbizés, focizás minden mennyiségben.

Jól kifáradtak a végére, olyan 3 körül indultunk haza. Bori akkor éppen aludt, és bár az ülésébe mikor áttettem felébredt, bíztam benne, hogy nem lesz éhes, és kibírja hazáig. Hát, nem így lett, mert ahogy ráértünk az autópályára (ahol persze állt a forgalom a péntek délutánnak köszönhetően) rögtön elkezdett kiabálni.
Úgyhogy hamar megálltunk egy árnyékos parkolóban és adtam neki enni, meg levettem a ruháját, mert iszonyúan beizzadt az ülésben.
Akkor el is aludt, és átaludta a sok dugóban való ácsorgást.

Dávidékat hazaszállítottuk, a fiúk a nagy fáradtság ellenére viszont együtt nem aludtak el, hanem egymást szórakoztatták.
Aztán Dávidéktól hazafelé Bori felébredt, Barnus meg elaludt és további dugóban ácsorgás következett.

Itthon Barnus folytatta az alvást az ágyában, Bori meg fent volt még egy ideig, aztán elnyomta az álom őt is. Barnust meg felébresztettük, elég fáradtan ébredt. De aztán felélénkült és lementek Bencével és a Nagyival focizni egyet az udvarra. Aztán vacsorázott a mesenézés közben (ezt már külön szokta kérni), utána pedig zuhanyozott (Bori addigra már felébredt és túl is volt a fürdésen). A mese és az éneklés után aztán gyorsan elaludt a fáradt nagyfiú.
Bori még egy ideig fent volt, néha kicsit sírdogát is, de aztán őt is elnyomta az álom olyan 9 körül.

A mai nap eseményei röviden

- Bori este 8 körül aludt el tegnap, és ma reggel fél 6-kor ébredt csak fel, éljen! Vajon ez így fog folytatódni? Más kérdés, hogy nekem éjjel nagyon fájt a gyomrom, így nem tudtam aludni... Reggel egy kis savlekötő hatására rendbejött a dolog. Hogy mitől lett túl sok savam, az nem derült ki, de azért még nincs teljesen rendben a pocakom.
- Barnus és Bence voltak zenélősön, jól érezték magukat.
- Vettem két új halat ( narancssárga plattykat) a kihalt halak helyére. Az eladók azt állították, hogy ezek a halak nagyon érzékenyek a hőmérséket ingadozására, és azért lettek betegek (a hazahozás után azonnal kinyúlt kettő). Hiszi a piszi? Minden esetre kiderült, hogy a vásárlás után ha 3 napon belül megpusztul a hal, akkor vissza lehet vinni, és adnak újat. Jó, mi? Elképzelem, ahogy viszem vissza a döglött halat, beállok a sorba a Customer service-nél, és a fickó kedvesen visszaveszi azt, ahogy mondjuk a nem működő porszívót is.
- Mivel nem volt ma túl szép idő délután, ezért kitaláltam, hogy menjünk el aValue Village-be. Itt meglepődve tapasztaltuk, hogy megszűntették a játékos polcot, és a játékokat felrakták a ruhák tetejére, hogy a gyerekek ne érjék el őket. Gondolom, megunták, hogy mindenki ide jár játszani és estére jól szétpakolják az összes játékot. Minden esetre vettünk egy halom ruhát a gyerekeknek, és Barnus is tudott játszani, mert lepakoltuk neki a játékokat (aztán vissza is tettük azért a legtöbbet).
- Este levágtuk Barnus haját, mert már nagyon zavarta. Persze a hajvágás most se jött be neki, végig ordította. De azért sikerült megcsinálni, és nagyon csinos lett a kiscsibész.

Ilyen volt:Ilyen lett:

A farmlátogatás

Azt találta ki a Mama ma reggel, hogy menjünk el a Riverdale farmra megnézni a kismalacokat, meg a többi állatot.
Ennek az öletnek mindenki nagyon örült, és gyorsan el is készültünk. A Bori pont elaludt az indulásra, de mikor odaértünk már fel is ébredt, így ő is meg tudta nézni az állatokat.

Először megnéztük ahogy fejnek éppen egy tehénkét, aztán elindultunk megkeresni a lógó fülű kecskéket. De kiderült, hogy nincsenek bent az istálóban, hanem egy kinti karámban vannak. Azért gyorsan megtaláltuk őket a Nagyival, és nagyon jópofák voltak. Egy kicsit nézegettük őket, míg a Mama adott enni a Borinak, aztán ők is csatlakoztak hozzánk. Ekkor én is megéheztem és kaptam Cheerios-t és akkor azt ott eszegettem a fűben ülve, és közben néztük a kecskéket. Aztán a Mama mondta, hogy adhatok egy kis füvet enni a kecskéknek, és az nagyon jó volt! Érdekes módon nagyon szerették azt a füvet enni, amit én adtam nekik, pedig a karámban is nagyon sok fű volt.

Aztán elmentünk megnézni a kismalacokat, akik egy másik istállóban voltak. Én egy kicsit féltem oda bemenni, mert a tyúkok olyan bizonytalansággal töltöttek el. Úgyhogy a Mama felvett, és akkor már mertem bemenni. Viszont a kismalacok nem nagyon csináltak semmit, csak feküdtek, és nem akartak cicizni. Pedig én pont azt akartam megnézni.
Még egy kicsit maratunk, aztán kijöttünk és a Bori megint eszegetett. Utána én visszakéretőztem, mert arra gondoltam, hogy hátha már meggondolták magukat a kismalacok és mégis ciciznek, de nem.

Úgyhogy akkor aztán hazajöttünk ebédelni. Ebéd után aludtam egy nagyot, és a Bori meg a Mama is.

Mikor felébredtünk, elmentünk a játszótérre, és olyan jót saraztunk a Nagyival, hogy csuda! Csináltunk tavat, meg folyót, meg még egy tavat, és hordtuk a vizet, meg öntöttük nagy erőkkel.
A végén meg kicsit lefürödtem a kismedencében, és nagy nehezen rábeszéltek a felnőttek (akkor már a Papa is ott volt), hogy menjünk haza.
Itthon néztem filmet, meg vacsiztam, aztán irány a fürdés és az ágy.

Meglepetés Dávid

Ma délelőtt mosás volt a program, és szaladgálás kint az udvaron. A szaladgáláskor találtam egy új barátot is, Brianának hívják és Pakisztánból való, négy éves. Ő is nagyon szeret szaladgálni, meg labdázni, és aszfaltkrétázni is, és neki is van egy kistestvére, a Viktor, aki egy éves. Rájuk a nagypapájuk vigyázott, rám meg a Nagyi, amikor találkoztunk, de a nagypapájuk nem nagyon vitt le játékokat nekik, úgyhogy mi szórakoztattuk őket leginkább. Nagyon jó volt! Én olyan jóban letten a Brianával, hogy kézenfogva is sétáltunk.

Délután meg, mikor felébredtem és kijöttem a nappaliba, nagy meglepetés várt: itt voltak a Dávidék!
Igaz, hogy abban a pillanatban ezt még nem tudtam teljesen értékelni, mert még elég álomittas voltam, de miután odabújtam kicsit a Mamához és így felébredtem, akkor már nagyon örültem nekik.

Először kimentünk az erkélyre játszani a vizezős-hajózóssal, aztán megnéztük a kukásautót is. Utána meg bejöttünk és autóztunk meg vonatoztunk is. Néha volt konfliktus, mert pont ugyanazzal a játékkal akartuk volna játszani a Dávid is meg én is, és akkor általában sírtam, és azzal elég jól el lehet érni, hogy a végén megkapjam, amit szeretnék. De a Mama szerint ez nem túl szép dolog, úgyhogy majd megpróbálok esetleg később nem sírni, hanem megvárni, míg megkapom a játékot (csak ez olyan nehéz!).

Mikor már menni készültek a Dávidék, akkor mind a ketten kaptunk lufit (én narancssárgát, a Dávid kéket), és azzal lementünk az udvarra játszani, a Dávidék meg az autójukhoz. Sajnos a Dávid lufija még a beszállás előtt kipukkant, és akkor ő nagyon elkeseredett, meg sírt. A Nagyi akart neki adni egy új lufit, de azt nem kérte, mert az sárga volt, és nem olyat szeretett volna. Végül is aztán beszálltak az autóba és hazamentek. Remélem, a Dávid megnyugodott közben.

Mi még maradtunk az udvaron a Nagyival, de aztán hamarosan elkezdett esni az eső is, úgyhogy mi gyorsan beszaladtunk a Nagyival a házba. De nem mentünk fel, hanem a lift előtt lufiztunk, és vártuk, hogy elálljon az eső. Nem állt el, viszont jött a Mama, és mondta, hogy ő elmegy bevásárolni. Ez az ötlet nekem is nagyon megtetszett, és kértem, hogy mehessek vele.

Mehettem is, úgyhogy ketten beültünk a Hondába és elmentünk a banános boltba. Vettünk jó sok mindent, én sokat segítettem ebben. Szóltam például, hogy ne felejtsünk el citomot venni, így nem is felejtettünk el.
Aztán hazajöttünk és vacsoráztam a Backyardigans nézése közben. Ezt a részt most mindenki együtt nézte, mert a Bori aludt közben, így senkinek sem volt más dolga. Aztán a Bori felébredt, és akkor együtt fürödtünk egy jót. Mikor a Bori készen lett és a Mama elvitte, akkor a Papával kieresztettük a vizet, és akkor én még zuhanyozhattam (zuhanyozni nem szeretek mostanság úgy, hogyha van víz a kádban). Utána volt meseolvasás, aztán nagy nehezen engedtem a lábkörmömet levágni a Mamának, és utána mentem aludni.

Vízesés és strandi

A Papa megnézte az időjárásjelentést ma reggel az interneten, és az délutánra jó meleget mondott. Ezt kicsit nehéz volt elhinni, mert reggel még kint felhős, borongós idő volt. Aztán délutánra tényleg jó meleg lett, úgyhogy el is mentünk strandizni.
Előtte még viszont megnéztünk egy jó kis vízesést (Webster's Falls) és ott volt sziklamászás is!

Most is a Hondával mentünk, és egészen közel tudtunk megállni a vízeséshez. Először megnéztük felülről, aztán onnan lementünk a tetejéhez. Ott kicsit bele is lógattuk a lábunkat a vízbe, sőt a Nagyi észrevett egy zöld labdát és bele is gázolt érte. Azzal akkor labdáztunk is egy kicsit. Csak egy kicsit, mert utána már mentünk is le a vízesés aljához, hogy onnan is megszemléljük a látványt.
Nagyon sok lépcsőn kellett lemenni, és én nagyon ügyesen lemásztam ott, a Papa kezét fogva.
Aztán jött csak az igazi sziklamászás, mert volt ott sok jó kis kő, és azokon kellett ellavírozni a vízhez közel. Először szemrevételeztük a terepet, aztán bementünk mind jó közel a lezúduló vízhez. Ott ránk jött a vízprmermet amikor fújt a szél, ami kifejezetten kellemes volt (akkor már nagy meleg lett).

Ezután levettük a cipőnket és belegázoltunk a vízbe, ami meglepetésünkre nem is volt hideg. A Nagyi még a vízesés mögé is bement, azt mondta, hogy nem ázott el ettől még, viszont jó látvány volt onnan nézni visszafelé.
A Mama is bemászott a Borival jó messzire, és mindenki izgult, hogy nehogy beleessenek, de nem estek.Mikor már elegünk lett a mászkálásból, akkor visszafelé vettük az irányt, ami nem is volt olyan könnyű, mert a sok lépcsőn fel kellett mászni. De sikerült!

Aztán beültünk a Hondába, és elmentünk egy jó kis Wendy's étterembe ebédelni. A Bori csak ott az étteremben ébredt fel, és akkor ő is ebédelt, aztán az autósülésében nézegetett, míg mi megettük a sült krumplit és hamburgert. Nekem volt almalé is, és az nagyon ízlett!

Na, eddigre meg aztán már tényleg jó meleg lett, úgyhogy gyorsan elautóztunk a kedvenc strandunkra (Bronte Creek), szerencsére jó közel voltunk hozzá. Ott kicsit nehéz volt parkolót találni, mert nagyon sokan voltak, de aztán sikerült, és bent pedig egy nagyon klassz árnyékos fa-alatti helyre telepedtünk le.
Mentünk is rögtön a vízbe, és nagyon jól szórakoztunk ott.

Viszont egyszer sajnos jól el is estem és szereztem harci sérüléseket. Ennek a felnőttek szerint az az oka, hogy már fáradt voltam. Akkor megnyugtatásul szopiztam is kicsit, és attól jobban lettem. Aludni viszont nem sikerült utána sem, csak kicsit pihenni a Nagyival a sátorban. Aztán már mentem is tovább: teniszezni, homokozni, uszizni.
Egészen zárásig maradtunk, akkor aztán felszedelőzködtünk és hazaindultunk. Az úton szerencsére nem volt dugó, és én nagyon próbáltam ébren maradni, hogy otthon még meg tudjak nézni egy Backyardigans-t, de nem sikerült.

Így aztán nagyon fáradtan ébredtem arra, hogy hazaértünk, és a Mama visz fel az ölében. Nem is akartam már akkor mást, mint aludni, de még le kellett zuhanyozni előtte (úgyhogy az alatt nagyon kellett sírnom). Aztán mehettem az ágyamba.

Kirándultunk és strandoltunk

Ma volt lufi-teniszezés az udvaron, kirándulás egy tó körül (Forks of the Credit) és strandizás egy másik tóparton (Albion Hills). De jó nap is volt ez!

Először is reggel, míg a Mama és a Papa készülődtek, hogy el tudjunk indulni, mi a Nagyival lementünk az udvarra teniszezni, meg lufizni. Egy idő után aztán rájöttünk, hogy ezt nagyon jól össze is lehet vonni, így lufi-teniszeztünk is.

Aztán készen lett mindenki, és már indultunk is kirándulni. Egy jó kis tóhoz érkeztünk meg, a Mama felvette a kendőbe Borit, és már indultunk is körbejárni. Én nagyon vidáman sétálgattam, és még le is másztunk egészen a tóhoz egy meredek részen. Utána felmászni már nehezebb volt, de ez is ment, viszont ebben jól elfáradtam, és akkor a Papa felvett a hátihordozóba, hogy ne kelljen többet mennem. A végén visszaértünk az autóhoz, és akkor már jó meleg volt, úgyhogy megcéloztuk a strandolós tavat.
Az úton oda elaludtam egy kicsit, de mikor odaértünk felébredtem, és már nagyon vártam, hogy lehessen odamenni a vízhez.

Találtunk egy jó kis árnyékos helyet, és már mentem is a Nagyival homokvárat meg folyót építeni. Aztán a Mamával bementünk a vízbe, és jött a Papa is, és nagyon jót usziztunk, én az úszógumimmal.Ez a tó mindenkinek nagyon tetszett, és mindenki meg volt nagyon elégedve az egész strandolással.

Jó sokat voltam a vízben, aztán kijöttünk megszáradni, és én aközben is homokoztam. Mikor megszáradtunk, mentünk csúszdázni, azután meg újra a vízbe.

A végén aztán felöltöztünk és beszálltunk a Hondába. Indulás előtt még mindenki eszegetett kicsit (a Bori egészen addig aludt, de a pocakja azért felébresztette indulás előtt), aztán hazajöttünk, és itt volt az igazi vacsora.

Ma lehetett Backyardigans-t nézni a lefekvés előtt, így nem együtt fürödtünk a Borival. Sőt, én inkább zuhanyoztam ma is. Aztán a mese után a Mama levágta a körmeimet (nem sírtam, de a lábkörmeimet ma nem engedtem, majd holnap), és utána mentem aludni.

Heart lake

Ma voltunk megint strandizni, és nagyon jó volt!

Reggel jó korán keltem, és a Bori is, de aztán a Bori nagyon hamar elfáradt és aludni akart, de nem tudott, és ezért nagyon sírt elég sokáig. Aztán elaludt, de a Mama azt hiszem jó elfáradt ebben a nagy sírásban, és ezért ő is elaludt megint. Szerencsére akkor már itt volt a Nagyi, és vele lehetett játszani.
Lementünk az udvarra teniszezni, és azt én nagyon élveztem. Aztán, mikor feljöttünk a Mama már ébren volt, de akkor meg a Papa feküdt le, és a Bori még mindig aludt. Szóval, ez egy ilyen alvós délelőtt lett.

Akkor én ragasztottam autós montázst a Mamával, meg színeztem a Babaros kifestőkönyvembe, meg ettem sok-sok sütit, amit a Nagyi hozott magával, és a Miki nagypapám törte bele a mandulát. Ez nagyon tetszett nekem, és ezért három és fél sütit be is kebeleztem.
Aztán már elég fáradt lettem és akkor mentünk a Mamával mesét olvasni meg lefeküdni.

Mikor felébredtem még elég fáradt voltam, de aztán a Mamához odabújva lassan felébredtem. Aztán kiderült, hogy délutánra strandizás volt betervezve, és el is indultunk hamarosan, csak a Borinak kellett még előtte szopizni.
Autóval mentünk, de nem kellett nagyon sokat utazni, és már ott is voltunk a Heart lake-nél. Hamar találtunk parkolóhelyet, és már indultunk is a tópartra. Oda kicsit nehéz volt lejutni, mert lépcsők voltak, úgyhogy nekünk a Borival ki kellett szállni a babakocsiból, és így ügyesen leértünk.

A tó nagyon szép volt, és rögtön mentem is volna játszani a homokba, de kiderült, hogy éhes a pocakom, úgyhogy előtte még gyorsan eszegettem egy kis rizses lazachusit.
Aztán már semmi sem gátolta meg a vizezés-homokozás indítását. Először a Nagyival játszottunk, építettünk várat és hordtuk a vizet az árokba. Aztán jött a Mama és akkor vele bementem a vízbe jó messzire, az úszógumimmal. Azzal ugyanis már nagyon jól tudok evickélni a vízben, pedig még csak másodszor hoztuk magunkkal a strandira.
Aztán megint homokozósat játszottunk, egészen addig, míg már menni kellett haza.
Hazafelé volt egy kis balesetem, mert sajnos nem fogadtam szót, mikor a Mama és a Nagyi hívott, hogy menjek arrafelé, amerre ők, hanem a másik felé mentem, és nem néztem az orrom elé, és ott volt egy nagy kő, és abba megbotlottam és elestem és felsértettem a számat. Nagyon fájt! Még szerencse, hogy tudok már köpni, mert így ki tudtuk öblíteni a számból a belement homokot és akkor elég gyorsan jobban éreztem magam.

A hazafelé úton megint volt sok autó, és az engem nagyon érdekelt, meg a repülők is. A Borit viszont ez nem kötötte le, és kicsit már fáradt volt, így elég sokat sírt. De néha meg elaludt.
Aztán itthon együtt fürödtünk a Borival! Ő már pár napja a nagy kádban szokott fürdeni, de azalatt én eddig mindig a Backyardigans-t néztem. Most viszont már késő volt, úgyhogy nem volt mesenézés, hanem fürdés, és úgy megtetszett nekem a Bori uszizása, hogy én is bekéretőztem, pedig mostanában inkább zuhanyozni szeretek.
Nagyon jópofa volt együtt fürdeni!
Aztán a Bori kiment a vízből, és én egyedül folytattam a pancsizást, amíg őt a Mama megtörölgette, megmasszírozta és felöltöztette. Mikor kész lettem a fürdéssel, akkor én is mentem aludni.

Alvós nap, nem alvós nap

A mai egyértelműen nem alvós nap volt Borinak. Ebben az az egyetlen szerencse, hogy előtte jó pár alvós napja volt, sőt, már jó ideje csak ilyenek voltak, úgyhogy úgy ítélem meg, ennyi belefér. Na, persze csak akkor, ha most újra alvós napok fognak következni! :)

A nem alvást úgy kell érteni, hogy a reggeli alvástól délig lényegében 5-10 percekre szenderült csak el, aztán volt egy fél órás alváska a játszótéren, majd itthon aludt olyan másfél órát Barnussal együtt ebéd után. Ez tartott olyan fél 3-ig, azután viszont egészen az újabb játszóterezésig nem hunyta le a szemét. Akkor (olyan fél 6 körül) szundított egy háromnegyed órácskát a kocsiban, aztán felébredt, és egészen 8-ig nem aludt többet. Most pedig éppen megint felriadt (9 körül van), de reméljük, hamarosan visszaalszik.

Ez persze nekem elég fárasztóvá tette a napot, mert amennyit ma aludt, nagyjából annyit szokott eddig ébren lenni, és nem fordítva. A furcsa az volt viszont, hogy nem sírt nagyon sokat ma, az ébrenléteit inkább nézelődéssel, vigyorgással töltötte. Persze, ehhez is kell felnőtt jelenléte, de ez nem olyan fárasztó, mint ha ordítana teli tüdőből, vagy láthatóan fáradt lenne, és az altatással kéne bíbelődni.
Szóval, a mai nem alvást megbocsáthatjuk.

Barnusnak ma csudajó napja volt, délelőtt és délután is kint voltak a Nagyival a játszón. Délelőtt főleg saraztak, délután meg a medencében játszottak nagyokat, öröm volt nézni!
Zárszónak pedig annyit, hogy feltettem új képeket a júliusi folderbe a képnézegetős oldalra, és (remélhetőleg) javítottam a többek által jelzett hibát, miszerint bizonyos képek nem nyíltak meg nagy méretben. Jó nézegetést!

Akarom - szeretném

Elbüszkélkedek Barnus legújabb tudományával: már nem mondja mindenre azt, hogy akarom (vagy nem akarom)! Ez egy óriási nagy eredmény, ugyanis jó pár hét (vagy talán hónap) is eltelt, mire idáig eljutottunk.
A dolog elég sok türelmet igényelt, mert naponta négyszázszor (és ez nem is annyira túlzás) el kellett mondani neki, mikor valamire az akaromot mondta, hogy "szeretném", illetve megkérdezni, hogy "hogy is kell ezt szépen mondani?".

Továbbra is használja persze az akaromot, de most már nem minden pillanatban hangzik el ez a szó nálunk, helyette a szeretnémre jár rá a szája, amit olyan jó hallani!

Egész nap strandoltunk!

Ma reggel, mikor kopogtak az ajtón, én már tudtam, ki jön: az Ooo nagyim!!! Nagyon örültem neki, és rögtön elkezdtünk játszani.
Kaptam tőle egy Alfie-t, aki egy Thomasos szereplő (egy markoló), és nagyon jól jött a vonatozáshoz, hogy már ő is megvan nekem, mert ha esik a hó, akkor tud segíteni a Jack-nek letakarítani a síneket.

Szóval, vonatoztunk, aztán meg reggeliztünk együtt. Ezután meg paníroztunk, mert a Mama kérte, hogy csináljuk meg gyorsan az ebédnek való rántott husit, hogy magunkkal tudjuk vinni. Ma ugyanis azt találtuk ki, hogy elmegyünk a strandra, és ott leszünk egész nap. A Papa sajnos nem tudott velünk jönni, mert neki dolgozni kellett menni.

Elég gyorsan elkészültünk és mindenki beült a Hondába. A Bori szépen elaludt, én meg megmutattam a Nagyinak, hogy mennyi sok autót ismerek már. A Nagyi el volt ájulva.
Az úton szerencsére csak két kicsit dugó volt, úgyhogy elég gyorsan odaértünk (nem kellett megállni a dugókban, csak lelassultak kicsit az autók).
Ugyanoda mentünk, ahol a Leventéékkel ültünk a múltkor, de most kicsit jobban be kellett bújni a fák közé, hogy legyen árnyék. Ez a felőpttek szerint nagyon hangulatossá tette az egészet.

A Nagyi hozott nekem teniszütőt meg szivacslabdát hozzá, úgyhogy az uszizáson, pancsoláson kívül azzal is játszottunk nagyon sokat. A vizezést és a teniszt is nagyon élveztem! A Mama is bejött velem a vízbe többször is, és sokat játszottunk a sekély részen is, mert ott nagyon jól lehet öntözgetni a vizet, meg a homokot lemosni. A Nagyival meg egyszer körbejártunk az egész medencét is, pedig jó nagy ám a medence!

Aztán volt ebédelés és pihenő idő is, de nekem annyira tetszett a sátor, amit felállítottunk, hogy ott tudjak aludni, hogy egyáltalán nem akartam aludni benne. A Nagyi viszont mesélt nekem érdekeseket, úgyhogy arra az időre azért lefeküdtem.Aztán kaptam egy mágneses könyvet is a Nagyitól, és akkor azzal is játszottam, rakosgattuk a mágneseket a Nagyival bele.

A végén még az úszógumimat is felfújtuk, és akkor azzal mentünk be a Nagyival utoljára. Addigra a Bori is felébredt és eszegetett indulás előtt.
Visszafelé aztán én jól elaludtam, és csak arra ébredtem, hogy a Mama hoz fel a lakásba. Nagyon fáradt voltam, úgyhogy csak sírni tudtam, de már szerencsére lehetett menni gyorsan aludni, csak egy kicsit zuhanyozni kellett előtte.