Helyzetjelentés Borcsáról

Tegnap délután Bori elég rosszul lett, és elszaladtunk a családi orvoshoz. Ő némi vizsgálgatás után tovább küldött minket egy kórházba, hogy levegyenek egy röntgent és tüzetesebben megnézzék. A kórházban úgy döntöttek, hogy a legjobb az lesz, ha Bori benn marad (tüdejében találtak fertőzést), szerencsére Zsuzsi is vele tud lenni. (Szuper szobájuk van.) Most már Bori jobban érzi magát, de azért még lehet, hogy egy napig benn tartják.

ÚJ HÍREK:
Bori már sokkal jobban van, szerencsére már nincs különösebb gond a légzésével. Ha minden jól, megy holnap már haza is jöhet.

Benti hétvége

A Mama szerint most már "sapka hideg" van odakint, ami azt jelenti, hogy már olyan hideg lett, hogy még ő is sapkát vesz fel, pedig nem szereti egyáltalán a sapkákat.

Úgyhogy, most hétvégén nem is nagyon mentünk ki (csak egyszer a filmes boltba, egyszer meg a banánosba), inkább idebent játszottunk. Meg lábadoztunk, ami nem tudom pontosan mit jelent, de a Mama szerint egész jól csináltam, például jó nagyokat aludtam délután, ami állítólag segít.
Az egésznek az a lényege, hogy az ember meggyógyuljon, és nekem a szemem már teljesen jól is van, csak még egy picit köhögök, meg folyik az orrom. Úgyhogy azt még ki kell lábadozni. A szememet meg még cseppenteni kell, hogy ne jöjjön vissza a csipa később se, de már nem utálom ezt annyira, mint az elején.

A Borinak viszont még gyakorolnia kell a lábadozást, mert ő még mindig eléggé köhög, és ráadásul sípol is, ami elég vicces, de egyáltalán nem jó dolog. Meg elég sokat sikítozik is, bár ez a Mama szerint nem biztos, hogy összefügg a betegségével. Minden esetre elég hangosan csinálja.

Nekem a legjobban az tetszett amúgy a hétvégében, hogy itthon voltunk mind, és nézhettem a Diegos filmemet, meg játszhattam a számítógéppel. Volt aztán még telefonálás a Nagypapával, és a Breszi nagyiékkal is, őket láthattuk is a számítógépben.

Meg ma este volt egy nagy kaland is, ugyanis pont, mikor mentem volna aludni, szóval a mese után megszólalt a tűzriadó! Megijedtem megint, de most nem annyira, mint a tesztkor és gyorsan összekaptuk magunkat, hogy lemenjünk megnézni, mi a helyzet. Mire felvettük a kabátokat, már el is hallgatott a riadó, de azért biztos, ami biztos kértem, hogy menjünk le. Így is lett, és most előbb értünk oda, mint a tűzoltók. Jó sokan jöttek, vagy húszan sorjáztak be, és az egyikük kezet is fogott velem! Nagyon tetszettek! Kiderült, hogy a másodikon valaki hatalmas füstöt csinált, mert valamit ottfelejtett a tűzhelyen, de nem lett nagyobb baj, úgyhogy hamarosan visszamehettünk a lakásba. Azért a füstszagot még sokáig lehetett érezni.
Jó volt ezután összebújni a Mamával, és aztán mentem aludni.

Lihegős

Szegény Bori reggelre olyan lihegősen vette a levegőt, hogy komolyan elkezdtünk aggódni. Fel is hívtam a dokit, de nem volt ott csak az asszisztensnő, aki azt tanácsolta, hogy ha estig nem lesz jobb, akkor hívjam a telefonos nurse-öt, vagy menjünk el a gyerek-ügyeletre.
Végül is kicsit jobb lett talán, meg abban állapodtunk meg Bencével, hogy adunk pár napot az antibiotikumnak, hogy hasson, addig ez még belefér, de ha láza lesz, vagy valami romlik, akkor megyünk az ügyeletre.
Ezen a ziháló légzésen túl amúgy továbbra sincs semmi baja. Talán kicsit fáradékonyabb, de láza nincs, amikor fent van, egészan jó kedvű, játszik. Ez bíztató.

Barnus tegnap éjszaka már egész jól volt, úgy hajnali 2 körültől aludt is rendesen. Reggel kipihenten ébredt, és jókat játszottunk délelőtt (oviba nem ment). Nem akartam kimenni Borival, így rendhagyó módon itthon voltunk majdnem egész nap.
Nagyon aranyosak voltak együtt, Barnus például kukucs-osat játszott Borival míg én vasaltam, és ezzel mind a ketten nagyon jól szórakoztak.
Az altatás egész jól indult, de aztán elkezdték tesztelni a tűzriadó-szirénát...
Hát, nem jött ez túl jól: szegény Barnus teljesen kikészült, annyira fél ettől a hangtól. Sírva kért, hogy menjünk le és szóljunk a bácsiknak, hogy hagyják abba, vagy legalább kérdezzük meg, hogy meddig csinálják még. Mikor elindultunk a lifthez, kicsit megnyugodott, de a kezét nem merte levenni a füléről, nehogy megszólaljon a sziréna megint. Mire leértünk (a lift persze nem jött, úgyhogy gyalog mentünk végül) már nem voltak ott, úgyhogy visszamentünk megnyugodva. Letettem Borit, gyorsan be is aludt, aztán Barnus is elaludt, de már altatás közben megszólalt újra ez a dög. Az még nem zavarta, de mikor kijöttem rá 5 percre megint megszólalt, és az megint nagyon felkavarta. Újra le akart menni, de akkor már nem lehetett, mert a Bori aludt, ráadásul szerintem nem is itt voltak már, hanem egy másik épületben. Nagy nehezen megnyugtattam, de még fél óráig nem mert visszaaludni szegénykém. Ez után már nem volt több riasztás, hála az égnek.

Bori kelt előbb, felköhögte magát. Még fáradt volt, úgyhogy sírással indított, amire persze Barnus is felébredt. Bementünk hozzá, csak sírt, úgyhogy megbeszéltem vele, hogy próbáljon meg visszaaludni, és ez sikerült is neki. Borinak viszont egy ideig nem, de kb. 1 óra múlva ő is visszafeküdt még egy kicsikét.

Négykor megjött a felmentő sereg Bence képében, úgyhogy aztán mikor Barnus felébredt el tudtam menni vele a játékboltba (Borit nem akartam kivinni, nagyon hideg van). Jól szórakoztunk, de közben itthon Bori eléggé lefárasztotta Bencét, mert nem tudott szegény elaludni (fúrtak).
Barnusnak vettünk egy kisautót, aztán hazajöttünk és gyors fürdés, gyógyszerbeadás után (úúúútálja) Bori már ment is aludni.
Barnus is hamarosan követte példáját: fürdés, gyógyszer a szemébe (ő se lelkesedik érte, de ez inkább műmájerkodás), aztán alvás.

Kezdődő tüdőgyulladás

Teljesen meghökkentő módon ma az derült ki az orvosnál, hogy Borinak kezdődő tüdőgyulladása van! A doki is csak onnan vette észre a dolgot, hogy a rutinvizsgáat során (merthogy Borit csak azért vittük el, hogy meglegyen végre a 6 hónapos csekupja) meghallgatta a mellkasát.
Hallottam én, hogy köhög, és meg is jegyeztem magamban, hogy kicsit máshogy, mint a Barnus, de amúgy ő teljesen jól van (továbbra is), nem nyűgösebb az átlagnál, nincs láza, nem kelti beteg gyerek érzetét. Íme egy ma délutáni kép: Végül is szerencse, hogy így őt is elvittük, kapott antibiotikumot, és reméljük, ezzel csírájában elfolytjuk ezt a betegséget. Az oltásokat persze így nem kaphatta meg, majd 10 nap múlva megyünk vissza ellenőrzésre és akkor.

Barnus megfázása megerősítve és a kötöhártya gyulladás is, mindez vírusos eredetű. A szemére kapott anitibiotikumos krémet (arra gyanakszik a doki, hogy ott már bakteriális felülfertőzés van), és holnap nem megy oviba, biztos, ami biztos. Pár nap alatt a szeme rendbe kell jöjjön, és remélhetőleg a náthája is jobban lesz, hogy hétfőn már mehessen a gyerekek közé.
Az ő közérzete hullámzó: ma délelőtt teljesen jól volt, úgyhogy végül elmentünk a zenélősre (ahol nagyon vigyáztam, hogy a többi gyerekhez nem menjen túl közel), de aztán hazafelé már nagyon fáradt volt, és mielőbb ágyba akart bújni, hogy aludhasson! Sajnos egészen nem tudta kialudni magát, mert indulni kellett a dokihoz, de mire ott végeztünk megint teljesen jól érezte magát és lefekvésig jókat játszott.

Nos, hát ez a helyzet betegisztánban pillanatnyilag.
A tegnap éjszaka amúgy lényegében elmaradt, vagy legalábbis az alvás/pihenés része, mert lényegében folyamatosan felsírt valaki, mi meg felváltva kómáztunk ide-oda köztük...

Lehet, hogy pink eye, és biztos, hogy megfázás

A reggeli hatos köhögőkórus (előadja: Barnus és Bori) azt jelentette, hogy a nap irgalom nélkül elkezdődött. A felnőttek alig láttak ki a fejükből, amire tekintet nélkül a gyerekek hamarosan játszani kezdtek, és nagyon jól szórakoztak.
Bence hősiesen felkelt velük és ellátta a reggeli teendőket. Mire én felébredtem Bori már újra aludt, Barnus meg hamarosan indult az oviba.

Igen, végül is elengedtük, mert reggelre jobban lett a szeme, bár azért volt megint csipa felkeléskor. Az óvónők is megszemlélték, Bence külön szólt, hogy ez van, rájuk bízva a döntést, hogy maradjon-e. Nem akartuk ugyanis megfertőzni az egész csoportot kötőhártya-gyulladással. De nem ítélték veszélyesnek a helyzetet, így Barnus maradhatott.

Ma különleges nap volt, a havi szülinaposok köszöntése, így volt torta, meg lufik és ettől függetlenül még egy különlegesség is volt: Music Rob, a zenész srác. Plusz Barnus ma tartotta a "show and tell"-jét, aminek keretében bemutatta a téli álmot alvó állatok közül az általa kiválasztott sünit, akiről egy s.k. színezett képet vitt magával. Beszélni most se nagyon beszélt közben, de a kép sikert aratott, ki is fogják tenni a falra.

Mikor mentem érte, Sonia szólt, hogy szerinte azért vigyem el dokihoz, mert lehet, hogy mégis "pink eye"-ról van szó, úgyhogy rögtön hazafelé kértem is időpontot: holnap du. megyünk a helyettesítő dokihoz (a miénk éppen Kenyában jótékonykodik), és akkor Bori is megkapja végre a 6 hós oltásait, így 7 hónaposan.

Mivel Barnus elég fáradtnak tűnt hazafelé, nem akartam már a főzéssel húzni az időt, így az eredetileg tervezett palacsinta helyett pizzáztunk, aztán mindenki ment aludni egy nagyot. Előtte azért még játszottak egy kicsit együtt, íme egy részlet ebből:

A sok alvás ellenére Barnus nagyon nyúzottan ébredt (Borival egyszerre), és ezután vagy egy fél óráig együtt sírtak, mert rosszul érezték magukat (Bori inkább együttérzésből, bár ő is köhög és prüszköl néha). Kicsit már kezdtem kétségbe esni, Bencét haza is hívtam korábban, de aztán hatott a Tylenol Barnusnál, és így javult a helyzet.

Délután aztán Barnust engedtük játszani a számítógépen (honnan tud egeret kezelni ez a gyerek???), amit iszonyúan élvezett. Bori egy ideig teljesen jól elvolt, aztán jó egy órát sikítozott, valószínűleg a fáradtságtól/unalomtól. Mikor levittem magammal a mosást intézni akkor teljesen csöndben volt a kendőben.

Az elalvás könnyen ment, de azóta nagyon nyugtalanok, köhögnek alvás közben, fel-felsírnak, nem kapnak levegőt, úgyhogy kicsit félek, hogy nem lesz túl pihentető az éjszakánk...

Már tudok korcsolyázni!

A Mama éppen a Borit pelusozta, mikor odaértem hozzájuk reggel, és a Papát már hiába kerestem, elment dolgozni. Úgyhogy csak picit bújtunk össze így, aztán kértem, hogy menjünk inkább ki játszani.
Így is lett.

Volt egy fura is, a jobb szemem ugyanis nem nagyon akart kinyílni, és a Mama hamarosan észre is vette, hogy nagyon sok csipa gyűlt össze kívül rajta. Ezt le kellett mosni (nem szerettem), és akkor már nem is volt gond, de azért még ennyivel nem lett vége, mert egész nap jött még sok csipa és azt mindig törölgetni kellett. Sőt, a délutáni alvás után megint mosni is, és a Mama még kamillás törölgetést is akart, de azt már végképp nem szerettem volna. Remélem, hamar jobban lesz a szemem, mert igazán nem szeretem, ha ilyen piros, viszketős, összeragadós!

Mikor a Bori felébredt a délelőtti alvásból és az ebéd is készen volt már, nekiálltunk megkeresni a korcsolyákat, hogy végre kipróbálhassuk, hogyan csúszik a jég. Végül is csak az enyém lett meg, úgyhogy a Mama bérelt magának (este a Papa megtalálta az övéket is, az ágy alatt volt), és úgy mentünk a dupla babakocsival.

Nekem nagyon jól ment a korizás, legjobban azt élveztem, amikor a Mama hátrafelé korcsolyázás közben húzott engem előre. De egyedül is sikerül haladnom, egész jól, úgyhogy kijelenthetem: már tudok korcsolyázni. A Mama mondta, hogy majd szerzünk nekem egyélű korit is, és akkor azzal is próbálkozhatok, minden esetre szeretnék menni minél többször, mert nagyon jó móka ez!

Babakocsiban

Most nagyon remélem, hogy nem kiabálom el, de meg akarom örökíteni ezt az esetet, mint egy mérföldkövet.
Szóval, ma volt először, hogy amikor mentünk Borival Barnusért az oviba, odafelé Bori végig ébren volt és egyáltalán nem kiabált/sírt/panaszkodott/ordított közben!

Ez nagy szó, mivel eddig mindig volt valamiféle nemtetszés nyilvánítás a kb. 25 perces út során, sőt, ősszel szinte mindig a kendőben végeződött a dolog, mert annyira hangosak lettünk. Mostanában már nem annyira kendőztem vele a hideg és a sok ruha miatt (nehéz!!!), ennek eredményeként hosszabb-rövidebb ideig hallgatni kellett őkelmét.

Ma külön hálás voltam porontykáimnak azért is, mert az ovi után nem rögtön haza jöttünk, hanem beugrottunk a kóreai fodrászomhoz is egy kis igazításra, és ezt lényegében teljesen szépen végigülték. Barnus tv-t nézett, Bori meg engem, ill. a fodrászt.
Szóval, ügyes gyerekek ezek, csak így tovább!

Levi bulija, IKEA és Rékáék

Micsoda hétvégénk volt!

Kezdődött azzal, hogy szombaton reggel a Papa elment, és hozott egy KIA-t nekünk. Szép, ezüst színű, és nagyon tetszett mindenkinek. A Borit hátulra kicsit nehéz volt bekötni a Mama és a Papa szerint, de ez volt az egyetlen gond vele.

Az első utunk a túraboltba vezetett vele, ahol megszereztük a Mama új bakancsát. Ez is olyan, mint a régi, csak azzal valami probléma volt, ezért ki kellett cserélni. A parkolótól a boltig jókat szaladtunk a Mamával, és azt játszottunk, hogy elkapjuk a Papa grabacát. Így tudtam meg, hogy mi az a gabanc.

Aztán hazajöttünk és ettünk finom túróscsuszát (illetve én csak tésztát meg buzulát), amiben az volt az érdekes, hogy a Bori is ott ült már velünk az asztalnál. Ugyanis a Papával felhoztuk a tárolóból és összeraktunk az etetőszéket, és most már a Bori abban tud ülni, és nagyon vicces, hogy így az egész család együtt ül. Mondjuk ő akkor éppen nem akart enni, de nem is ez a lényeg.

Az ebéd után meg újra beültünk a KIA-ba és elmentünk a Leventéékhez, mert szülinapi bulija volt! Ő is három éves lett, mint én, és ezért elhívta az összes barátját, akik pont az én barátaim is, és így nagyon jókat játszottunk együtt!
A Bori meg ilyen csinos volt.Ettünk tortát is, meg volt ajándékbontogatás, és lementünk a basementjükbe is, ahol szuper vonatozós terepasztal van, meg nagyon jól lehet lufizni a felnőttekkel. Szóval, jó sokat játszottunk, nevettünk. Jól elfáradtam.
Hazafelé el is aludtam az autóban a végére, és reggel már arra ébredtem, hogy a saját ágyamban vagyok.

Ez már vasárnap volt, és a Mama kelt fel velünk, és készülődni kezdtünk. Az volt a program, hogy elmegyünk az IKEA-ba nézelődni, és erről nekem rögtön eszembe jutott, hogy ott milyen finomakat lehet enni. Mondtam is, hogy akkor majd, ha megéhezem, akkor én szeretnék ott enni, húsgombócot, és mindenki egyetértett ezzel.
Hamar oda is értünk, nézelődni kezdtünk. A Bori elaludt a kocsiban, mi meg összeszedtük, amiket szerettünk volna venni, aztán felmentünk az ebédlőbe. Addigra a Bori is felébredt, úgyhogy mi húsgombócot ettünk, ő meg almaszószt. Jó kis ebéd volt ez!

Itthon aztán aludtunk egyet. Mikor felébredtünk már nem kellett sokat várni, és jöttek is a Rékáék játszani velünk. Nagyon jó volt, nekem főleg az a rész tetszett, mikor a Marcival elvonultunk a szobámba és könyveket néztünk meg repülőztünk. Vacsorára is maradtak, meg még utána is, de nekem akkor már aludni kellett menni.

Újra oviba járok

Mióta itt vagyunk újra Torontóban, megint vannak ovi-napok és nem-ovi-napok. Ma ovi nap volt, és nagyon jól éreztem magam, ahogy szerdán is, amikor először menni kellett karácsony után.

Ráadásul ma olyan volt, hogy a Rainbow room-ban közösen reggeliztünk mindannyian, sajtos szendvicset! Ez nekem nagyon tetszett, pláne, hogy a Rose még zenét is csinált, mert bekapcsolta a rádiót, és akkor arra lehetett táncolni.
És ott volt a Genevive is, meg az Alberto (ezt külön a Nagypapának üzenem), és kiderült, hogy a Ginának meg kedden megszületett a kisbabája. Ugyanott bújt ki a pocakjából, ahol a Sebastian született, de ő egy kislány, és állítólag szép nagy súlya van. A nevére nem emlékszem, majd megkérdezem a Mamát.

Szóval, ezek voltak az oviban.

A nem ovis napokon meg a Mamával vagyunk itthon, és megyünk mindenfelé bevásárolni, meg rendezkedünk, mosunk, vasalunk, főzünk. Játszani is szoktunk, de azt leginkább a Borival együtt, mert már nagyon szereti, ha játszom vele. A Mama szerint nagyon ügyesen elszórakoztatjuk egymást, és ő ennek nagyon örül. Én is, meg a Bori is.

Sajnos a Papának mostanában sokszor nagyon korán kell munkába mennie. A minap is kerestem reggel fel-alá járkálva a lakásban ébredés után, de nem volt sehol, és akkor a Mama mondta, hogy már régen elment dolgozni. Azért ovi napokon ő visz engem reggel, ami nagyon jó, és este mindig hazajön, és akkor együtt az egész család.

Meleg szívvel ajánlom...

... a 2007 decemberi, valamint a Texasi fényképekből készült válogatást, amit mostantól megtaláltok a fényképes oldalunkon.
A blogban nem mutatott képek, valamint magasröptű kommentár szövegek várják nézelődni vágyó olvasóinkat.
Fel tehát, képeket nézni! Link a jobb oldalon.
Zs.

A Mamám

Ha nem látom a Mamámat, akkor nem érzem jól magam. Nagyon megijedek, hogy eltűnt, és kiabálok neki, hogy jöjjön elő.
Ha aludni szeretnék, de eszembe jut a Mamám, akkor nagyon nem érzem jól magam, kétségbeesetten kiabálok neki, hogy jöjjön és szorítson magához.
Ha valaki félelmetes jön, akit még eddig nem láttam, akkor nagyon-nagyon nem érzem jól magam és nagyon sírok, és kérem a Mamámat, hogy mentsen meg.

Szerencsére a Mama mindig előjön, magához szorít és megment ilyenkor és akkor újra jól érzem magam.

Hogyan értünk Torontóba?

Tegnap reggel jó korán kellett kelni, és akkor én még elég fáradt voltam, úgyhogy ennek nem örültem annyira. Aztán láttam, hogy a Bori már fent van, úgyhogy kicsit vidámabb lettem. Hamarosan beültünk a Mazdába, és integettünk a Nagypapának. Elindultunk, de odakint elég sötét volt még.

Bori egy idő után elaludt, aztán később, mikor megálltunk, hogy tudjak pisilni, akkor felébredt, de akkor már világos volt. Később még egyszer megálltunk, hogy a Mama és a Papa is tudjon pisilni, és egyikünk se wc-be pisilt ezen az úton.

A repülőtéren becsekkoltunk, ami gyorsan ment, aztán ettünk: Bori tejcit, én meg Bende kolbászt. Utána már a Nagyitól is el kellett búcsúzni, mert tovább ő nem jöhetett. Pedig akkor jött csak az igazán érdekes rész: le kellett venni a cipőnket, meg mindent felrakni egy futószalagra, és a másik végén figyelni, hogy mikor jönnek ki a dolgok. Mikor újra megvolt mindenünk, akkor meg mentünk mozgójárdázni, és az nagyon vicces volt. Vettünk innivalót, aztán már lehetett is felülni a gépre.
Én filmet akartam nézni, de ahhoz még várni kellett kicsit, mert csak akkor lehet bekapcsolni a lejátszót, ha már utazómagasságban vagyunk és kikapcsolják fent a piros lámpát.
Pisilni nem akartam a gépen, mert nagyon félelmetes volt a wc, úgyhogy az végül a pelusba ment, aminek a Mama annyira nem örült, de nem volt baj.

Kaptunk enni is, szendvicset, és csokit is! Én végülis nem a szendvicset ettem, hanem Cheerios-t, de az is jó volt. Aztán néztem filmet, a Bori meg elaludt (addig elég sokat nyiffancsolt, a Mama próbálta csendesíteni), de nem sokáig tartott ez, mert hamarosan bemondták, hogy leszállunk, és így is lett.

Cleveland-be érkeztünk meg, ami egy nagyon jó hely. Legalábbis nekünk tetszett a reptere, mert szép volt, meg tiszta, és ahol vártunk a felszállásra, ott volt egy kis játszótér, meg lehetett tologatni egy csomagoskocsit, és az ablakból láttunk három vonatot is! Ennek nagyon örültem, mert Texasban mindig csak hallottuk a vonatokat, látni nem sikerült.

Aztán megint beszálltunk egy repülőbe, és legesleghátulra ültünk, én a Papa mellé, a Mama meg egy külön ülésbe a Borival, aki rögtön el is aludt. Én meg filmet néztem, de itt se lehetett sokat, mert aztán meg hirtelen már le is szálltunk, és itt voltunk Torontóban.
És kiderült, hogy nagyon jó idő van itt, úgyhogy nem is kellett kabátot venni, csak úgy lesétáltunk pulcsiban a gépről, és megkaptunk a babakocsit. Aztán volt még sorbanállás, meg a többi csomagot is megszereztük, és akkor már mehettünk is taxit szerezni. Egy Dodge Caravan jött hamarosan, és beültünk, én kaptam mazsolát meg banános kekszet, és az volt a vacsora.

Már jó fáradt voltam mire hazaértünk, de mikor megláttam az itteni játékaimat, erről el is felejtkeztem, és azonnal játszani kezdtünk a Borival. Vacsizni nem kellett, úgyhogy a fürdésig játszottunk. Két mese is volt az új Thomasos könyvemből, és a másodikat jött a Bori is meghallgatni, mert még nem volt fáradt, utána meg már aludtunk is.

Ma pedig egész nap sokat játszottam a játékaimmal, meg bevásároltunk a banános boltban, meg visszakaptunk Erikától a halat. Nem is egyet, hanem hármat, mert a Télapó hozott még kettőt állítólag. Plusz kaptam az Erikától még három nagy autót is, ő mindig szokott nekem dolgokat adni! Mi meg odaadtuk neki a Texasos ajándékokat és azoknak nagyon örült.
Délután meg, alvás után sétáltunk egy nagyot a jó időben, és a Bori egy jó nagy kiabálási roham után egyszer csak elaludt hason fekve a babakocsiban hazafelé.

Miután hazaértünk hamarosan jött a Papa is, és akkor még jót játszottunk, vacsorára meg együtt ettem vele finom borsólevest, amit a Mama főzött. Este volt még körömvágás, aztán mentem aludni.

Újra Torontóban

Este 6 körül rendben megérkeztünk Torontóba. Egésznapos út volt, Cleveland-i átszállással, lényegében probléma mentesen (Bori néha panaszkodott, de nem volt vészes). Egyik gyerek se aludt sokat (Barnus egyáltalán), mégis végül csak olyan 8 körül aludtak el, pedig korai fektetést csináltunk. Ez valszeg azért volt, mert a hazaérkezés öröme bennük is fellángolt (rögtön játszani kezdtek).
A többiről majd később, most nagyon fáradtak vagyunk.

Új Mazda és búcsúsétáltatás

Ma délután, mikor felébredtem az alvásból kiderült, hogy közben a Nagyi elment a Mazdával és hozott helyette egy másikat. Ez még sokkal nagyobb, 9-es, és nagyon szép! Úgyhogy ezzel megyünk majd holnap a Houstonba, hogy felszállhassunk ott a repülőre Torontó felé.

Egyébként ma is egész nagy szép idő volt (trallala), és sokat voltam kint, és ebédre pedig töltött paprika volt, amiről kiderült, hogy szeretem. Ez amúgy a retekről is kiderült ma reggel, pedig nem nagyon akartam megkóstolni, de aztán nagyon szeretem.

És este elvittük a Luke-ot még egyszer együtt sétálni (a Papa nem jött, mert ő pakolt), és adtam neki vaníliást. És megint majdnem bevitte magával a Cica nagyit a vízbe a kacsáknál. Úgyhogy most egy ideig valószínűleg nem mennek majd a parkba vele a Nagyiék.
Az a vicces is volt még a séta alatt, hogy nekem pisilni kellett, és akkor lepisilhettem egy fát a parkban.

A séta végén jól megsimogattuk a Luke-ot, meg elbúcsúztunk tőle, mert most egy ideig nem fogom tudni sétálni kísérni Torontóból.

Texasi érdekességek és kulináris élvezetek

Említésre méltó érdekességek:
(egy pár dolog, ami itt más, mint Torontóban)

1) A legtöbb út mellett nincs járda. Néhol elvétve akad, de legtöbbször nem megy végig az utca hosszán, csak meg-megjelenik, aztán abbamarad. Biztosan az az oka ennek, hogy itt szinte senki nem jár gyalog, kivéve a kutyasétáltatókat és a futó-gyalogló embereket. De azoknak jó az út is. Szerencsére az autósok elég figyelmesek, legalábbis, akikkel ittlátünk alatt találkoztam. Nagy általánosságban lelassítanak és nagy ívben kikerülik az embert. A közvilágítás se mindenhol van jelen, viszont a közbiztonságra nincs panasz a helyiek szerint.

2) Még decemberben is vannak szúnyogok!

3) Az időjárás egyik napról a másikra 20 fokot tud változni ide vagy oda!

4) A napokban az egyik bevásárlás során észrevettük, hogy az egyik bolt előtt, közvetlenül a bejárat mellett, a mozgássérült parkolók szomszédságában elkülönítettek pár helyet az ún. "new mother"-ek részére. Először nem is értettem, hogy ez miért van (látszik, hogy autóval még nem voltam újdonsült anyuka).
Aztán rájöttem, hogy hasznos lehet, ha az ember egyedül kényszerül bevásárolni menni a pici babával, és a kocsiból kiszállva, a babát be kell pakolni a babakocsiba. Így közelebb esik az autó a végén a bejárathoz is, és feltételezem, hogy nagyobb a hely is, hogy könnyebben el lehessen férni az autó mellett a babakocsival.
Amúgy Kanadában is láttam már különleges parkolót családosoknak, ez is igen kellemes dolog!

5) Ruhaneműből és egyáltalán mindenből sokkal nagyobbnak tűnik a választék (ezt okozhatja az is, hogy mivel itt autóval járunk, több üzletet látunk), és az árak is meglepően alacsonyabbak. A boltok pedig szinte éjjel-nappal nyitva vannak. Hétköznapokon akár éjfélig, de hétvégén/ünnepnapokon 8-9-10 óráig is lehet vásárolni. Újév napján, és karácsony másnapján is minden nyitva van!

6) Itt minden Texas-size, azaz hatalmas nagy. Ez főleg az autók méretében szembetűnő nekünk: minden második autó olyan hatalmas, hogy a Hondával eltörpülünk mellette. Leggyakrabban talán Dodge pick-upokat láttam.

7) A "How are you?" kérdésre itt az "I'm good, thanks!" nem igazán szokványos válasz. legalábbis néha furcsán néztek rám, mikor ezt válaszoltam rutinból. Vagy talán a kiejtésemmel lehet a gond, mert a vicces texasi accent még nem megy nekem.
És sokkal többen megnézik maguknak a magyarul beszélő embert, mint Torontóban, ahol ez az újabb külföldi nyelv már-már fel sem tűnik senkinek.

College Station-i kulináris élvezeteink
(avagy "Valaki már megint teleette a pocakomat!")

1) Cica Nagyi (és Bence) főztje. Fiiiiiinom!!! Biztos, hogy mindannyian pár kilóval jóllakottabban térünk majd haza. És milyen sok finomságot ettünk: pulykát, steak-et, különféle csirkeételeket, túrógombócot, grillezett halat, salátákat. Nyamiiiii!

Ha pedig nem itthon ettünk, akkor:
2) Cici's pizza (avagy cicis pizza, ahogy mi ejtjük). Jó kis önkiszolgáló, all you can eat hely. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos összegű belépő megfizetése után annyit és annyi ideig eszel ott, amennyi csak beléd fér. Van minden féle finom pizza, és hangosbeszélőn hirdetik ki, amikor éppen elkészült egy új fajta friss pizza. Vannak édességek is, és italból is annyit ihatsz, amennyit szeretnél.
A dolog nagyon kellemes, mert nem kell várni a kajára, bár persze a gyorséttermi jelleg megvan. Egy kellemetlenség a helyben, hogy milyen szögből óriási tv-ket lehet (muszáj) látni, ami szinte teljesen lehetetlenné teszi, hogy az ember evés közben mással foglalkozzon, mint a nem is általa választott műsor (általában sport, vagy a hírek) bambulásával. Aaaaah...

3) Tortilla Factory. Ez is gyorskaja, de gyerekkel nem is nagyon lehet mást. Bence szerint nem igazán autentikus, de azért nekem nagyon ízlett, amolyan Mexikói jellegű kajálda. A tortilla egy palacsinta szerű tészta (annál vastagabb és kisebb valamivel), melegen adják, erre lehet rápakolni a húsdarabokat, reszelt sajtot, tejfölt, babszószt, salátát, paradicsomot, egyéb zöldségeket, esetleg rizst. Majd ezt összetekered (összefogod, ha jól megtömted) és harapod. Maga a hely nagyon kellemes, az asztalok, székek különlegesek, a falakon bikaviadalok palkátjaival, és csomó pinata (ez egy színes papírral borított doboz, amit szülinapi ünnepségek, vagy más összejövetelek alkalmával felfüggesztenek valahová, és addig lehet ütni-vágni míg szét nem szakad, és akkor édességek tömkelege zúdul ki belőle, amit fel lehet szedni), meg színes papagáj és gekkó dísz van egy helyre felhalmozva, amitől olyan vicces érzése lesz az embernek.

4) China King. Kissé lepukkant design, élvezetes ízek. All you can eat ez is. Kedves kiszolgálás (mert van azért pincér, de ő csak italokat hoz, meg tányérokat cserél), és a végén: fortune cookie! Viszont nincs gumimaci topping a fagyihoz, ezt a negatívumok között kell felsorolni, van viszont szedres cobbler süti, ami vanília fagyival igazán finom!
Ebben az étteremben egyébként Bori nem járt, őt Nagypapa felügyelte (azaz: hallgatta a panaszkodását, majd őrizte álmát a babakocsi mellett) míg mi ettünk. Barnus nagyon élvezte az itteni ebédünket, és természetesen a desszert sütiből kétszer is jól belakott.

Jó utat! és egyebek

Ma sajnos a Doktor Cucu és a Lili elutaztak vissza Magyarországra. Először csomagoltak, aztán elköszöntünk tőlük (de én szomorú voltam, hogy elmennek, és ezért nem akartam puszit adni), aztán meg beültek a Honda autóba a Cica nagyival, és elmentek. Remélem, hamarosan már újra beszélgetni fogunk majd a számítógépben! Addig is jó utat!

Még szeretnék beszámolni Nektek arról, hogy milyen vidáman telnek nálunk a reggelek. Olyankor a Mama és a Papa szeretnek aludni, de mi a Borival már nem, és szerencsére a Nagyiék se annyira, úgyhogy mi velük szoktunk bulizni. Mindenféle érdekeset csinálunk, például mesét olvasnak nekünk a Nagyiék, meg én is mesét olvasok a Borinak, nevetgélünk, reggelizünk, meg ilyenek, és még olyan is volt, hogy a nyakamba vehettem a Borit, és úgy járkáltunk fel-alá vele a lakásban. Ez mindenkinek nagyon tetszett!

Ezen kívül pedig megmutatom még azt, hogy milyen szépeket rajzoltam nemrég a Lili füzetébe a szuper fekete tollával.
Ez itt egy autó STOP táblával.Ez egy vonat.Ez pedig a családunk Texasban.Jó, mi?

Első versem

Mostanában ezeket csinálom
írta: Valkó Boróka

Csípek, rúgok, harapok,
ütök, vágok, karmolok,
morgok, sírok, ordítok,
néha azért alszizok.

Zenélek és vigyorgok,
játszogatok, nevetgélek,
fürdök, ülök, heverészek,
sétálok, kóstolgatok.
Szopizok és szopizok,
az a legeslegjobb dolog!

Igen, igen...

... a helyes válasz az, hogy mindegyiküknek levágták! Gratula Andinak, nagggyon szemfüles!

Ajándékul íme egy kép Barnusról a hajvágás előtt:Illetve maga a procedúra:És az eredmény:
Sajnos Nagypapáról és Liliről ennyi kép nem készült.

Feladvány szemfüleseknek

Kinek vágta le a haját ma délelőtt Cica nagyi az alábbi képen látható személyek közül?Első helyes megfejtőnk virtuális ajándékban részesül.
Texasban tartózkodó versenyzőktől sajnos nem áll módunkban választ elfogadni. ;)

Az új évre

Ezzel a montázzsal kívánunk mindenkinek, aki olvassa sok-sok jókedvet, vidámságot, sikert, egyszóval, minden szépet és jót 2008-ra! Szeretettel: Bori, Barnus, Bence és Zsuzsi