Pufftiki

Bori kanalas evészete az enyhén bíztató kezdet után pillanatnyilag erős visszaesést mutat.

Rájött ugyanis, hogy a közelmúltban kifejlesztett puffantásokkal (pfff-pfff hang kiadása mellett minden közeli dolog beterítése nyállal, amit amúgy is gyakorolt) nagyon hatékonyan le tud állítani minden kanalas etetési kísérletet. Amint közelítettem a kanállal, elkezdte ezt a puffantgatást, úgyhogy ha nagyon erősködtem csak azt értem el, hogy beterített az éppen aktuális pürével.
Mindezt az után, hogy a múlt héten egyik nap már kezdtem bizakodni, hogy elkezd értékelhető mennyiségeket enni. Egyszer ugyanis már egy fél, kis kék MALÉV-os csészényi almás-cerealt sikerült belelapátolni.
Nos, nem. Úgy tűnik, nem akar ő még kanalazni annyira, mert ezt az egyszeri sikert azonnal követte a nagy ellenállás, és azóta bármivel próbálkozom, csak ezt a hatást tudom kiváltani.

Már próbáltuk azt is, hogy Bence adjon neki enni, hátha hozzám a szopizást köti, de igazából nem volt lényeges különbség.

Úgyhogy most pár napja teljesen felhagytam mindenféle próbálkozással (alacsony hemoglobin ide vagy oda), hátha még érnie kell.

Ma aztán úgy gondoltam, bepróbálkozom megint. Az eredmény: alig értékelhető félsiker.
Nagyon hígra csináltam neki a cerealt, amiből kb. 3 kanállal sikerült beletuszkolni, de ebben ő nem vett részt igazán lelkesen, sőt, csak akkor tudtam a szájába tenni a kanalat, amikor éppen más okból kinyitotta. Ez a más ok vagy az volt, hogy panaszkodjon ez ellen az elbánás ellen, vagy az, amikor a pufftikijét akarta a szájába tömni.

És, hogy mi az a pufftiki? Az eredeti neve talán "pumdigi", de ez nem teljesen hiteles, mert egy koreai ételféleségről van szó és nem tudtam megjegyezni a helyes kiejtést. Curie barátnőm hozott belőle egy nagy zacskóval nekünk nemrég, és rögtön előjöttek az emlékek, hogy Barnus mennyi sok ilyet evett 1 éves kora körül. Úgyhogy most Borinál is bepróbálkoztunk, és tetszik neki!
Az egyetlen bibi ezzel az, hogy a pufftiki (ahogy mi hívjuk, mert így több értelme van) nem tartalmaz igazán hasznos tápanyagokat: rizsből, cukorból és némi lisztből áll. Egyébként jó íze van, én is szeretem, és Barnusnál is reneszánszát éli. Úgy látszik, ő is emlékezett, hogy mikor kicsi volt, ezt nagyon szerette.

Szóval, várjuk a kanalazásos áttörést, addig is marad a pufftiki és a türelem gyakorlása.

Canadian International Auto Show

Ma olyan szuper helyen voltunk, hogy na: a Kanadai Nemzetközi Autókiállításon!

Rögtön reggel indultunk, metróval, dupla babakocsistul. Hamar odaértünk, a Union station-nél kellett leszállni. Az utcára ki se kellett menni, sőt odafelé még a CN towert és egy vonatot is láttunk a Skywalk-on, ahol kényelmesen, melegben sétálva jutottunk el a Metro Toronto Convention Center-hez, ahol a kiállítás volt. Jegyet már itthon vettünk az interneten, így nem is kellett sorba állnunk, csak megkaptunk a 3-as számos pecsétet a kezünkre és már mehettünk is.
Igazából három helyszíne is van ennek a kiállításnak és több mint 1000 autó van ott. Mi egy helyszínt néztünk meg alaposan, egy másikat meg átfutottuk, de még így is jóval 4 óra utánra értünk csak haza, kifáradva.

Én először kicsit csalódott voltam, mert ahol bementünk, ott nem voltak rögtön olyan autók, amikbe be lehetett ülni. De aztán találtunk egyet, egy Nemo-t, ami a kedvencem is lett, mert szuperül lehetett benne mindent nyomogatni. Jó sokat nyomogattam is, és aztán később még kértem, hogy menjünk vissza hozzá, mert nagyon tetszett nekem ez az autó.

Aztán megnéztük az oldtimer-autókat, ezeket szintén csak kívülről lehetett, meg a következő helyszínen, a Lamborghini-knél is. Ekkor már eléggé kiábrándultam, és hangos is volt a zene, de szerencsére nem adtuk fel, mentünk tovább.
Jöttek a motorok, és az már nagyon tetszett! Mindre fel lehetett ülni, és a Mamával, aztán egyedül is így tettem. A Papa is felült a Borival, és a Mama is jó sokra egyedül is, és megállapította, hogy nem is vesz más motort, csak Harley Davidsont.
Aztán a Borival elmentek szopizni, én addig még motoroztam, és mikor visszajöttek, akkor még egy nagy motoros szánra is beültünk.

És ez után értünk el a fő kiállítási területre, ahol hihetetlen mennyiségű autó volt, és itt már a legtöbbe be is lehetett ülni! Úgyhogy így is tettem, és innentől lényegében az összes autón végignyomogattam és tekergettem minden lehetséges gombot és tekerőt, meg a kormányt. Csomószor vittem a családot kirándulni, és mindig nagyon kanyargós utakon.
Jobbnál jobb kocsikat próbáltunk ki, és mind nagyon tetszett.

Aztán, mikor elfáradtunk, elmentünk enni egy kicsit, meg pihenni, hogy utána újult erővel nézegethessünk tovább.
Az evés után kaptunk matricát is a Borival egy kedves nénitől, és aztán további autókba ültem be.
Mikor a déli épülettel végeztünk, akkor átsétáltunk az északi részbe, ahol szintén nézelődtünk még egy csomót. A Bori itt elaludt, de túl sokáig nem durmolt, mert biztos őt is érdekelte minden.

Ültem Smartban, Hummerben, hybrid autóban, fapadosban és luxusautóban, cabrióban és napfénytetősben, minivan-ben és pick-upban. Szóval, az elképzelhető legeslegjobb hely volt ez a világon!
A végére aztán jól elfáradtunk, és akkor elindultunk haza.
Út közben a Papa elköszönt tőlünk, neki a szájsebészhez volt időpontja (bölcsességfog ügyben), mi meg hazajöttünk.
Itthon aztán a Mama odaadta a prospektusokat, amiket gyűjtött nekem a kiállításon, és ennek annyira örültem! Többször is megköszöntem neki, mert tényleg nagyon jól esett, hogy hozott nekem emlékeket. Még kifestő is volt közte, azt gyorsan tele is rajzoltam.

A Papa hamar hazaért, úgyhogy még egy kis számítógépezésre is volt idő délután. Vacsorára meg finom gombás-tésztát kaptam, és fürdés után aztán mentem gyorsan aludni (Csak előtte még kisírtam magamnak, hogy a Mama vágja le a körmömet. Igen, jól értettétek, a körömvágásért sírtam, nem ellene!)

Az autókiállításról a Mama hamarosan feltesz sok képet az oldalunkra.

Sok minden

Mostanában jó sok mindent csináltuk, megpróbálom felsorolni:
- Voltunk a csúszdás-vonatos játszóházban, ahol szuper jót játszottunk. Én építettem mágneses elemekből autókat, vonatoztam, főztem a Mamának és még csúszdáztam is a benti csúszdán. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ez a játszóház a kedvencem. Egyébként, mikor megérkeztünk az Adriennék is ott voltak Via-val (aki a nanny-jük, szóval, ő vigyáz a Sebastian-ra és az Adriennre), de ők hamarosan hazamentek ebédelni (és az Ilona nem is volt ott). A Bori is nagyon jól szórakozott, ő főleg egy olyan puha építőkockát rágcsált, meg mindenkire mosolygott.
- Voltunk korizni a parkban. Úgy mentünk, hogy a Mama előre ment a Borival és már koriztak, mire mi odaértünk a Papával gyalog. Akkor megkaptam a korcsolyákat és rámehettem a jégre. Nagyon csúszott! Sokkal jobban, mint a múltkor, mikor mentünk, ami azért volt, mert a Zamboni éppen azelőtt tisztította le, mielőtt odaértünk. Kicsit meg is lepődtem ezen a nagy csúszáson, de nagyon viccesnek találtam. Csak így elég nehéz volt megállni rajta, de azért a Mama húzott, és aztán picit tudtam egyedül is menni. Sajnos a Borinak hamar elege lett a dologból, úgyhogy a Papa nem is tudott sokat korizni, de aztán egy kis szopizástól jobban lett a Borcsa, és akkor mi még visszamehettünk kicsit csúszkálni.
- Voltunk a Mamával megint balettórán, és most már minden héten megyünk majd, és nagyon jó volt! Most elég sok másik gyerek volt, mind kislányok, és nagyon jó volt velük együtt táncizni. Csináltunk például oldalra galoppozást (más néven sasszé), meg körbe álltunk és összeszaladtunk meg ki. Szóval, nagyon jól szórakoztam!
- Voltunk uszizni is! Ez szuper jó volt, én végig egyedül úszkáltam a mentőmellényemben, nem is akartam levenni. Meg ugráltam be kintről a vízbe, és labdákat üldöztem. A végén nagyon büszke voltam magamra, sokszor elmondtam, hogy milyen sokat usziztam teljesen egyedül, és milyen jó volt! Jól ki is fáradtam. A Bori is ügyes volt, eléggé élvezte is a dolgot szerintem, és még a víz alá is lement jó sokszor. Az is eléggé tetszett neki.

Hát, ezek voltak eddig, és ami még nagyon jó, az az, hogy a Papának ezen a héten nem kell dolgozóba mennie nagyon (valami reading week-et emlegetett), úgyhogy itthon lesz velünk sokat, és így csinálhatunk mindenféle érdekeset, meg sokat lehetünk együtt.

Egyáltalán nem voltak gyerekek...

...azon a Tafelmusik koncerten, amire ma este Curie barátnőm jóvoltából sikerült eljutnom (ő ugyanis jóban van az egyik hegedűssel, aki szokott ingyenjegyeket szerezni neki.
Nagyon furcsa volt látni a sok felnőttet, időseket, fiatal párokat befelé menni a terembe, amíg vártam Curie-t a bejáratnál, és csak a végén jöttem rá, hogy miért is olyan furcsa nekem ez a bevonulás.
Az egész koncert végül is arról szólt nekem (amellett, hogy nagyon üdítő volt Mozartot, Bach-ot és Haydn-t hallgatni ennek a kitűnő barokk zenekarnak az előadásában), hogy milyen régen nem voltam már ilyen felnőtt eseményen. Hiába, a nem-Mama részem mostanában leginkább csak az emlékeimben élt.
Eddig nem is nagyon volt bennem megfogalmazott igény arra, hogy nem-Mama is legyek, de most úgy érzem, eljött ennek is az ideje. Meglátjuk, mi sül ki ebből.

Nakéremszépen!

Ma nyolc hónapos lettem, és ennek örömére estére rájöttem, hogy hogyan is kell felülni hasonfekvő pozícióból.
Így:Akinek nem egyértelmű, elmondom: az ember feltolja magát a kezével, aztán lábakat terpeszbe (az egyik kicsit be is lehet hajlítva, könnyítésnek), aztán még egy kis tolás a kezekkel, és kész!

Nagyon büszke vagyok az új tudományomra!

Ja, és fürdés közben mostanában próbálkozom a felállással is, ami ha sikerül (ehhez még kell a Mama segítsége), akkor hatalmas vigyorral nyugtázom az új helyzetet. A Mama szerint fürdés közben mostanában amúgy is nagyon sajtkukac vagyok, de hát mit csináljak, ha a vízben sokkal könnyebb mindenféle új mozdulatot kipróbálni?!

Valentin nap

Mikor a Mama megkérdezte, hogy szeretnék-e bevinni majd a gyerekeknek Valentin napra az oviba üdvözlőlapokat, akkor gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen.
Úgyhogy vittünk is be, igaz a végén nem üdvözlőlapokat, mert a Mama jobbat talált ki: matricákat! Mindenkinek csináltunk egy kis borítékot, amire ráírtuk, hogy "Happy Valentine's Day!", én rajzoltam rá, és tettünk bele jó pár matricát is. Az óvónéniknek meg külön rajzoltam, és nekik azt tettük bele, mert a Mama valami miatt azt gondolta, hogy nekik annyira nem tetszene a matrica.Ezen kívül csináltunk nekem egy postaládát is, hogy ha a többi gyerek is úgy dönt, hogy szeretne bevinni a többieknek lapot, és így én is kapok, akkor legyen hová tenni.Mondjuk, ma nem voltam oviban, úgyhogy nem tudom pontosan, hogy mi is történt a valentin napon, de legközelebb mikor megyek (jövő szerdán, mert most pénteken és hétfőn is szünet lesz), akkor majd megnézem a postaládámat.

A valentin nap miatt ma a zenélősön a Cynditől kaptunk pici édességet is, és az nagyon finom volt!

Ó, és még valamit elfelejtettem megmutatni tegnap. Ezt készítettem a tegnapi show and tell-re, az a címe, hogy "I love my family" és a szívecskébe, amit a Mama vágott ki nekem, belerajzoltam az egész családot: először a Borit, aztán a Mamát, Papát és végül magamat is. Meg is mutattam, mikor kellett, de nem beszéltem hozzá, csak mosolyogtam.

A fogaim

Nem mondhatnám, hogy igazán szerencsés fogaim vannak, sőt. Ma megvolt ugyanis a harmadik gyökérkezelésem, igazán lelombozó!

Az, hogy egyáltalán elmehessek a dokihoz Rékának köszönhető, aki annyira jó fej volt, hogy még ebben a nagy hóban is eljött hozzánk a nap közepén felügyelni a Borira. Barnus ugyanis ma oviban volt, és őt is haza kellett hozni pont ebben az időben, ezt meg Bence vállalta be. Én 11-kor leléptem itthonról, Réka és Bori délig szórakoztatták egymást, eztán megjött Bence Barnussal és átvették a stafétabotot.
Nagyon köszi Réka, hogy jöttél segíteni, remélem, nem volt túl fárasztó!!!
A gyökérkezelés nem volt vészes, kb. két óra alatt megküzdött a fogammal a doki (állítólag az egyik gyökér elég szűk volt, sokat kellett ráncigálni a kis bigyuszt benne, míg kitisztult). A zsibbasztó hatása volt az egészben a legkellemetlenebb, ugyanis az egészen felment a szememig, így még az alsó szemhéjam is teljesen érzéketlenné vált.
Vagyis, nem, nem ez volt a legkellemetlenebb az egészben, hanem a dolog pénzügyi része. De ezt hagyjuk is...

Mikor hazaértem még mindenki fent volt, de Bori hamarosan ment is aludni. Barnus viszont már jó pár napja csak pihenget, ami nem igazán pihenés, mivel 5-10 percenként kiszól, hogy kijöhet-e már. Most elég fáradt is volt, így nyafogott is hozzá. Azt hiszem, valami jobb megoldást kell találnom, mert ez így egyikünknek se megfelelő.

Bence közben elment Scarborough-ba félévközi vizsgát iratni, innen csak jó későn fog hazaérni szegény.
Mi délután lementünk kicsit sétálni, de Barnus nem volt túl lekes, így rövidre fogtuk a dolgot, és egy igazán hosszú limuzin megszemlélése után hazajöttünk. Este volt még vacsorázás és számítógépezés (a Barnus részéről), valamint kaja köpködés és játék a duplókkal (Borcsa részéről, utóbbit most fedezte fel hálaazégnek). Aztán közös fürdés, és irány az ágy.
Csakhogy Borcsa azóta újfent felkelt, megyek is és visszafektetem.

Be vagyunk havazva

Konkrétan. Annyi hó esett, hogy ma (mivel amúgy se nagyon volt semmi dolgunk) nem is voltunk odakint. Bori délelőtt és délután is nagyot aludt, Barnussal meg készültünk a holnapi ovi napra: show and tell lesz, meg Valentin napi ajándékozás.

Még a hóhóz: ma este, mikor mentem a balettre láttam valakit, aki sítalpakon ment az utcán. Itt, a Dovercourt road-on. Komolyan!

Sok újat próbálok csinálni

Most jöttem rá, hogy igazán jó lenne már mászni tudni (miután tegnap láttam, hogy a Sebastian milyen profin csinálja már), meg felülni, sőt a beszélgetés is érdekesnek tűnik, úgyhogy azzal is próbálkozom.

Egyelőre még nem megy minden úgy, ahogy szeretném. Például mászás helyett leginkább csak hátrafelé tudok tolatni, de ezen a Barnus és a Mama nagyon jól szórakoznak. Ma többször is volt, hogy a nappaliban lévő játszószőnyegemről eljutottam a folyosó közepéig ezzel a technikával, és a Barnus mikor ott meglátott, nagyon meglepődött. Mondta is, hogy akkor most már menjek be a másik szobába vele.
Azért a Mama szerint a négykézlábra állás és az előre-hátra lengedezés sokat segít abban, hogy hamarosan mászni kezdjek, úgyhogy ezt csinálom is nagy bőszen mától.
A felüléshez is próbálgatom azt, hogy négykézláb állok és az egyik lábamat nyújtva előrelendítem, de ennek legtöbbször az a vége, hogy hasra esek, ami nem baj, mert az jó puha. Fekvésben is szoktam a lábam lengetni hátrafelé, ami általában nagy lendületű hátra átfordulást eredményez, na ez már szokott néha fájni a fejemnek.
A beszédhez most úgy készülök, hogy jó hangosan próbálok minél több hangot egy levegővel kiadni. Ezt a Mama pörölésnek, panaszkodásnak hívja, de igazából csak a hangomat gyakorlom. Szeretem hallgatni magam, ahogy mondom, hogy "hadahadadadbabapa". Néha meg azt, hogy "mama".

Szóval, most ezeket gyakorlom, néha még akkor is, amikor már egyébként aludni kéne mennem, meg elég fáradt vagyok. Ennek eredménye az, hogy a Mama néha úgy talál rám az ágyban, hogy hanyatt fekszem (a szokásos hason helyett), fejemen két takaró, a számban a fejvédő sarka, kezemben a majom és közben hangosan hadadázom.

Ma egyébként jó sokat autóztunk, azzal vittük el reggel a Barnust az oviba, aztán meg a Papát és a Bálintot a dolgozóba (kiderült, hogy a Papa befér mellém hátra a Barnus autósülése mellé).
Aztán én elaludtam, és mikor felébredtem már a könyvtárban voltunk és a Mama éppen e-mailezett. Mondta, hogy közben megjártuk a doktornénit is, mert neki vért kellett vetetnie a pajzsmirigy ellenőrzéshez, és aztán még volt idő, így beült kicsit netezni. De akkor már indulni is kellett a Barnusét az oviba, és utána nem haza mentünk, hanem leadni a kocsit. Utána szerencsére hazavittek minket, mert azért még mindig elég jó hideg van kint.

Itthon játszottunk egy nagyot, meg megnéztük a Barnus új nyakláncát, amit az oviban kapott, aztán én egy picit ebédeltem, de már jó fáradt voltam, úgyhogy inkább hamar mentem aludni.

Délután meg átjöttek hozzánk a Percy és a mamája a Rita, és jó sokat játszottunk együtt. A Mama palacsintát sütött, és addig a Rita játszott velem. Eközben olyan is volt, hogy kimentünk a folyosóra, megnézni, ahogy a Barnus és a Percy fel-alá rohangálnak.

Ma megint hármasban fürödtünk ezután a Barnussal és a Mamával. Ez különösen tetszett nekem, mert felfedeztem, hogy ha a kezemmel pancsolok és lefröcskölöm a Barnust az nagyon vicces. És ha ő ugyanezt csinálja és visszafröcsköl, az még viccesebb. Úgyhogy ezt sokat csináltuk, és a Mama gyorsan be is húzta a zuhanyfüggönyt, hogy ne legyen minden csupa víz.
Aztán felöltöztünk, a Mama mesélt, míg én szopiztam, aztán mentem az ágyamba. Amíg a Mama a Barnussal volt, addig én csináltam a fejemrehúzomatakarót mutatványt, utána meg még kaptam egy kis Mamát, és már mentem is aludni.

Borzasztóan hideg...

...van odakint. Olyan nagyon hideg, hogy nem is voltunk ma kint igazán, csak annyit, amíg az autóig elértünk, meg vissza, és azt is úgy, hogy a Mama előrement és jó közel állt a bejárathoz, hogy nekünk ne kelljen sokat menni.
De így is nagyon fújt a szél, míg beültünk ám!

Délelőtt még az autóig se mentünk el, hanem hozzánk jöttek: az Ilonáék! Nagyon jót játszottunk hármasban, sőt néha a Sebastian is bekapcsolódott, mert ő már tud mászni, úgyhogy jött-ment mindenfelé a lakásban.
Aztán ettünk finom levest, és utána, míg elkészült a következő fogás, megint lehetett játszani. Érdemes volt várni a másodikra, mert sült kacsa volt, dióval, aszalt szilvával és almával töltve! Nagyon ízlett nekem ez, különösen "az a rész", az aszaltszilvás.
Mikor befejeztük az ebédet lehetett még tovább játszani, de aztán hamarosan már el kellet pakolni mindent, ami kint volt (jó sok), mert indultunk.

Na, ekkor volt az autóba szállás, és aztán az is kiderült, hogy hova megyünk: egy usziba, ami Scarborough-ban van. Nekem ez nagyon tetszett, mert tudom, hogy egyébként ott dolgozik a Papa, és ez így nagyon érdekes.
Az usziba mi értünk oda előbb, úgyhogy várni kellett az Ilonáékra picit, de aztán hamarosan mehettünk átöltözni. Én a Papával mentem a férfiöltözőbe.
Ez az uszi különleges, mert van egy külön gyerek rész, ahol nagyon pici víz van, meg egy jó kis csúszda, meg mindenféle játék a vízben. Azért mentünk, hogy ezt kipróbáljuk, de sajnos végül is nem lehetett, mert valaki rosszul lett pont mire odaértünk és ezért be kellett zárniuk ezt a medencét. Úgyhogy végül is a nagymedencébe mentünk be, aminek elég hideg volt a vize, és ott ráadásul nem is volt semmi különleges. De azért ha már ott voltunk, usziztunk egyet. Mindenki kapott mentőmellényeket, és miután megszoktuk a vizet, egész jó volt a dolog. Nekem egyébként az a rész tetszett, ahol be lehet menni a vízbe, mert ott sekély, és szerettem belegázolni. A Mama és a Papa meg lecsúsztak a nagycsúszdán is, sőt még a Curie is, pedig ő az elején félt tőle. Állítólag ez nagyon jó volt, de én még nem mehettem, majd ha nagyobb leszek.

Aztán hamar vége lett az uszinak, mert sípoltak, és akkor ki kellett menni. Felöltöztünk, aztán vártuk a lányokat. Mikor mindenki kész lett, visszaültünk az autókba s mindenki hazautazott. A Bori hamar elaludt az úton, de én még nem voltam annyira álmos.
Itthon ettem csomó pufftikit, amit a Curie hozott ebédkor, meg aztán mazsolás kenyeret is ettem vagy hármat.
A fürdésnél hajat kellett mosni, az nem tetszett egyáltalán, de aztán jött a Mama összebújni, és akkor már nagyon jól esett elaludni.

Első balettórám, bevásárlás és Zsombiéknál

Hú, ma jó sok minden történt, ki is fáradtam estére!

Szóval, a Mamával reggel átmentünk a Pizza pizza tetejére (na, nem a legtetejére, hanem egy lépcsőn fel, és ott be a táncterembe), és tánciztam! Ez volt az első balettórám eddig, és nagyon tetszett!
Tíz órakor kezdődött, mi ott is voltunk pontosan, de a többiek kicsit késtek. Ez nem volt baj, mert addig legalább szépen felöltöztem: felvettem a rövidgatyómat meg egy nem csúszós zoknit és még egy póló is volt rajtam, ezekben tánciztam. Amíg megjöttek a többiek, addig én szaladgálhattam a teremben, ami nagyon vicces volt, mert volt egy csomó tükör!
Aztán a Mama kiment és az ablakból nézett engem. Ez nagyon jó volt, mert így én is láttam őt, és örültem, mikor mosolygott rám, és megtapsolt, mikor ügyesen csináltam valamit.
Mert ügyes voltam ám, hamar rájöttem, hogy mit hogyan kell csinálni. Úgy, hogy van a két tanár néni, a Helen meg a Julia, és ők mondják, meg mutatják is, hogy mi a feladat, és akkor azt le kell utánozni.
Volt olyan, hogy a földön ültünk és a lábunkkal kalimpáltunk, aztán felálltunk és ugráltunk, meg lefeszítettük a lábfejünket, aztán meg a terem egyik végéből kellett a másikba átmenni mindenféle módon (én például szuperül sasszéztam), utána meg a karunkkal kellett ide-oda hadonászni. És a végén matricát is kaptunk! Szóval, az egész táncizás nagyon jó volt, és máskor is megyünk majd a Mamával!

Mikor vége lett, akkor siettünk haza, hogy a Papa el tudjon indulni az autót elhozni a bérlőktől. Hamarosan meg is jött, és hozott egy fekete Dodge Caliber-t. Elég jól néz ki, de nem túl tágas a csomagtere, és nekem nem is annyira jön be a fekete szín. De azért beültünk, és jól megy, úgyhogy elmentünk vele bevásárolni a banános boltba. Ott kiderült, hogy a Bori már tud ülni a bevásárló kocsi elejében, viszont akkor én nem tudok oda ülni, és ez nem tetszett. Úgyhogy végül is a Papa szerzett még egy kocsit, és akkor abba én ülhettem bele, és a Mama meg tolta a Borit. Így külön pakoltuk be a dolgokat a kocsiba, és a Mama meg a Papa néha beszéltek telefonon, hogy ki mit vegyen, úgyhogy elég gyorsan végeztünk. A pénztárnál összetalálkoztunk és örültünk egymásnak.
Utána már csak nagyon rövid időre jöttünk haza, és máris indultunk a Zsombiékhoz játszani. Odafelé a Bori elaludt, de én nem, csak pihentem kicsit. Mikor odaértünk már ott voltak a Leviék és a Kevinék, a Dávidék meg pont akkor érkeztek mint mi. Rögtön játszani kezdtünk az autókkal, a felnőttek meg eszegettek és beszélgettek. Aztán hamarosan lementünk a basement-be, és kiderült, hogy szuper játszóterük van ott: a felnőtteknek ping-pong asztal, nekünk meg vonatozós, egy vár és csomó motor, bicikli meg ráülős autó! Nagyon jól elvoltunk. Közben néha eszegettünk, de legtöbbet játszottunk.
A Bori is felébredt hamarosan, és ő is nagyon élvezte a basement-et: gyakorlatozott a hasán, meg játszott a vonatokkal, ping-pong és egyéb labdákkal.

Amikor meg már késő lett, és menni kellett haza, akkor felvettük a pizsinket, én még fogat is mostam, és úgy ültünk be az autóba. Ez azért volt, hogy ha elalszunk hazafelé, akkor már ne kelljen átöltözni az ágybabújáshoz. Bori el is aludt, de én nem, sőt, még kértem vacsorát is, pizsiben. Aztán még egyszer fogat mostam, és utána már gyorsan mentem aludni.

Miért? és Hogyan?

Írom a blogot. Írjuk együtt: Barnus, Bori, Bence és én.

Hogy miért?
Mert kell.
Mert lehet.
Mert kijön belőlem.
Mert segít megérteni őket.
Mert nekik is jó lesz olvasni.
Mert emlék.
Mert cselekvésre késztet.
Mert jó.

Mert olvassátok.

Hogy hogyan?
Minden este, fürdés után. Nem sok idő, negyed óra, esetleg fél, ha videót is teszek bele. De már előtte megvan fejben, csak bele kell írni a szövegdobozba. Nem nagy munka. Megéri.

Lógok a szeren

Ma így jöttünk haza az új hójáró babakocsival a zenélősről:Én ott vagyok hátul (a Bori azért van letakarva, mert alszik), a Mama feltett nekem egy erős kötelet hátra tartónak és azon lógok, így:
Egyébként a babakocsi nagyon jól vizsgázott hójárásból, és a Mamának ez erőnléti edzésnek is nagyon jó volt, mert persze sietnük kellett, így jó ütemben vágtattunk át a nagy hóakadályokon. Oda is értünk még a Hello-song közepére, és aztán nagyon jó volt a zenélős. A Bori is élvezte, különösen, mikor hoztam neki sticks-et, azt nagyon szerette nézegetni, megrágcsálni. Volt a nagy ejtőernyő is, és annak a közepébe beült a Bori a többi gyerekkel (én nem akartam) és akkor forgattuk őket körbe-körbe.

Hazafelé meg a Bori elaludt, én meg sétáltam, és nagyon jó volt a sok hóval játszani, belelépni, belenyúlkálni. Jól el is fáradtam, de aztán mégsem aludtam, mert álmos nem voltam. Csak estére lettem az, úgyhogy fürdés után nem is kértem mesét, hanem rögtön aludni mentem.

Hány babakocsi szükséges egy (két) gyerek felneveléséhez?

Bár a kérdésre nyilván nem adható univerzálisan igaz válasz, de ha a mi esetünkből indulunk ki, akkor a válasz: öt, vagy több.

Merthogy, a tökéletes babakocsinak a követlező tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
1.) Kicsi és könnyű.
2.) De azért lehet bele jó sokat pakolni, akasztani rá dolgokat.
3.) Újszülött babát is lehet vele szállítani.
4.) Két gyerek is belefér, de legalább testvérfellépőt lehet hozzá csatlakoztatni.
5.) Emellett könnyen tisztítható, gyorsan és egy kézzel összecsukható, kis helyen is elfér, ééééés
6.) Lehet tolni bármilyen terepen, de különösen bokáig érő hóban.

Nos, az összes kritáriumot egyben teljesítő babakocsit természetesen nem lehet találni a piacon, így a fenti kihívásoknak eddig négy különböző babakocsival próbáltunk megfelelni.
De most be kellett látnunk, hogy még a négy is kevés az üdvösséghez, ugyanis a meglévő kocsik közül egyiknek se elég nagy a kereke ahhoz, hogy a pillanatnyi időjárási viszonyok között (hatalmas hó, ami néha elolvad, néha összefagy, legtöbbször pedig jó nagy lucsok kíséri) előre lehessen haladni velük.
Úgyhogy jópár hétnyi szenvedés, hátrafelé haladásos-húzási technika, valamit a szánkó bevetése után ma megvettük az ötödik babakocsit is, kifejezetten hóban való haladási céllal. A szánkó jó megoldásnak tűnt amúgy elsőre, de abba ketten nem férnek bele -de ha nagyobb is lenne, Bori még nem is igazán stabil mozogva ülni-, továbbá a havas útviszonyok nem mindig egyenletesen állnak fenn, így száraz úton állandóan ki kellett szállítani Barnust belőle, ami miatt a dolog nem működött. És akkor még a két gyerekes szánkós bevásárlásról nem is beszéltem.)
Szóval, íme a legújabb, szuperhatalmas kerekű kocsink, amit féláron sikerült beszerezni (kiállítási darab) a "The Bay" nevű áruházban. Ez ugyan eredetileg nem két gyerek szállítására készült, de hátul van egy kis lábtartója, amit Bori még úgysem használ (erre tenné a lábát, ha a szülő felé fordulva ül), így erre Barnus klasszul fel tud állni. Még azt is kipróbáltuk, hogy az első lábtartóra is fel tud ülni, úgyhogy ez is egy lehetőség.
Hazafelé már fel is avattuk a kocsit, mert olyan hóviharban kellett hazajönnünk a boltból, hogy alig láttunk. Nagyon jól működik! Az igazi főpróba holnap lesz, amikor megyünk a zenélősre.

Mama táncol, Papa főz

Most egy kicsit arról, hogy miket csinálnak a felnőttek nálunk.

Bence karácsonyra kapott egy 3 alkalomból álló főzőtanfolyam-részvételt ajándékba (tőlem és a szüleitől közösen), aminek tegnap volt az első órája. A linkek közé felteszem, hogy hol is van ez. Amúgy nagyon sok ilyen "cooking class" van mindenfelé a városban, az emberek szeretnének megtanulni főzni!
Szóval, azt mesélte, hogy 10-en vannak a csoportban, a tanárok jópofák. Mindenkinek van saját kis "station"-je, ahol az előkészítési munkálatokat végzi, ehhez kapnak alapanyagokat és késeket is. Maga a főzés két égőnél megy, ez kicsit döcögős. A fő chef nagyon aranyos, elég sokat magyaráz. Maga az óra elég alapszintű, de azért élvezi (ő a leggyakorlottabb a résztvevők közül), és nagyon finomat főzött: gombaszószos bárányhúst meg spenótos-babos-fűszeres levest. Amit az ember elkészít, azt haza lehet hozni, szóval én is megkóstolhattam, nagyon ízlett! A főzés előtt kapnak egy kis ízelítőt, mert az óra 6-kor kezdődik, így mindenki nyilván éhesen megy oda.
A következő alkalomkor valószínűleg garnélarákot fognak csinálni, nagyon kíváncsi vagyok!

Én pedig ma végre rászántam magam, hogy elmenjek egy jó kis balettórára. Már nagyon régen kerestem valami megfelelőt, egy időben le is tettem róla, hogy én még valaha táncolni fogok, de most! Az egészben az a legviccesebb, hogy itt a Dovercourt és Bloor sarkán van a táncterem, a Barnus szobájából rá is lehet látni. Csak most nemrég tűnt fel nekem, hogy jé, ott van ez a lehetőség, és mázlimra a felnőtt balett óra 9-től kezdődik, ami teljesen szuper időzítés.
Szóval, ma elmentem, és balettoztam! Nagyon jó érzés volt, bár rozsdás vagyok, sok mindent elfelejtettem, és hát kimentem a gyakorlatból, de azért balettoztam, és ez tényleg egy nagy álom beteljesülése! Remélem, ebből sikerül majd szokást csinálni!

Elromlott, megjavult

Úgy tűnik, hogy Bori alvókája egyszerűen elromlott, legalábbis, ami az éjszakákat illeti. Milliószor felkel, nagyon keserűen sír ilyenkor, és mostanában majdnem minden éjszaka van egy olyan fél-egy órás periódus, amikor nem tud/akar visszaaludni. Nem kell mondanom, hogy milyen fárasztó ez...

Természetesen találgatjuk, hogy mi lehet az ok (a saját szobára vágyás mellett, ami, ha lenne megkönnyítené a helyzetet, de egyelőre nincs igazán jó megoldás), ilyenekre gondolunk:
- Talán már jönnek a felső fogak?
- Lehet, hogy a pocakja bántja, mert még nem szokta meg a kanalas kaják megemésztését?
- Esetleg a mozgás- és/vagy személyiségfejlődése újabb lökést kapott, és ez zavarja a pihenésben?
- Vagy talán a szeparációs szorongás miatt gyakran eszébe jut a Mamát keresni, és ha nem találja meg azonnal, akkor nagyon elkeseredik ezen?

Tény, hogy amikor felébred, akkor nagyon fáradt, látszólag visszaalvásra vágyik, de se a szopi, se a nagyágyba tevés, se a kézben ringatás nem hoz hosszú távon eredményt. Egy idő után panaszkodni kezd, de az ágyában se tud visszaaludni, ami eddig mindig bevált.
Most igazán csak egy dologban bízunk, abban, hogy ez a jelenség ahogy jött, úgy hamarosan (NAGYON hamarosan) távozni is fog.

Jó hír viszont, hogy Barnus a napokban szuperül kezdett "működni". Minimális veszekedéssel, rászólással, kiabálás nélkül zajlanak a napjaink. Persze azért nem csinálja meg mindig azonnal, amit kérünk tőle, de pl. a "jól hall ez a gyerek?" téma lekerült a napirendről. Nagyon örülök ennek, mert annyira élvezetes így vele együtt lenni: szuper társaság az okos megjegyzéseivel, meg a hihetetlenül jó memóriájával.

Feltettem a januári képeket

Nincs vészesen sok. Jó nézegetést!
Zs.

Havas hétvége

Mostanában annyi sok hó esett, hogy minden csupa fehér odakint. Úgyhogy szombaton még a zenélősre is szánkóval mentünk.
Ez amúgy is különleges zenélős volt, mert máshol is volt (egy templomban), mint szokott, meg nem csak metróval mentünk, hanem villamossal (pontosabban odafelé villamospótló busszal) is és hát ugye nem csütörtökön volt, és sokkal korábban, mint szokott lenni. Az nagyon jó volt benne, hogy mind a négyen elmentünk így (ez az egész azért volt, mert a múltkor a betegségek miatt nem tudtunk elmenni csütörtökön).
A Cyndi nagyon aranyos volt most is, és azok a dalok voltak, mint a most csütörtökön. Én sokat táncoltam a Mamával, meg énekeltünk a Papával és hoztam hangszereket mindenkinek. A Bori az elején kicsit sírdogált, mert szokatlan volt neki minden, meg fáradt is volt a Mama szerint. De aztán hamar jobban lett, és együtt üldögéltünk meg zenéltünk, ami nagyon jó volt.

A zenélős után a Mama fogorvoshoz ment ellenőrzésre, addig mi itthon játszottunk a Papával, a Bori meg aludt. Kiderült, hogy három foga is lyukas a Mamának, de mikor meg akartam nézni, akkor azt mondta, hogy nem lehet látni, mert a tömések alatt vannak a lyukak. Majd hamarosan meg kell neki csináltatni ezeket, úgyhogy megint fog menni a fogorvoshoz.

Ebéd után én pihentem, aztán meg beszéltünk a Nagyikkal a számítógépben, meg játszottam is alvásig.

Ma meg délelőtt a Mama jógázni ment, mi meg, mivel a Bori nem akart aludni, elindultunk a Papával bevásárolni (és aközben aztán aludt is a Bori), meg utána a Mama elé mentünk. Pizza volt az ebéd, én gombásat kértem, aztán mentem pihenni. Mikor aztán az óra az 5-öshöz ért, akkor kijöttem, mert a Papával azt beszéltük meg (még nem 5 óra volt, hanem 3:25).

Hamarosan aztán a Mama telefonon lebeszélte a Bálinttal, hogy elmenjünk együtt szánkózni, de végül is csak a Papával mentünk, mert a Bori elaludt, mielőtt indulhattunk volna. A szánkózás nagyon jó volt, csomószor lecsúsztunk a nagyon meredek lejtőn is a Papával. Sokat sikítoztunk is, meg én húztam felfelé a szánkót, jól kifáradtunk.
Úgyhogy este még játszottunk kicsit, aztán együtt fürödtünk a Borival (a Mama most nem is ült be velünk), aztán együtt meghallgattuk, ahogy a Papa mesélt, és mentem is aludni.

Saját szobát szeretnék!

Mostanában eszembe jutott, hogy saját szobában szeretnék aludni. Mert nem igazság az, hogy a Barnusanak van külön szobája, nekem meg nincs!

Úgyhogy, a rendes hajnali egy órás ébredésem után, amikor ez a legjobban eszembe ötlik, nem is akarok már együtt aludni többet a Mamával, meg a Papával, se a saját ágyamban, se az övékben. Jó hangosan mondom ezt nekik, akármit is csinálnak (fel szoktak venni, vagy cicit adnak, vagy sétálgatnak velem), és csak akkor hagyom abba, ha visszatesznek az ágyamba, és aztán kimennek a szobából.
Szóval, ha felemelem a fejem, és nem látom őket, akkor megnyugszom, és abban a tudatban, hogy ez a szoba már az enyém elalszom. Mert azért mégiscsak hajnal van, olyankor aludni kéne, nemigaz?

Mivel aztán másnap hajnalban megint arra ébredek, hogy ott vannak a Mamáék is a szobában, kezdem elölről a mutatványom, hátha most már tartós eredményt érek el!

Oltás

Én már annyira jól vagyok, hogy ma a doktor néni nagyon megdícsért. De aztán valami furcsát csinált: megszúrkált engem valami fájóssal!
Kétszer is, és az elsőt még nem bántam annyira, mert gondoltam biztos ez az, amiről a Mama beszélt, hogy kicsit fájni fog, de muszáj megcsinálni, mert segít nekem, hogy később ne legyek beteg. De aztán jött még egy, és az már sok volt nekem, és akkor erről elmondtam a véleményemet röviden és tömören. Mindenki meg is értett, és aztán jobban lettem, és a doktor néni is elment, meg a Mama adott tejcit, és akkor már nem volt rossz véleményem a világról.

Hamarosan ezután el is aludtam a kendőben, és az nagyon jól esett, mert egészen odáig nem tudtam jól aludni és különben is hatalmas hóesés volt, ami csak elsőre érdekes. Mikor felébredtem, már itthon voltunk, és akkor jött a Mama és megint adott tejcit, és megint aludtam.

Aztán végül már felébredtem, és akkor ott volt a Barnus is és neki nagyon örültem.
Játszottunk a nappaliban, aztán, mikor abból elegem lett, akkor a Mama bevitt a szobába pelust cserélni és azt után még ott is játszottunk. Akkor odajött a Barnus és egy ideig csak feküdtünk, de utána meg megharapott, ami nagyon fájt nekem. A Mama jó mérges is lett rá ezért, és beküldte a szobájába.

Később utána mentünk és kaptam tőle puszit a fájós ujjamra, és aztán ott játszottunk tovább. Én abban a szobában nagyon jól tudok hason fekve hátra tolatni, úgyhogy azt gyakoroltam, meg nyomogattam a piszkálósjátékot, és segítettem a Barnusnak meg a Mamának tornyot építeni.
Amikor meg megjött a Papa, akkor nagyon örültem neki.

A fürdés előtt már kezdtem nagyon fáradt lenni, de a fürdés ezen mindig segít, most is jól szórakoztam nagyon. Utána hamar jött a Mama és már mehettem is aludni.