A Mama egy igazi hős!

Képzeljétek el, hogy a Mama ma felcipelt engem, a nagy babakocsit, meg az összes bavásárlást együtt az alagsorból a hatodik emeletre! Láttam rajta, hogy ez nem lehetett könnyű, mert igencsak lihegett a végére, és mikor megérkeztünk, akkor egy ideig csak üldögélet a földön a lakásunkban, azt mondta, hogy remegett a lába és a keze is. De közben még azt is elintézte, hogy a megszáradt, kimosott ruhák is felkerüljenek valahogy a mi emeletünkre.
Mindez azért volt, mert a lift megint nem működött rendesen, és csak az egyik járt, és abba meg mi már nem fértünk bele.

Ebből is látszik, hogy délelőtt mi ruhákat mostunk és szárítottunk, és közben még elmentünk bevásárolni is. A Mama szerint jó sok mindent kellett vennünk, mert most hosszú hétvége lesz, és nem lesznek annyira nyitva a boltok, vagy, ha mégis, akkor nagyon sokan lesznek, és mi nem akarunk úgy odamenni.

Aztán, a cipekedés után én elmentem aludni. Mikor felébredtem, a Mama kihozott a nappaliba, és akkor összeakasztottuk a bajszunkat, mert én szerettem volna nézni a vonatos filmet, a Mama viszont azt szerette volna, ha ebédelek előtte. Végül is egy kicsit ettem, aztán meg nézhettem a filmet.

Utána meg jött haza a Papa és a Mama elment, azt mondta, szerez kocsit nekünk. A kocsiszerzés nem ment valami könnyen, mert míg mi a parkban voltunk a Papával, addig sokszor telefonált neki a Mama, hogy segítsen. A Papa szerint nem találta meg könnyen az autóbérlős helyet. De aztán végül is megszerezte az autót, mert mikor már indultunk volna hazafelé (én egyébként pancsoltam és saraztam is sokat, nagyon jó volt!), akkor megjelent a Mama, és mutatta, hogy ott áll az autó. Jó nagy!

Aztán vacsorára megettem azt, amit ebédre nem, és utána mentem fürödni a Papával, aki megtanított egy új dologra: a bármixerségre. Az úgy megy, hogy az ember kiteszi a poharakat a füdőkád szélére, és a flakont teletölti vízzel, aztán meg a flakonból a poharakba önti a vizet. Az elején még szabad volt kiönteni a vizet a pohár mellé is, de aztán már nem, mert állítólag minden vízben úszott már.
Aztán a Papa mesélt nekem, és mentem aludni.

Az elmúlt napokban rájöttem, hogy:

1) Még mindig nagyon nem szeretem a körömvágást. Se úgy, ha Anya ölében ülök, és a kezemről vágja le a körmöket (állítólag olyanok, mint az ásókuytáé, mert sokat szoktam sarazni), de úgy se, ha a kádban vagyunk, és a lábkörmömre kerül a sor. Az viszont vicces, amikor a Papa és a Mama körmét vágják, viszont őket ez láthatóan nem zavarja.

2) Sarazni nagyon jó!

3) A zenélős nagyon hiányzott már nekem. Úgyhogy nagyon örültem, hogy ma már újra lehetett menni. Igaz, hogy most másik gyerekek voltak, mint szoktak lenni (csak a Norát ismertem régebbről), de ez azt is jelentette, hogy voltak pici babák is, és ez nekem nagyon tetszett. Mondtam is sokszor a Mamának, hogy ott a baba, és mikor sírt valaki a babák közül, akkor nagyon együtt éreztem vele, és mondtam a Mamának, hogy nyugtassuk meg. Szerencsére nem sírtak sokat ezek a babák, akikkel találkoztunk, sőt, az egyik el is aludt a zenélősön, ami elég fura, mert jó hangosak voltunk.

4) Szeretek dinnyét és barackot enni. Nem is értem, hogy eddig miért nem nagyon kaptam ilyeneket, de szerencsére mostanában sokszor szoktam kapni.


5) Nagyon jó a Nagyiékkal beszélgetni a számítógépben, és mondani nekik, hogy o-oooo, meg megmutatni, hogy hol van a pocakom, meg a fülem, és akkor ők is megmutatják az övéket. Meg azt is meg szoktam mutatni, hogy hogyan játszom, most még azt is láthatták, ahogy szaladgálok körbe-körbe a szoba és a konyha körül.

6) A kutyusomon ülve már nagyon gyorsan tudok haladni előre és hátra is, és ez a Mamának nagyon tetszik. Még jobb ennél is, mikor együtt focizunk, vagy elmegyünk a biciklivel a parkba.

7) A Papa nagyon klasszul tud nekem rajzoni kitalálósat a rajzolóra, és amikor én meg tudom mondani, hogy mi az, amit rajzolt, akkor nagyon örül. Csak sajnos mostanában inkább csak reggel lehet vele sokat játszani, mert este elég későn szokott hazajönni.


8) Egyedül el tudok már menni egészen a vásárlós helyig a saját lábamon, és ott beleülök a vásárlókocsiba. Aztán visszafelé már nem olyan könnyű jönni, de azért csak keveset kell a Mamának engem cipelni, mert már nagyfiú vagyok.

9) A Papának pont ott van bibi a lábán, ahol nekem is, pedig nem is ugyanott estünk el!

10) Nagyon jó, ha az embernek nem jön éppen a foga, ahogy nekem most, így jó sokat tudok egyhuzamban aludni a fürdés és a mese után.

Így nem ettem ma

A Mama azt mondta, hogy már nagyfiú vagyok, és próbáljuk ki, hogy hátha megy már nekem úgy is az evés, hogy a nagy asztalnál ülök a székmagasítón. Én tudom, hogy megy így az evés, mert az Ilonáéknál már próbáltuk, és akkor nagyon ügyesen ettem, meg is dícsértek. Szóval, kipróbáltuk, és tetszett is a dolog nekem. Először megnéztem a tányéralátétet, amit kaptam, mert van rajta kutyus, és cica, és halak, és virág is, ezeket mind ismerem.


Aztán kicsit ettem a rizsiből, de utána rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is vagyok éhes, és inkább már nem akartam tovább enni.
A Mama még próbálkozott kicsit, hogy hátha mást szeretnék, de nem, úgyhogy akkor mehettem játszani.

Előtte egyébként volt az alvás, és mikor felébredtem, akkor nem éreztem jól magam, mert fájt a jövő fogam, és akkor sírtam. Akkor kimentünk az erkélyre, hogy megnézzük a kutyusokat, és egyedül is nézelődhettem, de akkor megint eszembe jutott a fogam, és megint sírtam, úgyhogy bejöttünk, és szopizás lett a vége, mert az mindig meggyógyít. Most is jobban lettem tőle.

Délelőtt meg vásárloni voltunk, és a Mama egy csomó ideig póbálgatott fel rám mindenféle cipőket, aztán a végén kaptam egy Bobthebuilder-eset meg egy másikat, ami olyan rendes cipő szerű, de kicsit mégis lyukas, úgyhogy pont jó, kényelmes.

Délután meg lementünk biciklivel a parkba, és ott játszottam a sarazóban, hú de jó volt! A Mama csinált nekem egy külön kis tavat, ahol nyugodtan lehetett dobálni a homokot a vízben, nem voltak a közelben nagyfiúk a veszélyes lapátaikkal. Mások is jöttek játszani a tavamban, azt én nem bántam.

Aztán a Mama lemosott és felöltöztem, és akkor jött a buborékozás, az nagyon jó volt. Meg volt utána egy bácsi, aki gitározott nekem, az nagyon furcsa volt.
Aztán jött a Papa is biciklivel, és együtt elmentünk megnézni kicsit a buszokat, aztán meg hazajöttünk.

Itthon volt vacsora, de előtte még megnézhettem két vonatos mesét, amit nagyon szeretek. Utána fürdés és mese, meg az alvás következett.

Kirándulás Zsombiékkal

Ma reggel elég későn keltünk fel, de aztán mikor elkészültünk a mosakodással és a reggelivel, akkor indultunk is rögtön a Zsombiékhoz. Engem a Mama hátizsákként vitt a metróig a kendővel, amit nagyon szeretek. Aztán már lehetett ülni szépen, mint a felnőttek a széken, míg ment alattunk a metró és aztán a busz. A buszt különösen élveztem, mert onnan, ahol ültünk jól ki lehetett látni az útra.

A Zsombikénál megint jó sok autó volt, és jót játszottunk. Az elején a Zalán aludt, de aztán ő is csatlakozott a játékhoz, meg aztán jöttek a Leventéék is, és ő is jött játszani.


Én közben kaptam finom ebédet, mert megéheztem, és láttam, hogy van rizsi, és kértem. Kaptam, és még finom főtt husit is, amiből jó sokat megettem. Utána álmos lettem, és a Mama mondta, hogy menjünk aludni, de nem igazán akartam, és végül nem is sikerült elaludnom, amiért a Mama eléggé mérges volt, mert szerinte jót tett volna.

Mikor már mindenki megebédelt, akkor elindultunk aztán kirándulni. Engem a Mama vitt a kendőben, a Leventét a Papája a hátihordozóban, a Zalánt meg az ő Papája a kenguruban a pocakján. A Zsombi szépen sétált a saját lábán, mert ő már nagyfiú.

Nem kellett nagyon sokat menni a kiránduláson, mert aztán elérkeztünk egy szép rétre, és ott leültünk a fűbe, meg lehetett játszani. Volt labdázás, meg fel-le szaladgálás a lejtőn, meg kavics- és fadarab gyűjtés és növény-szagizás. A Papák is játszottak a labdával, ők fejelőset, a Mamák meg beszélgettek, és vigyáztak ránk.
Aztán lehetett cheerios-t enni, meg vizet és narancslét inni.

Hazafelé megint a Mama vitt, és akkor már eléggé el voltam fáradva, úgyhogy el is aludtam a kendőben. Mikor felébredtem, akkor már szálltunk le a buszról hazafelé, és a Mama a kezében tartott, mert így kényelmesebben tudtunk utazni. Akkor még metróztunk egy ideig, azalatt én szépen lassan felébredtem, és mikor hazaértünk, akkor jó sokat ettem vacsorára a spagettiből, amit a Papa adtt, mert eléggé megéheztem.

A fürdés és a mese után meg mentem aludni.

Az Ilona-strandon

Ma délelőtt ruhapakolósat játszottunk a Mamával, amíg a Papa a tévében nézte a focizást. Néha én is odamentem hozzá, és néztem vele együtt, de azért a ruhapakolós játék sokal jobban érdekelt igazából.

Aztán menni kellett aludni, és akkor valami nagyon furcsa dolog történt. A Mama berakott az ágyba, pedig még nem aludtam, és ez nekem nem nagyon tetszett, úgyhogy felálltam, és elkezdtem mondani neki, hogy inkább kimennék. Aztán viszont nem tudtam abbahagyni a sírást, és nagyon hangosan kellett csinálnom a kiabálást is. Ez így ment egy ideig, a Mama néha bejött megsimogatni, és mondani, hogy most aludni kell, feküdjek le. De nem tudtam abbahagyni és lefeküdni, pedig akartam volna, mert fáradt voltam. Az egész nagyon ijesztő volt, és mikor végre abbamaradt és odabújhattam a Mamához, akkor nagyon nem éreztem magam jól. A Mama megint megkért, hogy feküdjek le, és akkor már sikerült, és el is tudtam aludni végre.
Később kiderült, hogy ezt úgy hívják, hogy hiszti, és a Mama se szereti, ha csinálom, meg nekem se tetszett, mert nem tudtam megállítani, úgyhogy majd megpróbálom nem csinálni többet.

Az alvás után meg kaptam ebédet, és aztán megint néztük a focizást a tévében. Amikor annak vége lett, akkor viszont előkerültek a biciklik, és kiderült, hogy megyünk az Ilonáékhoz, strandolni a deck-jükre! Ez a deck, ez olyan terasz féle, mint ami nekünk is van, csak az ő házukon ez olyan magas kerítéssel van körülvéve és az Adrienn szobájából kell oda kimenni, és van rajta kicsi homokozó és egy nagy vizező is. Nagyon jól éreztük magunkat az Ilona-strandon, nem is kellett pelust venni, és lehetett homokozni, meg belemenni a vízbe (ami picit hideg volt, de azért nekem tetszett). A felnőttek is belementek néza, de nekik csak térdig ért, és nem is ültek bele.

Aztán még játszottunk egy kicsit bent is, és utána volt a vacsora, ami finom rizsi és zöldség és husi volt. Utána meg jött a még finomabb dinnye is, nekem volt egy külön szeletem, és azt harapdáltam. Nagyon jól esett!

Aztán hazabicikliztünk, és az egész család együtt beleült a kádba, hogy lefürödjünk. Mondjuk így nem volt túl nagy a hely, de szerintem vicces volt, hogy mind beleférünk.
Utána meg volt mese, és mentem aludni.

Piszki-matyi

A Mama megkérdezte tőlem a játszótéren ma délután, hogy "Ki a Piszki-matyi?", mire én mondtam, hogy a Papa az. Na, ezen jót nevettek a szüleim.
Ez azért volt vicces, mert igazából én voltam a piszki-matyi, ami nekem nagyon jól esett! A nagy homokozóban voltam ugyanis ma sokat, ahol sokszor folyik a víz is, most is folyt, és nagyon jól lehetett ott játszani! Dobáltam bele a homokot, meg belementem és trappoltam benne, meg átsétáltam a vékony deszkákon teljesen egyedül.


Aztán jött a Papa és hozott nekem új ruhát, ami nem volt annyira piszkos, és így el tudtunk menni a vásárlós helyre, mert kellett venni néhány dolgot, amit délelőtt nem vettünk még a Mamával.

Ma egyébként mind a két Nagyival beszéltünk a számítógépben, reggel a Cica nagyival, és akkor ott volt a Lucus is, délután meg a Mamával a másik Nagyival beszéltünk, és vele még o-ooooosat is játszottunk: leejtettem egy cheerios-t és együtt mondtuk sokszor a Nagyval, hogy o-ooooo. Szerintem ez nagyon vicces volt.

Hát, ezek voltak ma, meg este volt még vacsora és fürdés is, aztán meseolvasás és alvás.

3 év lesz belőle

Bence ma délelőtt megkapta a hivatalos kinevezést is a harmadik évre, így közhírré is teszem: nem 2007, hanem 2008 nyarán fogunk végleg hazaköltözni Kanadából (a szkeptikusok kedvéért: igen, végleg hazaköltözünk a jelenlegi tervek szerint).
Az egy év hosszabbítást mi kezdeményeztük, és az egyetem is örül neki, hogy Bence marad még egy évet. Elsősorban szakmai, másodsorban anyagi okokból döntöttünk emellett, és persze az is fontos szempont volt, hogy nagyon jól érezzük magunkat itt, és szívesen maradunk még egy éveig.
Szóval, ez volt a mai nap legfontosabb híre.

Ma nagyon kellemes nyári napunk volt, olyannyira, hogy délután még a babapancsolóba is engedtek vizet, így Barnus még jobban élvezte a játszóterezést a szokásosnál. Mialatt én jógáztam, ők Bencével elsétáltak a térre, pnacsiztak és tologattak mindenféle játékokat. Aztán én odamentem eléjük a biciklivel az óra után. Hazafelé aztán megint külön mentünk, mert Bencének sietnie kellett a squasholásra (havonta egyszer van schash clinic meg játszási lehetőség), ő előbb indult haza ezért a biciklivel, mi meg hazasétáltunk. Így vacsora után én fürdettem Barnust (ilyenkor vele fürdök én is, ez a legegyszerűbb nekem), aztán mesét olvastunk, és ment is aludni.

Nálunk a parkban nagyon sok játék van

Sőt, van, hogy egyik napról a másikra új játékok lesznek ott! Úgyhogy nagyon szeretek oda menni, mert az ember mindig meglepődik, hogy mik vannak, és általában nagyon jó dolgokat lehet találni.

Ma ezekkel játszottam.
Először a kismotort tolgattam, aztán az aszfaltkrétával rajzoltunk mindenfélét:

Aztán a piros autóval mentem egy kört, de az jobban tetszett, hogy a csomagtartójából lehett pakolni a homokot az ülésre:
Ezzel a kis autóval is mentem egy kicsit, meg ezt tologatni is lehet:
A markológép is tetszett, de erre nem lehet ráülni (kipróbáltam):
A homokozóban is csupa érdekes játék van, ez mind közös:
Ma szerencsére a halacskás autót is sikerült megszereznem egy alapos szemrevételezés erejéig (ez nagyon népszerű játék, mindig ülnek rajta):
A végén a nagy, vizezős homokozóba is bementünk a Mamával, és ott meg dinoszauruszokat találtunk (és nagyon jól lehetett le-fel szaladgálni a lejtőkön, amit a nagy gyerekek építettek):

Aztán volt olyan is, hogy a Mama csinált nekem szappanbuborékokat, meg együtt építettünk homokvárat, meg ástunk lyukat és összeronthattam a Mama homoksütijeit.

Délelőtt viszont vásárolni voltunk, meg a postán, ahol egy aranyos postásbácsi szokott lenni. A játékboltban is voltunk, azt szeretem, mert mindennel lehet kicsit játszani ott.

Aztán este, a játszótér után jöttünk haza, és a Papa is megérkezett, úgyhogy lehetett már vacsorázni és menni fürdeni meg aludni.

Placcs

Ma játszottunk olyat a Mamával, hogy a fejemre tettem mindenfélét, és aztán, amikor leesett, akkor azt mondtuk, hogy placcs! Ez szerintem nagyon jó játék, és jó sokáig játszottunk, és aztán este a Papának is megmutattuk, és neki is tetszett, és akkor megint játszottuk ezt jó sokat.

Aztán játszottunk ma még állatokat-csőberakósat, meg persze autóztam is sokat, meg könyveket is olvastam.

Délután meg finomat ebédeltünk és aztán mentünk volna a biciklivel a vásárlós helyre, csakhogy nem jött a lift. Sokat kellett várni, és nekem már nagyon elegem lett, és akkor sírtam, hogy legyen már végre vége és érjünk le, mert biciklizni akarok. Ettől meg a Mamának lett elege az egészből, és nagyon mérges lett, és mikor jött a lift, de nem fértünk be már, akkor még jobban mérges lett. Végül is a lépcsőn mentünk le megint, engem és a biciklit felváltva vitt a Mama és én nagyon ügyesen mindig ott maradtam, ahol kellett.
Aztán a biciklivel jó volt menni, és a vásárlós helyen megnéztük a halacskákat is. Vettünk nekem egy ventillátort is, és a lesz az én szobámban, és bekapcsoljuk majd, ha nagyon meleg lesz, és akkor jobb lesz tőle a Mama szerint.

Aztán elmentünk a biciklivel a játszótérre, és ott autóztam sokat, meg néztem, hogy mit csinálnak a többi gyerekek. Aztán egyszer csak ott lett a Papa, és nagyon örültem neki!

Együtt jöttünk haza és aztán vacsoráztunk, és vacsora után a Mamával játszottunk kergetőzőset, az nagyon jó volt! Nagyon jót nevettem közben.
Aztán volt fürés és mese, meg alvás.

Kettő szuri

Ma elmentünk a doktornénihez, és nagyon nem volt jó.

Először eléggé megijedtem, mikor megláttam a doktornénit, mert valahogy nem tetszett nekem annyira, de akkor még a Mamához odabújva megnyugodtam. Aztán gyorsan menni kellett oda hozzá, és megmérni engem, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Végül is azzal nem is volt gond, de utána nem volt még vége, hanem menni kellett abba a kicsi szobába, ahol mindig rossz dolgok történnek.
Szóval, mikor odaértünk a kisszobába nekem nagyon rossz érzésem lett, és sírtam és kapaszkodtam a Mamába. Aztán pisztergálás is volt, akkor is sírtam. Aztán elment a doktornéni, és akkor egész jól lettem, játszottam az autómmal, meg nézegettem a szekrényeket, amiket nem szabad kinyitni. De aztán visszajött a doktornéni, és akkor jött a szuri, és az nagyon rossz volt! A Mama fogott, és nem volt szabad mozogni, és megszúták a karomat, és az nagyon fájt. És aztán nem volt vége, mert jött még egyszer ugyanez a másik karomba is. Nagyon sírtam, hogy most már legyen vége!

Szerencsére a Mama megmentett aztán, és kaptam szopit, és akkor kicsit még hüppögtem, de a szopi nagyon jó érzés volt, és akkor már nem is fájt annyira, és így megnyugodtam. Akkor felöltöztünk, és kicsit még körülnézhettem a szobában, aztán mentünk ki a lifthez.
Akkor már jól voltam, és a Mama azt mondta, hogy ez az egész azért kell, hogy ne legyek beteg később, hát, remélem nem is leszek!

Hazafelé nézegettük a buszokat és az érdekes autókat, meg mentünk a metróval. Aztán itthon kicsit még játszottam, de eléggé fáradt voltam, úgyhogy hamar elmentem aludni.

Amikor felébredtem az alvásból, akkor egyáltalán nem voltam jól, úgyhogy srítam, és akkor a Mama adott megint szopit, ami jó volt, de aztán megint be akart tenni az ágyamba és azt én nem akartam, úgyhogy sírtam. Még a karom is fájt a szuriktól, meg egyáltalán nem voltam jól, úgyhogy a Mama adott olyan édeset, amitől jobban szoktam lenni, és most is így lett egy idő múlva.

Azért ebédelni nem nagyon akartam. Viszont elmentünk a vásárlós helyre, és ott minden nagyon érdekes volt, és lehetett szaladgálni is. Csak egyszer nekimentem a polcnak, és akkor fájt tőle a fejem.

Aztán hazafelé összetalálkoztunk a Papával, aki jött biciklin, és annak nagyon örültem. Itthon meg volt vacsora és fürdés, aztán meg mentem aludni.

Strandolás

Ma is voltunk vizezni, és nagyon jó volt!

Autóval mentünk, és jött a Platypusz is. Itt, ahol ma voltunk kicsit hideg volt a víz,


így nem is tudtunk annyira belemenni, mert akkor fájt a lábunk. Úgyhogy inkább csak kint játszottunk a homokban, meg volt egy nagy lyuk, és abba másztam bele sokat, mert az szerinem nagyon vicces volt.

Aztán jöttünk haza, mert már nagyon fáradtak lettünk és éhesek is, és én hazafelé majdnem elaludtam, de a Mama mondta, hogy még ne. És akkor itthon aludtam el végül is, miután lezuhanyoztunk együtt a Mamával, és nagyon jól esett az alvás.

Aztán, mikor felébredtem, kaptam finom ebédet, és utána megint autóba ültünk, és elmentünk a High parkba, sétálni. Ott megnéztük az állatokat, ami nekem nem tetszett, mert a pávák még mindig félelmetesek, de a lámák viszont tetszettek. Utána meg játszótereztünk, az nagyon jó volt, és hazafelé meg sétáltam elég sokat, de vittek is a szüleim, mert néha már nem akartam sétálni.

Aztán el kellett búcsúzni a Platypusztól, mert neki el kellett menni. Mi meg utána vacsoráztunk, és aztán mentem fürödni a Papával. De előbb még odaadtam neki az apáknapi rajzomat, és nagyon örült neki, meg meg is lepődött.
A fürésnél játszottunk az új halacskámmal, az nagyon jópofán úszkál a vízben, de nem szabad megfogni a propellerét, mert az fáj.
A mese után meg mentem aludni.

Barlangos kirándulás és pancsi

Még tegnap este megérkezett hozzánk Platypusz, örültem is neki (amikor fürödtem, akkor láttam meg, hogy megjött), mert mindig, amikor jön, akkor érdekes dolgok történnek.

Ma például az, hogy autóba ültünk, és elmentünk a barlangos helyre kirándulni, meg utána egy másik helyre, ahol volt sok víz, és ott lehetett pancsizni.

Az autóban kicsit fáradt voltam, mert reggel elmentünk a Papával és Platypusszal kiflit venni, és elég sokat kellett sétálni, mert nem volt még nyitva a bolt, mikor odaértünk és így sétálással ütöttük el az időt. Mondjuk ez jó is volt, mert volt garázsszél arra, amerre mentünk, és kaptam két vonatot is!

Kicsit el is aludtam az úton, de nem sokat, mert akkor pont megállt az autó, és úgy nem lehet aludni. Aztán kiderült, hogy a Zsombiék és a Leventéék is pont oda jöttek (pedig nem volt megbeszélve), de végül is nem velük mentünk együtt, mert nekik máshoz volt kedvük az elején, mint nekünk.

Szóval, kirándultunk, engem legtöbbször a Papa vitt a hátán, ami nekem tetszett, bár néha kicsit melegem volt. Aztán volt olyan is, hogy sétáltam, és akkor meg lehetett nézni az érdekes fadarabokat a földön, meg megmutatni az összes fát a Mamáéknak, ami volt az erdőben, meg megszagizni a növényeket is!
Volt ott sok szikla is,

mert ez egy barlangos kirándulás volt, és a felnőtteknek különösen az a rész tetszett, amikor egy nagyon szűk résen kellett kersztülmászni (de én oda nem mehettem be).


Aztán volt ebéd, kaptam rizsit és szőlőt, nyami!

Aztán volt még érdekes: felszálltunk egy traktor-vontatta kocsira, és elmentünk egy függőhídhoz, amin végig lehetett menni, és az nagyon ingott-bingott alattunk. Én nem féltem, pedig a Mama szerint ez elég félemetes volt. Vissza is a traktorossal mentünk, de én előtte elestem, és megfájdítottam az arcomat és a számat, ami nagyon rossz volt, sírtam.

Aztán megint autóba ültünk, és elmentünk a vizes helyre, amit Wasaga beach-nek hívnak. Hát, az nagyon jó volt! Az elején csak homokot dobáltam a vízbe (azt nagyon szeretek), de aztán a Mama rámadta az uszipelust, és rávett, hogy menjünk bejjebb a vízbe, és az nagyon tetszett nekem!

Jöttek hullámok, és akkor teljesen vizes lettem, meg le is lehetett ülni a vízben, és az nagyon jó volt. Meg a lábammal lehetett paskolni a vizet, amikor a Mama felemelt, meg még mindenféléket lehetett csinálni, és minden nagyon jó volt!

Aztán felöltöztünk, és visszaültünk az autóba. Akkor viszont már nagyon fáradt voltam, és sírtam, de a Mama énekelt nekem, és akkor elaludtam.
Mikor hazaértünk, akkor azért nem voltam túl jól, és csak a Mamához akartam bújni. Úgyhogy együtt lefürödtünk, aztán a Papa mesélt nekem egy picit, és utána mentem aludni.
De jó kis nap volt ez ma!

Másfél éves kiscsibész

Ma lettem másfél éves, és ezért visszakaptam a Papámat!

Reggel elmentünk a Mamával a könyvtárba, és vettünk ki nekem könyveket meg egy kicsit játszottunk. Aztán vettünk ebédre csirkét és hazajöttünk. De nem maradtunk sokat itthon, hanem mentünk rögtön tövább a metróhoz (csak letettük a babakocsit, mert az nem kellett már).
Szóval, metróztunk, aztán meg buszra szálltunk, és a végén odaértünk a repülőtérre. Mondjuk repülőt megint nem láttam, de nem is baj, mert nem az volt a lényeg, hanem a Papa.
Ugyanis, vártunk-vártunk, és amikor már nagyon fáradt voltam (többször is lefeküdtem a földre, a Mama legnagyobb tiltakozásától kísérve), akkor egyszer csak megláttam a Papát jönni! Nagyon örültem, és szaladtam oda hozzá, és ő is nagyon örült.

Aztán együtt mentünk haza, nagyon jó volt, sokat meséltem a Papának, hogy miket csináltunk, míg nem volt itthon, meg néztünk együtt a buszokat, autókat.

Itthon aztán aludtam egy nagyot, és a Papa is, sőt ő még akkor is aludt, mikor én már felébredtem. Úgyhogy szépen megebédeltem, meg levittük a mosást, és aztán viszont már felébresztettük a Papát, mert a Mama szerint nem lett volna jó, ha tovább alszik.

Délután még elmentünk a játszótérre, és ott lehtetett kicsit vizezni, aztán jöttünk haza, és vacsora után végre a Papával fürödhettem és öltöztem fel. Meg olvasott mesét is, és aztán mentem aludni.

Barátaimmal a szigeten

Képzeljétek, ma olyan jól szórakoztunk a barátaimmal a szigeten!

Reggel sietni kellett, mert mindent össze kellett pakolni, ami kelleni fog (ezt a Mama csinálta) és meg kellett enni a reggelit is (ezt én csináltam). Mikor ezzel megvoltunk, akkor lementünk az udvarra, és ott voltak a Dávidék, és velük mentünk a metróval. Aztán a metrózás végén találkoztunk a Zsombiékkal, és akkor már velük is mentünk együtt.
Akkor felszálltunk a hajóra, és ott volt a sok víz, mondtam is a Mamának, hogy látja-e?

A hajózés végén meg ott voltunk a sziegeten, és a víz még mindig ott volt mindenhol. Láttunk hápi kacsákat, piciket is, aztán mentünk csinálni közös fényképet.

Aztán a Zalán és a Dávid ajándékot kaptak, mert szülinapra az jár. Én is kaptam egy picit a Zalán ajándékából, a végén azt mondjuk vissza is kellett adni.

Aztán elmentünk a vízpartra, és akkor jött a legjobb rész: lehetett homokot dobálni a vízbe!


Azt én nagyon szeretem! A Dávid és a Zsombi is szeret a vízben játszani, a Zsombi például ugrált is benne, az nekem tetszett. Még a Zalán is bejöhetett, ő is nagyon élvezte.

Aztán volt ebéd, és kaptam rizsit, meg kenyeret, meg szőlőt, meg barackot, meg uborkát, nagyon finom volt. Közben megjöttek a Zoe-ék is, nagyon örültünk nekik!
Az ebéd után lehetett labdázni meg autózni meg szaladgálni, hát az is nagyon jó volt! Csak az nem volt jó, mikor a Mama elment egy kicsit és én nem találtam, és sírtam. Akkor a Dávid Mamája segített nekem kicsit jobban lenni, de aztán szerencsére jött a Mama.

Utána volt egy játszóterezés, az is jó volt, főleg csúszdáztunk, ott olyan érdekes rázós csúszda volt.


Aztán kicsit kocsiztunk is, és a Zalán, a Zoe és a Dávid elaludtak, de mi a Zsombival nem. Akkor kerestünk egy másik játszóteret, és ott játszottunk, meg ettünk szőlőt, barackot és kekszit is.

Ezután már menni kellett megint megkeresni a hajót, de végül is egy másikat találtunk, ami azért szintén jó volt. Én egész hazafelé nem aludtam, sőt, még otthon se, inkább játszottam az állataimmal.
Aztán kaptam vacsorát és mentünk fürödni a Mamával, de akkor már nagyon fáradt voltam, és még a könyvemet elolvastam, de aztán már nagyon jól esett aludni egy nagyot!

Mama elment hajat vágatni

Reggel tudtunk a Papával beszélni a számítógépben, nagyon jó volt! Most már egészen tetszik nekem, hogy ő néha benne van a számítógépben, de a Mama szerint ez már nem lesz többet így, mert most már hamarosan hazajön a Papa, éljen!

Aztán meg a Mama behozta a biciklit, de furcsa volt, mert az én ülésem nem volt rajta. Viszont nekem lehetett vinni a labdát, és kiderült, hogy az udvarra megyünk le. Ott volt a Dávid és az anyukája, és akkor mi a Dáviddal elszaladtunk labdázni meg a fűben hemperegni, meg nevetgélni, és addig a Mama nem is volt ott. Később viszont visszajött, akkor mi már a Dávidéknál voltunk, és én rajzoltam a zsírkrétával, ami nagyon jó dolog. És a Mama haja rövidebb lett, ami nekem nagyon tetszik, ezért ment el a biciklivel. Utána még játszottunk egy kicsit a Dáviddal, de aztán jöttünk haza a Mamávalés közben a labdát rugdaltuk.

Az alvás után nem éreztem jól magam, még fáradt voltam és fájt a fogam, de azért már nem akartam visszaaludni. Kértem egy kis szőlőt (a tésztát nem akartam, amit a Mama adott), és a végén még rizsit is kaptam hozzá. Aztán meg beszéltünk a Nagyival a számítógépben, és megmutattam neki a zsiráfomat és a struccomat is.

Utána elmentünk a játszótérre, de ma nem lehetett vizezni, csak autózni, meg homokozni. Végül is az is jó volt. És jó volt a vásárlás is, ami aztán volt, mert sétálhattam a kocsi mellett, nem kellett bent ülni.
Utána hazajöttünk és kaptam vacsorára sajtot, aztán meg fürödtem (most egyedül) és mentem aludni.

Halacska és bableves

Délelőtt elmentünk a Dávidékkal megnézni a halacskákat az egyik vásárlós helyre. Hát én azokat nagyon szeretem nézegetni! A Mamának megmutattam az összeset egyesével, ő is nagyon örült nekik.

Aztán a Dáviddal szaladgáltunk az egyik boltban, utána meg átmentünk egy másik vásárlós helyre, és ott vettünk ajándékot az Adriennék Mamájának, mert születésnapja volt.
Mikor hazaértünk én már elég fáradt voltam, pedig a Mama szereint jó sokáig aludtunk reggel, de mégis.
Úgyhogy mentem is aludni a mese után, és nagyon jól esett.

Alvás után meg volt finom rizsi és husi, és aztán meg beszéltünk a Nagyival a számítógépben. A Mama mondta, hogy a Papával is fogunk, de aztán ez mégsem sikerült, sajnos. Úgyhogy inkább elindultunk a biciklivel, mert mentünk találkozni az Adriennékkel a parkba, ami hozzájuk van közel.
Ott játszottunk, és főleg homokoztam, de a csúszda is jó volt. Utána meg elmentünk az ő házukba, és ott volt vacsorára finom bableves, amit én egyedül ettem nagyon ügyesen kanállal. Meg ettem hozzá kenyeret is, az is nagyon finom volt.
Aztán a Mama mondta, hogy megint megpróbálunk beszélni a Papával a számítógépben, mert abban is benne van, ami az Adriennéknél van. Csak abba mi nem tudtunk belebeszélni, de a Papát hallottuk azért. Így nem volt annyira érdekes a dolog, úgyhogy nem is tartott sokáig, inkább hazajöttünk. Ja, az ajándék nagyon tetszett az Adrienn Mamájának.

Itthon még megnéztük a fagyisautót az erkélyről (ahogy felálltam a kissámlimra az erkélyen, pont jól láttam), utána meg mentünk fürödni. A fürdés közben sajnos volt körömvágás it, de aztán lehetett a halacskákkal meg az autóval játszani (most egy másik autót vittem magammal), és az jó volt.
Aztán volt egy kis mese, és mentem aludni.

Autókkal fürödtem ma

Képzeljétek, reggel megint tudtunk beszélni a Papával a számítógépben, nagyon örültem neki! Mondtam neki mindenféléket, és ő válaszolt rá, meg kérdezgetett. Remélem, most már hamar hazajön, mert nagyon hiányzik!

Aztán elindultunk itthonról, vettünk ajándékot a Zalánnak és a Zsombinak, és elmentünk hozzájuk felköszönteni (a Zalán egy éves!). Először mégis én kaptam ajándékot, mert nekem meg névnapom volt, és arra jár, és kaptam két autót egy kilövővel meg egy könyvet. A Zsombi rögtön meg is mutatta, hogy hogyan működik a kilövő, nagyon jó! Bele kell tenni az autót, hátrahúzni, és megnyomni egy gombot. Akkor pukkk, kiugrik az autó és sokat gurul, vagy ugrál is.

Aztán játszottunk mindenféléket (főleg autósat), és volt ebéd is. Aztán én elmentem egy picit aludni, de nem sokat, mert felébredtem arra, hogy játszani szeretnék még a Zsombiékkal.

Akkor elindultunk a játszótérre és ott lehetett kavicsokkal játszani, meg füvet tépkedni és azt dobálni, nagyon jó volt. Aztán még boltba is mentünk, és ott a Zsombival olyan jót szaladgáltunk! Nagyon szeretek a Zsombival játszani!

Hazafelé megnézegettem a buszon az új könyvemet, aztán felkéredzkedtem a Mama ölébe, és onnan néztem az autókat meg a buszokat.
Kaptam kenyeret is, amit egészen hazáig ettem, és itthon még kaptam hozzá husit és sajtot is, meg répát.

Aztán mentünk fürdeni, és oda vittem magammal az új autóimat is, nagyon érdekesek voltak a vízben. Beledobáltam őket a vízbe, és akkor elmerültek, meg a Mama lábán legurítottam őket, és akkor belecsobbantak.
Aztán olvastunk egy kicsit a Mamával, és mentem aludni.

Boldog névnapot Barnus!

Ma Barnabás napja van, és azt hiszem, igazán jól érezte magát ebből az alkalomból! Elmentünk ugyanis Curie-ékkel az Africa Safarira!
Ez az attrakció kb. 1 órányi vezetésre van innen, a linkek közé felteszem a honlapját. Barnabás hnlapjára pedig feltettem a legjobb képeket, nézzétek meg!

Jó korán indultunk, és így pontosan odaértünk a megbeszélt idöpontra, viszont Éváék (Curie barátai: Éva és Michael) fél órát késtek. Ez végül is nem volt gond, így legalább kicsit mozogtak a gyerekek, mielőtt visszaültünk az autóba a körúthoz (egy zöld területre engedtük ki őket (ott még nem voltak állatok).

A safari hihetetlen jól meg van csinálva. Az egyik részen vannak az állatok, szabadon futkosnak, persze egymástól el vannak kerítve. Az ember autóval megy be közéjük, de ha félted a kocsidat, akkor lehet busszal is (a miénket végül is csak lepisilte egy majom, más baja nem lett). Mind beültünk Curie-ék autójába (Barnus elöl ült az ölemben, onnan volt legjobb a kilátás). Nagyon sokféle és nagyon sok állat van (oroszlán, zebra, zsiráf, orrszarvú, gepárd, elefánt...) és minden nagyon szépen karban van tartva, ki van találva! Nagyon lelkesek voltunk mind, és nagyon élveztük. Mindig lehúztuk az abalkot a fényképek miatt (pedig nem szabad), így mindig ránk szóltak. De azért az oroszlánoknál és a majmoknál nem mertük...
Barnus néha megijedt kicsit, de mivel az ölemben volt, hamar hozzászokott, és a majmokat nagyon szerette. Azok felmásztak a kocsira és benéztek! Az egyiknek még egy szopis kicsije is volt, azt is hozta magával. Nagy élmény volt!

Aztán megebédeltünk (vittünk magunkkal ennivalót, így piknik volt), és elmentünk a másik részbe, ahol az állat-bemutatók és egyéb attrakciók vannak. Barnus az első show-t (vadászmadarak) még végignézte, de a végére gondoltam, adok neki egy kis szopit, mert már nyűgös lett, erre nem bealudt a tömeg közepén? Még jó, hogy Cuire-ék hozták a babakocsit, így abban tudott aludni egy órát. A lányok nem aludtak egyáltalán, csak hazafelé (volt is sírás-rívás induláskor Adrienn részéröl).

Mi addig megnéztük az elefánt-bemutatót, aztán Adrienn és Curie mentek egy kört egy elefánt hátán. Aztán voltak még baglyok, papagályok, lámák, mindenféle. Meg mindenhol volt egy csomó páva, kiabáltak is, de most annyira nem ijedt meg egyszer se Barnus.

Aztán megnéztük még egyszer az elefánt-fürdetést,

és indultunk haza. Barnus kapott egy készlet műanyag afriaki-állatot, azokkal játszott hazafelé, itthon megfürödtünk és ment rögtön aludni, jól kifáradtunk!

Szóval, szuper napunk volt, csak egy dolog volt rossz, hogy Bence nem volt ott velünk.

Széllel bélelt nap

Az a furcsa, hogy néha annyira hangosak az ablakaink! A Mama szerint ez a széltől van, és ma is iyen volt, néha már azt hittem, hogy bejön hozzánk a szobába is, úgy fújt. Kint meg teljesen összekócolta a Mama haját, és belefújta a szemünkbe a port. Sokszor elmondtuk ma a Mamával azt a verset, hogy "Fújja a szél a fákat, letöri az ágat, reccs" (nekem ebben e legjobban a reccs tetszik a végén).

Reggel, mikor átmentünk a Mamáék ágyába, akkor nem volt ott a Papa, és akkor eszembe jutott, hogy tényleg, ő most nincs itthon. Kicsit szomorú is voltam, és odabújtam a Mamához. Aztán ő még csukott szemmel feküdt egy ideig, én meg megnéztem, hogy mi van a ruhásszekrényében elérhető helyen, meg vittem neki buszokat, és ott játszottam közel hozzá.

Délelőtt meg biciklivel mentünk egy vásárlós helyre, meg a filmeket visszavinni és újat kivenni. A liftbe sajnos nem fértünk be, mert alahogy mindig egy csomó ember volt benne, úgyhogy a Mama azt mondta, hogy "Akkor most lezsilipelünk!" Ami azt jelentette, hogy a lépcsőn mentünk, és mindig először engem vitt le egy kicsit, aztán a biciklit, és addig ott kellett maradnom a fal mellett. Ez nekem tetszett, remélem, máskor is így csinálunk.

Aztán aludtam, és aztán az ebéd közben felhívtuk a Cica nagyit, aki felköszöntött a névnapom alkalmából. Nagyon jó volt beszélgetni vele, integettem is neki.
Utána meg beszéltünk a Papával is, de ő nem látszott, csak hallatszott, és ez engem kicsit zavart, úgyhogy inkább csak a Mama beszélt vele. Azt mondta, hogy megérkezett renben, jó hosszú volt az út, és holnap fog előadni a konferencián (ami nem tudom, hogy mi, biztos valami hely).

Ezután elmentünk a parkba, és kicsit játszottunk a játszótéren, de akkor hallottuk, hogy valahol nagyon dobolnak, és odamentünk megnézni. Egy csoport ember volt, nagyon éredekesen doboltak, nagyon tetszett nekünk, leültünk a fűbe és hallgattuk a többiekkel, meg megtapsoltuk őket.

Aztán hazajöttünk vacsorázni, és kiderült, hogy én nagyon szeretem a mustárt, egy csomót ettem belőle, bár állítólag az nem főétel, ágyhogy ettem egy kis virslit is hozzá. A Mamával együtt fürödtünk, és aztán mentem aludni.

A Papa elutazott

Ma elkezdődött a nagy focizás, ami a Papa szerint jó sokáig fog tartani, és nagyon érdekes, és a tévében csinálják. Láttam is belőle valamennyit, hát, azért annyira nem volt érdekes, de azért néztem, mert a zöld fű tetszett, és én is szeretek labdázni. A Mama szerint ezzel van összefüggésben az is, hogy az utcán sokan zászlókat lobogtatnak, meg kiteszik az autó ablakába a zászlót, és az erkélyre is. Szóval, ez a focivébé.

Viszont sajnos a Papa most nem lesz itt egy ideig, hogy elmagyarázza nekem, hogy mi miért van a tévében, amikor fociznak, mert elutazott. Azt mondta, hogy majd telefonon tudunk beszélni, de még eddig nem beszéltünk, és a fürdésnél se volt itt, pedig mondogattam, hogy Papa, Papa, de nem jött. Aztán végül is a Mama mesélt, és aztán elaludtam, de nagyon hiányzik a Papa, tényleg.