Halloween

Ma reggel 9:05-kor nagyon megijedtem, hogy nem fogunk odaérni az oviba időben, de aztán kiderült, hogy elfelejtettem, hogy nincs is ma ovi!

Úgyhogy délelőtt az állatkertbe mentünk és jött velünk a doktor Cucu is, és láttunk három fókát meg a zsiráfokat, orrszarvúkat, tevéket. És én tudom, hogy a strucc nem tud repülni, mert túl nagy, és a pingvinek sem, azok viszont tudnak úszni, és a flamingók egy lábon állva alszanak. Láttunk a jegesmedvét is, ahogy úszkált a medencéjében, és egy csomó teknőst is, majdnem olyan nagyokat is, mint az Mzee a mesében.
Szóval, nagyon jó volt.

Aztán ebédre ettem egy csomó májgombóc levest és majdnem négy egész túrógombócot is.
Pihenés után pedig kimentünk a doktor Cucuval a játszótérre, és mikor visszajöttünk már nem kellett sokat várni a trick-or-treat kezdetére.
Hamarosan elkezdtek jönni a gyerekek, kopogtak az ajtón és a Mama adott nekik cukrot (vagy a Papa, mert már ő is itt volt akkor).
Aztán megjöttek a Marciék, mi gyorsan felvettük a jelmezt és mentünk is cukrot gyűjteni. Nagyon jó volt!
A végén megehettem egy nyalókát, egy csomó organikus almasznekit és egy M&M-et. Fú, micsoda nap!

Halloween-i előkészületek és más csudaságok

Nézzétek csak, mi mindet csináltunk ma a Halloween-re készülődve:

Felvonultunk a Barnus ovijával együtt, jelmezben a házak között.Készítettünk töklámpásokat (egyet kaptunk az egyik óvónénitől is).Ezeken kívül még:
Gyűjtöttünk további faleveleket a ház előtt.
Kicsit játszottunk délután a jó időben a játszótéren.
Délelőtt elmentünk tornázni, és a Lucus is jött megnézni.Este pedig vacsorázni mentünk a szuperérdekes helyre, ahol körhinta is van!

Figyeled, a Valkóéknak kéthavonta új autójuk van!?

...mondogathatják a szomszédaink.
Ugyanis. A Sonata ma reggel, mikor indultunk Borival a fodrászhoz úgy döntött, hogy nem indul. A hibajelenség egészen pontosan az volt, hogy bedugtam a kulcsot a slusszba és nem tudtam elfordítani, hogy gyújtást adjak. Elkeseredtem, mert már nagyon rám fért a fodrász, hívtam Bencét, hogy mi legyen. Közben folyton próbálgattam, hogy hátha (a kormányzár nem volt beakadva, nem ez volt a baj). Végül kb. 10 perc próbálkozás után aztán egyszer csak magától megszűnt a hibajelenség és beindult a kocsi.

Így végül sikerült eljutni a fodrászhoz és az új frizurámmal nagyon elégedett vagyok. Bori az elején nagyon megrémült a fodrászatban, úgyhogy a hajmosásom alatt az ölemben üldögélt, de aztán megnyugodott és végigülte szépen a hajvágásomat. A szárítást persze nem szerette. Mivel ennyire megnyugodott, végül az ölemben ülve az ő szemébe lőgő fürtjeit is kicsit megröbidítettük. Nagyon csinos lett!

Viszont. Az autó ezután se akart elindulni. Úgyhogy újabb telefonok: először Bencének, hogy menjen Barnusért az oviba, mert nem érünk oda, majd a szervízbe, hogy most mi legyen. Nem tudtak telefonon segíteni, úgyhogy újabb hívás: roadside assistance. Kb. 20 perc alatt sikerült elérni, hogy küldjenek valakit segíteni, vontatósautóval. Bori ez alatt jól elvolt, szétpakolt a kocsiban. Vagyis, egy kis oroszlán volt ott, nem a Bori.
Végül is aztán a vontatós autót nem kellett megvárni, mert kb. 30 perc után egy új próbálkozásra megint beindult a kocsi magától. Ilyet!

Úgyhogy irány haza, Bori ágyba (motor addig jár), Barnusnak gyors puszi, majd tovább a szervízbe.
Persze a szervízben az autó tökéletesen működik, pöccre indul. Szerencsére Mike elhitte, hogy gond van, de nem nagyon tudott megoldást a helyzetre. Először azt javasolta, hogy menjek haza, és ha megint előfordul a hiba, akkor vontassam be úgy, hogy lássa, mi a gond. Állította, hogy nem tudja megnézni az autót és az hosszú idő és egyébként sincs most csereautó, amivel haza tudnék menni. Mivel nem tágítottam, végül csak került egy replacement car, majd megígérte, hogy hamarosan rá is néznek a kocsira.
Szerintem ez a jó megoldás, és nagyon remélem, hogy nem csak az én jelenlétemben jön elő ez a hiba, hanem majd nekik is, mert nem szeretnék újra és újra ebbe ütközni, mikor éppen indulásban vagyunk valahová.

Szóval, végül is egy Hyundai Santa Fe-vel tértem haza (ez egy nagy terepjáró, azaz SUV), és most ez áll a Sonata helyén. Nem szeretem, túl nagy, eszi a benzint, de azért meg kell hagyni, impozáns kocsi.

További hírek:
Délután feltettük a Halloween-i díszítéseket. Barnus ma és holnap jelmezben megy oviba, nagyon élvezi. Fel is vonulnak, holnap talán tudk felvételt csinálni. a töklámpás faragás még hátra van. Pénteken este meg trick or treat!

Este uszizni voltunk, mindenki nagyon élvezte.

Uszi után pedig megérkezett Luca, azaz Doktor Cucu Texasból (ahol éppen Cica nagyiéknél pihent, de most eljött hozzánk körülnézni)! Már nagyon vártuk! A fiúk mentek elé a buszhoz, Barnus hatalmas csillogó szemekkel tért haza velük. Kapott klassz meglepetéseket is, egész fürdés alatt azt mondogatta, hogy ezeknek mennyire örül ("vajon honnan tudta a Doktor Cucu, hogy én szeretem a meglepetéseket?")!

Ez itt pedig az új hajunk:

Tudja ám mondani (még a picit hosszabb hajjal, délelőtt):

Avar-pumpkinok

Ma ovi után nekiláttunk feltakarítani a ház előtt felhalmozódott őszi faleveleket. Jó sok volt!Elővettük a seprűt-lapátot, és csináltunk a falevelekből két nagy kövér pumpkint. Még maradt belőlük elég többnek is, de nem volt már zsákunk, úgyhogy a munkát befejezettnek tekintem.Nagyon örültünk a művünknek, így most szép rend van a következő nagy szélig.
Délután ezen kívül volt táncórám, de utána nem Sam-eztünk, mert kellett menni még vásárolni, és a Bori se volt annyira jól a Mama szerint. Majd a jövő héten bepótoljuk.

Hó és fülgyulladás

Milyen jól jött ma a késő őszi hóesés (hihetetlen, pár hete még rövidgatyóban jártunk), amikor életemben először levegőt kellett töltenem az autó kerekeibe!
Tisztára lefagyott a kezem, mire letekertem az összes kis sapkát (az egyik el is veszett), majd töltés után vissza, közben a nagyon fáradt (és mint később kiderült, beteg) Bori az autóban sírt. Mikor visszaültem ellenőrizni az eredményt, kiderült, hogy a "nemfelpumpáltságmutató" még mindig ég. Grrrr...

A kutasok aztán felvilágosítottak, hogy ma nem működik a levegőfújójuk (miért nem írják ki???), de adtak légnyomásmérőt, és átirányítottak a szomszédos kúthoz. Ott már egész profin szélárnyékba álltam, felfújtam a kerekeket, de mire végeztem Bori be is aludt. Ennyit a bevásárlásról szövögetett terveim valóra váltásáról.

Mindegy, hazamentünk, letettem Borit (aki amúgy a zenélősön délelőtt még egész jól volt, vidáman jött-ment), megebédeltem, hazahoztam Barnust.

Délután aztán irány a doki. Már reggel éreztem ugyanis, hogy valami nincs rendben: Bori légzését erőlködősnek, zihálósnak hallottam éjszaka és reggel a szopinál, úgyhogy úgy gondoltam, meg kéne nézetni, hátha megint gond van (az ilyen megfázások könnyen torkollnak légcsőhurutba, fülgyulladsába, vagy neadjisten tüdőre is mehetnek).
Barnus is jött velünk, neki amúgy is influenza oltás volt mára beütemezve.

A váróteremben a két gyerek iszonyú jót játszott, kezdtem is rosszul érezni magam, hogy mit keresünk mi itt. Aztán kiderült, hogy bár a tüdeje szerencsére tiszta Borinak, a jobb füle viszont be van gyulladva, plusz kezdődő arcüreg gyulladása is van. Mindezt egy gramm láz és "rosszul érzem magam" nélkül.
Estére aztán megjött a rosszulérzés, pláne, mikor a vélt fülfájását fájdalomcsillapító kúppal próbáltuk kezelni (5 perc alatt kikakilta... vajon ennyi idő elég ahhoz, hogy felszívódjon belőle valami???). Azért a fürdésre jobban lett, el is aludt rendben, de fél óra múlva keserves sírással ébredt és jó ideig nem tudott visszaaludni. Végül adtam neki másik hatóanyagú fájdalomcsillapítót szájon át (ezt is utálta, de mintha kicsit mérsékeltebben jelentkezett volna most ez, mint szokott), így bealudt rajtam.

Barnus oltása viszont szuperül sikerült, igazán hősiesen viselte a nagyfiú! Egyáltalán nem félt, és mire észrevette, hogy most megszúrták már vége is volt. Utána kapott matricát, plusz kisautókat és azt mondta, hogy "nem is fájt annyira".
Este még beszéltünk az Ilonáékkal skype-on keresztül, ez mindenkinek nagy élmény volt!

Hát, van egy tippem, hogy milyen éjszakánk lesz...

Nem láttunk túl sokat Chicagóból

Régebben, mikor még nem voltak gyerekek, ha elindultunk várost nézni pár nap alatt lenyomtuk egy nagyobb főváros érdekességeit.
Most elmentünk Chicagóba és 3 nap alatt mit láttunk? Az IKEA-t, a természettudományi múzeum állatos részét és az evolúciót, egy kisebb fajta vidámparkot, egy kutya-macska bemutatót és az akváriumot.

És milyen jó volt!

Pénteken ovi után indultunk, 3 körül ledobtuk Bencét Evanstonban (Chicago külvárosa) konferenicázni, majd visszaautóztunk a Schaumburg-i IKEA-hoz. Mivel nem volt térképünk és még sose jártunk arrafelé, ez elsőre nem is tűnt triviálisnak, de végül sikerült. Barnus szuper ügyesen végigülte a több mint 4 órás autózást (pedig a végére már nekem is igazán elegem volt belőle): filmet nézett és a Sam-től kölcsönkapott állatos nyomogatós játékkal játszott leginkább. Bori picit aludt is.
Az IKEA-ban jót játszottak

és vettünk is egy pár dolgot. A visszaút előtt behotdogoztunk, aztán jó nagy vihar közepette visszakevertünk Bencéért (kb. 1 órás út), majd a szállodához már együtt.

Szombaton lementünk a szállodai elit reggelizőbe, majd elvittük Bencét egy újabb előadásra. Mi addig a közeli könyvesboltban olvasgattunk, játszottunk, még egy Story time-ot is elkaptunk. Bence ezután már készen is volt, úgyhogy 11 körül indultunk is a belváros felé a Michigan tó partján.
A természettudományi múzeum iszonyúan tetszett a gyerekeknek. Barnuson nem lepődtünk meg, mert tudtuk, hogy kedveli a kitömött állatokat, de azt nem gondoltuk volna, hogy a lelkesedése ennyire átragad Borcsára. Hatalmas lendülettel rohanták végig a kiállítást, minden állatnak annyira örültek! Csomót beszélgettünk arról, hogy melyik állat micsoda, és miket lehet róluk tudni (ezt az érdeklődést az állatok iránt a kölcsönkapott játék is biztosan elősegítette). Bori is úgy nézett meg mindent, mint egy ötéves!
Az állatok után ettünk egy gyorsat az alagsorban, majd vissza az emeletre, következett az evolúció. Itt már fáradtak voltak, de szerencsére igazán interaktív kiállítás volt, így csomó gombot lehett nyomogatni/húzogatni, ami már önmagában is elég lett volna. Láttunk dinoszauruszokat is, és még nézelődtünk volna tovább, de aznap sajnos valami rendezvény volt, így korán bezárt a múzeum.
Ez után elmentünk a Navy Pier-hez (az odaúton Bori aludt 10 percet, ez volt aznapra össz-vissz), ahol találtunk kis benti vasútat és hajótávirányítást Barnusnak, meg kutyabemutatót Borinak. Utóbbit persze Barnus is élvezte, főleg az ugrálóvárat (ahová végül Borival én is bemehettem, szuper volt!), és az is kiderült, hogy a Bori egyelőre inkább macska-person. A cicákat ugyanis simán meg merte simizni, a kutyusokat viszont inkább csak messziről szemlélte érdeklődéssel.
Este finom hagymalevest ettünk vacsira, aztán irány az ágy.

Vasárnap volt egy kis idő-kavarodás (valami miatt a szobánkban és a városban is néhány órát egy órával korábbra állítva talátunk), de ettől még jól kipihenve ébredtünk, és egy gyors reggeli után irány az akvárium.
A halakat, teknősöket, békákat, kígyókat, madarakat és egyéb érdekességeket nagyon élveztük, még cápák és ráják is voltak, meg hatalmas hangyák és tarantulák!Hazafelé lassan indult az utunk a nagyvárosi dugó miatt, de azárt fél 6 körül már itthon voltunk. A gyerekek nagyon örültek a hazaérkezésnek, és bár kissé elszabadultak a visszafogott energiák, de sérülés nem történt, így 8 körül már aludtak, mi pedig nekiláttunk kipihenni a hétvége fáradalmait.

A kényelemről

Itt aztán minden szolgáltató/kereskedő igazán lesi a t. customer kegyeit. Két példa, amiken még Kanada után is meglepődtem:

Drive-up az élelmiszerboltban.
Fizetéskor a Woodman's-ben megkérdezik, hogy szeretnél-e drive-up-ot. Ha igen, akkor csak annyit kell tenned, hogy szépen kisétálsz a boltból (a sok cucc ott marad, kapsz egy számot a számládra), odaállsz kényelmesen az ajtó elé, kinyitod a csomagtartót (nem is kell kiszállni) és egy alkalmazott szépen bepakolja neked a cuccost a csomagtartóba. Kész. Ez különösen nyűgös gyerekek, vagy hideg esetén eszményi.
Ja, és fizetéskor tényleg megkérdezik, hogy "paper or plastic", és bepakolják neked szépen rendszerezve a cuccost zacsikba. A műanyag zacsikat pedig már több nagyobb áruházláncban lehet recycling-olni.

Gyógyszertárak és orvosok együttműködése.
A gyógyszerészek bármikor tudnak információval szolgálni a gyógyszeredről a számítógépük segítségével. Ha kérdésed van, felhívják neked a dokidat. Ha elfogyott a gyógyszered, szereznek neked utántöltést (szintén a dokival egyeztetve).
Nekem úgy is elintézték most a gyógyszeremet, hogy a dokival még nem is találkoztam (decemberre van időpontom), de a gyógyszerész felhívta, lebeszélte vele a kanadai üvegcsém alapján (itt a felírt gyógyszereket kis narancsságra fiolában kapod meg, névreszólóan, ezt úgy hívják "fill my prescription", és ezt lehet utántöltetni, ha elfogyott a szer), majd felhívott engem telefonon, hogy mehetek érte. Így is tettem.
Kényelmesebb már tényleg csak akkor lehetne, ha ide is hozták volna (lehet, hogy ilyen szolgáltatás is van amúgy).

Kicsit más (nem tartozik szorosan ide, de most történt, úgyhogy).
Ma megkaptam levélben a Wisconsini jogsimat! Akit érdekel, hogy milyen teljesen legális kiskapun (vagyis nem is olyan kicsi kapu) keresztül sikerült vezetési vizsga nélkül megszereznem, szívesen leírom más fórumon. Minden esetre nagyon örülök neki, így tudom már magam igazolni, plusz a biztosításunk is csökkenni fog így!

Még más.
Holnap ovi után pedig indulunk Chicago-ba kicsit körülnézni (Bence még konferenciázik is), úgyhogy legközelebb vasárnap este/hétfőn jelentkezünk.

Ééééés: boldog szülinapot Lili!!! :)

Helper

Annyira büszke vagyok Barnusra, el kell dicsekednem vele!

Már kb. két hete minden reggel úgy megyünk az oviba (sőt, volt, hogy esténként, lefekvéskor is elmondta), hogy "lehet, hogy ma én leszek a helper"! Ilyenkor mindig mondtuk azt is, hogy de lehet, hogy nem, és hogy, "kíváncsi vagyok, ma ki lesz a helper". Már egy jó hónap is eltelt, miúta Barnus volt soron, úgyhogy valóban ő következett már hamarosan.
Eddig minden nap valaki másnak volt kiírva a neve a táblára, és Barnus egyszer sem keseredett el, minden reggel továbbra is lelkesen reménykedett, hogy ma ő lesz a soros.

És végre ma tényleg Barnus volt kiírva! Annyira örült neki! Ugrált és vigyorgott folyamatosan.

Szóval, szépn kivárta a sorát, két héten át (az nagyon hosszú idő) nem adta fel a reményt, és amikor tényleg ő jött, akkor megértette, hogy érdemes volt. Okos, okos nagyfiam!

Bercel baba

A Mama nem nagyon akarta reggel, hogy keljünk fel, de én már nem tudtam visszaaludni, és még az alvás említésétől is nagyon mérges lettem, kiabálni kezdtem.
Úgyhogy végül a Papával lejöttünk a sötét nappaliba, lámpát kapcsoltunk és játszogatni kezdtünk. Egy idő után a Mamával folytattam ezt tovább. Aztán felmentünk készülődni, felébreszteni Barnust (ezt én nagyon jól tudom csinálni: bemászok mellé az ágyba, simogatom, pisztergálom, míg fel nem kel), felöltözni, ilyenek.

Amikor a Barnus már az oviban volt, akkor mi beültünk a Mamával az autóval, és elmentünk megnézni a Kallo játékait. Először nem tudtam, hogy ez mi lehet, de aztán kiderült, hogy egy szuper helyre vitt a Mama, és már voltunk is ott régebben. Voltak másik gyerekek is, meg csomó érdekes játék, megmászható lépcső. A Mama először félt, hogy le fogok esni, de aztán megmutattam neki, hogy lefelé is le tudok jönni tolatva, és ez nagyon tetszett neki, úgyhogy onnantól ezt csináltam (ott, mert itthon nem volt kedvem aztán később se így menni).

Hazafelé elég fáradt lettem, el is aludtam, aztán a Mama behozott az autóból, akkor felébredtem kicsit, de láttam, hogy megjöttünk, úgyhogy még picit keseregtem, aztán aludtam is.
Mikor felébredtem, nem jött rögtön a Mama, és amikor jött, akkor se lehetett kimenni még. Kaptam tejcit, aztán a Mama magához ölelt, és úgy pihengettem rajta. Végül visszatett az ágyba, az nem tetszett, de aztán rájöttem, hogy jó lesz még aludni, és így is csináltam.

Így aztán vidáman ébredtem, és mikor lejöttünk, nem csak a Barnus volt itt, hanem a Bercel baba is a Mamájával! Hú, nekem nagyon tetszett a Bercel (aki már 6 hetes majdnem), olyan picike! Mint egy játékbaba. De nem az, és én ezt tudtam is, és úgy mentem oda hozzá, szépen, óvatosan, és meg is simiztem.

Aztán kaptam enni, és utána el kellett indulnunk a Barnus balettórájára. Ott nagyon jól elvoltam: kipakoltam a Mama táskáját, csukogattam az ajtót és mindenkivel barátkoztam.
Mikor a fiúk végeztek felkerekedtünk és megnéztük lent a világítós autót (én nagyon szeretek belemászni!). Aztán pedig elmentünk a Sam-ékhez játszani meg sütit enni! Nekem nagyon tetszett ez, legjobban az, amikor mindenki körbe-körbe kergetőzött, én meg a wagon-t húzhattam.

Hazafelé megint nagyon fáradt voltam, de mikor ideértünk a Bercelék még itt voltak, és akkor is nagyon tetszett a baba! Bár amikor sírt, az kicsit ijesztő volt, olyan elkeseredett hangja volt. Úgyhogy gyorsan odabújtam a Mamához.
Nem sokkal később megjött a Papa, aki squasholni volt. Nagyon örültem, de azért nem akartam vele együtt beülni a kádba, mert nem szeretem, ha a Papa ül ott vizesen.
A fürdés után aztán elköszöntünk Papától és Barnustól és mentünk aludni.

Alszi

Borinak az elmúlt hónapokban lett egy alszija.
Az a Barnustól örökölt macis takaró, amivel már pici kora óta alszik (bár igazából szinte soha nem takarónak használta, mert nem nagyon tűr meg magán ilyesmit) előlépett első számú fontosságú bújós dologgá. Van is erre egy elnevezés: security blanket.
Alszinak hívjuk, és mikor felébred legtöbbször hozza magával ki az ágyból, vagy ha nem, akkor sokszor szalad vissza hozzá és veszi ki. Ha nem éri el, akkor nagyon kétségbe tud esni míg meg nem kapja.
Elalvásnál segít neki az alszi, de azért önmagában nem elég (pl. éjszaka, mikor felébred, vagy ha nem akar elaludni még).
Mióta tudjuk, hogy ilyen fontos az alszi, azóta autóutakra, kirándulásokra is szoktuk magunkkal vinni, sokszor megnyugszik tőle.
Barnusnak nem alakult ki ilyen kötődése eddig tárgyakhoz (bár a nyuszija és a Barnus-bárány mindig az ágyában vannak, de észrevehetően nem zavajra, ha mégsem), úgyhogy ez egy új dolog nálunk. Pontosabban nem is annyira új, mert nagyon jól emlékszem még az én "alszimra" (kendőnek hívtunk és igazából egy/vagy több textilpelus volt), amibe olyan sok lyukat rágtam bele, hogy szinte teljesen átlátszó volt.

Minden esetre elkezdtem gondolkodni rajta, hogy hogyan lehetne egy duplikátum alszit beszerezni, arra az esetre, ha neadjisten valami történne a mostani alszival.

Motiváció és orrdugulás

Kezdem az utóbbival: Borinak van ilyenje, már kb. péntek óta. Ez elég kellemetlen dolog. Még nem világos, hogy vajon megfázott-e (erre utal, hogy Barnus is köhög picit, és nálunk, felnőtteknél is van némi tünet), vagy a foga jön (más tünet nincs, se láz se prüszi-köhi, de elég nyűgös, nyugtalanul alszik), esetleg mindkettő egyszerre.
Nappal ettől nyűgösebb, korán fárad, éjszaka meg nyugtalanul alszik, szopizni nehezen tud (azért meg kell hagyni, derekasan próbálkozik).
Szóval, nem jó ez így, várjuk a pozitív változást.

Szerencsére az orrdugulás nem akadályozott meg minket abban, hogy szombaton a délelőtti piacolás és korai pihenés után elmenjünk egy kirándulásra a Blue Mounds State Parkba.
Ez egy szép kis dombocska olyan 45 percnyire tőlünk, ahol kellemes körsétát tettünk.
A kirándulást azért nem úgy kell elképzelni, hogy: megérkezünk, vidáman kiszállunk az autóból, mindenki egyenletes tempóban, a természet szépségeiben gyönyörködve sétálgat, majd visszaérkezve kicsit pihenünk/eszegetünk az autóba szállás előtt, hogy aztán az út élményeiről beszélgetve hazakocsikázzunk a naplementében. Neeeeem.

Mi az autóban odafelé már nagy csatákat vívhatunk, hogy éppen milyen zenét hallgassunk (vagy milyen hangerővel, vagy, hogy lehúzzuk-e az ablakot), a kiszállásra mindenkit aki hátul ül ösztökélni kell (annak ellenére, hogy a beszállásnál még az volt a baj, hogy be kell szállni), majd az első öt méteren valakinek elfárad a lába, valaki pedig belekezd a "nemstimmelvalamiengedjetekkivagyisinkábbbennakarokmaradni" című sikítva előadott magánszámba.
Ez után különböző motivációs eszközöket vetünk be az előrehaladás érdekében:
- sziklamászás- lépcsőszámolás- kavicsok és magvak gyűjtögetése- kiránduló botok szerzése, átalakítsa vonat-bottá (ezzel lehet húzni-vonni a delikvenst)
- zsippzsuppolás/hatalmas ugrás a "következő" táblánál/dombtetőnél
- alma és egyéb sznekik adagolása- éneklés
- versenyfutás
- a végcélnél lévő kecsegtető dolgok szem előtt lebegtetése (pl. játszótér, fára mászás)
Meg ilyenek.

És akkor szépen lassan, meg-megállva, hangos sikításokkal riasztva madarat-vadat-szembejövő kirándulókat csak eljutunk a túra végpontjáig.
Ahol vár ránk a kilátótorony, és az igencsak tetszetős látvány (megfigyelési idő: 3 perc).
Ha lekászálódtunk, végre kiengedhetjünk a kiengedésre vágyókat, felrakhatjuk a fára a felmászni akarókat, majd egy nagy füves területen csaádi árnyékfotót készítünk, szaladgálunk, bukfencezünk, gyereket gyömöszölünk. Végezetül elérjünk a parkolónál elhelyezett hintákat, ahol csodásat hintázunk a naplementében, erőt gyűjtve a hazaúthoz, melynek során ha szerencsénk van csak Bob-the-builder ezerszer hallott szövegelését kell végighallgatnunk arról, hogy hogyan építik az utakat (ha nincs, akkor ehhez társul még a jól ismert "elegemvankiakarokszállni" vinnyogás, illetve már egyéb akarom-nemakarom kellemességek).
A hazaérés utáni szituációt pedig már nem is részletezem.

Vasárnap ezt kipihenendő (meg az elég erős szélre való tekintettel) inkább csak beszereztünk, pihentünk, játszótereztünk és házimunkáztunk. És ettünk iszonyú finom kacsalevest és kacsasültet, nyami!

Babakocsis fotós

Ma délelőtt kimentünk a nagypiacra a Capitoliumhoz.
Hazafelé beültem a babakocsiba a fényképezőgéppel, hogy megmutathassam nektek, milyen onnan a kilátás:

És még egy ráadás, amit szintén én készítettem:

Rajzok

Elfelejtettem megmutatni ezeket a rajzokat csütörtökön, pedig szerintem igazán szuperek.
A farmról hazafelé rajzolta őket Barnus a buszon (tollal, noteszbe):

(autó)
(sütőtökök a tökföldön)
(töklámpás)
(tehén elölről és a másik oldalon hátulról, ahol csak a két lába és a farka látszik)