A költözés árnyoldalai

Annyira megszokták, hogy mindig együtt vagyunk, hogy most a sok munka miatti különlevésünket eléggé nehezen viselik.

Barnus az utóbbi héten megállíthatatlan sírásban tör ki szinte minden alkalommal, amikor el kell mennem valahová egyedül.
Hétfőn például indulás előtt kicsivel kiderült, hogy az oviban parent helperre van szükség. Megkértük Nagyit, hogy menjen ő segíteni, így én el tudom vinni Borit a zenélősre. Barnus viszont ragaszkodott ahhoz, hogy én menjek az oviba. Egész indulásig, aztán az úton végig és még az oviban is elég sokáig sírt ezen és azt hajtogatta, hogy "Mama, én téged választalak". Teljesen átéreztem, hogy milyen szomorú a helyzet miatt (és a szívem majd megszakadt), de nem volt más lehetőség. Végül is rendbejött és egy jó kis délelőttöt töltöttek együtt Nagyival az oviban.

Bori meg elég vadóc lett, mondhatnám, hogy egy kis ördögfióka. Persze lehet, hogy ez amúgy is bekövetkezett volna (eddig se volt egy visszafogott szerényke), úgyhogy nehéz megmondani, hogy ebből mi az, amit a költözés számlájára lehet írni. Az biztos, hogy a sikítozásával mindenkit az őrületbe tud kergetni.

Szerencsére a nehezén már talán túl vagyunk, és most már sokkal többet tudunk majd kizárólag rájuk figyelni, ami talán rendbe hozza a dolgokat.

Fotók az alsó szintről

Most már olyan állapotban vagyunk, hogy meg tudom mutatni. A felső szint is egész jól alakul, de ott most pihenés folyik, így azt majd később fotózom le.
(Persze még mindenhol akad tennivaló azért.)

Íme, ilyen volt, ilyen lett.

Nappali. Ezt a két szobát nyitottuk egybe:Így. A hátsó rész a játszóhely, a kép az étkező asztalnál ülve készült.
A másik oldalról. Itt most hátul van az étkező asztal, jobbra nyílik a konyha.
Itt látszik, hogy hol volt a fal (ahol sötétebb a parketta).Konyha. A képen a hátsó falat bontottuk ki/szélesítettük az ajtónyílást.A nappali felől nézve. Jobb oldalon egy reggeliző/vacsrázó pult lett.
A konyha belseje telerakodva:Kilátás a nappalira.
Office(/vendégszoba/zongoraszoba). Itt csak festettünk és a padlót újították fel.Folyosó:Fürdőszoba. Befelé nézve.Kifelé nézve.

Beköltöztünk

Egy szuper flott szombati nagy hurcolkodás eredménye képpen aznap este már az új házban aludt mindenki! A doboz hegyek nagy részét vasárnap sikerült megszüntetni, vagy legalábbis odébb rakodni, így mára már lényegében lakható a hely.
Dolgozunk tovább.

Kulonleges anyak napi ajandekok

Itt ezen a hetvegen unneplik az anyak napjat, es az oviban mar regota folyik a lazas keszulodes ez alkalombol. Annyi mar reg kiderult, hogy lesz meglepetes, de Barnus most meglepoen jol tartotta a titkot, es tole nem is tudtam volna meg (az ovonenik nem voltak ilyen gondosak sajnos). Mindenki nagyon elvezte a titkolodzast, meg olyat is elkaptam, hogz reggel Barnus valamit sugdos a Borinak, es kiderult, hogy az anyak napi titokrol volt szo.

Ma aztan 11 orakor kiderult a meglepetes, akkor kezdodott ugyanis a kulonleges anyak napi snack, amire minden anyuka sk. meghivot kapott (az enyemen temerdek szep virag volt). Finom szendvicseket kaptunk es egyutt ettuk meg oket a gyerekekkel. Bori is helyet kapott az asztalnal, amit o teljesen termeszetesnek vesz. A szendvicseket is a gyerekek keszitettek!

Aztan jott az ajandek: egy csodaszep pici petunia a Barnus altal kifestett pici cserepbe ultetve! Barnus lila szinut valasztott nekem, mert azt gondolta, hogy az tetszeni fog. Kis manokam!

A masik anyak napi (vagy ahhoz kozeli) meglepetes ma pedig az volt, hogy delutan elmentunk harmasban Barnussal a Ryders-hez es hazahoztuk a koltozteto teherautot, amit en vezethettem! Menoooo!Ennek segitsegevel aztan kipakoltunk szinte mindent, amit ketten mozditani tudtunk, ugyhogy a 33C mar elegge kong. Holnap aztan jonnek a nagy cuccok es a tortenelmi elso ejszaka az uj hazban!

(Es azert nincsenek ekezetek, mert a most eppen az uj haz office-aban ulok a Cica nagyi gepenel, -amin nem talaltam a magyar billentyuzetet hamarjaban- varva, hogy elalljon az eso es be tudjuk hozni az elso rakomanyt a teherautobol.)

Ice Cream Social

Ma fagyit vacsoráztunk a Barnus ovijánál! Nagyon jó volt!

Délután szokás szerint kint játszogattunk a Nagyival a játszótéren, aztán jött a Mama, és hamarosan elkezdődött a fagyizás. Ez azért volt egyébként, mert az ovinak hivatalosan vége van, de azért még lehet menni egy ideig (a Barnus fog is), de van aki már nem fog, és őket elbúcsúztatták, meg mindenki örült, hogy milyen jó kis év volt ez az oviban. Hát persze, mert a Barnus is oda járt!
Szóval, először csak kirakták a cukorszórókat, és akkor amíg vártunk a fagyira, addig ezeket jól szemügyre vettük.
Aztán már lehetett fagyit is kérni, és én kaptam is, csokisat! Nagyon ízlett, nem is hagytam abba addig az evést, míg az egész el nem fogyott. Közben mondjuk kértem utánpótlást a Mamáéból is az én tölcsérembe, és azt is megettem. Mikor elfogyott a tölcsét, akkor kértem még és kaptam is! A Barnus is elég sokat evett, de én azt hiszem még többet.

Aki már nem akart fagyizni, az lemehetett a játszótérre, de aztán jött a könyv kiosztás, és akkor mindenki odagyűlt és megtapsolták azt, akinek a nevét mondták. A Barnus is kapott könyvet, azt, hogy "No, David!" és nagyon jó könyv, mert a kisfiú folyton rosszalkodik benne és akkor a Mamája azt mondja, hogy "No, David!". Nekünk a Barnussal nagyon tetszik.

Miután hazajöttünk hamarosan jött a fürdés, és közben rájöttünk a Barnussal, hogy még elég éhesek vagyunk, úgyhogy a törölközés alatt kaptunk egy-egy banánt pót-vacsoraként. Így már lehetett menni aludni, ami nekem elég nehezen ment, mert nagyon felpörögtem ettől a sok fagyitól.

Becézés, ragozás

Akárhogy is nézem, Bori előrébb tart a beszédfejlődésben, mint Barnus ebben a korban. Nem mintha ez bármit is jelentene, de még mindig szoktam hasonlítgatni.

Azért továbbra is a sikítás, kiabálás, ordítás, sírás maradt az elsődleges önkifejezési formája Borinak, de egyre jópofábban használja már az emberi nyelvet is. Ilyeneket mond:
- Bori alszikája
- Mama, Mama, Mamiiiii
- Ba(r)nusi, Ba(r)nusika
- Papája, Mamája

A számára érdekes szavakat pedig nagyon szereti utánozni, így tanulta meg mostanába kimondani, hogy bacilus, vagy azt, hogy Panchero (ami egy mexikói étterem, uszi után szoktunk néha oda menni).

Fárasztó napok

Én mostanában mindig olyan fáradt vagyok már mire este lesz, hogy kifejezetten jól esik aludni menni.
Ma is például piknikezni mentünk az ovival: a tízórait magunkkal vittük és elsétáltunk egy közeli parkba és ott ettük meg. Volt finom dobozos üdítő, meg mindenki kapott egy zacsit, amiben volt perec, cereal, sőt még M&M's is!
Az ovi után meg kint játszottunk még a Nagyival, és csak ebédre jöttünk be.

A pihenés és Dora után meg rögtön balettórára mentünk, és utána meg a házhoz, ahol még többet játszottunk a Nagyival. A Mama áthozta már a motorokat és a biciklit is, úgyhogy azokkal játszottunk, meg bújócskáztunk, szaladgáltunk, sőt még egy nyuszit is találtunk, amit meg is kergettünk picit.
Este elég későn értünk haza, úgyhogy gyorsan vacsoráztunk és zongoráztam a Papával, aztán fürdés. A mesét szerettem volna a Mamától hallani, de ő nem ért rá, úgyhogy eléggé elkeseredtem, de ez főleg azért volt, mert addigra már tényleg nagyon fáradt voltam.

A Mama azt mondja, hogy ő és a Papa is elég fáradt, meg gondolom mindenki más is a családban, de megéri, mert így szombaton már ott alszunk majd az új házban, és onnantól már ott lakunk.

Boldog Anyák Napját!

Nem tudtunk ma telefonálni, mert a Mama meg a Papa az IKEÁ-ban voltak Chicagóban és az olyan messze van, hogy csak későn értek haza. De azért minden Nagyinak és Dédinek nagyon sok puszit küldünk és Boldog Anyák Napját kívánunk! Meg minden anyukának, aki olvassa.

Szerencsére szombaton pont a botanikus kertbe mentünk virágokat nézni, úgyhogy most tudok sok szépet mutatni Nektek ebből az alkalomból.

Tulipánosak:Mosolygós:Boróka és boróka:Békanézős:Vizezős:
Elefánton lovagolós:Pihenős:Családi magnóliás:

Egy korszak vége?

A narancs-banánfa korszak kezdete, virágkora és hanyatlása Valkó Barnabás műveiben:

Költözés alatt

Jó fáradtak vagyunk, folyton megy a pörgés: takarítás, pakolás, beszerzés, takarítás, pakolás, beszerzés, takarítás, stb., némi mosással, zöldség ültetéssel és egyebekkel tarkítva. De főleg takarítás, pakolás...

Ma délutánra viszont legalább elmúlt a két napja folyamatosan tartó fejfájásom, úgyhogy mutatok gyorsan mai cukiságokat.

Egy jó módszer arra, hogy a sikítozókat elhallgattasuk pár percre:Bori is kiveszi a részét a pakolásból:A két egér:Meseolvasás:

Elkezdődött

Ma délután jó pár órát töltöttünk a házban bütykölgetve Bencével, ami után mindketten elképzelhetőbbnek tartjuk már, hogy egyszer majd ott is fogunk lakni.
Ezt még inkább megerősíti bennünk az a tény, hogy kitűztük a végleges átköltözés időpontját is: május 9-re szeretnénk teherautót bérelni, felcuccolni és átvinni mindent, és onnantól ott lakni.
Addig még sok teendő van, de a mai haladás fellelkesített minket. Plusz Cica nagyi hathatós gyerekfelügyeleti segítségével több időnk és energiánk is marad a házban tevékenykedni.

Amíg mi reluxákat szereltünk le és új (gyerekbiztos) sötétítőket szereltünk fel, addig a gyerekek szuperül szórakoztak a Nagyival. Iszonyú sokat Jengáztak (Barnus egészen profi!), szaladgáltak, ettek-ittak és mindenféle más társasjátékokat is kipróbáltak.

Pár kép a délelőtti Jenga partyról:
Barnus, aki szeret kockáztatni, és nagyon ügyes.
És az izgatott közönség (aki mellesleg szuper cuki a Barnustól megörökölt ruhákban).

Átérzés

Reggel Barnus átkiabált a szobából, hogy nem találja "azt a Texasos pólót", amit már tegnap ajánlgattam neki, de inkább mára tartogatta. Megmondtam neki, hogy merre találja, hamarosan jött is lobogtatva a fehér pólót. Aztán megtorpant:
- Ja, inkább nem is ma veszem fel, mert akkor nem fogja látni. - gondolkodott hangosan.
Kicsit gondolkozott, aztán:
- De mégis, mert este kimegyünk a reptérre a Nagyi elé, ugye?

Kiderült, hogy a pólót külön Cica nagyi tiszteletére akarta felvenni...

Mindig megtelik a szívem melegséggel, amikor ilyen példáját mutatja annak, hogy milyen mélyen bele tudja érezni magát a mások helyébe, és azon gondolkodik, hogy mivel tudna örömet szerezni.

Viharos reggel

Mi reggel a Barnussal játszogatni szoktunk, amíg rá nem tudom venni a Papát (vagy nagy ritkán a Mamát), hogy felkeljen. Először általában kikönyörgök egy kis kakaót a Papától, aztán próbálkozom azzal, hogy fel-felmászom a Mama mellé odabújni, hátha attól felébred, a végén pedig odapakolom neki a ruháit, a Papának meg zoknit hozok és ezzel jelzem finoman, hogy most már itt az idő. Ezekkel legtöbbször nem jutok eredményre, úgyhogy a végén muszály a kiabálós-sikítós módszerhez folyamodnom, különben sose jutnék reggelihez. A dolgot csak az könnyíti meg ha a pelusom felől jelentőségteljes szagok érkeznek, olyankor átlalában könnyebb dolgom van.

A reggeli játszogatás eredményeként a szobánk legtöbbször nagyon hamar úgy néz ki, mintha egy tornádó ment volna keresztül rajta. Vagy két kisebb.Szóval, viharos.

Amúgy ma reggel igazi nagy vihar is volt, dörgött, villámlott, esett az eső, nagyon. Úgyhogy itthon maradtunk és próbáltuk elfoglalni magunkat, ami elég nehezen ment. Délután se volt sokkal jobb a helyzet (pedig kertészkedni akartunk volna), úgyhogy úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk a Barnus zongoraórájára. Utána a játékboltba is benéztünk meg egy kis uzsonnára a kávézóba és ez után még a házhoz is elugrottunk, megnézni, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Este, a fürdés után a Papa és a Barnus elmentek a Cica nagyiért a reptérre, de én nem mehettem, mert már késő volt. Kicsit furcsállottam mindezt, de aztán gyorsan aludni mentem, hogy holnap reggel minél előbb találkozhassak a Nagyival.

Majdnem nyár!

Reggel a Bori azt választotta, hogy a Papával megy el tornázni, úgyhogy mi a Mamával itthon maradtunk. De nem sokáig, mert olyan szép idő volt, hogy muszáj volt kimenni: hátra mentünk a kertbe és gazoltunk.
Egy idő után én átmentem a játszótérre játszani, de aztán visszamentem és segítettem a Mamának. Együtt majdnem egy egész talicskányi gazt szedtünk össze és ez még csaa a fele a termésnek!

Aztán megjöttek a Papáék, gyorsan átöltöztünk szellősebb ruhákba és átmentünk az oviba. Ma volt ugyanis a megbeszélés, amin a Becky és a Carla elmondták a Mamának és a Papának, hogy én milyen okos és ügyes fiú vagyok.
Utána kértem, hogy ismételjék el nekem is, amiket hallottak, mert nagyon szeretem ezeket hallgatni, és a Mama szívesen el is mondta, meg még azt is, hogy mennyire büszkék rám.

A Papa még itthon maradt ebédre, úgyhogy jó kis családi eszegetést csináltunk (előtte meg mégkicsit porszívóztunk is, és én már egyáltalán nem félek a hangjától).

Pihenés alatt a Bori nem aludt. A Mama egy ideig próbálkozott rávenni, de aztán feladta, úgyhogy lejöttünk és csak egy Dórát néztünk, mert aztán irány a játszótér! Egy olyan parkba mentünk, ahol eddig még nem voltunk, és nagyon tetszett. Volt minden féle érdekes és a Samék is jöttek, úgyhogy együtt is játszottunk.

A hazajövetelkor viszont kiderült, hogy a Mama el akar menni jógázni és ez egyáltalán nem tetszett nekem, iszonyúan sírtam is. Végül is elment a Mama, és aztán egész jól éreztem magam a Papával, még egy kicsit zongorázni is megtanítottam. Szerencsére a fürdés utánra visszaért a Mama és akkor összebújtunk, meg énekelt nekem és az nagyon jó volt!

Még egyszer a hét gyermekéről

Itt a poszter:Itt a körberajz:És itt vannak a legfontosabb tudnivalók:

És hogy áll a ház?

Az elvi határidőhöz közeledve (ami elvileg ma vagy holnap van a múlt heti ígéret szerint) elmondom, hogy éppen milyen állapotok vannak:
- a festés mindenhol kész (kivéve a pince-lejáróban a fa elemeken éktelenkedő ronda barna átfestését), vissza kell tenni az ajtókra a leszedett fa-elemeket
- a padló felújítva, de a szegényléceket nem lehet visszatenni mert egyrészt az új padlóhoz képest nagyon csúnyák, másrészt meg eláztak a pincében egy ismeretlen eredetű víztócsában (valószínű a főcsap körül tört el valami, amit gyorsan megszereltek, nem voltunk ott), szóval, várjuk, hogy mennyi lesz az új szegélyléc és mikor kerül fel
- a konyhában majdnem be van szerelve a mosogatógép, még várunk egy bútor-elemre, ami szükséges a végső berakáshoz, továbbá van már konyhamalac, és új csap (ami még nincs beszerelve), a konyhaszekrényekből ki kell szedni a néni által beragasztott csúnya alátét papírokat (jól odaragasztotta) és az új polcos tárolókat össze kell rakni, bent van már a reggeliző-pult, amit oda kell még erősíteni
- a lenti szobákba megvannak a függönyök és karnisok, fel kell tenni, valamint le kell venni az összes régi reluxát (amik gyerekveszélyesek)
- a lenti fürdőben felszedték a padlót, kiszedték a régi mosdót, megvan az új mindkettőből még be kell rakni
- fent le kell szedni a régi függönyöket és néhány karnist (amit át lehet talán rakni lentre), itt fel kell szerelni az új sötétítőket
- fent és a lépcsőn meg kell csinálni a professzionális szőnyegtisztítást, de majd csak akkor ha a munkások már levonultak
- a fenti fürdőt teljesen szétkapták, már bent van a zuhanyfülke, de az ablak helyén pl. most éppen egy nagy lyuk van (ezt be kell foltozni és egy kisebb ablak kerül oda), ide jön még az új padló, a wc vissza és az új mosdó
- meg kell csináltatni a kerítést odakint (holnap találkozunk a fickókkal a végleges egyeztetésre)

Gondoljátok, hogy mindez készen lesz jövő hétre, hogy költözhessünk?

Child of the week!

Képzeljétek, ezen a héten én vagyok az oviban a Child of the Week! Már nagyon vártam ezt, mert január óta tart, hogy minden héten más a külöleges gyerek, és most végre sorra kerültem.

Ma például az volt, hogy délelőtt körberajzolt engem egy papírra a Carla és akkor ki lehetett színezni engem. Ji Wang és Tiago segítettek ebben és nagyon szép lett. Én mondtam mindenkinek, hogy hova milyen színnel rajzoljanak.
Aztán a snack és a könyvek után (ja, és a helper is én voltam ma!) jött a Mama és akkor megmutattam a többieknek a kedvenc játékaimat és a kedvenc könyvemet. A csuklós buszt és a kaleidoszkópot választottam, meg egy Dórás könyvet. A többieket ezek nagyon érdekelték, és a Mama elmondta, hogy mire való a csukló a buszon, mert azt senki sem tudta, még az óvónénik sem.

Aztán jött a poszterem, amit együtt csináltunk a Mamával a hét végén.Erre jó sok fényképet felragasztottunk, van rajta olyan is, amin kisbaba vagyok Magyarországon, meg olyan, amin Kanadában vagyunk. És elmondtuk azt is, hogy több mint ezer lépcső vezet fel a CN tower tetejére (mert az egyik képen a toronyban vagyok), meg, hogy jó sok autóm van (több mint 200). Vannak képek, amiken itt vagyunk márAmerikában, például ahol uszizok. És azt is elmondtuk, hogy nem is tudom már, hogy hányszor ültem repülőn, olyan sokszor.
Meg megmutattuk, hogy ki kicsoda a családban, péládul a Nagyi meg a Dédi, és azt is elmondtuk, hogy a Szakállas Nagypapa Texasban lakik.

Mindez mindenkinek nagyon tetszett, és nekem nagyon jó érzés volt!