Viharos reggel

Mi reggel a Barnussal játszogatni szoktunk, amíg rá nem tudom venni a Papát (vagy nagy ritkán a Mamát), hogy felkeljen. Először általában kikönyörgök egy kis kakaót a Papától, aztán próbálkozom azzal, hogy fel-felmászom a Mama mellé odabújni, hátha attól felébred, a végén pedig odapakolom neki a ruháit, a Papának meg zoknit hozok és ezzel jelzem finoman, hogy most már itt az idő. Ezekkel legtöbbször nem jutok eredményre, úgyhogy a végén muszály a kiabálós-sikítós módszerhez folyamodnom, különben sose jutnék reggelihez. A dolgot csak az könnyíti meg ha a pelusom felől jelentőségteljes szagok érkeznek, olyankor átlalában könnyebb dolgom van.

A reggeli játszogatás eredményeként a szobánk legtöbbször nagyon hamar úgy néz ki, mintha egy tornádó ment volna keresztül rajta. Vagy két kisebb.Szóval, viharos.

Amúgy ma reggel igazi nagy vihar is volt, dörgött, villámlott, esett az eső, nagyon. Úgyhogy itthon maradtunk és próbáltuk elfoglalni magunkat, ami elég nehezen ment. Délután se volt sokkal jobb a helyzet (pedig kertészkedni akartunk volna), úgyhogy úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk a Barnus zongoraórájára. Utána a játékboltba is benéztünk meg egy kis uzsonnára a kávézóba és ez után még a házhoz is elugrottunk, megnézni, hogy hogy alakulnak a dolgok.

Este, a fürdés után a Papa és a Barnus elmentek a Cica nagyiért a reptérre, de én nem mehettem, mert már késő volt. Kicsit furcsállottam mindezt, de aztán gyorsan aludni mentem, hogy holnap reggel minél előbb találkozhassak a Nagyival.