Életem első barlangja

Ma délelőtt életemben először jártam egy barlangban (Cave of the Mounds)! Iszonyú jó volt, nagyon-nagyon tetszett, remélem, hamarosan visszamegyünk oda, vagy elmegyünk egy másikba!

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz: félelmetes-e, meg, hogy lesznek-e denevérek (szerettem is volna, meg nem is).
Szerencsére nem kellett sokat autózni, hogy odaérjünk, és mikor megálltunk az autóval én rögtön keresni kezdtem, hogy hol a barlang. Kiderült, hogy kintről nem is látszik, hanem egy házba kell bemenni, és ott a bejárat.

A barlangot egy néni mutatta meg nekünk, és nem csak mi voltunk, hanem még mások is jöttek, de nem sokan. Először egy filmet néztünk meg arról, hogy hogyan találták meg a barlangot (valami robbantás volt, mert követ akartak kitermelni, és akkor találták meg, de akkor még nem pont így nézett ki), meg, hogy hogyan alakította ki a víz és mindenféle folyamatok ezt a mészkőbe vájt üreget.
Aztán végre bemehettünk!

Mi voltunk az elsők a csoportban, és kicsit sötét volt, de aztán a néni felkapcsolta a világítást, és elénk tárult egy gyönyörű cseppköves rész! Nagyon tetszett!Vittem a messzelátómat is és sokszor megnéztem vele közelebbről a dolgokat, hogy jobban lássak.Szép lassan haladtunk előre és mindenhol csodás dolgokat láttunk. Hol a plafont néztük, hol keskeny járatokon kellett átmenni, hol lépcsőket másztunk, hol egy-egy nagyobb terembe érkeztünk meg, hol lefelé haladtunk, hol fel.
Cseppkő-alakulatok szinte mindenhol voltak, és nem szabadott megfogni őket, kivéve egyet, ami külön arra volt szentelve, hogy az emberek megérithessék. Voltak olyan cseppkövek, amik színesek voltak, és volt, amit egészen közelről meg lehetett nézni. Voltak kis oldal-üregek, amikbe be lehetett kukkantani, ha az ember lehajolt, és voltak kis tavacskák, patakok, ahol több víz gyűlt össze.

A Borinak fele útig nagyon tetszett a dolog (nekem végig), aztán éhes lett, de sajnos enni nem lehetett odalent. Meg fáradt is volt, úgyhogy onnantól elég sokat panaszkodott.

A végén ott jöttünk ki, ahol bementünk, és akkor választhattam egy emléket magamnak a boltból. Egy nagyon jót találtunk ki a Papával: vettünk nekem egy olyan követ, ami kívülről csak egy sima darab kőnek látszik, de belül kristály van, és a néni ott a helyszínen feltörte nekünk, és akkor megláttuk a kristályt. Tisztára, mint egy kinder-tojás, csak kőből, és sokkal szebb!

Hazafelé aztán a Taco Bellben ebédeltünk, ami a kedvencem, úgyhogy ez igazán szuper program volt!