Banus!

Reggel alig várom, hogy felébredjen, és mikor megjelenik a Mama és a Papa szobájában, úgy örülök, hogy csak na! "Banus!", mondom és megsimizem, meg odabújok hozzá. Na, ezt nem mindig szereti, mert ilyenkor még ébredeznie kell egy ideig, de aztán együtt megyünk át a gyerekszobába játszogatni.

Amikor együtt ülünk az asztalnál és a Mama csak egy innivalót hoz lustaságból (úgyis ugyanazt isszuk), akkor szoktunk harcolni azért, hogy ki ihasson előbb, de ha én, akkor mikor végeztem, általában rögötön odaadom neki a poharat, és ha nem iszik, akkor mondom is, "Banus!", mert ő jön.

Az autóban sokszor nem érem el a játékot, amit éppen szeretnék, és a múltkor a Papa mondta, hogy kérjem meg a Barnust szépen, hogy adja oda. Mondtam, hogy "Banus, ké baba!" és akkor odaadta.

Nemrég kitaláltuk, hogy tuduk piszézni is, és azt én azóta nagyon szeretem. Mindenkivel szoktam piszézni, de a legviccesebb a Barnussal.
Ma este a fürdés előtt, mikor a Mama és a Papa már kinyúltan feküdt az ágyon én nekünk még sok energiánk volt, akkor szaladgálósat játszottunk a Barnussal, és aztán én kitaláltam, hogy elbújok a Mama closetjébe, mert az a kedvenc elbújóhelyünk. A Barnus jött utánam és ez nagyon vicces volt, jót rötyögtem rajta, és mikor kimásztam, kicsit csodálkozva mondtam is a Mamának, hogy "Banus?!", mert akkor jöttem rá, hogy milyen jót lehet játszani a Barnussal ketten.