Malac party

A Papa kapott egy igazi (nem élő) malacot a Mamától az évfordulójukra, és ma megsütöttük!
Átjöttek a Danék, Davidék és az Annuskáék, jól buliztunk a trambulinon és nagyon klassz volt az egész délután!

Megvarrtuk!

Ez volt az egyik húsvéti ajándékunk. Először kicsit aggódtam, hogy mi lesz és nem is akartam annyira menni, de az első nap múlt héten annyira jól ment, hogy nagyon megtetszett ez a varrás dolog!

Ma pedig befejeztük a nadrágot, és ebben is fogok aludni. Nagyon elégedettek vagyunk!

Kinti csirke sütés!

VÉgre, végre már elég jó idő van kint, és bár nem vagyunk állandóan a szabadban - én például mostanában szeretek csak úgy a szobámban egyedül lenni egy könyvvel vagy zenét hallgatva - azért nagyon jó például az, hogy a Papa kint sütött nekünk csirkét ebédre vasárnap!

A Mama is örült, mert kint tornáztathatta a térdét.

Blanki főleg a korláton tornázgatott, mert nagyon örül a kip-jének, én meg a trambulinon szeretek próbálgatni dolgokat.
Barnust néha ki lehet csábítani, de szeret bent sütni-főzni, meg persze számítógépezni.

Bal lábra támaszkodva

Meg mankóra. :) Itt egy képes beszámoló az elmúlt napokról - azaz, szépen, lassan javulgatok a térdműtét után:

Műtét napja, otthon, este

Még rajta van a hűtő berendezés, másnap

Gyakorlom a mankózást

Már kötések és hűtés nélkül, fáslival

Mindenféle segédfelszerelések és gyógytorna eszközök

Ennyire odavagyok a mankókért...

Bodza sokat segít a gyógytornában

 

Elfoglalom magam

 

 

Még öltésekkel, de már talán kicsit lapulgat

A tornászoktól jöttek

Szombaton a Spring Show-n, feljutottam a nézőtérre mankóval (nem volt egyszerű)

Vasárnap vezettem már (egyik láb a gázpedálon, másik a féken, megy ez!). Ja és állandóan esik a hó...

Hétfőn kiszedték a varratokat és türelemre intettek

Ez is hétfő, újra edzőként - aggodalomra nincs ok, a többiek nem engednek semmit csinálni: szerintem összebeszéltek...

KIP!

Wohooo!
Ezt nézzétek:

 És erről már ne is beszéljünk:

Alig hiszem el, hogy sikerült, de megvan!

Újabb térműtét

És egyben reméljük, hogy az utolsó, mert most végre megoldották a problémát: a gyökérnél/tapadási pontnál szakadt jobb belső meiszkuszomat jól odavarrták.
Pénteken dél körül volt az időpontom, 9 utánra mentünk oda (pont jól jött ki, mert így a gyerekeket még el tudtuk indítani az iskolába és volt idő odavezetni az American Center-hez, ami innen olyan fél óra).
Nagyon menő hely, tisztára "state of the art" és teljesen újnak tűnik. Saját kijelölt nővérem volt, Jack, aki végig velem volt előtte és utána.
Átöltöztem a vicces, meleg levegővel felfújható köpeny-hálóingbe, kaptam a bal lábamra kompressziós-harisnyát, bekötötték az infúziót és mindenféle felkészítő gyógyszereket is kaptam, hogy a hajhálóról és a csini zoknikról ne is beszéljünk.

Aztán jött a sebész (Dr. Baer), aláírta a jobb térdemet és már toltak is a műtőbe. Teljes altatlás volt, úgyhogy nem az oxigén maszke feltétele után semmire sem emlékszem, a következő emlékem az, hogy szólongatnak, ébresztő!
Minden jól sikerült, olyan 5 felé jöhetett Bence és mentünk haza. Onnantól csak aludtam lényegében másnap reggelig. Egy vicces hűtő berendezés is volt a kötés alatt, hogy hidegen tartsa a térdem éjjel-nappal (na, úgy próbájon valaki aludni!).

Mostanra szépen lement a jobb lábamon a duzzanat, leszedtem az eredeti kötést és a hidegen tartó berendezést, ma már voltam fizikoterápián is, és lehet kezdeni az erősítést.

Egyelőre szigorúan nem lehet ránehezedeni a jobb lábamra, úgyhogy egyre jobb vagyok mankón...

Húsvét és hó

A gyerekek nagyon izgultak, hogy vajon tud-e majd kint jönni a nyuszi húsvétkor, mert volt már olyan, hogy nem lehetett eldugni dolgokat kint a "jó" időben.
Szerencsére nem esett éppen semmi, és bár nagyon hideg volt, arra a pár percre kimerészkedtünk. Csodák csodájára megtaláltuk az összes ajándékzacsit és mind a 38 tojáskát. Aztán már csak osztozkodni kellett, ami azért sokkal nehezebb, lássuk be.
De azért jó kis húsvét volt.

Ma viszont erre a látványra ébredtünk.

Nem vicces, Wisconsin!!!

Puerto Rico - negyedik, ötödik és hatodik nap

Szerdára is volt tervezett programunk: az őserdei lovagolás. De előtte még lementünk a beach-re, és egy szuper délelőttöt töltöttünk ott (na, meg a medencében):

Szinte nem volt rajtunk kívül senki sem!

Ebédre a helyi bakery-be mentünk és szuper finom fahéjas kenyeres (!) sonkás szendvicset ettünk, aztán irány a Carabalí, vártak a lovak.

Mindenki kapott szépen, higiénikusan hajhálót, aztán bukósisakot és utána a vezetők mindenki számára választottak egy-egy megfelelő lovat. Ezt szépen lassan csinálták, úgyhogy egy jó ideig páran a közeli bokroknál az árnyékban parkoltak a lovukkal, amíg a többiekre vártak.

Utána szépen végigbaktattuk az egy órás körtúrát, amiben a legérdekesebb az volt, amikor a lovakat rá lehetett venni arra, hogy kicsit gyorsabban talpaljanak. Meg hallottuk a helyi nevezetességet, az éneklő coqui békákat is.

A lovaglás végén elköszöntünk a paciktól, de még maradtunk a farmon, mert lehetett go-kartozni is. Az ám a jó!

A nap végére jól elfáradtunk, de azért még egy esti séta belefért a tengerparton.

Csütörtök volt az utolsó egész napunk Puertó Ricó-ban és akkor egész nap csak strandoltunk! Először a jól felkorbácsolt és vadul hullmázó óceánban délelőtt, aztán a medencében délelőtt és délután is.
Ebédre mexikóit ettünk a Lolita's étteremben (so-so),

aztán pihenés is volt! Éljen!
Este felé már egész sokan lettek az apartman komplexben, gondoljuk, hogy lejöttek a városiak pihenni a hosszú hétvégére.

Pénteken is belefért még egy kis kora délelőtti medencézés (még pénzt is találtunk a vízben), aztán irány a reptér és hazafelé.

Nagyon klassz hely ez a Puerto Rico, bármikor visszajönnénk!