A tegnapi pók

Elfelejtettem tegnap megírni nektek a tegnapi legérdekesebb dolgot: láttunk a Mamával egy igazi pókot!
Ez akkor volt, mikor mentünk le mosni a kiskocsiban a ruhákkal. Én előre szaladtam a lifthez, és a Mama jött utánam. Akkor egyszer csak szólt, hogy jöjjek csak oda, mutat nekem valamit. Felemelt, és megmutatta, hogy az utolsó lámpáról lelóg egy pók, és a lábaival kalimpál. Nekem ez nagyon tetszett, mert eddig még ilyet nem is láttam.
Aztán egy picit ráfújt a Mama, és akkor elkezdett ide-oda lengedezni a pók.

Visszafelé is ott volt még, és akkor megint ráfújtunk. De akkor ő is megijedt, meg mi is: ő hirtelen lejjebb ereszkedett, a Mama meg attől egy nagyot kiáltott, és hátrébb lépett. Nekem ez tetszett a legjobban, nagyon jót rötyögtem rajta, és miután elbúcsúztunk a póktól (azt mondtam: "bájbáj pup!"), még sokszor felemlegettem ezt az esetet.
Amikor a Papa hazajött, neki is első dolgom volt elmondani, hogy mi történt, meg azt is, hogy aztán később már nem volt ott a pók, mert "zsummm!" elment.
Hát ez olt a pókos eset.

Ma egyébként nagyon jó volt, mert itt voltak a Dávidék, és nagyon jót játszottunk együtt. Kaptam tőlük (vagyis, a Mikulásról) egy szuper zenélős szerszámkészletet, és az mindkettőnknek nagyon tetszett. Aztán együtt ebédeltünk, és aludni is egyszerre mentünk. Sajnos az alvás után ők már hamarosan elmentek.
Délután még voltunk a vásárlós helyen, és akkor megnéztük a Télapót is, meg vettünk dolgokat. Aztán jöttünk haza, és a Mamával fürödtem együtt, meg ő mondott mesét is, mert a Papának későig kellett dolgoznia.