Felmászok egyedül!

A nagy csúszdára sajnos nem lehet ugyanarra visszamászni, amerre lecsúsztam, ez biztos, kipróbáltam. A Mama mondogatta, hogy a lépcsőn menjek fel, és ebben segített is, mert a lépcső elég meredek volt. Viszont, mikor már sokszor mentem fel segítséggel, akkor utána hagyta, hogy egyedül is megpróbáljam, és sikerült!Aztán le is csúsztam, és ez szuper gyors csúszda volt, a végén csak úgy kirepül az ember, és aztán egy puha szivacsra huppan. Nagyon jó! Sokszor mentem.

Ez az egész egy jó kis játszóházban volt, a Mama szerint Óbudán, mert ott találkoztunk ma délelőtt a Máté-Márk és Liza-Boti testvérpárokkal, meg az anyukáikkal. Ők is nagyon szerettek csúszdázni, meg felmentünk együtt (a mamák is) a hatalmas nagy trambulinra, és ott aztán igazán nagyokat lehetett ugrizni. Volt ugrálóvár is, meg labda-fürdő és minden nagyon tetszett. Jól ki is fáradtam ebben a sok mozgásban, de azért kibírtam hazáig elalvás nélkül (a kölesgolyókat majszolva), és csak az után feküdtem le, hogy eszegettem egy kis borsólevest. Azt is kipróbáltam, hogy megy-e egyedül már a kanalazás, és egész jól megy!

Délután elég hamar felébredtem, ami jó volt, mert így el tudtunk indulni a Cica nagyiékhoz. Most busszal mentünk, az új, narancssárga babakocsimmal, amibe alig tudtam kivárni, hogy végre beleülhessek. Nagyon prímán megy!

A Cica nagyiéknál lehetett sajtos tésztát enni, de én nem kértem, viszont hamarosan megérkeztek a Bekiék, akikkel mi rokonságban vagyunk (másod unokatesók) és akkor velük lehetett játszani.
Először a Barnus és a Beki memória játékoztak, aztán meg mindenki nekiállt bujócskázni. A Lili néha olyan alaposan elbújt, hogy alig tudtuk megtalálni, és az nagyon jó volt!
Aztán este hazahozott minket a Doktor Cucu a Suzukival, és akkor már nagyon fáradt volt mindenki, én például csak nyüszíteni és kiabálni tudtam ettől. Úgyhogy hamar mentünk aludni.