Néhány dolog tegnapról

Reggel elmentünk a mosópoliphoz. Iszonyú vicces volt: egy nagy, fedett folyosón megy végig az autó (ez volt élete első mosása, amire mi vittük, hú, jó koszos volt), lényegében egy futószalagon. Minket kiszállítanak az elején és akkor hirtelen ráugrik az autóra legalább nyolc (nem vicc!) mekszián (nem tudom, ez PC-e?) és hihetetlen gyorsasággal elkezdik kiporszívózni, belülről megtisztítani. Mondjuk ez nem volt teljes siker, de nem csodálom, azt a mennyiségű cheeriost tényleg nehéz eltüntetni 5 perc alatt, még nyolcan is.

Aztán, ahogy mész bent a pénztár felé, nagy üvegablakokon keresztül láthatod, ahogy éppen sorra kerül az autó a különböző szappan-ráfröcskölő, alváz-mosó és egyéb berendezéseken. Az egyik ablaknál te magad lőhetsz rá habot, egy kintről irányítható joystick-kel.
A végén, mikor kiáll az autó, megint ráugranak egy csomóan és veszettül törölgetni, fényezni kezdik. Az egész procedúra 15 perc, és olyan csillogó-villogó lett tőle a Sonata, hogy borzasztó büszkén ültem vissza aztán bele.
Sajnos Barnus nem láthatta ezt (nem is szóltam neki, hogy voltunk a mosópolipnál, mert biztos elszomorodott volna), legközelebb tuti vele megyek. Bori nagyon élvezte.
Amúgy azért polip, mert ez van a "cégéren", már messziről látszik a hatalmas polip (több ilyen hely is van a városban), ezek után teljesen érthető is, hogy miért.

Délelőtt aztán zenélősön voltunk Borival, és annyira ügyes volt! Csomószor énekelte a kis dal-részleteket, amiket a tanár után kell ismételni, teljesen jó hangnemben!

Délután Barnus tornaórájára mentünk, a Little Gym-be. Nagyon élvezte! A tanár maga Mr. Bob, aki a hely tulajdonosa (bár ez számomra csak később derült ki, sőt arra is rájöttem -csak most-, hogy a mi eddigi Ms. Cindy-nk szintén tulaj, Mr. Bob felesége), nagyon jó fej. Volt még másik két tanár, kellett is, mert pár gyerek elkeseredett, mikor egyedül kellett bemenniük a terembe. Összesen kb. 15-en lehettek.
A vicces az volt, hogy kb. a felénél egyszer csak odajött hozzám egy magyar csaj, hogy szia! Már az őszi magyar pikniken találkoztunk, Gyöngyinek hívják, de utána nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Most meg kiderült, hogy az ő fia, Jordan is ebbe a csoportba jár (már rég óta). Jópofa volt, monta, hogy a Bori ismerős volt neki, de mivel mögöttem ült, és én egy másik hölggyel angolul beszélgettem, nem tűntünk fel neki, csak mikor Bori elszaladt az ajtóhoz és magyarul kiáltottam utána.

Máról csak annyit, hogy mindenki elég morcos állapotban volt egész nap, én meg eléggé kivagyok a több napja tartó folyamatos éjszakázástól (Bori fogzik, megint). Reggel mondtam is az oviban, hogy Barnus elég grumpy ma, amin a két óvónő szinkronban csodálkozott, hogy ők ugyan olyannak még sose látták Barnust. Hááááát, igen, nekünk tartogatja (ahogy Bori is a nyifiket, meg a nemalvást).
Este, balettóra után azért elszaladtam a könyvesboltba és szereztem egy gitárkönyvet (for Dummies), úgyhogy innentől hajrá akkordok!