A legjobb és a legnehezebb

Szögezzük le, ez a három gyerekes dolog tök jól tudna működni, ha három lenne belőlem. Minden gyerekre egy. Vagyis, igazából négy kéne, hogy akkor a negyedik én az csak pihengetne, olvasna, aludna éjszaka.
Ja, de kéne még egy, aki főz, mos, takarít. Hú, a fene, az már öt.

Na, de elég az álmodozásból, egy van csak belőlem, úgyhogy mindenkinek sorba kell állnia az igényeivel.
Merthogy azt a stratégiát követem, hogy pillanatról pillanatra, óráról-órára megpróbálom mindig a legégetőbb feladatokat ellátni, a legjobban rámszoruló gyereket kiszolgálni (úgy hívom: sírás-minimalizáló üzemmód). Működik a dolog, persze nem zökkenők nélkül, és végül is kit zavar, ha nincs felporszívózva? Engem, egy kicsit, de csak azért, mert ma este vendégünk jött, és mielőtt beállított volna megláttam a szőnyeget...
De végül is a mosást legalább megcsináltam, volt reggeli, ebéd és vacsora, megfelelő mennyiségű alvás a gyerekeknek (még a Bori is elaludt délután!), voltunk balettórán, játszottunk kint a kertben, sőt, délelőtt még sétáltunk is a lányokkal.

A mai nap legnehezebb pillanata az volt, amikor délután kettőkor szuper-éhesen és nagyon fáradtan próbáltam altatni az elaludni nem tudó Blankát, aki egy hatalmas ordítás-tiráda közepén volt, és közben meghallottam, hogy az éppen pihenő Bori is sír. Nem volt mit tenni, Blankát letettem a kiságyba, ahol tovább ordított, bementem Borihoz, aki nagyon fáradtan állt az ajtóban és könnyes szemmel közölte, hogy ő nem akar aludni. Javasoltam, hogy akkor csak pihenjen, de azt sem akart, úgyhogy odafeküdtem mellé, énekeltem neki és "maradtam még egy picit". Valószínű ennek hatására végül is elaludt egy idő után teljesen egyedül!
Blanka persze végig ordított ez alatt, de aztán végül ő is elaludt, és akkor már csak a mosást kellett betennem és aztán leülhettem ebédelni (amikor is kiderült, hogy a pörkölt, amit tegnap este főztünk felváltva Bencével tökre sótlan lett...).

A legjobb pillanat pedig az volt, amikor a délelőtti sétából jöttünk hazafelé a csudaszép napsütésben a lányokkal. Blanka békésen aludt, Bori pedig vidáman jött kézenfogva velem az új tavaszi sapijában, beszélgettünk és átugráltuk a járdarepedéseket.