Elalvás

Tegnap este Board Meetingre kellett mennem az oviba. Ez előfordul néha, kb. havonta egyszer, mindenféléket meg kell beszélni a többi szülővel, akik az ovit irányító csoportban részt vesznek (mostanában különösen sokat, tekintve, hogy az ovi hosszabb távú jövője elég bizonytalan).
Nos, az uszi után, mikor megemlítettem, hogy mennem kell majd, hatalmas ellenállásba ütköztem. Elsősorban Barnus részéről, aki továbbra is folytatja az "egyedül nem tudok elaludni" című sok felvonásos melodrámát, amit legtöbbször azért elég azzal kezelni, hogy Blanka több időt igényel az elalváshoz, mint Barnus.

Vacsora után, mikor az aznapi olvasásra került a sor (még pont lett volna időm végighallgatni Barnust), újra kitört a pánik, burkoltan. Barnusnak egy olyan könyvet kellett volna olvasni házi feladatra, amit igazán nem szeretett volna. Ez egy Martin Luther Kind, Jr. életéről szóló elég komoly szöveg, nagyon részletesen ír Dr. King pályafutásának nehézségeiről, az őt ért támadásokról, fizikai és más értelemben is. Beleolvastam és teljesen jogosnak találtam Barnus érzelmeit, így mondtam neki, hogy nem kell ezt olvasni, nyugodtan választhat mást. A bökkenő az volt, hogy ez volt a házi feladat és ő nagyon szerette volna megcsinálni , amire kérték, de a könyvet nem akarta olvasni. Na, erre nem tudtunk könnyen pupot varrni.

Végül, mikor már tényleg muszáj volt elindulnom, úgy léptem ki az ajtón, hogy Barnus még el se kezdte az olvasást és mind a hárman nagyon elkeseredettek voltak. Nyilván Bence se örömében ugrándozott. Nem volt túl jó érzés. Persze, el is késtem.

A megbeszélés alatt feszülten olvasgattam Bence sms-eit, a dolgok nem alakultak túl jól itthon. Végül fél 10 körül elaludtak a nagyok, Blanka viszont ébren várt, míg haza nem értem 10 körül.

Reggel persze kelni kellett, ami tulajdonképpen nem volt gond, viszont Blanka egy hatalmas délutáni alvást csapott, én pedig nem tudtam időben felébreszteni, mert éppen jött Jim és az építkezéssel kapcsolatban kellett beszélni vele.
Úgyhogy este Blanka még 9 után is virgonckodott, énekelgetett az ágyban, ami nekem egy különlegesen nehéz türelempróba, tekintve, hogy ilyenkor már alig várom, hogy lejöhessek vacsorázni, pihenni.

Pozitív befejezés: végül csak elaludt, lejöttem és még van egy kis idő lefekvésig. Plusz a következő Board Meetinget áttetettem egy családbarátabb időpontra.