Mamának megint levágták a haját

Ma voltunk délelőtt a könyvtárban, de úgy, hogy nem is az én kocsimmal mentünk, hanem a Dávidéval, mert azt tegnap itthagyta, és kipróbltunk. Az egy nagyon kényelmes kocsi, de kisebb, mint az enyém, és nagyon tetszett nekem. Majd lehet, hogy nekem is lesz ilyen, ha már meleg lesz.

Ma egyébként meleg volt, nem is kaptam sok felszerelést az útra, csak a piros kabátomat.
A foglalkozás jó volt, nézegettünk könyveket, meg a mamák énekeltek, és veresket mondtak nekünk. De a legjobb az volt, hogy mikor vége volt, akkor én sétálhattam a könyvek között, míg a Mama válogatott. Aztán hazafelé bementünk a Dávidéknak visszaadni a kocsit, és még ott is játszottunk egy kicsit. Onnan pedig már gyalog mentünk haza, és az jópofa volt. Csak nagyon fújt a szél, úgyhogy nehezen tudtam menni.

Itthon aludtam, aztán ettem, és akkor már jött a Papa és mentünk együtt a vásárlósba. Ott egy ideig nem láttam a Mamát, mert neki más dolga volt, és mikor hazajött ő is, akkor kiderült, hogy a haját megfodrászoltatta. Nekem nagyon tetszett, alig tudtam levenni a szememet róla.

Este még itthon játszottunk, aztán fürödtünk, és utána mentem aludni a Mamával.

7 gyerek, 6 felnőtt

Ma ennyien voltunk nálunk, mert tali volt megint!

Reggel gyorsan kellett készülődni, és nem csak magunkat szedtük rendbe, hanem a lakást is. Elpakoltuk a bútorokat a nappaliból, és kihoztunk a játékokat, meg kikészítettünk mindent a konyhába. Aztán jöttek a vendégek, és kezdődhetett a játék!

Játék közben volt evés is, én a Mama ölében ülve kaptam abból, amit ő evett, nagyon finom volt!

Aztán elmentünk sétálni.

Mi a Zsombival nagyot játszottunk a játszótéren, mert nagyon jó idő volt. A többiek addig vásárolni voltak.


Aztán elaludtam, és mikor felébredtem, már a saját ágyamban voltam. Akkor felkeltem, kaptam enni, és még játszottunk.

Nagyon jó volt, de aztán sajnos mindenki elment, és mi elpakoltunk a Mamával, és vártuk, hogy hazajöjjön a Papa. Addig olvastuk a kedvenc könyveimet. Mikor megjött a Papa, mentem fürdeni, és utána meg aludni.

Esős nap

Kicsit nehezen keltünk fel ma, és tejcit se kaptam reggel, úgyhogy már azt hittem, hogy nem lesz igazán jó napunk, de aztán minden rendbejött.

A Mama nem nagyon akart felkelni még, úgyhogy a Papával játszottam reggel, de aztán neki el kellett mennie, úgyhogy a Mama is felkelt. Akkor adott nekem reggelit, de én nem igazán értettem, hogy miért kell reggelit enni, mikor még nem volt tejci, úgyhogy nem akartam enni, inkább panaszkodtam, hogy nem jó ez így. Akkor Mama kivett a székemből, és elkezdett a fürdőszobában készülődni, de nekem az se tetszett, mert még nem kaptam tejcit. Úgyhogy végül is kaptam tejcit, és akkor mindenki jobban érezte magát.

Utána már ettem a reggeliből is, és mehettem játszani. A játék után volt alvás (megint egyedül aludtam el), és mikor felébredtem, mentünk bevásárolni. Jött a Kati is, aki a Dávid Mamája, de Dávid most nem volt ott. Viszont mikor már hazajöttünk a vásárlásból, és kipakoltunk mindent, akkor megérkeztek mind a ketten hozzánk.

Úgyhogy mi játszottunk a Dáviddal, és a Mama meg a Kati főztek a konyhában. Azt mondták, hogy a holnapi babatalálkozóra készítenek ennivalót.
Mikor elkészültek, még játszottunk, aztán elindultak haza, és pont akkor jött meg a Papa, akinek nagyon örültem.

Akkor még vele is játszottunk, aztán meg mentem fürödni és aludni (ma is nagyon ügyesen elaludtam egyedül a szopi után).

Nem is láttam a Papát

Mama nem mondta, hogy a Papa elutazott volna, de ma sajnos egyáltlán nem is találkoztam vele. Azt hiszem, ez a munka dolog miatt lehet, de szerencsére máskor nem így van.

Voltunk ma zenélősön a Mamával, és először azt hittem, hogy a Dávidék nem is jönnek, mert nem találkoztunk velük út közben, ahogy szoktunk. De aztán kiderült, hogy jöttek, sőt, még a Papája is jött, és ezért valahogy máshogy jöttek, nem velünk. Végül is ott találkoztunk, és a zenélős nagyon jó volt! Ma kaptunk dobot is, az a kedvencem!

Hazafelé meg bementünk a bankba és még a húsboltba is, úgyhogy elég későn értünk haza. Aztán már lassan álmos lettem, de a tejcitől valahogy most nem sikerült elaludni, viszont a Mama azt mondta, hogy akkor is próbáljak meg elaludni, mert fáradt vagyok. Igaza is volt, de azért olyan gyorsan ezt nem sikerült kiviteleznem.

Viszont azért csak elaludtam, és elég sokat is sikerült aludni. Amikor felébredtem, nagyon örültem a Mamámank, és egy jó ideig nem is engedtem el, csak kapaszkodtam belé. Aztán kaptam enni, és közben beszélgettünk a Nagyimmal a számítógépben. Nagyon jópofa volt!

Utána meg mentünk mosni, és megint egyedül mentem le egész végig. Ott játszottam a Mamával olyat, hogy én kiszökök a folyosóra, ő meg jön utánam és elkap, visszavisz. Ez a játék nekem nagyon tetszett!

Aztán még olvastunk is, meg pakolásztam a critter-eimet, és aztán lementünk a ruhákért, amik addigra megszáradtak. De akkor én már elég fáradt voltam, és el is estem, és sírtam. Viszont egy néni segtett nekünk a ruhákat összerakni, így gyorsabban jöhettünk haza, és mehettem fürdeni.

Aludni pedig megint egyedül aludtam el, a tejci után a Mama elbúcsúzott tőlem, és én összekucorodtam az ágyamban és már aludtam is.

Orvosnál voltunk

Reggel, mikor felébredtem, még olyan álmos voltam, hogy miután kaptam tejcit, vissza is aludtam. Azt hiszem, a Mama is így tehetett, mert mikor megint felébredtem, a Papa jött be, és Mama még egy ideig nem jött.

Ma is gyorsan kellett készülődni, és aztán egy idő után kiderült, hogy miért: mentünk a doktor nénihez. Én oda szeretek menni, mert a doktor néni végül is aranyos, és jó játékok vannak ott. Most még egy kislánnyal is találkoztunk, aki annyi idős volt, mint én, és nagyon néztük egymást, hogy kezdjünk-e el együtt játszani. De sajnos nem lehetett, mert menni kellett a vizsgálószobába.

Aztán jött a doktor néni is, és egész sokáig tetszett nekem a dolog. Le kellett vetkőzni, és akkor ő megnézegetett közelről is. De az már nem tetszett, mikor le kellett feküdni a hátamra. Szerencsére ott volt a Mama is, de azért biztos, ami biztos, kicsit panaszkodtam, hogy nem szeretem ezt az eljárást.

Aztán megmértek, és a Mama azt mondta, hogy 9,4 kiló vagyok és 73 centi, amivel mindenki elégedett volt. Aztán már lehetett öltözni, és jöttünk haza. Mama mondta, hogy most mégsem kaptam szurit, mert kicsit betegecske vagyok, és akkor nem jár, majd megyünk megint kicsit később. A szuri azt hiszem nem valami jó dolog, úgyhogy ennek összességégben örültem.

Itthon aztán játszottam, és így sokkal jobban szeretem a játékaimat, hogy a polcon mindent látok, és ki tudom választani, hogy melyikkel szeretnék éppen játszani.

Aztán Anya elkezdte ajánlgatni, hogy menjünk aludni, de én még egy jó ideig nem voltam ezért az ötletért annyira oda. Végül aztán beadtam a derekamat, de nem könnyen! Akkor aludtam egy csomót, és mikor felébredtem, kaptam enni.

Aztán jött a Papa és a Mama meg elszaladt jógázni. A Papával játszottunk pakolósat, meg nemszabadaszámítógépetnyomkodni játékot, meg kaptam joghurtot is, és akkor már jött is a Mama.

Megint együtt fürödtünk, és aztán szépen mentem aludni.

Már a Papa is korcsoláyzik!

Képzeljétek, a Papa ma volt velünk korcsolyázni, és nagyon jól ment neki!

Reggel, miután felébredtem, beszéltem a Nagymamámmal! Azt hiszem legalábbis, hogy ő volt a számítógépben, mert miközben reggeliztem a Papával, őt láttam, és hallottam is a hangját. Nagyon jópofa volt, szeretek így beszélgetni vele.

Délelőtt aztán voltunk a szokásos vásárlós helyünkön, és azt hiszem elég sok érdekes dolgot vettünk, minden esetre hazafelé én elaludtam, mert nagyon-nagyon hideg volt, és ilyenkor ez a legjobb, amit az ember tehet.

Mikor felébredtem, már itthon, az ágyamban voltam, és aztán kaptam ebédet. Mama mondta, hogy most ő főzött, és nagyon finom lett, én is kaptam belőle.

Aztán felöltöztünk és elmentünk korcsolyázni. Most az Ilona és a Mamája is jöttek velünk, így még jobb volt. A Papát eddig én még nem is láttam korcsolyázni, és most ő is jött, és ő tolt engem, és az elején kicsit lassan mentünk, de aztán egyre gyorsabban, és nagyon jó volt. Az Ilona aludt közben, én meg eszegettem a kekszit.


Aztán hazajöttünk, és itt játszottunk Ilonával. Én jól meg is ölelgettem őt, meg megmutattam neki a játékaimat.

Aztán ettünk, és utána ők hazamentek sajnos. Akkor a Mamával felpakoltuk a játékaimat az új polcra, és még olvastunk együtt egy kicsit. Mondott mindenféle vicceseket is, nagyon jót nevettem rajta.

Volt fürdés is, és a végére már annyira elfáradtam, hogy a szopi alatt nagyon gyorsan elaludtam.

Új polc beszerzés

A szüleim úgy döntöttek, hogy kéne valami olyan dolog, ahová elpakolhatnák a játékaimat, mert már nagyon sok gyűlt össze a nappali szőnyegén, úgyhogy elmentünk az IKEÁ-ba. Vicces volt!

Ez az alvás után történt, addig itthon voltunk, és játszottunk.

Mikor elindultunk, észrevettem, hogy nem vittünk kocsit. De most nem kellett végig gyalog mennem, az idő nagy részében a metró vitt, aztán meg Mama és Papa. A vásárlós helyeken meg beültem az ottani kocsiba, amit nagyon szeretek.

A metrózás is vicces volt így, hogy nagyfiúsan mentünk, nagyon élveztem, hogy az ülésen ülhetek, és közben nyomogathatom a Mama telefonját, meg felállhatok, és kinézhetek az ablakon.

Az IKEA nevű vásárlósban pedig vettünk mindenféle dolgokat, és hazafelé a Mama tolta a kis bevásárlós kocsinakt, a Papa meg vitt engem. És még sétálhattam is kicsit amikor nem volt veszélyes, meg a liftbe is egyedül mehettem be!

Este aztán itthon még kicsit játszottunk, és utána mentem fürödni meg aludni.

Újra könyvtár

Már nagyon régen voltunk utoljára könyvtárba, úgyhogy ideje volt, hogy ma elmenjünk megint!

Mama szépen komótosan készülődött reggel, aztán egyszer csak eszébe jutott, hogy ma van a könyvtárban újra a foglalkozás, amire szoktunk járni, és akkor hirtelen nagyobb sebességre kapcsoltunk, hogy odaérjünk. Sikerült is, nem késtünk el.
Én először nem tudtam igazán mire vélni a dolgot, mert bár derengett, hogy mi már voltunk itt, de azért biztos, ami biztos, a Mama közelében maradtam, bármennyire is érdekesek voltak a többiek. Nézegettünk könyveket, meg hallgattam a zenét. Aztán kaptunk névkitűzőt, és elkezdődött a program.
Itt is voltak énekek (bár ez a néni nem énekel olyan jól, mit Faria, a zenélősön), meg mindenféle versek, meg könyvnézegetés, és körbemenés. A végére egészen belejöttem, de akkor meg már nem volt tovább a foglalkozás. De azért mi még maradtunk egy kicsit a Mamával, vettünk ki könyveket (én válogattam ki, hogy melyiket), és kicsit lépcsőzhettem is.

Aztán hazajöttünk, és itthon egy kicsi játék után már mentem aludni.
Mikor felébredtem kaptam enni, és aztán megjött a Papa. Hozott magával egy elég nagy dobozt, és kiderült, hogy kapott egy új játékot, ami majdnem olyan, mint amivel a szüleim eddig is nagyon sokat játszottak (számítógépnek hívják), csak kisebb és ezüst színű. A szüleimennek nagyon örültek, állítólag ezen fog dolgozni a Papa, és ez nem akármilyen számítógép, hanem Apple. Kicsit játszottak is vele azonnal, de aztán elrakták, mert indultunk sétálni.

Elmentünk a metróhoz, és aztán meg egy nagy vásárlósba érkeztünk meg. Ott engem kivettek a kocsimból, és beleültettek mindenféle ülésekbe. Ezen eléggé csodálkoztam, mert ezek olyan ülések voltak, amiket különben autóban szoktunk használni, és autó nem is volt sehol a láthatáron, de azért beleültem, ha mondták. Aztán lehetett jókat sétálnom, bár most se mindig arra mentünk, amerre én szerettem volna. Megismerkedtem egy új dologgal is, amit mozgólépcsőnek hívnak, hát azzal nagyon vicces lefelé menni! Pontosabban nem is kell menni, csak állni rajta (a Mamába kapaszodva), és akkor magától lemegy az ember!

Aztán elindultunk hazafelé, de még több heylre is bementünk vásárolni, úgyhogy mikor hazaértünk már nem is lehetett igazából játszani, hanem menni kellett fürödni.
Utána meg szopi volt, de nem aludtam el közben, hanem csak odabújtam utána a Mamához, és beszélgettem vele, míg aztán végül el nem aludtam a karjai közt.

Első kinti séta és kanállal evés

Ma voltam sétálni a saját lábamon, és megtanultam egyedül enni kanállal! Mit szóltok? Igazán nagyfiú vagyok már!

Szóval délelőtt, a reggeli után felöltöztünk sétához, de Mama nem vette elő a babakocsimat, hanem elindultunk csak úgy! Kicsit csodálkoztam, de hát végül is a múltkor már egyedül mentem a mosodába is, úgyhogy gondoltam, miért is ne néznék körül egy kicsit odakint a saját lábamról? Lementünk a lifttel, és kimentünk a ház elé. Nagyon furcsa így a világ! De nagyon tetszik! Jó hangosan mondtam is mindenkinek, hogy lássák, én itt MEGYEK! A Mama néha fogta a kezemet, de nem mindig, és szépen sétáltam. Az emberek nagyon néztek, és mindig mosolyogtak rám.
Néha ugyan elestem, de az nem zavart (bár az orromról lejött egy kis bőr az egyik alkalommal). A Mama néha másfelé akart menni, mint én, de azért a végén megegyeztünk abban, hogy a kirakatokat is megnézegethetem, meg a járdán lévő érdekes dolgokat is, és aztán elintézzük azt is, amit ő akar. Voltunk így fánymásolni (itt kaptam egy nagyon jó nyomogatós számológépet), meg a postán is.

Aztán hazajöttünk, és én nagyon fáradt lettem, mentem aludni.

Mikor felébredtem nagyon szép idő volt, úgyhogy gyorsan ebédetünk és mentünk korcsolyázni. Az ebédnél még el kell mndanom, hogy megmutattam a Mamának, hogy tudok ám kanállal is enni, teljesen egyedül!
A korizás jó volt, bár Mama szerint a jég kicsit olvadt volt a napsütéstől, de azért nekem tetszett, és kicsit a Dávidék is ott voltak, de ők most nem koriztak.

Aztán elmentünk vásárolni, és csak sötétben indultunk haza. Én annyira fáradt voltam, hogy visszafelé el is aludtam, és mikor felébredtem az ágyamban találtam magam. Jött a Mama, és kivett, de én aludni akartam még! Úgyhogy kértem, hogy tegyen vissza, de nem tett, mondta, hogy hamarosan már mehetek megint aludni, de addig kicsit még játszunk.
Aztán megjött a Papa is, és akkor kicsit jobb kedvem lett, de akkor éledtem csak fel igazán, mikor fürödni mentünk.

Utána már elvileg az alvás következett volna, de én már nem voltam álmos, úgyhogy a Mamát szórakoztattam még egy ideig, mielőtt elaludtam.
Hű, micsoda nap volt ez a mai!

2006 első kanadai babatalija

Ma voltunk a Mamával és Dávidékkal találkozni a barátaimmal, nagyon jól éreztük magunkat!

Reggel jó gyorsan kellett ellkészülni, mert a Mama szerint az, ahová megyünk, elég messze van. A Papa is segített készülődni, de aztán elment, és végül a Mamával mi értünk le később, mint a Dávidék, de hát ez már csak így szokott lenni. Dávidék különben nem is hoztak kocsit, mert ő már olyan nagy fiú, hogy tud sétálni egyedül is.

Mentünk metróval, aztán másik metróval, aztán meg gyalog, és egyszer csak ott voltunk. A Zoe-ék voltak a vendégátók, és egy szép nagy házuk van, ami kívül fehér, és ott volt a többi baba is, mikor megékeztünk. Ott volt a Bátor, a Zoe, a Levente, a Kevin és a Megan, aki még nagyon kicsi.
Nagyon jókat játszottunk, én felfedeztem az egész házat, és minden szoba nagyon tetszett. A Zoe-nak van egy igazi kis motorja is, amire majd ha nagyobb lesz felülhet, és akkor az egész család mehet motorral (mert a szüleinek is van). A konyhában meg van egy nagyon érdekes beszélős-éneklős mágnes, hát azt én nagyon szerettem nyomogatni!

Aztán volt ebéd, abból én is kaptam, úgy hívják, rakott krumpli, és nagyon ízlett! Aztán még palacsinta is volt, az viszont már nem fért bele a pocimba.

Ebéd után még játszottunk, aztán a Dáviddal elmentünk aludni.

De végül is tényleg aludtunk, egész sokat is, és mikor felébredtünk, megint kaptam enni, aztán játszottunk, és aztán meg már menni kellett haza.

Mikor hazaértünk a Papa még nem volt itthon, de aztán egy idő után már jött ő is, és akkor játszottunk együtt. A Mamával meg azt csináltuk, hogy nagy anyagokat terített le a földre, és mondta, hogy ő szab, én meg segítettem neki.

Este már nagyon fáradt voltam, de a fürdés jó volt, viszont az alvás már nagyon jól jött nekem is, mert jól kifáradtam.

Nézd csak, Anyád hogyan korcsolyázik!

Ma voltunk zenélősön, meg korcsolyázni, és nagyon jó volt!

Reggel a Papa is itthon volt, annak mindig nagyon örülök, de azért elég hamar el kellett mennie, már nem együtt reggeliztünk. A reggelit egyébként mostanában egy nagyon jópofa Micimackós bögréből szoktam kapni, és abból mindig sokkal jobban esik az étel, mint ami előtte volt békásból.

Aztán felöltöztünk, és lementünk a Dávidékhoz. Ezt már régebben is csináltuk, és ilyenkor a zenélősre szoktunk menni, úgyhogy már elég izgatott voltam, hogy most is ez lesz-e, mert már régen voltunk ott. És tényleg oda mentünk!

Most mások voltak a csoportban, mondjuk, csak Amélia volt ugyanaz, neki nagyon örültünk. Fariának, a foglalkozásvezetőnek meg már szép nagy a pocija, a Mama szerint abban is egy baba nődögél. Nagyon aranyos vele.
A foglalkozás meg nagyon jó volt, csináltunk mindenféle mondókásat, meg éneklőset, meg voltak hangszerek is, és engem sokszor megdícsértek, mert odamentem Fariához, mikor vissza kellett adni a hangszereket, és magamtól visszatettem őket. Mondjuk a csörgőt nem nagyon akartam visszetenni, főleg, mikor megláttam, hogy még több csörgő is van a dobozban, de végül mégsem az lett, hogy az én kezembe került több csörgő, hanem az enyémek is visszamentek a helyükre.
Szóval, nagoyn jó volt a zenélős, és láttam, hogy Dávidnak is nagyon tetszett.

Hazafelé kaptam kekszit, és itthon még játszottam egy kicsit, mielőtt aludni mentem volna a Mamával.

Jó sokat aludhattam, mert mikor felébredtem már elég éhes voltam, kaptam is enni. Közben meg nagyon érdekes volt, mert a Nagyival beszéltünk a levegőbe, meg néztük egymást, nagyon jó volt. És most hallottam is, amiket mondott.

Aztán megint elindultunk, és olyat csináltunk, amit eddig még nem: korcsolyáztunk! Én a kocsimban ülve, a Mama meg a lábán egy olyan korcsolyával, ami fehér, és alul meg valami fém, és azt hiszem, eléggé csúszik, mert jó gyorsan lehet menni így. Ez az egész egy különleges helyen történt, amit korcsolyapályának hívnak, és ott jég van az ember lába alatt. Nem voltak túl sokan, de a Dávidék is ott voltak. A Dávid még korcsolyát is kapott, de azért annyira nem tetszett neki a dolog. Viszont a Mama egész ügyes volt, egyszer se esett el, és még egy lábon is tudott csúszni, meg pörgött, meg hátrafelé is ment, de a legjobb azért az volt, mikor együtt mentünk körbe-körbe. Remélem máskor is megyünk majd!

Aztán elmentünk vásárolni, utána meg hazajöttünk és lementünk mosni. És én a mosáshoz végig sétáltam a Mamával, még a liftbe is egyedül szálltam be, és olyan nagyfiú vagyok már!

Ezután meg fürödtünk, és mikor elkészültünk megjött a Papa is, aminek nagyon örültünk. Aztán volt az avás, de az nekem nem ment most nagyon gyorsan, mert nagyon örültem annak, hogy itthon van a Papa, inkább még játszani szerettem volna vele. Aztán csak elnyomott az álom.

Papa nélkül

A Papának ma megint dolgoznia kellett menni, sejtettem, hogy így lesz, mert azelőtt se volt mindig itthon. De azért nagyon hiányzott nekünk a Mamával, és mikor délután hazajött, nagyon örültünk neki!

Délelőtt itthon játszottunk. Én nagyon örülök annak, hogy itt vannak a régi játékaim, mert azokkal most újra nagyon érdekes játszani. Főleg a zenélős dolgaimat szeretem nagyon, amiket szülinapomra kaptam.

Aztán aludtam (teljesen egyedül sikerült elaludni, a tejci nélkül), és ebédeltem, és utána indultunk sétálni. A Mama mondta, hogy eléggé kinőttem a ruháimat (azt hiszem, arra is célozgatott, hogy nagy lenne a pocakom, de ezeket a célzásokat elengedtem a fülem mellett), úgyhogy elmentünk venni újakat. Oda a Dávidék is jöttek velünk, és így sokkal érdekesebb volt a dolog. Vettünk egy halom ruhát, és utána jöttünk haza.

Akkor jött meg a Papa is, mikor mi majdnem, és a Mama meg elkezdett készülődni, mert jógázni ment. Úgyhogy egyedül maradtam a Papával, és jókat játszottunk. Aztán egyszer csak meghallottam a Mama hangját, de nem tudtam, hogy honnan jön, úgyhogy kicsit elkeseredtem, hogy nem látom, de akkor belépett az ajtón, és itt volt!

Még játszottunk is utána egy kicsit, aztán mentünk együtt fürdeni a Mamával. Ma jó nagy víz volt, és Mama sokat viccelődött velem a kádban, ami jókat rötyögtem.
Az alvás ma is jól esett este, mert már elég fáradt voltam.

Vacsora Ilonáéknál

Ma már nagyon kellemesen telt az éjszaka, és délután meg elmentünk az Ilonáékhoz játszani!

Jól aludtam, mert tudtam, hogy hol vagyok, és a Mama is csak kétszer kellett, hogy átjöjjön, mert azért biztosra szerettem volna menni, hogy nem hagyott itt. Reggel pedig teljesen kipihenten ébredtünk mindannyian.

Kiderült, hogy most hétvége van, és ezért itthon voltunk, a Papa főzött, és mindenki jól elfoglalta magát ebédig. A csirkéből én is kaptam ebédre, aztán meg elindultunk vásárolni. Én közben elálmosodtam, és aludtam is egy keveset. Mikor felébredtem, még mindig vásároltunk, de aztán nem sokkal már indultunk is tovább, és kiderült, hogy az Ilonáékhoz mentünk végül.
Ott nagyon szeretek lenni, mert mindig érdekes dolgok történnek, főleg az Adrienn csinálja ezeket.

Volt vacsora is, akkorra Ilona már sajnos elfáradt, úgyhogy ő elment aludni, de a többiek mind együtt ettek. Odaadtuk a Nagyiék ajándékát is a lányoknak, nagyon örültek neki!

Aztán meg játszottunk egy kicsit, de utána már jönni kellett haza, ami izgalmas volt, mert az Adrienn Papája hozott minket el autóval. Én azt nagyon szeretem, mikor úgy lehet autózni, hogy rendesen kilátok előre. Nem is sírtam, pedig fáradt voltam, csak néztem, hogy mennyi érdekes dolog van.

Itthon aztán már fürödtünk, és mentem aludni.

Átállás

Nem lehetett nagyon jól aludni sajnos az éjszaka. Viszont nappal nagyon jól éreztem magam, mert lehetett pakolni, és mindenféléket csináltunk, amiket még elutazás előtt szoktunk.

Szóval az éjszaka sokszor felriadtam, és nagyon örültem, mikor jött a Mama, mert bizony nem igazán tudtam, hogy hol vagyok, és mi van, és féltem. Aztán mikor kaptam tejcit, akkor megnyugodtam, és aludtam tovább. Egyszer mondjuk nem aludtam vissza, mert akkor azt hittem, hogy már reggel van, de még nem volt.Viszont a Papa sem aludt, hanem inkább velem volt, és kipakoltuk a dolgokat a bőröndökből. Ezzel el is fáradtunk, és mentünk vissza az ágyunkba, csak én még előtte kaptam tejcit (azt hiszem a Papa nem kapott, de ő tud anélkül is aludni).

Nem csak az volt a baj, hogy kicsit fura volt minden, hanem az is, hogy az orrommal valami nincs rendben, folyik. Megint. És így elég nehéz aludni, mindenki beláthatja.

Aztán egyszer csak világos lett, és akkor Mamával úgy döntöttünk, hogy már felkelünk. Mama nagyon örült, hogy reggelre szépen minden ki volt pakolva, de azért még a helyükre is kellett tenni a dolgokat, és azzal el is ment egy csomó idő. Én addig játszottam a játékaimmal.

Kiderült, hogy sajnos ott hagytunk néhány dolgot Magyarországon, úgyhogy majd a Nagyit megkérjük, hogy küldje el nekünk ezeket a következő repülővel.

Aztán kicsit már fáradt voltam, de azért elindultunk bevásárolni. Előtte meg felmentünk a Dávidékhoz, odaadni nekik a búgócsigát, amit hoztunk. Nagyon örültek nekünk, és megengedték, hogy a karácsonyfájukat is megnézzük.

A bevásárlás alatt én kekszit ettem, de a végére már tényleg nagyon fáradt voltam, és miután ezt jó hangosan elmondtam mindenkinek, el is aludtam hazafelé.
Itthon kaptam tejcit, és jó sokat aludtam, és mikor felébredtem, akkor meg kaptam ennivalót is.

Aztán még megint pakolni kellett, és sajnos volt orrszívás is , aminek nem örültem túlságosan. Utána meg elmentünk szánkózni egy kicsit, mert jó nagy hó volt. Ott voltak az Adriennék is, meg aztán találkoztunk az Eli-ékkal is, úgyhogy jó sokan lettünk a végére. De nem maradtunk sokáig, mert azért akkorra már mindannyian elég fáradtak lettünk, úgyhogy hazajöttünk, és fürdés után mindenki ment aludni.

Utazás vissza Kanadába

Már lehetett sejteni, hogy valami különleges program készül hamarosan, mert mindenféle dolgok kerültek elő a szekrényekből, és nagy pakolászás kezdődöt tegnap. Kiderült, hogy ma visszautazunk a másik országba, ami Kanadának hívnak.

Úgyhogy reggel folytatódott a pakolás, és nekem nagyon tetszett, hogy a bőröndökkel lehet foglalkozni. Úgyhogy segítettem a szüleimnek: rámásztam a bőröndökre, pakoltam beléjük, egyikből kivettem valamit és áttettem a másikba, meg ilyenek.

Aztán mikor elfáradtam, aludtam egyet, és a felébredéskor már ott voltak a nagyszüleim is! Sajnos a szakállas nagypapa nem volt ott, de a többeik mind eljöttek.

Az ebéd pörkölt volt nokedlivel, és mindenki azt evett, nem csak én! Aztán még volt több pakolás, és aztán egyszer csak készen lettünk, és elindultunk. Akkor már tudtam, hogy kezdődik az utazás.

Minden nagyszülő jött velünk a repülőtérre, ami nekem nagyon tetszett! Mondjuk elég sok ember volt, de ez nem zavart. Sokat sétáltam, volt olyan is, hogy a két nagyimmal mentünk körbe-körbe. Mikor aztán a szüleim megszabadultak a csomagoktól (biztos nem akarták már tovább cipelni őket), akkor velük mentünk tovább. De sajnos oda már a nagyszüleim nem jöttek velünk, tőlük el kellett búcsúzni, ami nem jó dolog!

A repülőtérnek nem lett azért még vége, csak átmentünk egy olyan helyre, ahol már csak azok lehetnek, akik igazolni tudják, hogy el akarnak utazni. Nekünk volt ilyen igazolószelvényünk ls meg is mutattuk mindenféle embereknek, meg átmentünk ilyen sípolós kapukon, és már ott is voltunk a várakozóhelyünkön. Az a rész is nagyon tetszett nekem, mert sokat lehetett jönni-menni. Hol a Mama, hol a Papa jött velem, és mutattak mindenféle nagyon érdekes dolgot. Találkoztam másik babákkal is, az egyikőjük anyukája még kekszit is adott nekem. Aztán a Mamával bementünk egy vásárlós helyre, ahol megnézegethettem a zörgős-csoki dolgokat.

Utána meg beálltunk egy sorba, és onnan már egyenesen a repülőre lehetett felmenni. A Mama mondta, hogy ez ugyanaz a repülő volt, mint amivel múltkor idefelé jöttünk, csak most a másik oldalán ültünk. A repülők egyébként elég szűk helyek, de azért elfértünk valahogy. Még játszottam egy ideig, de aztán elálmoodtam, és a tejci hatására elaludtam.

Mikor felébredtem, már nem ott voltunk, ahol elaludtam, hanem sokkal odébb, de még elég sokat kellett menni, hogy ideérjünk a Kanadába. Ez alatt én leginkább aludtam, de nem volt túl kényelmes a dolog, mert a repülőn nincs ágy. Azért szerencsére ott volt a Mama meg a Papa, és velük lehetett aludni, meg kaptam tejcit is.

Amikor leszálltunk (mert nem mentünk ám mindig a földön a repülővel, hanem a levegőben mentünk), már fent voltam, bár egy kicsit álmos voltam, az igaz. Aztán volt megint egy repülőtér, és ott is mutatni kellett mindenféle igazolásokat az ottani embereknek, de ott már a másik nyelven beszélt mindenki. Aztán megtaláltuk a csomagjainkat is, kiderült, hogy azok is a repülőn jöttek, csak máshol ülhettek, mint mi, mert nem láttam őket mellettünk.

A csomagokat feltettük egy kis kocsira, és mentünk ki, ahol már várt minket a Levente apukája, akit Attilának hívnak! És képzeljétek, neki van autója, és azzal mentünk haza! Mert mindennek a végén megérkeztünk oda, ahol eddig is laktunk! Itt minden ugyanott volt, ahol hagytuk indulás előtt, és nekem nagyon tetszett, hogy itt vannak a játékaim, meg minden.

Aztán gyorsan megfürödtünk, és kaptam még tejcit, és már a saját ágyamban lehetett aludni.

Állatkert Juliskával

Ma reggel is hamar elindultunk itthonról, és végül az állatkertben kötöttünk ki!

Először csak a Juliskáékhoz mentünk, ők itt laknak közel hozzánk, egy második emeleten, és van lift is. A liftjük nagyon érdekes, jópofa hangokat ad ki.
Juliska éppen ebédelt, mikor megérkeztünk, amin én egy kicsit csodálkoztam, mert mi éppen az indulás előtt tízóraiztunk. Dehát mindenki akkor eszik, amikor csak akar, nemigaz? Szóval, a Mamáink nagyon tanakodtak, hogy mi legyen, és végül azt sütötték ki, hogy esik ugyan az eső, de mi akkor is elmegyünk az állatkertbe.

Felpattantunk a buszra, és aztán átszálltunk egy másikra. Mikor odaértünk Juliska pont elaludt, úgyhogy egy ideig egyedül néztem az állatokat. Aztán kaptam szopit, mert Mama szerette volna, ha elalszom én is, és akkor együtt alszunk Julissal, de engem nagyon érdekelt az állatkerti wc, és nem aludtam el a szopi közben. Végül is aztán mégis csak ebédelni indultunk, és az már Juliskát is érdekelte, úgyhogy felébredt. Ő evett is a virsliből, amit Anyáék ettek, de én csak a kenyérből kértem. Nagyon érdekes volt viszont a hely, ahol ettünk, Anya azt mondta, ez a Pálamházi büfé volt.

Aztán mentünk kicsit, és én is elálmosodtam. Mikor felébredtem, egy elefánttal találtam szembe magam! Mondjuk, nem lepődtem meg, mert ilyet már láttam. Aztán láttam még vizilovat és orrszarvút is, azok is nagyon tetszettek. De legjobban az akvárium tetszett, ott szabadott szaladgálnunk is Julissal, és a halak nagyon szépek, és színesek voltak, alig győztem lelkendezni!


Utána már hazajöttünk, és azt metróval csináltuk. Az ebédemet Juliskáéknál ettem meg, és utána még egy kicsit játszottunk is együtt, mielőtt hazaindultunk volna.

Itthon már vártak engem (Mama még elszaladt intézkedni, úgyhogy Papa hozott fel a lakásba): itt volt a Nagyi és Lili nagynéném is. Aztán még a Nagypapa is megjelent, de nem a szakállas (mert ő már visszarepült Texas-országba). Így jót lehetett megint játszani, és a Nagyi még adott enni is: 98%-os almakompótot!

Estére megint eléggé elfáradtam, úgyhogy jól esett a fürdés és az alvás is. A fürdés még érdekes is volt, mert mikor lement a nagy víz, akkor a Papa még megzuhanyoztatott egy kicsit, amin jót nevettem, mert csikizett.

Decmamis tali

Ma találkoztunk a régi barátaimmal, akik mind akkor születtek, mint én, és nagyon jó volt!

A Mamával mentünk, és már reggel első dolgunk volt, hogy oda elindultunk. Először a metróval mentünk, aztán meg egy villamossal. A Mama mondta, hogy ezt a villamost direkt arra találták ki, hogy megnehezítse a babakocsival közlekedők életét, de végül is mindig volt valaki, aki segített nekünk le- és felszállni.

Mikor odeértünk, találkoztunk az ajtóban Markciékkal, és egy másik babával, akit Laurának hívnak, és eddig még nem ismertem. Aztán ott volt a házigazda Gergő, és a Mamája meg a Nagyija. Utána meg szépen érkeztek sorra a többiek: Bertáék (az ő Mamájának már van még egy baba a pocakjában is!), Tibcsiék, Barnusék (őt úgy hívják, mint engem!), Robiék és Noelék (őket sem ismertem eddig még személyesen) és Bulcsúék is. Nagyon sok játék volt, és mindet ki kellett próbálni:

Zsúrkocsiztunk is (ezt én találtam ki):

Amikor elfáradtam, kaptam szopit, és mentem aludni. Egy ismeretlen kiságyban ébredtem, de szerencsére ott volt a Mama, és akkor megint eszembe juott, hogy itt mennyit lehet játszani, és neki is láttam rögvest. Aztán ettünk is, és megint játszottunk.
A végére megint elfáradtam, és nem is akartam felöltözni, meg elmenni, mikor a Mama mondta, hogy már menni kell. Úgyhogy megpróbáltam ellenállni, de nem sikerült, végül is elindultunk haza. Akkor kaptam kekszit, és beletörődtem, hogy el kell búcsúznom most egy időre a barátaimtól megint.

Hazafelé benéztünk még egy játékboltba, de nem vettünk semmit, utána meg már hazajöttünk, és hamarosan megjöttek a Nagyiék. A szakállas Nagypapám is itt volt, meg Luca nagynéném is. Nagyon örültem nekik, és igyekeztem megmutatni az összes tudományomat, amit az elmúlt időkben tanultam nekik. Nagyon tetszett neki, különösen a labázás és ahogy a papírokat pakolászom.

Aztán meg már mentem fürdeni, meg aludni, mert most aztán tényleg volt mit kipihennem!

Mozgalmas nap

Ma voltunk a Mamával a dolgozójában, és utána meg jött a Nagyi, aztán meg a Marciék és később a Kata is, ők mind a szüleim barátai. Hű, de mozgalmas napunk volt!

Reggel jó sokáig aludtunk, ami szerintem mindenkinek jól esett. Aztán felszedelődzködtünk és a Mamával elindultunk a dolgozójába. Ott volt valami elintéznivalója, nekem meg nagyon tetszett, hogy metróval mentünk oda, és az is tetszett, hogy ott volt sok érdekes ember, meg birizgálni való számítógép, és mindenki mondta, hogy milyen helyes és szép kisfiú vagyok! Még a Mama főnökével is találkoztunk, aki egy naaaagy ember.

Aztán beültem megint a kocsiba, és mentünk vissza a metróval. De még nem haza mentünk, hanem egy bankba, és ott is el kellett intézni valamit. Aztán még mindig nem mentünk haza, de én már nagyon álmos voltam, úgyhogy elaludtam. Mikor felébredtem, éppen egy játékboltban voltunk, és a Mama vett nekem is ajándékot, de azt majd csak később kaphatom meg.

Utána már viszont tényleg hazajöttünk, és akkor ebédeltünk, és nekem a Nagyi adott ebédet, mert addigra ő is megérkezett. Én még ettem, mikor a szüleim meg elmentek, azt mondták, fogorvoshoz mennek, ami nem tudom mi, de remélem nem betegek!
A Nagyival mi játszottunk, aztán jött a Nagypapa is, meg jöttek mindenféle érdekes ismeretlen emberek, akinek valahogy a beázáshoz van közük, de ezt nem teljesen értem.

Aztán a szüleim is visszajöttek, és akkor a Nagyiék elmentek, de akkor meg már jöttek a Marciék. Ők nagyon aranyosak, jót lehet velük játaszni. Sajnos nem maradtak valmi sokáig, viszont, mikor elmentek, akkor picit vártunk, és jött a Kata, akinek a pocijában van a pici babája. Ő még a fürdésig is itt maradt, pedig azelőtt a Papa meg elment. Aztán mi mentünk a Mamával aludni, és azt hiszem, a Kata csak azután ment el.

Szóval ez egy jó kis mozgalmas nap volt, alig tudtam számon tartani, hogy ki mikor jött és ment!

Délelőtt Juliska, délután Márk

Voltunk ma délelőtt Mamával Juliskáéknál, és nagyon jó játékai vannak! Aztán meg délután Markciék jöttek el hozzánk, és velük is jókat játszottunk.

A Juliskával mindig nagyon szeretek játszani, és tudom, hogy a Mama is szívesen megy oda, mert nagyon szereti a Juliska Mamáját. Szóval mindenki jól érezte magát, kendővel mentünk, mert esett az eső. Mikor már hazafelé készülődtünk, akkor egyszerre nagyon álmos lettem, és nem tetszett, hogy fel kell öltözködni, de azért ezen is túlestünk, és akkor már gyorsan el is aludtam a kendőben.

Itthon volt a Papa is, mikor felébredtem, és délután meg itt játszottunk, és vártuk, hogy jöjjenek a Markciék. Jöttek is, de addigra már sötét lett, viszont mi eléjük mentünk a babakocsival, mert a Mama akart nézni valamit ez egyik boltban. Kiderült, hogy olyan, amit nézni akart, nem volt, viszont kaptam hózentrógert abból a boltból, ami egy nagyon jópofa dolog, így néz ki:


És így játszottunk együtt a Márkkal:


Estére így nagyon elfáradtam, úgyhogy gyorsan mentem aludni.

BÚÉK és beázás

Ma egy új év van! Ez a nagy hír, meg az, hogy beázott a tetőnk, ami nagyon vicces szerintem.
Így néz ki:

A szüleim nagyon örültek, hogy mi a nagyiékkal szilveszteri bulit csináltunk az éjszaka, mert így elég sokáig aludtam reggel én is, úgyhogy végül is egészen jól kipihenték magukat.
Aztán egész nap szinte azzal foglalkoztunk, hogy a nagyszoba plafonján lévő beázást próbáltuk valahogy megoldani. Ugyanis a beázás azt jelenti, hogy az embernek bent lesz esője, nem csak kint. És azt valahogy nem tartják olyan jó dolgonak a felnőttek. Féltik a parkettát meg a bútorokat, meg amúgy is valahogy a víz az jobb, ha a konyhában és a fürdőszobában összpontosul.

Végül még a Nagyiék is átjöttek segíteni, a Papa és a Nagypapa egy-egy seprűvel felszerelkezve próbálták a felettünk lévő tetőről a havat eltolni, hogy ne jöjjön már be mihozzánk. Aztán kiderült, hogy ennél többet egyelőre nem is lehet csinálni, úgyhogy így maradtunk:

(Ez a dolog a Mama szerint arra szolgál, hogy az esőcseppek ne placcsanjanak mindenfelé szerte-szét.)
Délután meg vendégek jöttek hozzánk, és akkor közösen megvacsoráztunk, és kaptam a Mama kiflijéből is, ami nagyon finom volt. Utána meg fürdés volt a Mamával, és mi mentünk is aludni. Azt hiszem a vendégek még tovább maradtak nálunk, mert valamiféle kártyázást hallottam, hogy emlegettek.