Nézd csak, Anyád hogyan korcsolyázik!

Ma voltunk zenélősön, meg korcsolyázni, és nagyon jó volt!

Reggel a Papa is itthon volt, annak mindig nagyon örülök, de azért elég hamar el kellett mennie, már nem együtt reggeliztünk. A reggelit egyébként mostanában egy nagyon jópofa Micimackós bögréből szoktam kapni, és abból mindig sokkal jobban esik az étel, mint ami előtte volt békásból.

Aztán felöltöztünk, és lementünk a Dávidékhoz. Ezt már régebben is csináltuk, és ilyenkor a zenélősre szoktunk menni, úgyhogy már elég izgatott voltam, hogy most is ez lesz-e, mert már régen voltunk ott. És tényleg oda mentünk!

Most mások voltak a csoportban, mondjuk, csak Amélia volt ugyanaz, neki nagyon örültünk. Fariának, a foglalkozásvezetőnek meg már szép nagy a pocija, a Mama szerint abban is egy baba nődögél. Nagyon aranyos vele.
A foglalkozás meg nagyon jó volt, csináltunk mindenféle mondókásat, meg éneklőset, meg voltak hangszerek is, és engem sokszor megdícsértek, mert odamentem Fariához, mikor vissza kellett adni a hangszereket, és magamtól visszatettem őket. Mondjuk a csörgőt nem nagyon akartam visszetenni, főleg, mikor megláttam, hogy még több csörgő is van a dobozban, de végül mégsem az lett, hogy az én kezembe került több csörgő, hanem az enyémek is visszamentek a helyükre.
Szóval, nagoyn jó volt a zenélős, és láttam, hogy Dávidnak is nagyon tetszett.

Hazafelé kaptam kekszit, és itthon még játszottam egy kicsit, mielőtt aludni mentem volna a Mamával.

Jó sokat aludhattam, mert mikor felébredtem már elég éhes voltam, kaptam is enni. Közben meg nagyon érdekes volt, mert a Nagyival beszéltünk a levegőbe, meg néztük egymást, nagyon jó volt. És most hallottam is, amiket mondott.

Aztán megint elindultunk, és olyat csináltunk, amit eddig még nem: korcsolyáztunk! Én a kocsimban ülve, a Mama meg a lábán egy olyan korcsolyával, ami fehér, és alul meg valami fém, és azt hiszem, eléggé csúszik, mert jó gyorsan lehet menni így. Ez az egész egy különleges helyen történt, amit korcsolyapályának hívnak, és ott jég van az ember lába alatt. Nem voltak túl sokan, de a Dávidék is ott voltak. A Dávid még korcsolyát is kapott, de azért annyira nem tetszett neki a dolog. Viszont a Mama egész ügyes volt, egyszer se esett el, és még egy lábon is tudott csúszni, meg pörgött, meg hátrafelé is ment, de a legjobb azért az volt, mikor együtt mentünk körbe-körbe. Remélem máskor is megyünk majd!

Aztán elmentünk vásárolni, utána meg hazajöttünk és lementünk mosni. És én a mosáshoz végig sétáltam a Mamával, még a liftbe is egyedül szálltam be, és olyan nagyfiú vagyok már!

Ezután meg fürödtünk, és mikor elkészültünk megjött a Papa is, aminek nagyon örültünk. Aztán volt az avás, de az nekem nem ment most nagyon gyorsan, mert nagyon örültem annak, hogy itthon van a Papa, inkább még játszani szerettem volna vele. Aztán csak elnyomott az álom.