Múzeum, most tényleg

Ma végül elmentünk a tegnapi múzeumba, de az Éváék már nem voltak ott, és Ilona is otthon maradt a Mamájával, mert beteg lett.

De azért nagyon jó volt a múzeum: jó sok ember volt, és padok, meg műnövények, meg lépcsők is voltak, nekem nagyon tetszett. Ja, és egy olyan talicska szerű kis kocsit kaptam a sajátom helyett, ami nagyon tetszett. Bár azért a legjobb az volt, amikor kijöhettem a kocsiból, és mehettem egyedül, vagy amikor a Mama felemelt, hogy én is lássam a kivilágított üvegkalickákat. A felnőttek egyébként nem tejesen azt nézték, amit én, hanem a kiállított dolgokat, amiről Mama megígérte, hogy tesz fel ide oldalra egy linket (mert én nem tudom, hogy az mi).

Aztán hazafelé elaludtam az Adriennék kocsijában, és mikor felébredtem, már itthon is voltunk. És jó is, hogy felébredtem, mert nem szerettem volna lemaradni a sok levegőbebeszélésről, ami akkor jött!
Ugyanis kiderült, hogy a Luca nagynéném, és mind a két Nagyim, sőt, a Nagypapa és a Miki is benne voltak a számítógépünkben. Bár nem egyszerre, de végül is mindenkivel beszéltünk, és láttuk is őket a képernyőn! Nagyon jó volt, mindenkinek integettem.

Aztán játszottunk, és már menni is kellett aludni.