Szóval délelőtt, a reggeli után felöltöztünk sétához, de Mama nem vette elő a babakocsimat, hanem elindultunk csak úgy! Kicsit csodálkoztam, de hát végül is a múltkor már egyedül mentem a mosodába is, úgyhogy gondoltam, miért is ne néznék körül egy kicsit odakint a saját lábamról? Lementünk a lifttel, és kimentünk a ház elé. Nagyon furcsa így a világ! De nagyon tetszik! Jó hangosan mondtam is mindenkinek, hogy lássák, én itt MEGYEK! A Mama néha fogta a kezemet, de nem mindig, és szépen sétáltam. Az emberek nagyon néztek, és mindig mosolyogtak rám.
Néha ugyan elestem, de az nem zavart (bár az orromról lejött egy kis bőr az egyik alkalommal). A Mama néha másfelé akart menni, mint én, de azért a végén megegyeztünk abban, hogy a kirakatokat is megnézegethetem, meg a járdán lévő érdekes dolgokat is, és aztán elintézzük azt is, amit ő akar. Voltunk így fánymásolni (itt kaptam egy nagyon jó nyomogatós számológépet), meg a postán is.
Aztán hazajöttünk, és én nagyon fáradt lettem, mentem aludni.
Mikor felébredtem nagyon szép idő volt, úgyhogy gyorsan ebédetünk és mentünk korcsolyázni. Az ebédnél még el kell mndanom, hogy megmutattam a Mamának, hogy tudok ám kanállal is enni, teljesen egyedül!
A korizás jó volt, bár Mama szerint a jég kicsit olvadt volt a napsütéstől, de azért nekem tetszett, és kicsit a Dávidék is ott voltak, de ők most nem koriztak.Aztán elmentünk vásárolni, és csak sötétben indultunk haza. Én annyira fáradt voltam, hogy visszafelé el is aludtam, és mikor felébredtem az ágyamban találtam magam. Jött a Mama, és kivett, de én aludni akartam még! Úgyhogy kértem, hogy tegyen vissza, de nem tett, mondta, hogy hamarosan már mehetek megint aludni, de addig kicsit még játszunk.
Aztán megjött a Papa is, és akkor kicsit jobb kedvem lett, de akkor éledtem csak fel igazán, mikor fürödni mentünk.
Utána már elvileg az alvás következett volna, de én már nem voltam álmos, úgyhogy a Mamát szórakoztattam még egy ideig, mielőtt elaludtam.
Hű, micsoda nap volt ez a mai!
No comments:
Post a Comment