Boldog szülinapot Miki!

Sok boldog szülinapot kívánunk Miki nagybácsimnak, meg jó síelést is! Itt van különleges ajándékként egy kép a Borcsáról. Azért különleges, mert látszik rajta, hogy már elkezdett érkedlődni az én autóim iránt, ami egy ilyen kisbabától igazán nagy dolog.

Ma amúgy nem mentünk végül is halakat nézni Galveston-ba, ahogy eredetileg terveztük, mert a Mama rájött, hogy az a Borinak valószínűleg túl megterhelő lenne a sok autózás, és aztán végül is inkább mindenki itthon maradt.
De nem volt baj, mert itthon is nagyon jól szórakoztunk. Voltunk bevásárolni, sokat játszottunk a kertben, sőt, még meglepetés látogatók is jöttek hozzánk. A Giny és a Johny, aki két nagy gyerek, akik a Nagypapa egy munkatársának a gyerekei, és benéztek hozzánk biciklizés közben a Papájukkal. Míg a felnőttek beszélgettek, én a nagy gyerekekkel játszottam, nagyon el voltam ámulva tőlük. Kicsit vadabbul játszottak, mint én szoktam, de azért így is nagyon érdekelt, hogy miket csinálnak.

Aztán elmentünk a Mamával meg a Borival kicsit játszani a szomszédos iskola játszóterére, ami nagyon jó volt (már régóta szerettem volna ott játszani). De nem maradtunk sokáig, mert estére a Santa's Wonderland volt tervbe véve, és el kellett oda indulni.

Ez egy nagyon jópofa hely volt, lehetett fényképzkedni egy nagy színpadon, meg lobogó tüzet nézni, volt "hóesés" is, meg kisállatsimogató. Ez nagyon tetszett nekem, és etetni is lehetett az állatokat. Voltak icipici kis malackák, meg nyuszik, de a kecskék kicsit túl rámenősen akartak enni kérni tőlünk. A tyúkoknak meg nem adtam az enniből, hanem mondtam nekik, hogy "Tyúkok, egyetek szénát!".
Aztán még nagy munkagépekre is fel lehetett ülni.
A végén meg autóval körbementünk, és megnéztük a fényeket, az is nagyon érdekes volt. Volt például átugrós szarvas, meg krokodil is.
Miután megtaláltuk a Mamát (ő a Borival nem jött fényt nézni, mert a Bori elaludt a kendőben), haza is jöttünk vacsorázni és aludni.

Reggelizés, sweet potato és vendégek

Nagyon szeretek a Nagypapával együtt reggelizni, és ez már régebben is így volt, mikor itt voltunk. Most megmutatom nektek, hogy ez hogy nézett ki tavaly, illetve most. Egész hasonló, ugye?

A Bori is szokott most már kanállal eszegetni, de még azért annyira nem szereti ezt. A Mama azt mondta, hogy ha már igazán kedvelni fogja, akkor majd már én is etethetem a kanállal, de egyelőre még ő próbálja, mert nem olyan könnyű dolog ez. Azért a mai sweet potato-ját egészen szerette, állítólag három kis kanálkával is megevett belőle!Utána a Mama ajánlgatta nekem, hogy egyem meg a maradékot, de annyira nem tetszett a dolog, úgyhogy inkább maradok a finom croissant-nál, meg a Nagyi főztjénél.

Ma az volt a különösen érdekes egyébként, hogy délután vendégek jöttek hozzánk, az Urbina család. Ők a Nagyiék ismerősei, és régebben, mikor még kicsik voltak a gyerekek, akkor a Luca meg a Lili vigyáztak rájuk. Most már nem kell vigyázni rájuk, mert nagyok, de azért eljöttek hozzánk beszélgetni, meg muffint enni. A muffint mi sütöttük nekik délelőtt a Mamával, és csokis muffin volt, és nagyon finomra sikerült, én jó sokat ettem belőle. Hoztak ajándékot is nekem, egy vicces majmocskát, a Borinak meg jó sok pöttyös zoknit.

Mikor elmentek, akkor már elég fáradt voltam, de azért elmentünk kicsit kiszellőztetni a fejünket, meg a Luke-ot sétálni vinni.
És kipróbáltuk, hogy milyen a wagon-ben utazni: nagyon jó! Először én benne ültem, és a Lucus húzott, aztán a séta felénél kiszálltam, és onnantól én húztam a wagont, ami még viccesebb volt. Elvittük az új lámpámat is, és az ült a wagon-ben, azt húztam.
Aztán estére már tényleg nagyon fáradt lettem, úgyhogy gyorsan mentem is aludni.

Barnus mondások

A nappaliba szerelem fel a karácsonyi égősorokat, és persze, mikor először bedugjuk, hogy világítson, az egyik füzér meg se villan. Na, leszerelem, megpróbálom megtalálni a hiba okát. Közben mondogatom Barnusnak, hogy az egyik égő lehet, hogy rossz, és ki kell cserélni, és akkor világítani fog.
Mikor elkészülök, újra felmászok felszerelni, közben:
- Hát, most már nagyon remélem, hogy világítani fog!
Mire Barnus:
- Én is remélem. Olyan boldog lennék!

Azon a bizonyos Luke kutya sétáltatáson (tudjátok, amikor beleugrott a vízbe a kacsák után, és nem akart kijönni) Barnussal és Borival elmentünk bekopogni az egyik parkhoz közeli házba segítségért.
A kedves hölgy, aki ajtót nyitott meg is ígérte, hogy kihívja nekünk az Animal Control szolgálatot, hátha ők valahogy be tudják fogni a Luke-ot. Visszamentünk elújságolni a hírt (végül aztán nem jöttek, mert szenteste ők se ezzel akartak foglalkozni), és onnantól kezdve a Barnus nagyon várta, hogy mikor jön már az "aminal konzerv".

Barnus nagyon szereti a Bende féle Gyulai kolbászt, reggelire három kenyérrel is megeszik belőle. De így vannak ezzel a többiek is a családban, így ez a finomság nagyon fogy. Nagyi egyik reggel látva az egyre kisebb kolbászvéget:
- Barnus ezt már eldugom neked a hűtőben, hogy maradjon későbbre is.
Mire Barnus:
- És ha majd enni akarok belőle, akkor elődugod nekem?

Bori karácsonya

Ma újra jó kedve volt a nap nagy részében Borinak! Ez lényegében egy karácsonyi csoda, mert mostanság szinte az alvásidőket kivéve (és ebből nem volt sok) folyamatosan hallatta a hangját, ami legtöbbször nem túl kellemes a fülnek...

Szóval, ma korán kelt, de aztán visszaaludt kicsivel 8 után, és aludt egy jó nagyot. Ez után kipihenten és vidáman ébredt. A délutáni alvása is egész hosszúra sikerült, és az egész nap főleg mosolygott, nézelődött, játszogatott.
A Nagypapa meg is jegyezte, hogy most már biztosan kialakult az éntudata, és azért.
A karácsonyozásunk amúgy teljesen nyugiban és kellemesen telt tegnap és ma is. Ettünk finom grillen sült steak-et, illetve ma egy igazi pulykaebédet, ami emlékezetes, mert hat felnőtt, plusz az igazán jól evő Barnus sem tudta kivégezni azt a "pici" pulykát, ami ebédre készült. Pedig ez egy iszonyúan finom madár volt, cranberry szósszal, sőt, nem is egy igazi nagy, hanem csak egy "baby" méretű szárnyasról van szó. Sebaj, most egy időre megvan, hogy mit lehet enni.

Tegnap és ma is voltunk Luke-kal sétálni, ami egy nagyon kellemes program délutánra, amikor Bori már kezd unatkozni idebent. Ilyenkor felkerekedünk, és messze elkerülve a kacsás tavat, sétálni megyünk. Általában körtúrákat teszünk a szomszédságban, nézzük a kivilágított házakat. Odafelé Bori a kocsiban szokott utazni, aztán, amikor ezt megunja, akkor megy a kendőbe, és ilyenkor általában Barnus meg bekéretőzik a helyére.

Barnus reggelire Bende féle Gyulai kolbászt evett mostanság, aztán sokat játszott, és ma elkísérte a Nagyit a beszerző körutjára. Ha jó idő van a kertben is sokat szaladgált. Így nagyon klasszul kifárad az ebéd utánra, úgyhogy mostanság újra alszik nap közben is! Délután és este további játék következett, aztán meg a Luke sétáltatás, aminek az elején ő is dobhat a kutyusnak vaníliás kekszit. Ma már olyan ügyesen csinálta, hogy a Luke kétszer is el tudta kapni. Este vacsora előtt még van egy kis játék: ma például a Lilinek tanította meg, hogy hogyan kell autózni. Aztán eszik, fürdik és megy aludni.

Esténként meg filmet néztünk a szupernagy tv-n, vagy interneteztünk (majdnem minden felnőttre jut egy laptop a házban, ha a teljes arzenált felvonultatjuk).

Ez volt az a karácsony, amikor...

... délelőtt hét (szerintem csak három) ágra sütött a Nap, és nagyon jókat játszottam kint az udvaron. Többek között a Lucussal trambulinról-leugrós-elkapósat.... elővettük az aszfaltkrétákat is, és előbb a Mamával körberajzoltuk a garázsbejárón az árnyékunkat, aztán meg a Lucussal készítettünk egy furcsa candy cane-t.... ebédre grillezett halacskát ettünk, én "nem olyat" kértem. Nagyon finom volt!
... aludtam is egy keveset, hogy jól kipihenjem magam addigra, mire jön a Télapó.

... elindultunk sétálni a Nagypapával, Borival, Papával, Mamával és a Luke kutyussal, várva a sötétedést, amikor kezdődik a karácsony. A parkba mentünk, a kacsákhoz.
... a Luke kutyus úgy döntött, hogy kacsapecsenyét szeretne enni vacsorára, és mivel a kacsák már jó ideje incselkedtek vele, nem is elégedett meg azzal, hogy a partról nézi őket, hanem kitépte magát a pórázból és beúszott a tóba üldözni őket. Nem is jött ki ezután két és fél óráig.
... nagyon izgultunk, hogy mi lesz a Luke-kal, hogy nehogy elsüllyedjen, vagy kihüljön a hideg víztől. Ő meg csak úszott, úszott, körbe-körbe a kacsák után, bízva abban, hogy majd csak elkapja valamelyiket. A kacsák ezen elég jól szórakoztak, és mindig csak éppen annyit úsztak odébb, hogy ne tudja őket túlságosan megközelíteni a Luke.
... mi kintről kiabáltunk a Luke-nak, hogy "Luke, Luke!", meg, hogy "Sit! Sit! Vaníliás!" Meg még sok minden mást is, de nem hallgatott ránk, csak úszott, úszott tovább.
... a Nagypapa majdnem utánaúszott többször is, de a víz hideg volt és mély, úgyhogy meggyőztük, hogy inkább ne tegye.
... Bori meg elaludt ennek az egész felhajtásnak a közepén a Mama kendőjében.
... egy idő után a Papa hazaszaladt a többiekért, és akkor jöttek is a Hondával, és ők is kiabáltak, de még mindig csak úszott-úszott az a kutya a kacsák után.
... mi már nagyon fázni kezdtünk, úgyhogy hazajöttünk a Borival és a Mamával.

... kiderült, hogy itt járt a Télapó ezalatt, és hozott nekünk egy gyönyörű karácsonyfát, és nagyon-nagyon-nagyon sok ajándékot. Borzasztóan tetszett nekem mindez, és míg levetkőztünk és átmelegedtünk, énekeltünk is egy pár karácsonyi dalt, meg hallgattuk a zenét a cd-ről.
... a Nagyi visszament Luke-ot hajkurászni, én meg nekiálltam a csomagokat közelebbről megszemlélni.
... a Borcsa kezdett fáradt lenni, úgyhogy a Mama megfürdette, addig én nyomkodtam a cd-n a gombokat.
... a Papa és a Lucus hazaértek, én kaptam túrógombócot vacsorára, és már majdnem elkezdtük kibontani a csomagokat, mikor megjött a Nagypapa is, és kiderült, hogy megvan a Luke! A Nagyi kiszedte valahogy a vízből a hídnál, és hazavitték.
... a Nagyi is hazaérkezett, mondta, hogy a Luke nincs rosszul, és kicsit megszárította, és kezdődhet a karácsony!

... a Bori pizsamában kijött hozzánk és újra elénekeltünk egy dalt, és aztán lehetett már ajándékokat bontani! Ez volt az egészben a legjobb!
... először felbontottam egy csomó ajándékot, amin az én nevem volt, aztán a Borinak is segítettem, ő is kapott csomó mindent, meg mindenki másnak is segítettem bontogatni, és nagyon izgalmas volt megtudni, hogy melyik csomagban mi van!
... annyi ajándékot kapott mindenki, hogy el se tudom mondani, de itt vannak azok, amiket a Bori, a Papa, a Mama és én kaptunk.
... a végén aztán még a Luke is átjött hozzánk megnézni, hogy itt milyen a karácsony, és kicsit pihengetett, melegedett a mosókonyhában. Én a fürdés után elköszöntem tőle, és mentem aludni.

Szóval, izgalmas, kicsit félelmetes, de jól végződő karácsonyunk volt, gyönyörű karácsonyfával és egy csomó szuper ajándékkal!

Sikitóni és a fények

Bori ma kifejezetten sokat sikított. Mondhatnám, hogy túl sokat is, de hát mi a túl sok egy ilyen babácskánál?
Biztos van ennek oka is, de egészen pontosan nehéz ezt megállapítani. Én most a fognövesztésre tippelek, mert amúgy igazán ki van elégítve minden igénye, és ma még aludni is eleget aludt nagyjából. Szóval, fogat növeszt és sikít, ordít.

Azért néha megtalálja a lábikóját, és akkor nagyon boldog, mert leveszi a zokniját, és nézegeti a csupasz tappancsokat. Továbbá azt is nagyon szereti, ha klezmert hallgatunk (most ez Banrus nagy kedvence). A délutáni alvás előtt Nagyival jól elvoltak a kertben, nézegettek, hintáztak, ez is tetszett neki.

Aztán este a felnőttek elvonultak karácsonyi partyra, mi pedig a gyerekekkel elmentünk a Centra park-ba, fényeket nézni. Nagyon kellemes volt ez (eltekinve az oda-vissza úton hallgatott Bori-sirámoktól), csuda szépre meg van csinálva a park. Íme egy kis ízelítő:

Ezekkel a szép fény-képekkel kívánunk minden kedves olvasónknak sok szeretettel
békés, boldog karácsonyt: sok ajándékot, kellemes ünneplést!

Ülök!

Képzeljétek, ma megtanultam ülni. Így:
Meg így:

És ezen kívül még a zoknimat is nagyszerűen le tudom húzni, így:(Bár ez nem újdonság.)

Mindez nagyon sok sikítással, kiabálással és panaszkodással járt, olyannyira, hogy amikor a Mamáék elmentek délután vásárolni, akkor a Nagypapát még arra is rá tudtam venni, hogy kint az udvaron fel-alá tologasson a babakocsimban.

Viszont azért összességében nem éreztem magam különösebben rosszul, csak néha ahhoz volt kedvem, hogy jó hangosan a világba kiáltsam személyiségfejlődésemmel kapcsolatos fájdalmaimat, máskor meg szélesen vigyorogjak és jókedvemben nevetgéljek.
Mit csináljak, ha ilyen változatos mostanság a világlátásom?!

Boldog szülinapot Cica nagyi!

Képzeljétek, ma van a Cica nagyim szülinapja, és ő is kapott tortát, és ajándékokat! Nagyon örült mindennek, úgyhogy szerintem boldog volt a szülinapja. Elénekeltük a Happy Birthdayt, és aztán megettük a tortát, ami nagyon finom volt.

Ma délelőtt különben nagyon jót sétáltunk: elmentünk agy szuper játszótérre, ami kicsit messzebb van, mint a kacsás park, viszont van árnyékolás felette, és szuper jó játékok vannak ott. Nagyon kellemes idő volt, és nagyon jót játszottunk a játszón: lecsúsztam a csúszdákon (a Mama is), kavicsoztam, hintáztattuk a Borit, meg ilyenek.
Aztán ebédelni egy pizzázóba mentünk, és az nagyon finom volt, még brownie-t is kaptam a végén. Meg egy automatából vettünk nekem a Papával egy ugrólabdát, ami belül csillogós!

Aztán hazajöttünk, volt pihenés, utána meg a Papával és a Nagyival mentünk intézkedni: postára, bevásárolni, meg ilyenek.
Ez után volt az ünneplés, és a tortaevés után meg a Luke kutyus sétáltatás. Már egész ügyesen tudom dobni neki a vaníliás kekszit. Ugyanis az a módi errefelé, hogy a séta előtt a Luke kap sütit és azt úgy kell odaadni neki, hogy "Luke sit, sit!" és akkor leül, és dobni kell neki a kekszit, és a szájával elkapja (néha). Ma még a séta végén is adtunk neki.

Aztán volt vacsora, meg fürdés, és mentem is aludni gyorsan. Már csak hármat kell ám aludni a karácsonyig, de jó!

Újra szülinapom volt!

Délután, mikor bejöttem a kertből, láttam ám, hogy az asztalon ott egy torta három gyertyával, meg egy csomó ajándék. Nagyon megörültem ennek, és mondtam is, hogy "Én is pont három éves vagyok!".
Ezen mindenki nagyon jót derült, mert kiderült, hogy az a torta nekem volt odatéve, és nekem szólnak az ajándékok is (meg a Papának)!
Szóval, ma megint szülinapom volt! Kaptam egy furcsa labda készletet, amit rögtön fel is állítottunk a kertben, meg egy Dórás rajzolós-festős készletet, meg egy nagyon vicces gumis-szőrös-világítós-csörgős szörnylabdát, meg Pom-pom-os könyvet (abban benne van a Hapci Benő), meg egy daloskönyvet is. Szóval, jó sok mindent!

A gyertyákat ügyesen elfújtam, és lehetett is enni a tortából, ami nagyon fincsi volt! Aztán kimentünk még játszani kicsit.

Ma amúgy is nagyon sokat voltunk kint, mert nagyon szép, meleg idő volt, felhőt nem is láttunk az égen egész nap.
Délelőtt például a Mamával söpörtünk, játszottam az autómmal, meg kivittük a trambulint is, és azon ugráltunk. Meg a Nagyi elővette a wagon-t, kitisztította, összeszerelte, és akkor én azt húzogattam, meg beleültem, sőt, még a Mama is belefért, és akkor a Papa húzott minket! Amikor meg felébredt a Bori, akkor elmentünk a kacsás parkba körülnézni a Papával négyesben, az nagyon kellemes volt. Játszottam kicsit az ottani játszótéren, aztán meg dobáltam kavicsokat a vízbe egy kis mólóról.

Volt ma még itthon is hintázás, meg a Borit is lökhettem (ő is nagyon szereti ezt a hintát), meg kipróbáltattuk vele a nyomkodós autómat is, az is tetszett neki. Ja, és a lufit, amit reggel kaptam, azt is megnézegette, és az aztán különösen nagyon tetszett neki, jó sokáig elszórakozott vele.

Egyébként ma nem aludtam délután, hanem csak pihentem, de azért így sem voltam fáradt estére. Inkább nagyon tele voltam energiával, mert mikor este elmentünk a Luka-t megsétáltatni és a Bori nagyon sírt, és a Nagyi szaladt vele, hogy ne sírjon, akkor én is szaladtam a Lucussal utánuk. Meg a Nagypapa is szaladt a Luke-kal, úgyhogy elég nagy szaladás volt ez.
Azért estére már kidőltem, úgyhogy gyorsan mentem is aludni.

Megsétáltattuk Luke-ot!

A Mama szerint kicsit megzavart minket a Barnussal az időeltolódás, mert itt még nagyon korán volt, mikor mi felkeltünk a Barnussal reggel. De végül is nem volt baj, mert mi nagyon jól éreztük magunkat, és aztán felébredt a Nagyi és a Nagypapa is, és velük klasszul lehetett még ilyen korán is játszani. Aztán én visszamentem aludni a Mamáékkal, és Barnus meg elkísérte a Nagypapát a dolgozóba a Nagyival.
Mikor végül felkeltünk a Mamával meg a Papával, akkor mindeki kipihent volt, és aztán kiderült, hogy az a terv, hogy elmegyünk az itteni könyvesboltba, megnézni a vonatokat.

Így is lett, és a Lucus is jött velünk, és mind befértünk a Hondába.
Ez egy nagyon klassz könyvebolt, és jó sok vonat van, a Barnusnak nagyon tetszett, és nekem is, mikor a Mama végre kivett a kendőből, mert megértette, hogy nem is akarok aludni egyáltalán.

Mikor aztán onnan hazaértünk, addigra elfáradtam, és akkor mentem aludni. Felébredéskor pont elkerültem a Barnust, mert ő pont akkor aludt el.

Estefelé aztán elfáradtam, és akkor kellett volna mennem megint aludni, de nem akartam. Mikor megjött a Mama (állítólag a Lucussal elmentek valamit intézni), akkor megint megpróbáltam aludni, de nem sikerült, és akkor már tényleg elegem lett mindenből, úgyhogy nagyn sírtam.
Erre a Mama azt találta ki, hogy akkor menjünk el sétálni, az mindig jót tesz, és így is lett.

Elmentünk a Luke kutyusért a szomszédba -őt szokták a Nagypapáék esténként sétáltatni- és elsittük őt is.
Szerintem nagyon kellemes séta volt, jól lehetett nézelődni és mosolyogni a kapucnim alól. Aludni nem akartam továbbra sem. Elmentünk egészen a kacsákig a parkba, és nagyon jópofán hápogtak, és az is tetszett, ahogy a Barnus az elemlámpával ide-oda világított.
Mikor hazaértünk megint rossz kedvem lett, de akkor meg találkoztam a Lilivel, aki a nagynéném, mint a Lucus, és az vicces volt, meg jött a fürdés, és azt nagyon szeretem. Úgyhogy megint jobban lettem, és utána meg lehetett már menni aludni, ami akkor már kifejezetten jól esett.

Texasból jelentjük

Először is: rendben megérkeztünk! Nagyon klassz az idő, szuper, hogy együtt vagyunk családilag, és mindenki nagyon jól érzi magát.

A részletek:
Hajnali 4-kor keltünk (pontosabban 3.20-kor, ekkor ébresztett Bori, és utána már nem volt nagyon érdemes visszaaludni), összekészültünk. A gyerekek meglepően jól vették az igen korai ébresztést, még így is vidáman, mosolygósan vágtunk neki az útnak. Bori aztán már a taxiban elaludt, és szerencsére húzta is jó darabig a lóbőrt, ami nagyon jól jött a sok sorbanállás alatt.
Ugyanis a reptéren a közelmúlt hatalmas havazása miatt borzasztóan sokan gyűltek fel, így a szokásos "nem találom a kisbabát a rendszerben" becsekkolásos móka után - végül is még egyszer beletették a rendszerbe 12 dollár fejében, nagy nehezen - még végig kellett állnunk egy kb. 1 órás sort az USA határátkeléshez.
Ez mindig nagyon macerás dolog, és most különösen izgalmassá tette az, hogy nem volt igazán sok időnk a felszállásig, sőt...
Volt egy pont, amikor le is tettünk arról, hogy ezt a gépet még elérjük (7.12-kor még az elkülönítőben voltunk várva arra, hogy kiderítsék, bemehetünk-e, a gép 7.35-kor indult), de aztán sikerült. Ezt a dolgot egyébként valószínűleg most már minden alkalommal végig kell játszanunk, ugyanis azon, hogy nekünk 2000 körül ellopták Szlovákiában az útleveleinket, az USA határőrsége egyszerűen képtelen túltenni magát. Elég bosszantó ez, és most még szereztünk jó pár ősz hajszálat is.

Mikor visszakaptuk az útleveleinket, és mondták, hogy mehetünk (ilyenkor semmilyen indoklás nem hangzik el, hogy miért kellett várni az elkülönítőben, vagy mit ellenőriztek voltaképpen), óriási rohanásba kezdtünk. A csomagokat fel kellett adni, a biztonsági átvizsgáláson átesni (itt szerencsére beengedtek a priority sorba), és még odaérni a beszállókapuhoz. Mindent sikerült időben megtenni, és mint kiderült, még nem is mi voltunk az utolsók. Minden esetre, mikor már a gépen ültünk a helyünkön én még negyed óráig remegtem az idegességtől.

Akkor végre tudtunk adni Barnusnak vizet (ugye nem lehet saját vizet bevinni, így az utolsó fél órában vízért könyörgött, de nem volt nálunk), Borinak szopit, és akkor mindenki jobban érezte magát.

A repülés ehhez képest már eseménytelenül telt: Bori kisebb panaszkodás után elaludt, összesen kb. 1 órát aludt a gépen. Barnus viszont semennyit, így őt elég nehéz volt lekötni, de Bence profin állta a sarat (a dvd lejátszó sokat segített).

A leszállás után könnyen és gyorsan megszereztük a csomagokat, és már jöttek is Luca meg Cica nagyi. Nagy volt az öröm! Beszálltunk a fehér Dodge caravan-ba és irány College Station. Az úton aki csak tehette aludt.

A ház gyönyörűen fel van díszítve, vannak villogó hópelyhek, színes fények és egy felfújható Télapó, ezek mindenkinek nagyon tetszettek. Este még mutatósabb az egész. Körbenéztünk, bepakoltunk, ettünk, és Barnust innentől kezdve le se lehetett lőni, egészen esti pörögött a kertben. Leveleket sepert, makkot gyűjtött, nézelődött, labdázott, hintázott, beszélgetett a fáradtság nyoma nélkül. Bori aludt még egyet délután, amúgy ő is nagyon élvezett mindent: kapott játszószivacsot, ott nyomult hason fekve, illetve kint hintázott,hinta-tehenezett és nézelődött.

Este azért kicsit előbb fektettünk a szokásosnál az utazás és az egy órás időeltolódás miatt is. Nem is kellett sokat altatni őket.

25 cm hó esett, irány Texas!

Képzeljétek, annyi hó esett nálunk, hogy a Papának végig kézben kellett vinnie engem az oviba, mert nem lehetett máshogy odaérni reggel! És hazafelé a Mama meg szánkóval húzott engem haza. Nagyon jó volt!

Az ovi is jó volt, és különleges is, mert ma nem a Rabbit room-ban voltunk, hanem érkezés után rögtön felkerekedtünk és elmentünk egy házba, ahol idős nénik meg bácsik vártak minket. Nagyon érdekes volt, mert ott lehetett rajzolni, és sütit enni! Volt karácsonyfás és angyalkás is, én az előbbit ettem. Meg volt éneklés is, és a Tom vagy a Sam kérte a Jingle bells-t, és akkor azt énekeltük el. Meg a Rose, aki a Rainbow room-os gyerekek óvónénije, énekelt egy másfajta karácsonyi dalt is.
És az is vicces volt, hogy odafelé és visszafelé is mellettünk mentek a Rainbow room-osok! És én a Molly kezét fogtam, aki az új óvónéni, ő lesz a Gina helyett, aki már nem lesz többet sajnos velünk, mert a kisbabája ki fog bújni a pocakjából, és akkor inkább az ő anyukája lesz a Gina.

Szóval, ezek voltak, és mikor beértünk az ovi udvarára, akkor már ott várt a Mama a szánkóval. És odaadtuk az ajándékokat az óvónéniknek, aztán beültem a szánkóba és jöttünk haza. Út közben a Bori elaludt a Mama kendőjében, én meg a muffin-omat eszegetem.
Vicces volt így szánkóval hazamenni, igaz, hogy az egyik nagy hóbuckánál kiborultam belőle, de nem lett baj (csak a muffin lett havas, de azt le lehetett porolni róla).
A Mama azt mondta, hogy sajnos beázik a csizmája, így neki kicsit fázott a lába, de aztán hazaértünk, és akkor már jó volt.

Itthon még lehetett játszani kicsit, aztán pihentem, ami alatt jó sokat pakolásztam szép csendben. Aztán kijöhettem, és a Mamával megnézegettük az új vonatos könyvemet. Utána meg felvittük a halacskát az Erikának, mert ő fog vigyázni rá, és találkoztunk a férjével is, meg lefényképezett bennünket a Borival, meg megmutatta fényképen az új autóját (egy Saturn), amit kapott nemrég.

Ezután már csak itthon játszottunk, aztán jött a Papa és akkor volt fürdés, jó korán, hogy sokat tudjunk aludni, mert holnap nagyon korán kell kelni. Indulunk ugyanis Texasba! Legközelebb már onnan jelentkezünk.

Boldog szülinapot Barnus és Bence!

Ma tovább folytatódott a szülinapozás. Pontosabban, ma volt az igazi szülinap, így a családi felköszöntés is. Barnus kapott főző készletet, hozzá mű-kajákat (hogy legyen mit főzni), meg egy csillogós-festős ragasztós kreatívkodós szettet (utóbbihoz még túl fiatalnak bizonyult, így azt eltesszük későbbre). Külön köszönet Andinak a szuper kisautóért, ami postán érkezett!

Bence Cranium társasjátékot, kártyakeverőt (ami sajnos túl hangos) és egy vicces sapit kapott.
Újra volt torta (a tegnapi maradék, mivel hamarosan utazunk el), meg gyertaelfújás, és újra sikert aratott mindez. A sok új játékkal öt perc alatt teljesen elborítódott a nappalink. Mi lesz itt még karácsony után??

Amúgy az egész napot bent töltöttünk ma, mert az éjszaka leesett vagy 10 cm hó, plusz egész nap folyton esett tovább, így nem annyira kívánkoztunk ki. Helyette játszottunk az új játékokkal, beszélgettünk a Nagyikkal, mostunk, vasaltunk, sütöttünk muffint, és Barnus még aludt is ebéd után jó két órát (!!!). Szóval, kellemes itthonülős napunk volt, sok-sok nosztalgiával és hitetlenkedéssel, hogy így elrepült ez a három év.

Bori meg elkezdett iszonyú édesen ejde-hejde-ededede hangokat kiadni, hozzápedig kifejlesztett egy amolyan hal-paródia szerű, nagyon mókás tátogó szájmozgást. Meg kell zabbantani! Emellett elég sokat panaszkodott a fürdés előtti másfél órában, de például egy új játszószőnyeggel (pontosabban egy régi takaró szőnyegre terítésével) elég jól el lehetett terelni a figyelmét.

Szülinapi bulim!

Hurrá, ma volt a szülinapi bulim! Hogy én milyen jól éreztem magam, el sem tudom mondani!!!

Reggel, mikor kiderült, hogy ma van a várva várt nagy nap, már nagyon örültem. Aztán ki lehetett nyitni a 15. zacsit, és jó kis ragasztós figurák voltak benne, amikkel csináltunk is a Mamával gyorsan néhány klassz ajándékot a Nagyiknak. De ez meglepi, nem is mondok többet róla.
Aztán reggelire volt finom fahájas csiga. Utána összekészültünk és a Borival meg a Papával elmentünk pár dolgot elintézni. Mikor hazaértünk, a Mama már készen is volt a takarítással, és át volt rendezve a nappali, hogy tudjanak jönni a vendégek. Aztán ettünk ebédet, és én mentem pihenni egy kicsit, és mikor kijöhettem már 3 óra volt, és vártuk, hogy jöjjenek a vendégek.
Addigra már ki volt rakva sokféle finom ennivaló az asztalra, és volt díszítés is a falon, amit én el is tudtam olvasni, teljesen magamtól, és az volt odaírva, hogy "Happy Birthday".

A Mamával már annyira vártuk egy idő után a vendégeket, hogy kimentünk a folyosóra, és ott lufiztunk, hogy lássuk, mikor jönnek.
Jöttek is hamarosan!

Először a Dávidék jöttek meg, és kaptam tőlük egy szuper nagy motort! Nagyon örültem neki! Kicsit később megjöttek a Percy-ék is, és aztán szép sorban mindenki, akit meghívtunk: a Marci és a Réka, a Zsombiék, és Leventéék, és az Ilonáék is.

Nagyon örültem, hogy mindenki itt volt, és sokat játszottunk. Volt külön autós szoba (az én szobámban).
És mindenkitől kaptam ajándékot: egy festőállványt, egy sínen járós vonatos készletet, két puzzle-t, fa stencileket, két vonatos könyvet, keresős könyvet, meg egy repülőkészítőst. Szóval, szuper ajándékokat kaptam, mindenkinek nagyon köszönöm őket!

Aztán a Papa meghozta a pizzát, és akkor azt lehetett enni, vicces állatos papírtányérokból. Mikor ezzel is megvoltunk, akkor meg jött a torta!
A Mama hozta, és hirtelen sötét lett, és mindenki rám figyelt, és 3 gyertya égett rajta, és B betű alakja volt, B, mint Barnus, azaz én! És akkor mindenki elénekelte a Happy Birthday dalt nekem, (én a leghangosabban). És annyira boldog voltam! Aztán elfújtam a gyertyákat, és akkor lehetett enni a tortából! És volt rajta gumicukor is, és az volt a kedvenc részem!

Nagyon fincsi torta volt különben, és a Mama külön nekem csinálta.
Aztán még lehetett kicsit játszani, de akkor lassan már kezdtek elindulni hazafelé a vendégek. Akkor mindenkinek adtunk loot bag-et, amiben pici ajándékok voltak, és ezzel köszöntük meg, hogy eljöttek hozzánk.

Amíg a Bori fürdött, addig én a Marcival nézegettem még picit a legszuperebb vonatos könyvet, amit kaptam, és az nagyon jól esett. Aztán tőlük is elbúcsúztunk, és én is mentem fürödni. A fürdés után még a Papával is nézegettük a vonatos könyvet, aztán jött a Mama, és nagyon jól esett összebújni. Mama adott nagyon sok puszit, és mondta, hogy nagyon örül nekem, hogy vagyok neki, már 3 éve! Aztán mentem aludni.

Bori félszülinapja

Akár hiszem, akár nem, Bori ma hat hónapos! Hát, nehéz elhinni! Pedig itt a bizonyíték (0, 3 és 6 hónaposan):Elérkezett hát az idő, hogy Borcsa belekóstoljon a kanalazási élménybe. A dolog láthatóan érdekelte, nyitotta a száját, és 3-4 kanál cereal be is ment a megfelelő helyre. Nagy része természetesen ki is jött, mivel a nyelvnyújtogatós technika (ami szopinál szuperül működik) kanalazásnál nem használható. Ezt még csiszolni kell. De a lényeg az, hogy nem utasítja el a dolgot, sőt!