A nappaliba szerelem fel a karácsonyi égősorokat, és persze, mikor először bedugjuk, hogy világítson, az egyik füzér meg se villan. Na, leszerelem, megpróbálom megtalálni a hiba okát. Közben mondogatom Barnusnak, hogy az egyik égő lehet, hogy rossz, és ki kell cserélni, és akkor világítani fog.
Mikor elkészülök, újra felmászok felszerelni, közben:
- Hát, most már nagyon remélem, hogy világítani fog!
Mire Barnus:
- Én is remélem. Olyan boldog lennék!
Azon a bizonyos Luke kutya sétáltatáson (tudjátok, amikor beleugrott a vízbe a kacsák után, és nem akart kijönni) Barnussal és Borival elmentünk bekopogni az egyik parkhoz közeli házba segítségért.
A kedves hölgy, aki ajtót nyitott meg is ígérte, hogy kihívja nekünk az Animal Control szolgálatot, hátha ők valahogy be tudják fogni a Luke-ot. Visszamentünk elújságolni a hírt (végül aztán nem jöttek, mert szenteste ők se ezzel akartak foglalkozni), és onnantól kezdve a Barnus nagyon várta, hogy mikor jön már az "aminal konzerv".
Barnus nagyon szereti a Bende féle Gyulai kolbászt, reggelire három kenyérrel is megeszik belőle. De így vannak ezzel a többiek is a családban, így ez a finomság nagyon fogy. Nagyi egyik reggel látva az egyre kisebb kolbászvéget:
- Barnus ezt már eldugom neked a hűtőben, hogy maradjon későbbre is.
Mire Barnus:
- És ha majd enni akarok belőle, akkor elődugod nekem?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment