December elseje

Képzeljétek, ma itt járt a Télapó, és hagyott nekem egy adventi kalendáriumot! A nappaliban van, elég magasan, és minden nap le lehet venni egy zsákocskát, és kinyitni, és megnézni, hogy mit tett bele a Télapó.
Nagyon tetszik ez nekem, és ma már ki is nyitottunk az elsőt, és csoki volt benne, amit a vacsi után megehettem (adtam belőle a Mamának és a Papának is), meg egy fűzőcske, amivel rögtön játszani is lehetett.
Ma elég sokszor megnéztem magamnak ezt a kalendáriumot ott a konyha ajtaján, és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne mindet kinyitni. De nem lehet egyszerre, viszont holnap majd megnézhetjük, hogy mi van a 2-es számú zsákocskában, mert holnap már másodika lesz! És egyre közelebb van már a szülinapom, meg a karácsony!

Amúgy ma teljesen vonatos napunk volt!
Reggel, mikor elkészültünk, elindultunk ugyanis a Union station-re, metróval, hogy megnézzük a vonatokat, amik onnan indulnak, vagy érkeznek (a Bori ezt az egészet lényegében teljesen átaludta).
Odafelé a metróbejáratnál sajnos eléggé odacsíptem a hüvelykujjamat a kapunyitónál, és az nagyon fájt (be is pirosodott a körmöm), és nagyon sírtam.

Viszont nagyon jó volt az egész kirándulás, mert sok minden érdekeset láttunk:
- a metróban legelöl ültünk, és ezért láttuk, hogy hogyan kanyarog az alagútban, milyen fények vannak, és mikor jönnek az állomások,
- a Unionnál láttuk először a sportarénát, ahol a Papa kosárlabda jegyeket vett,
- a vonatállomásra mentünkben aztán láttunk négy Ford autót, amiket jó közelről meg lehetett nézni, nekem a Focus tetszett a legjobban,- megnéztük a pályaudvar épületét, ami nagyon szép tágas, és volt benne jó pár karácsonyfa is, amik nekem nagyon tetszettek,- láttuk a CN towert mindenféle szögből, és megbeszéltük, hogy hamarosan felmegyünk majd oda megint, hogy körülnézhessek,
- sétáltunk a fedett átjáró-járdán, ahol nincs hideg, mégis lehet autókat nézni,
- láttunk egy markolóautót, ami síndarabokat pakolt ide-oda, és nem csak kerekei voltak, hanem olyan sínjárói is,
- és láttunk igazi vonatot is, ahogy beáll az állomásra, - meg egy másikat, ami éppen arra várt, hogy az emberek felszálljanak, és elindulhasson.

Mindebben jól elfáradtam, így mikor hazaértünk aludtam is egyet.
A Bori sírásásra ébredtem, mert ő meg éppen akkor tartott az elalvásnál, és ez kicsit hangosra sikeredett.
Szerencsére már nem voltam fáradt, így kijöttem a Mamához, és elkezdtünk a fűzősömmel játszani. Aztán készítettünk még díszeket az autós karácsonyfámra, meg autóskártyáztunk is. Közben a Mama levest főzött, de hamarosan rájött, hogy nincs itthon borsó, így felöltöztünk és elmotoroztam vele a boltba borsót szerezni. Szerencsére ott találtunk egy szuper vonatos újságot is, és azt meg is kaphattam, nagyon örültünk neki (a Mamának és a Papának is nagyon tetszett).
Mikor a Papa meg a Bori felébredtek, és megettem egy kis levest, meg megszámlálhatatlanul sok mandarint (nagy ízletes!), akkor a Papával elmentünk a filmes boltba visszavinni egy-két filmet.

Vacsira nyuszis cerealt ettem, jó sokat, de a legvégén sajnos egy része a falon landolt, aminek a Papa annyira nem örült. Mivel véletlen volt, és bocsánatot is kértem, ezért végül is nem lett baj belőle. Aztán mentem fürdeni és aludni.