Boldog névnapot Luca!

Én nagyon édes tudok lenni ám, ahogy csapkodom a játékaimat, meg húzom lefelé a zoknimat, és közben mondom a magamét. Most külön a Luca kedvéért csinálom ezt, névnapjára, szeretettel!

Ma amúgy nagyon esett itt a hó, ami, ha kimegyünk, engem egy kicsit zavar, úgyhogy ilyenkor a Mama le szokott takarni az érdekes sárga, vagy az érdekes narancssárga takarómmal, és akkor azt szoktam nézegetni, amíg el nem alszom.
Most elég könnyen sikerült elaludni, mert reggel nagyon korán keltem, és ugyan nem sokkal később visszaaludtam, de az csak rövid volt. Úgyhogy a játékboltozásból, ami a Barnus szerint nagyon jó volt, nem láttam semmit. Az ebédre viszont felébredtem, és láttam, hogy a Barnus már majdnem megette az egész szelet ananászos pizzáját, sőt, még a Mama rizsi-husijából is kéregetett. Biztos nagyon finom lehetett, remélem, hamarosan én is kapok már ilyet!

Hazafelé meg is éheztem, és ezt jó hangosan el is mondtam mindenkinek, de elég sokáig süket fülekre találtam. Valamiért a Mama mostanában ragaszkodik hozzá, hogy fedett helyen együnk, amit nem értek, mert nem volt ez mindig így. Na, mindegy, végül is kaptam enni, és aztán nagyon jó volt, mert kettesben nézelődhettem a Mamával, míg a Barnus pihent. Én a játszószőnyegen nyomultam, a Mama meg mellettem a számítógéppel, így bele-bele pillanthattam, hogy mit csinál, meg sokszor megsimizett és beszélgettünk is.

Miután a Barnus kijött a szobájából, még érdekesebb lett minden. Játszott velem kukucsosat, és közben segítettünk a Mamának vasalni. A Mama néha megpróbált letenni aludni, de nem akartam, mert sokkal jobban szeretek kint lenni velük. Aztán végül is csak elaludtam, a Barnus ágyában. Később kiderült, hogy a Barnus ennek nem örült, mert azt hitte, hogy el akarom venni az ágyát, pedig nem is, csak éppen mikor ott feküdtem, akkor álmosodtam el nagyon. A Mama végül is átvitt az én helyemre, és kaptam tejcit is, és akkor már jól aludtam is.

Felébredéskor a Papa jött hozzám, és aztán hármasban voltunk, és én állítólag elég sokat kiabáltam. Nem hinném, de lehetséges, hogy a fog-panaszkodásom kiabálásnak tűnhetett? Minden esetre, mikor a Mama megérkezett, annak nagyon örültem, és hamarosan mentünk is együtt fürdeni. Azt mondta, hogy nagyon jó volt a jóga, és még fejen is állt!

A fürdés után eléggé elkeseredtem, de aztán jött a tejci, és az jó volt, és a Mama mondott nekem verseket, meg piszéztünk, és azt én is megpróbáltam utána csinálni. Aztán énekelt is nekem, és utána menni kellett aludni. Mentem is, és már majdnem elaludtam, mikor megint jött a fogfájás, és az nagyon rossz volt, úgyhogy jó hangosan panaszkodtam. Így nehéz elaludni ám! De azért végül is sikerült.