Erős, gyenge, meg miegymás

Amikor ma délelőtt a húsvéti ajándékok megszerzése után könnyedén elutasítottam egy hölgy segítség felajánlását és felkaptam a Borcsával és egyebekkel megrakott dupla babakocsit, hogy "leszaladjak" a Dufferin metrómegálló kétmillió lépcsőjén, akkor olyan, de olyan erősnek éreztem magam! Sőt, kifejezetten könnyű volt a babakocsi, és komolyan úgy éreztem, hogy a helyzet magaslatán vagyok, nincs szükség segítségre.

Amikor este fél hétkor, fáradtan és ebből következően mérgesen ráripakodtam Barnusra, hogy "NE RÚGD BE A GOLYÓT A KANAPÉ ALÁ (tizedszerre), MERT NEKEM KELL KISZEDNI UTÁNA" akkor meg nagyon gyengének tűntem magam előtt, és igencsak jól jött volna egy kis segítség.

Hát, így állunk. Minden relatív.

Amúgy ma Barnus az oviban készített egy szuper húsvéti kosárkát (saját kezűleg matricázta fel), és eszméletlenül büszke volt magára. Egész úton hazafelé mondogatta, hogy "Nagyon szép kosárkát csináltam, ugye Mama?". Kapott bele igazi festett tojást, na meg persze csokit, cukrot. Volt Music Rob és tortaevés is, igazán különleges nap volt!
Sajnos még mindig elég náthás, de szerencsére csak estére van egy kis hőemelkedése, akkor kezdi rosszul érezni magát, különben egész nap jön-megy, semmi baja.

Boriska délután jó nagyot aludt, és ma jó ideje először volt egy kis sikerem nála az üveges bébikaja próbálkozásommal: nem utasította el csípőből a dolgot, hanem pár kanálkával eszegetett belőle jó ízűen.

Emellett ma megtanult kapaszkodva felállni. Ezzel, és a friss (és elég hatékony) előre-mászási tudományával hirtelen iszonyúan önveszélyessé vált.
Nekem ezt még szokni kell, eddig ugyanis nem volt gond otthagyni pár percre a szobában, nem nagyon tudott gyorsan helyet változtatni.
Most viszont! És mindent elér! És semmi félelemérzet nincs benne, nem beszélve a dolgok borulékonyságának, ráeshetőségének, veszélyességének tudatáról, ami szintén teljesen hiányzik belőle.
Reggel pl. egy pillanat alatt megszerezte Barnus nyomdáját és mire beértem már a festékes párnácska volt a kezében. Persze nem örült, mikor le kellett mosni a festéket.
Szóval, Borcsa számára mától a világ egy újabb szelet nyílt meg, én meg köthetem a gatyámat magasra.

Egyébként Barnus javaslatára (míg lement a mosás) Jolly Jumperezett egyet is egyet Bori délután. Észrevettem, hogy ha magasabbra állítom a láncot, akkor nagyobbakat tud ugrani, eszméletlenül vicces ilyenkor.

Egyéb rövid hírek:
- Barnus ma megértette a kivonás (különbség) fogalmát. Memória-játékot akartunk játszani, és válogattuk a párokat hozzá. Először 9-et mondtam, hogy válasszunk, és mikor 6 volt, kérdeztem, hogy még mennyit kell keresni. Ekkor még nem tudta a választ, így leszámoltuk az ujjainkon. Másodszorra, mikor megint 6-nál tartottunk már mondta is, hogy még 3 kell. Igaz, akkor 11-et akartunk éppen kikeresni, mondtam is neki, hogy igen, 9-hez még 3 kell, valóban. Aztán, mikor 9-nél jártunk, akkor magától közölte, hogy akkor még kettő van vissza!
- Még egy dicsekvés: pár hete a falra kitettem neki Torontó térképét (ezen az épületeket 3d-ben jelenítik meg, nagyon szép), és ezt nagyon szereti nézegetni. Mostanában már az utcanevek elolvasásánál tart! Általában az első betűből következtet a szóra, de van, hogy szépen elmondja, hogy milyen betűkből áll a szó. Nagyjából egymáshoz is viszonítja a dolgok elhelyezkedését. Ezen kívül felismeri rajta a mi házunkat, a hidakat, autópályákat, vasúti síneket, stb.
- A legvégére pedig még egy örömhír: mára kibontotta az utolsó bimbóját is a tavaly kapott szépséges orchideám. Szóval, új hajtást hozott, és hét virág is nőtt rajta. Nézzétek csak:

Videó

Valami csoda folytán most sikerült lekicsinyítenem és megvágnom két videót is (pedig semmit nem csináltunk a szoftverrel, ami eddig mindig lefagyott a fenti műveletek közben), sőt még fel is tudtam tölteni. Úgyhogy íme. Így mászik Bori:

És így ugriznak ketten együtt a fiatalok:

Fordítva

Felriadtam hajnalban, kijöttem a folyosóra, és furcsa módon ott volt a Papa. Éppen borotválkozott. Mikor panaszkodni kezdtem, hogy rosszat álmodtam, mondta, hogy még nagyon korán van, és menjek be a Mamához, ott majd tudok tovább aludni.
Meg is próbáltam (nagyon jó volt összebújni a Mamával), de nem sikerült, és aztán végül is inkább kimentem a nappaliba játszani. A Papa addigra már régen elment a dolgozóba.
Felkapcsoltam a lámpákat és vonatozgattam, vártam, hogy a Mama is jöjjön, de nem jött. Aztán hamarosan felébredt a Borcsa is, és akkor megint bementem körülnézni hozzájuk.

Így aztán jó korai reggeli kezdésünk volt, de én nem bántam, jót játszottam, és reggelire mazsolás kalácsot kaptam.
Aztán a Bori visszament aludni, a Mama meg reggelizett és vasalni kezdett. De aztán nem aludt sokat a Borcsa, úgyhogy hamarosan elindultunk cipőt venni nekem.
Kicsit furcsállottam, hogy délelőtt megyünk a boltba, mert máskor délelőtt inkább a játszóházba szoktunk. Mondtam is ezt a Mamának, mire ő mondta, hogy most megpróbáljuk így, fordítva, mert ma lehet majd későig menni a játszóházba, és hátha így jobb lesz mindenkinek.

A cipővásárlással gyorsan megvoltunk (kaptam egy pirosautósat, ami világít is, meg egy gumicsizmát), de aztán még nézelődtünk, és a banános boltba is elmentünk. Így, mire hazaértünk a Bori már újra fáradt lett, úgyhogy ment megint aludni.
Én nem kértem ebédet, mert tele volt a pocim azokkal a dolgokkal, amiket a vásárlás közben ettem.

A délután aztán hamar kezdődött, háromkor már indultunk is a játszóházba. Busszal mentünk, ami külön jól jött, mert eléggé esett az eső.
A játszóházazás nagyon jó volt, mindenfélével játszottunk, és a Bori jó sokat mászott minden felé. Nekem főleg a babaházazás és a csúszdázás jött be most legjobban. A végére aztán jól elfáradtam, annyira, hogy hazafelé el is aludtam a babakocsiban.
Mint kiderült, a Bori is, úgyhogy, mire hazaértünk (a Papa út közben csatlakozott hozzánk, erre halványan emlékszem), így néztünk ki:
Felébredni egyáltalán nem volt jó, ráadásul kicsit fel is ment a hőm megint estére, úgyhogy a Mama mondta, hogy csak gyorsan felvesszük a pizsit és már mehetek is aludni. De mire az ágyba kerültem, már nem volt ehhez kedvem, inkább szerettem volna vacsorázni.
Kaptam is tejberizst, és aztán volt még fogmosás, ami után viszont már tényleg az alvás következett.

0-3-6-9

Három havonta jelentkező kétgyerekes különkiadásunk következik:

Megint oviban

Képzeljétek, a múlt héten nem lehetett oviba menni, mert march break volt. Végül is nem volt rossz itthon lenni, de azért ma reggel szívesen mentem már újra az oviba, és nagyon jó is volt ott!

Reggel mindjárt az udvaron kezdünk, az Ilonával jót szaladgáltunk, meg játszottunk. Aztán a Rabbit room-ba mentünk fel, és jó érzés volt megint a megszokott dolgokat csinálni. Én ma amúgy főleg utat építettem, gyurmáztam, és a fekete sínekkel játszottam.

Mikor a Mama megjött értem, nagyon örültem neki, bár kicsit furcsa volt, mert másmilyen volt a haja. Mondta, hogy fodrásznál volt, és eléggé levágatta. Nekem azért tetszik, és délután megcsinálta olyanra, amilyen szokott lenni általában, csak rövidebb.

Az ovi után nem rögtön haza jöttünk, hanem még a könyvtárba is benéztünk, és az nagyon tetszett nekem. Ott olyan vicces ajtók vannak: két önműködően szétnyíló ajtó, és utána két olyan kinyithatós, tolós ajtó (az egyik a bemenéshez, a másik a kijövéshez). Ezek engem nagyon érdekeltek.
Aztán olvasgattunk könyveket, közben meg a Borcsa is nézegette a könyveskosarakat.

Hazafelé a Bori elaludt, és még a postára is benéztünk, úgyhogy elég későn értünk haza. Én onnantól nem éreztem annyira jól magam. A lábamat fájlaltam, meg mondogattam, hogy fáradt vagyok, nem akartam nagyon enni, és a Mama még egy kis hőemelkedést is mért nekem (de gyógyszert nem kaptam).
Azért még játszottunk a Borival mindenfélét, de aztán mentünk pihenni.

Délután nem mentünk sehová, itthon játszottunk, építettünk tornyot, házat, ragasztottunk matricákat és néztük, ahogy a Bori ügyesen mászik előre felé. Ez nagy dolog, most tanulta nem régen, és a Mama szerint nagyon ügyes benne.

A fürdésre rendesen elfáradtunk, én utána már nagyon akartam menni aludni. De még meg kellett várni, hogy a Mama letegye a Borit aludni, mert nem volt itthon a Papa, és akkor utána jött hozzám mesélni meg énekelni. Azonnal el is aludtam ezután.

Baráti autózás

Nekem nagyon sok autóm van, ami kifejezetten jól jön, amikor átjönnek a barátaim: Levi, Zsombi és Zalán, meg a szüleik. Így mindenkinek jut elég autó, és nagyon jól lehet együtt játszani.
Ma is ez volt, egész délután, és nagyon élveztük mindannyian!

Az én szobám volt az autós szoba, de azért kint a nappaliban is játszottunk.
Volt vacsora is, a Papa főzte, finom husi és krumplipüré, majonézes borsóval és salátával. Utána meg vaníliafagyi és csokitorta!
A vacsora közben a Bori szolgáltatta a szórakoztatást a Jolly Jumperben (nagy sikere volt, és ő is nagyon élvezte).

Azért jól el is fáradtam a hatalmas játékban a végére!

CN Tower! (Tériszonyosok vigyázat!)

Már annyit beszéltünk a CN towerről a Mamával, meg arról, hogy majd felmegyünk egyszer oda. És ma tényleg felmentünk!

Először délelőtt még elmentünk a Mamával visszavinni meg vásárolni a Winners-be (én már egyedül is eltalálok oda). Persze aztán nem csak oda mentünk, hanem a Wal-Martba is, és egyszer csak a Papa és a Borcsa is megjelentek ott! Még benéztünk ide, meg oda is, és aztán felültem pár ride-ra is (de nem akartam beindítani), és akkor egyszer csak jól elszaladt az idő, és menni kellett haza.
Itthon ebédeltünk, a tegnap estéről maradt pizzát, és aztán nem kellett sokat pihenni, csak egy kicsit, amíg a Bori szopizott, aztán indultunk is.

Én már tudom az utat a CN Towerhez: fel kell szállni az Ossingtonnál, aztán átszállni a St. George-nál és leszállni a Union-nál. Onnan már nagyon közel van a torony, és olyan nagynak is látszik! Hát még milyen nagy amikor az ember egészen ott van a lábánál!
Felmenni lifttel kell, de sajnos én nem nyomkodhattam a gombokat ott úgy, ahogy itthon szoktam, viszont a lift iszonyú gyorsan felmegy, és az nagyon vicces. Az embernek bedugul a füle, de az nem baj, mert aztán kidugul magától. És mikor kiszállunk, rögtön látni, hogy minden milyen kicsi onnan fentről.

Megnéztük a szigetet a reptérrel, a három árbócos hajóval a vízben, megkerestük a saját házunkat (bár én annyira nem láttam), megnéztük a nagy felhőkarcolókat, meg a síneket és az autókat. Nagyon tetszett minden!
Aztán lementünk az üvegpadlóhoz, de az elég félelmetes volt. Azért a Mamával rá mertem menni, de állítólag régebben, mikor kicsi voltam jobban biztonságban éreztem magam ott (a Borinak nem is volt gondja az alatta tátongó mélységgel).
Ezután már elég fáradtak lettünk mind, úgyhogy bár beálltunk a sorba az egyel magasabb szintre vezető lifthez, de végül azt már nem vártuk ki, hanem inkább lementünk és megnéztük az ajándékboltot is. Az nagyon érdekes ám! Szerencsre találtunk lucky-penny nyomtató gépet is, és egy szuper lapos CN Towert nyomtattunk magunknak.

Aztán már hazajöttünk, és drukkoltunk nagyon a Borinak, hogy ne aludjon el út közben. Nem is aludt, de a fürdés után aztán nagyon gyorsan ágyba kerültünk mind a ketten.

Ugrok, mászok, nem férek be

Ma délelőtt, mikor még alig aludtam éppen egy kicsikét a kocsiban, máris fel kellett kelni, és a doktor néninél találtam magamat. Végül is nem bántam, mert ott jót lehet mindig játszani azzal a vicces zörgős papírral, és most ott volt a Barnus is, és úgy még viccesebb az egész.
Aztán jött a doktor néni, és megvizsgált minket, és kiderült, hogy meg vagyunk fázva, de amúgy semmi bajunk (a Mama azt mondta, hogy csak azért mentünk, mert ezt szerette volna hallani).
Mondjuk én azért elég ramatyul érzem magam emiatt, sokszor nem kapok levegőt, köhögök és állandóan az orromat törölgetik a felnőttek, plusz néha orrszívás is van, ami kifejezetten nem a kedvencem.
Amúgy, ha ezeket ki lehetne hagyni a megfázásból, akkor nem lenne semmi bajom vele.

Mikor eljöttünk én megint elaludtam, és aztán arra ébredtem, hogy gyerekek hangoskodnak körülöttem. Jött a Mama és kiderült, hogy a játszóházban vagyunk, aminek örültem, mert ott nagyon sok érdekes van mindig. Most is játszottunk a tűzoltókkal, a babaházzal, az építőkockákkal, meg a babajátékokkal is. Nekem a legjobban különben az tetszett, mikor a Mamába kapaszkodva felállhattam és gyakorolhattam a térdrugózást.

Aztán megint mentünk, akkor már haza, és megint elaludtam. Emlékszem, hogy a Mama átpakolt egy ponton az ágyamba, de akkor már annyira fáradt voltam, hogy nem is nagyon tiltakoztam, inkább aludtam tovább.
Mikor felébredtem nem voltam túl jól, de aztán sikerült szopizni, és az segített, meg kijöttünk a nappaliba és akkortól már jól voltam.

A Papa hamarosan megjött, és akkor lehetett ugribugrizni, amit nagyon szeretek. Jó magasra tudok már ugrani, a Mama meg a Papa csak néznek! Ebben eléggé kifáradtam, de utána még a Mamának bemutattam a picit előre mászást, amit már tudok, és nagyon örült neki. Meg az is kiderült, hogy a kisasztal alá már nem férek be ülve, ahogy eddig, ezen kicsit meglepődtem. Meg fáradt is voltam, úgyhogy elkeseredésemben sírtam is, de a Mamához bújva aztán jobban lettem, pihentem is vele így jó sokat.

Aztán volt még egy kis eszegetés, iszogatás, és a többiek is vacsoráztak. Ma a Mamával fürödtem, de a végére nagyon fáradt lettem, úgyhogy jól esett végre aludni menni utána.

De jó nekem lenni!

Alig tudom összeszámolni, hogy ma mennyi sok öröm ért. (Meg minden nap. De ma különösen.)

Szóval, ma kaptam:
- sok-sok kedves mosolyt és ölelést, "én is szeretlek"-et, hozzámbújást, odaszaladást, meglepetés készítést és -elmondást Barnustól
- vidám kacajokat, hatalmas mosolyokat, odamászást, összebújást, belémharapást, elcsendesülést, hajráncigálást és orrtekergtést, finom babaillatot Boritól
- sok-sok rágondolást, kedvességet, szeretetet, odafigyelést, izgatottságot, készülést, meglepetéskészítést, puszikat és öleléseket, fincsi csokitortát és ajándékokat Bencétől
- rengeteg rámgondolást, jókívánságot, felköszöntést, képeslapot és e-mailt a családomtól és barátaimtól.


Köszönet mindenkinek mindezért! Nem is rossz 30-nak lenni.

Főzök!

Ez nekem újdonság: mostanában valami oknál fogva (hmmm, öregszem???) megjött a kedvem a főzéshez.

Eddig mindig úgy gondoltam, hogy a főzés csak egy szükséges rossz, merthogy enni kell. Úgyhogy általában összerittyentettem valamit, amihez maximum fél óra időbefektetés és lehetőleg minél kevesebb erőfeszítés kellett.
Nem mondom, hogy rosszakat ettünk/eszünk (pl.: sóban sült csirke, palacsinta, spagetti), de maga a főzés folyamata nekem nem okozott örömet.

Most viszont esténként néha nekiállok és főzök, és nem érzem rosszul magam! Na, azért az időből továbbra sincs sok, mert ez amúgy pihenőidő lenne nekem (nap közben továbbra is elég lehetetlen bármi ilyesmit csinálni a gyerekek mellett).
Nem kell különlegességekre gondolni, csak olyasmik, amiket a rendes háziasszonyok szoktak: húsleves, bableves, pörkölt, nokedli, ilyesmik (emellett persze mennek az eddigi kaják is).
Van, ami elsőre nem sikerül túl jól, ebből levonom a következtetéseket. De mostanság azt veszem észre, hogy egyre kevésbé szorulunk grillcsirkére vagy pizzára (amiket amúgy igazán szeretünk).

További fejlődésem elősegítése érdekében szívesen vennék jól bevált recepteket szép részletesen leírva kommentbe (hogy mások is okulhassanak belőle), ill. emilbe (ha titkos). Köszi!

Bújócska

Barnus már tud bújócskázni!

Régebben sokszor kérte, hogy játsszuk ezt, de jó ideig elég nehéz volt igazán valamit kihozni a dologból, mert nem teljesen értette a szabályokat. Legjobban "elbújni" szeretett, ami abból állt, hogy elszaladt valamelyik szobába és megvárta a számolás végét, aztán elkezdett kiabálni, hogy "Itt vagyok!".
A következő lépcsőfok az volt, hogy elbújt, de aztán ezt az egészet annyira viccesnek találta, hogy a hangos kuncogásával azonnal elárulta magát.
Kicsit később már a nevetgélés is elmaradt, és mostanra már teljesen csöndben marad, sőt, a búvóhelyeit is variálja, nem mindig ugyanoda bújik. Legtöbbször arra is figyel, hogy ne látszódjon ki (bár néha direkt kidugja valamijét, hogy segítsen a keresésben), és nem ugyanabban a szobában keres helyet, ahol a hunyó van.
Most már a hunyóságra is rá lehet venni néha, és ezt is élvezi. Néha annyira, hogy annak ellenére, hogy már megtalálta a delikvenst (szóval, pontosan tudja, hogy hol van), mégsem kiált oda, hogy "megvagy", hanem nagy ívben elkerüli az illető helyet és hangosan kuncogva tovább továbbmegy, többször visszatérve a színhelyre.

Ma az a mérföldkő is elérkezett, hogy kis szülői irányítás mellett teljesen jól bújócskáztak 10-15 percig Percy-vel, aki szintén nagyon szereti ezt a játékot. Igazán jól szórakoztak közben!
Na, persze vonatozni, autózni, körbe-körbe és a folyosón rohangálni is nagyon jó volt együtt.

Nyílt levél

Tisztelt torontói ingatlantulajonosok és városi hóeltakarítók!

Én elhiszem, hogy már március van, és ilyenkor senkinek semmi kedve nincs már lapátolni, eltörött a régi lapát, és nem kapni újat, a só is kifogyott és az is hiánycikk, meg üres az eltakarító gépek benzintankja és elfogyott a költségvetési keret.
Na, meg úgyis elolvad hamarosan.

De akkor is!!!

Tessék még egy nagy lélegzetet venni, a tenyerükbe köpni és megragadni azt a lapátot, felpattanni a hóekére, kistraktorra, nagytraktorra és ELTAKARÍTANI A HAVAT, ahogy a törvény előírja!
Mert különben a szegény, kétgyerekes, ötven kilós anyukák dupla babakocsival (ami 40 kiló gyerekestül) igencsak megszívják. És, ugye, Önök, tisztelt ingatlantulajdonosok és hóeltakarítók, ezt nem vennék a lelkükre?
Kéremszépen, na, légysziii!

Köszönettel:
egy szegény, kétgyerekes, ötven kilós anyuka dupla babakocsival, aki csak el akart jutni a játszóházba

Havazásos hétvége

Képzeljétek, annyi hó esett, hogy csak na! Egész péntek estétől szombat estéig esett, és ez lett az eredménye ma reggelre.Szerencsére délutánra már olvadni kezdett, úgyhogy továbbra is rendületlenül várjuk a tavaszt...

Szombaton egyébként jó korán keltünk a Borival, aminek a Papa nem örült annyira. Így viszont jó sokat lehetett játszani mielőtt elindultunk a Mamával a balett órára.
Nagyon jó volt a balettozás, és a Mama a végén nagyon megdícsért, hogy milyen ügyes voltam, mert sok mindent már meg tudok csinálni, amit kér a Helen meg a Julia.

Aztán sétáltunk egy kicsit a Mamával, hogy ne ébresszük fel a Papát és a Borcsát túl hamar, nem is ébresztettük, mert mire hazaértünk már fent voltak.
Az ebédfőzés és -evés után (paradicsomos húsgombóc volt, ami nagyon finom, csak a szószit nem szeretem belőle, de a Borcsa igen!) pihentünk, és mikor felébredtünk, akkor elindultunk népszavazni. Ez engem nagyon érdekelt, de végül is sajnos nem mehettem be a fülkébe megnézni, hogy hogy csinálják a szüleim. Azért elmagyarázták, és majd itthon is játszunk szavazósat. És a bácsi adott nekem piros-fehér-zöld tollat, aminek nagyon örültem, és meg is köszöntem.

Hazafelé a Dufferin-nél szálltunk ki (én amúgy el tudom már mondani egymás után az összes metrómegálló nevét, amiken szoktunk utazni), hogy visszavigyük a filmeket a filmes boltba. De most nem vettünk ki nekem újakat, hanem inkább elmentünk a Wal-Martba venni Dorásat és Bob-osat, mert ott most az nagyon olcsó volt.
Aztán alig bírtunk hazajönni! Akkora nagy hófúvás és hóvihar volt, hogy alig láttunk, és a járdák még nem voltak elhavatlanítva. Engem a Papa hozott, a Borcsát meg a Mama tolta a hójáró babakocsiban, de annyi hó volt, hogy alig tudta feltolni a kis dombon.
Végül is hazaértünk, és aztán nagyon gyorsan mentünk aludni, mert nagyon fáradtak voltunk.

Ma emiatt a fáradtság miatt sokáig aludtam reggel.
Volt egy érdekes ébredés után aztán, amit úgy hívnak, hogy óraátállítás. Nekem általában a szüleim nem engedik meg, hogy tekergessem az óramutatókat ide-oda, de most pont ezt lehetett csinálni. Méghozzá minden órát egy órával későbbre kellett tekerni.
Délelőtt a Mama jógázni ment, a Bori meg aludni, úgyhogy én a Papával játszottam itthon jó sokat. Mikor a Bori felébredt, addigra a Mama is hazaérkezett, és akkor gyorsan felöltözünk, hogy menjünk a Zsuzsiékhoz palacsintázni. Én annyira éhes voltam, hogy indulás előtt ennem kellett croissant-okat, úgyhogy a palacsintából végül is annyira nem is ettem. De azért jó volt a palacsinta buli, mert ott voltak az Ilonáék is, és velük nagyon jót rajzoltunk, meg rohangáltunk sikítva. A végére jól meg is izzadtam.

Aztán hazajöttünk, a Réka is elkísért minket, de ő aztán tovább ment a Value Village-be.
Elég késő lett már a pihenés után, de azért lehetett Bob-ot nézni (közben a Bori és a Papa aludtak), és utána meg még jó sokat játszani.
Ragasztottunk új autós posztert a naptáram autóiból, meg segítettem a Mamának muffint sütni a meggybefőttből (amit nagyon szeretek). A muffin már csak fürdés utánra lett kész, de ehettem azért belőle kivételesen, és nagyon finom volt. Aztán mentem aludni.

Bori ugrik és filmajánló

Kölcsönkaptuk Curie-éktől a Jolly Jumper elnevezésű babaugrató szerkezetet. Ez az első látásra középkori kínzóeszköznek tűnő szerkezet iszoyú jól elszórakoztatja az emúgy az esti órákban már eléggé elkedvetlenedő Borcsát.

Van videó is, talán később sikerül megmutatnom, addig is leírom, hogy mi történik. A gyereket betesszük a felfüggesztő szerkezetbe (ez az ajtó keresztfájára függeszthető fel), amit úgy kell beállítani, hogy éppen csak leérjen a lába, de túl sok súly ne nehezedjen rá. Aztán indulhat a móka: ugri-bugrizás, szteppelés, körbe forgolódás, hatalmas vigyorok és vidám sikkantások. Akár egy órát is ellenne benne, de 15-20 percet hagytuk eddig, nehogy túlságosan elfáradjon.

Jó kis találmány ez!

Péntek este az ugrizás kipróbálása után megérkezett Réka, és egy kis közös játék, plusz fürdés-altatás, közös vacsi után filmet néztünk. Ezt: Nagyon tetszett ez a különleges hangulatú, kicsit szürreális, néha franciául beszélő, kicsit romantikus, animációkban bővelkedő film, megnézésre ajánlom!

Nanemááááááááá!

Tegnap estétől folyamatosan ez megy odakint:



ELÉG VOLT!!!

Alvás, nem alvás

Ma olyan fura volt: nem mindig lehetett aludni, mikor fáradt voltam, aztán meg, amikor nem voltam fáradt, akkor kellett volna.

Reggel például én már keltem volna fel, de a Mama valahogy nem mutatott érdeklődést eziránt. Úgyhogy játszogattam magamban, énekelgettem neki, de azt hiszem, ő leginkább aludt akkor. Aztán én is úgy éreztem, jó lenne még visszafeküdni, és el is nyúltam a kiságyam sarkában, lábaimmal kifelé.

Mikor felébredtem, már ott volt a Mama és a Barnus is, teljesen felébredve, úgyhogy kezdődhetett a nap! Játszottunk itthon, aztán meg elindultunk a zenélősre. Most egyáltalán nem voltam fáradt az út alatt, bár a vége felé egy kicsit mégis, de akkor már oda is értünk, és mentünk be a terembe. Úgyhogy elfelejtettem a fáradtságomat.
Nagyon érdekes dolgok voltak: sok gyerek, zenélés, éneklés, táncizás, hangszerek, lámpa-kapcsolgatás. Szóval, nagyon élveztem. Legjobban úgy láttam mindent, ha betekertem a kör közepére és a Mama meg a Barnus felé fordulva üldögéltem, úgyhogy így is tettem legtöbbször.

Aztán, mikor vége lett, akkor nagyon fáradt lettem, meg éhes is. Kaptam gyorsan tejcit, és aztán el is nyomott az álom, de csak rövid időre. Hamarosan hangos ordítozásra ébredtem. Kiderült, hogy a könyvesboltban vagyunk, és az ott lévő egyik gyerek nagyon kiabált, ez ébresztett fel. Nem örültem, de mikor kiderült, hogy lehet azért játszani, meg könyveket nézegetni, akkor rögtön jó kedvem lett.

Hazafelé aztán megint álmos lettem, de végül is nem aludtam el, aminek a Mama örült. Itthon aztán mehettem az ágyamba, de akkor meg már nem voltam álmos. Úgyhogy megint csak énekelgettem, játszottam a dolgokkal, és mikor a Mama bejött, akkor nagyon örültem neki, mosolyogtam rá. Ő is örült nekem, de valami miatt folyton meg akart győzni, hogy most már aludjak. Ezt az elején csak furcsállottam, de ahogy telt az idő, egyre jobban bosszantott, a végére meg már teljesen felháborodtam, hogy milyen eljárás ez, tessék engem kivenni.
Na, akkor kaptam megint szopit, amitől elfelejtettem a mérgelődésemet, és el is aludtam (talán mégis fáradt lehettem?).

Jó késő lett, mire felébredtem, és rögtön jött a Mama. Sajnos utána viszont eltűnt, állítólag jógázni ment, de szerencsére a Papa itt volt, neki nagyon örültem. Így hármasban elmentünk a vásárlós helyre, és mindenféle játékokat lehetett nézni, ami érdekes volt. De azért álmos is voltam, úgyhogy hazafelé azért panaszkodtam egy sort.

Mikor hazaértünk már ott volt a Mama, és lehetett menni együtt fürdeni, amit nagyon szeretek. Most is elillant a fáradtságom rögtön, és sokat gyakoroltam a felállást, feltérdelést, meg az uszizást is.
A felöltözés után kaptam szopit, és utána lehetett menni aludni. Éltem is a lehetőséggel de előtte még jól körbetanulmányoztam az ágyamat, és elköszöntem a majmótól is.

Ijesztős nap

Ma mind a két gyerek jól ránk ijesztett.

Kezdődött azzal, hogy reggel Bori majdnem lenyelte a karikagyűrűmet. Ez úgy volt, hogy este letettem a gyűrűimet a kis asztalkára az ágyunk mellé, ami ugye a Bori ágya mellett is van. Reggel aztán félálomban hallom ám (még jó korán volt, 7 előtt), hogy a gyerek motoszkál az ágyában, nem alszik vissza. Kicsit még reménykedtem, hogy hátha mégis, így nem is néztem oda, de aztán hallom, hogy mintha valamit enne. Gyorsan odaugrottam, és kikaptam ami a kezében volt: a karikagyűrűm! Szerencsére a másik kettőt nem kaparintotta meg, gyorsan vissza is húztam őket a kezemre. Tanulság: semmit se szabad a kisasztalon hagyni, ami veszélyes, vagy érdekes lehet, mert jó messzire elér a keze a kis kíváncsinak.

Aztán délelőtt volt még egy ijesztés: készülődtünk a doktor nénihez (9 hónapos ellenőrzésre), már majdnem indultunk, de előtte még elmentünk wc-re (általában jön velem). Na, hát ezt a pillanatot választotta Bori arra, hogy a kád szélén lévő kacsákra irányuló megkaparintási kísérlete közben jól lefejelje az ajtófélfát. Azon is a kiálló ajtó-tartó szerkezetet (amin ugye nincs ajtó). Először nem is láttam, hogy mi a gond, mert ahol én voltam, onnan csak az látszott, hogy előre bukott. De nagyon sírt még azután is, hogy felvettem, és aztán megláttam a homlokán az éles ütéstől származó kis kék benyomódást. Szegéééény! Szerencsére hamar megnyugodott.

Délelőtt viszont nem aludt szegény szinte semmit, mert mindig pont akkor aludt el, mire odaértünk valahová (a dokihoz, aztán az ovihoz a Barnusért). Ennek ellenére teljesen jól volt végig, csak aztán mire hazaértünk merült olyan mély álomba, hogy simán ki tudtam venni a kocsiból és folytatta a durmolást az ágyában egészen három utánig.

A dokinál amúgy minden rendben volt, 8370 gramm (szerintem sokat fogyhatott a kórház alatt, ezért nem nőtt most látszólag túl sokat), és 71 cm.
Mindennel meg volt elégedve a doki, és drukkol nekünk, hogy a kanalazással minél jobban haladjunk (főleg a vas miatt).

Barnus ijesztése az ebédkor volt: alaposan félrenyelt egy darab virslit. Szegény az első falat után rögtön nagyon köhögni kezdet, nem kapott levegőt. Talán egy percig tartott az egész, de nekem óráknak tűnt, már azon gondolkoztam, hogy hívom a mentőket. Gyorsan felkaptam, lefelé tartottam a fejét ős ütögettem a hátát. Jobb nem jutott eszembe. Szerencsére a természetes reflexnek köszönhetően hamarosan öklendezni kezdett és kijött az a fránya virsli. Utána nagyon figyeltünk, hogy minden falatot jól megrágjon.

Neki egyébként ma volt a show and tell-je az oviban, a kedvenc gyerekversét kellett bemutatni. A "Pop goes the weasel-t" választottuk, mert azt nagyon szereti és megvan könyvben is. Végül is nem egyedül, de Molly segítségével elénekelték.

A pihenés után megnéztük a "Verdák" második felét, nagyon tetszett neki. Azért egy kicsit félhet még az ilyen szituációkban, mert mikor közben Bori felébredt és kihoztam őt is, hogy az ölemből együtt nézze velünk a filmet, akkor Barnus el nem engedte a kezét, és sokszor mondta neki, hogy "ez a piros autós film, nem kell félni".

A sok ijedtség után jól jött nekem a délután további része, ugyanis névnapi ajándékként elmehettem Laurához egy jó kis -egy órás- masszázsra. Nagyon jól esett! Főleg a hátam felső része van nagyon beállva általában, azt most jól kilazította.

Este még volt egy kis hancúrozás, körbe-körbe rohanga, fürdés közben felállásgyakorlás, aztán irány az ágy.

Befejezésül íme egy kép, amin látszik, hogy a mai viszontagságok ellenére mindenki jól van:

Vonatok felé

Ma elmentünk a szokásos keddi játszóházunkba, de a Mama egy különleges útvonalat eszelt ki nekünk, és így odafelé vonatokat is nézhettünk!
Én már alig vártam, hogy odaérjünk végre a sínekhez, és mikor odaértünk kicsit csalódott lettem, mert nem jött rögtön vonat. De szerencsére nem kellett sokat várni, és már jött is az első tehervonat!
Aztán láttuk a Jaguar, Aston Martin és Bentley boltokat, és a végén még egy vonat jött. Annak megszámoltuk a vagonjait is, és 48 volt! Húha, hogyan tud ennyit elhúzni?

Amikor beértünk a játszóházba és elkezdtünk lent játszani a tűzoltólaktanyával meg a babaházzal, akkor meg kifigyeltem, hogy onnan is látszik a sín, és pont jött még egy vonat! Szóval, összesen három is volt!

Amúgy nagyon jó volt a játszóház, végigmentünk minden helyszínen, amiket nagyon szeretek: tűzltózás, babázás, vonatozás, kisbabás játékok, legózás, ebéd (vagyis tízórai szerűség, mert az ebéd aztán itthon volt), puzzle-ozás és a végén csúszdázás. Ez a kép pedig a wc-ben készült, mikor éppen kezet mostam. Nagyon élveztem mindent, és a Borcsa is.

Aztán hazajöttünk a metróval, ahol szerencsénk volt, és a tv-ben megnézhettem a kedvenc figurás hirdetésemet (azt mindig meg akarom nézni, de ha előbb jön a metró, akkor néha elmarad).
A Bori hamar elment aludni, én meg játszottam, amíg elkészült az ebéd, aztán együtt megebédeltünk a Mamával.

A pihenés most nem volt nagyon hosszú, de a végén már nagyon ki akartam jönni, mert a Mama azt mondta, hogy ma egy különleges filmet fog mutatni nekem utána. Így is lett, és kiderült, hogy ez a bizonyos film a Piros autós film (más néven Cars-Verdák).
Először kicsit furcsa volt ez nekem, mert nem szoktunk ilyet nézni eddig, de aztán hamar megtetszett. Volt egy túl izgalmas rész, amit a Mama végül továbbtekert, de amúgy az egészet nagyon szerettem, és sajnáltam aztán, hogy nem lehetett végignézni, mert fél 5 lett. De a Mama megígérte, hogy a másik felét majd holnap befejezzük.

Aztán délután játszottunk jó sokat. Építettünk CN towert, meg a Mama elővette a vizes kacsás játékot (ami amúgy a Borié, de nekem is tetszett), és mikor megjött a Papa, akkor neki megmutattunk mindent. Én a vacsora után nagyon sokat rohangáltam egészen a fürdésig. Elaludni aztán egyáltalán nem volt nehéz.

Óra, dátum, térkép, kétjegyű számok

- Mikor jöhetek ki, Mama?
- Most hány óra van?
- Hány órakor jön már meg a Papa?

- Ma hétfő van?
- Harmadikán mi lesz az oviban?

- Ez a nagy zöld ország melyik?
- És a negyvennégyes?

- Miért nem a hatszázhatos lakásba megyünk be?
- Hányas számú metró ez?

Hát ilyen kérdések hangzanak el nap mint nap mostanság nálunk. Barnus ugyanis ismerkedik az órával, a hét napjaival, a hónapokkal és a dátumokkal, na, meg a két és három (néha négy) jegyű számokkal.
Az órát már egészen jól ismeri, a számjegyeset fel tudja olvasni. Sokszor megjegyzi: "hogy telik-múlik az idő", és sokszor kér idővel kapcsolatos dolgokat (pl. délután háromkor, a pihenés után kéri, hogy ne négyig nézzünk filmet, hanem hatig). Esténként általában sokszor nézi az órát a Papát várva, illetve a fürdéskor, hogy lássa, már alvásidő van-e.

A naptárral való ismerkedést nagyban segíti, hogy az oviban mindig kapunk egy, az adott hónap eseményeit előre vetítő kis naptárt, amit ki szoktunk tenni a falra. Ezen bekeretezem neki azokat a napokat, amikor megy az oviba, és mindig szokta nézegetni (néha egészen megdöbbentő módon el is olvassa pl. hogy mikor lesz a Music Rob).
Most nagyon várjuk például, hogy 21-e legyen, akkor indulunk ugyanis Budapestre.

A térkép úgy jött, hogy evéshez most olyan alátétet használunk, amin rajta vannak a föld országai. Már stabilan felismeri Kanadát, Magyarországot, "Texas"-t (ami szerinte egy ország), Kínát, Oroszországot, Svájcot. És nagyon gyakran kérdezgeti evés közben, hogy melyik micsoda (a kis országok számmal vannak jelölve, ezeket szereti kikódoltatni). Azt is tudja, hogy Angliában van királynő, és hogy az Északi sarkon lakik a Télapó, na, meg a Délin a pingvinek. Már meséltem neki az egyenlítőről, és nagyon könnyen megértette, hogy ami ahhoz közel van, ott meleg van, ami meg távol, ott hideg. Plusz azt is tudja már, hogy a Déli sark igazából nem ott van, ahová rajzolták (helyhiány miatt), és ezért bár az közelinek látszik a képen az egyenlítőhöz, de igazából messze van, szóval, ott is hideg van.
Elképesztő ez a gyerek!

Számokkal meg mindenhol találkozik, és eddig is mindig figyelt rájuk, de most el is próbálja olvasni őket. Például a 4334-et úgy, hogy négyszázháromszázháromnegyven.

Sportos hétvége

Várjuk a tavaszt, mert még nincs itt. Csak hó van, meg hideg, meg szélfújás. De azért reménykedünk.
És addig is, míg ideér, mozgással, sportolással készülünk a jó időre, és töltjük el a hétvégi szabadidőt.
Az elmúlt két napban volt balettozás, uszizás, korcsolyázás, és lett volna jóga is, de az elmaradt.

Barnus elképesztően sok energiája minderre elegendő, ő az egyetlen aki mind a három fenti tevékenységet végigcsinálta. A balettóra nagyon tetszik neki továbbra is, bár most a végére elfáradt a nagy figyelésben és rohangálásban.
Uszizás közben mentőmellénnyel van, és így már nem is kell fogni egyáltalán (nem is engedi), ráadásul klasszul elevickél egyik pontból a másikig, és a beugrást is nagyon szereti. Korizni most már egyélűvel megyünk mindig (béreljük). Ilyen bukósisakot is kap hozzá. Egyedül még nem tud haladni, de amikor húzom egyre kevesebb erővel kell tartani, és ő maga kezdeményezi, hogy pár lépést egyedül tegyen meg. Ma amúgy az igaz vonzerő a koripálya melletti melegedőben kapható hot dog volt a korizásban.

Bori elsősorban uszizni szeret, a korizást annyira nem kedveli. Valahogy nem elég érdekes neki a körbe-körbe mozgás ugyanazon az útvonalon. De a vizezést imádja, akár fél órát is vidáman eltölt a medencében, sőt a víz alá is le lehet vinni mindenféle ellenkezés nélkül. Annyira odavan az usziért, hogy most már itthon is a fürdéskor próbálja gyakorolni az úszó mozdulatait!