Breakfast with Santa és egy félresikerült délután

Délelőtt elmentünk a Télapóval reggelizni!

Igazából nem csak reggeli volt, bár kaptunk azt is (én pancake-et ettem, a Bori is, a többiek még tojásrántottát és szalonnát is), de ezen kívül még sok minden más is volt. Például lehetett mindenféle projekteket csinálni: zacskó-télapót ragasztani, színezni, meg karácsonyfadíszeket készíteni. Aztán volt egy rész, ahol buborékot lehetett fújni (vagyis inkább szappanos vízzel játszani), meg nagy szivacs-paplanokon ugrálni,gyömöszölődni.
A végén meg beálltunk a sorba és amikor mi jöttünk, akkor odamehettünk a Télapóhoz, aki nagyon aranyos volt, és le is fényképeztek minket vele. Utána ajándékot kaptunk: én egy puzzle-t, ami elég bonyolult volt, de a Mama és a Papa is segített, úgyhogy együtt pont kiraktuk, mire kész lett a fénykép.

Aztán a Mama meg a Papa megkérdezte, hogy hol szeretnék ebédelni, mondtam, hogy a Taco Bell-ben, és kiderült, hogy az pont jó, mert éppen oda fogunk menni! Én a 3-asat kértem, és nagyon finom volt, és még egy játékot is kaptam hozzá! És a Bori is megevett egy egész Tacot!

Délután aztán elromlott minden: először nem találtam a hűtőben a narancslét, aztán elmentünk megnézni a Kapitóliumba a karácsonyfát, de nem lehetett, mert már be volt zárva, aztán meg a Mama le akarta vágni a hajamat, de kiderült, hogy rágó volt beleragadva és úgy nagyon fájt. Szóval, eléggé félresikerült egy délutánunk volt.

További dicsekvés

Ha már Barnusról volt szó, úgy igazságos, hogy Bori ügyesedését is dokumentáljuk (és nem, Barnus még nem tud csúnya szavakat, de motorozni se fog egy ideig még, viszont majd dizsibe mehet, szigorúan a nagybácsi felügyelete mellett).

Mert kérem szépn Bori mostanra a kommunikáció megértési oldalát sikeresen abszolválta!
Tehát, akármit mondunk neki, kérünk tőle, legyen az szuper bonyoltult akár, mindent tökéletesen megért, éééééés, megcsinál! Az utóbbi sejtésem szerint csak rövid életkori sajátosság a hamarosan elkövetkező: miért? és "inkább nem csinálom" korszak előtt.

Példák:
- Ma délután a Wal-Martban képeslapokat nézegetünk. Barnus talált zenélő példányokat és nagy élvezettel nyitogatja őket, hallgatjuk a jingle bellst. Borinak is megtetszik a mutatvány, kéri az ugató kutyás verziót, de mikor kinyitja, nem zenél. Mondom neki, hogy csukja be és nyissa ki még egyszer, akkor zenélni fog. Hát nem megcsinálta?
- Délelőtt az egyik babára rá akarta adni a saját előkéjét, mire eszembe jutott, hogy van egy babáknak való partedli is valahol. Mondom neki, hogy nézze meg, nincs-e ott a baba-előke (ezekkel a szavakkal) a játékosdobozban. Pár perc múlva hozta is. Hoppá!
- Ez a videó pedig magáért beszél.

Ma volt egyébként az utolsó nap az oviban a téli szünet előtt, plusz második pinata party, és Barnus szülinapját is megünnepelték előre hozottan. Úgyhogy reggel vittünk ajándékokat a tanároknak (sk. díszített képkeret és ajándék-utalvány), meg palacsintát a gyerekeknek sznekire és lunch bunch után hoztunk egy újabb pinatás ajándékzacsit, plusz a zöld szülinapos koronát, amit Barnus díszített magának Carla segítségével (a színét már jó pár nappal előre rögzítették). A szülinapos ünneplés részletei nem derültek ki teljesen, de az biztos, hogy ettek a palacsintából és elénekelték a Happy Birthday-t is. Barnus nagyon boldog volt.

Pinata party az oviban

Az oviban egész héten a piňatákat gyártottuk (először egy felfújt lufira ragasztottunk újságpapír darabokat, aztán, mikor megszilárdult, akkor kifestettük), és végre elkészült, úgyhogy ma volt a piňata party!

A délelőtt minden úgy volt, ahogy szokott, de aztán a végén nem mentünk ki, hanem bent maradtunk és karácsonyi dalokat énekeltünk. Aztán, mikor egyszer hátrafordultam, hirtelen ott termett a Mama és a Bori! Kiderült, hogy jöttek a piňátázást megnézni! Nagyon örültem nekik! A Bori rögtön oda is ült mellém a szőnyegemre, és akkor együtt hallgattuk Frosty, a hóember történetét.
Aztán mindenki átment a másik terembe a szőnyegével, és leültünk a piňata közelében, de nem túl közel.

Nagyon jól sikerült piňata volt, de azért nem sajnáltuk túlságosan, ugyanis a bottal jól meg kell ütögetni és ettől szét fog menni. Mindenki sorra került, és amikor én jöttem, akkor jó nagyokat ütöttem rá, hogy hátha szétmegy és leesik.

A legvégén a Bori is ütögethette egy kicsit a Mamával, ami szerintem nagyon jól esett neki.
Aztán elölről kezdődött az egész, de ez a kör már nem ment végig, mert nemsokkal utánam, az Aidan-nél leszakadt a piňata, és akkor lehetett szaladni és megnézni, hogy mi volt benne. Hát egy-egy karácsonyi csomagocska volt! Csokival, zsírkrétával és egy játék napszemüveggel! Nagyon tetszik! És még a Bori is kapott egy ilyet!

A party után a Mamáék elszaladtak a kontaktlencséshez, én meg maradtam lunch-buncholni meg játszani. Mikor végeztünk a kinti játékkal, akkor picit várnom kellett a Mamára, de aztán jött szaladva értem, és mentünk haza.

Délután meg szuper volt, hogy 3 órakor, mikor lejöttem a piehésből, akkor már itt volt a Selena! Úgy örültem neki, és ő is nekem! Rögtön elkezdtünk játszani, a tegnapi cipőboltos kifestőmet mutattam meg neki, és szavas megfejtőset játszottunk.
Később felébredt a Bori, akkor a Mama már nem volt itthon, úgyhogy a Selena ment fel hozzá és hozta le. Nagyon jót játszottunk egész délután. Érdekes, Selena is nagyon szeret a társasjátékommal játszani, úgyhogy iszonyú sokat csináltuk azt.
Aztán 6 óra körül megjött a Mama és a Papa együtt, nagyon örültünk nekik!

Vacsorára palacsinta volt, mert holnap azt viszek az oviba a szülinapi ünneplésemhez különleges sznekire és a Mama előre megsütötte. Én nagyon szeretem a palacsintát, és nagyon örültem, hogy már ma este belakhattunk belőle!

4 éves orvosi ellenőrzés

Az adatok: 97 cm, 14,5 kg (jóból keveset adnak), vérnyomás 88/62, pulzus 103, mindkét szeme 20/20, azaz tökéletes.

Szóval, ma voltunk Barnus 4 éves ellenőrzésén, és megállapíttatott, hogy minden tökéletesen rendben van vele, valamint, hogy nagyon okos. :) Ez kicsit dicsekvős poszt lesz, sorry.

Először a nővér megvizsgálta a látását, és amellett, hogy mindent tökéletesen látott (amit én lencsével sem), mindent tökéletesen megnevezett angolul és minden kérdésre szépen válaszolt. Kapott csoda-szemüveget is, amivel egy ábráról kellett megnézni, hogy mi van rajta (szemüveg nélkül nem látszott csak egy csomó kusza vonal). Ez valami 3D látás vizsgálat lehetett (ha valaki tudja pontosan, hogy mi, szóljon), és tökéletesen tudta, hogy egy pillangó van ott. Nagyon tetszett neki különben, hogy ilyen játékokat lehet itt játszani, és a nővér is nagyon aranyos volt vele.
Ez után volt a méretzkedés és még a számára ismeretlen vérnyomásmérést is teljesen jól viselte. (A Bori amúgy a mérőszoba puszta látványától is teljesen elkeseredett, szóval, emlékszik!).

A folyosón ügyesen megtalálta a lila sátras ajtót, és míg vártunk szépen eljátszottak a szobában lévő játékokkal és a táblával.
Először egy fiatal rezidens doktor jött, aki kikérdezett mindenféléről, majd megvizsgálta Barnust, aki ügyesen közreműködött mindenben. Kiválasztotta pl., hogy melyik fülét nézze meg először, vagy, hogy elöl, vagy hátul halgassa-e meg előbb a szívét.
Később bejött a rendes dokink is, mert a mandulákkal kapcsolatban felmerült kérdés, és ő is picit megvizsgálta Barnust.
Végül abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk itt is egy fül-orr-gégészhez, megkérdezni, hogy mi legyen ezekkel a hatalmas mandulákkal.

A végén mindketten kaptak matricát, és már mehettünk is ki játszani a váróba. Mind a ketten nagyon jól szórakoztak az érintőképernyős számítógépekkel még vagy negyed óráig.

És ha már dicsekvés, akkor itt van még pár dolog, hogy miket tud Barnus majdnem 4 évesen:
- leírja a teljes angol ABC-t, a számítógépbe könyvből bemásol szavakat, és pár dolgot már fejből is le tud írni, pl. I love Mama.
- nagyon sok állatot ismer, tudja a tulajdonságaikat, érdeklődik, és megjegyzi, hogy melyik mit csinál (pl. a múltkor láttunk egy baglyot délelőtt a szánkózás közben az egyik fán, és nagyon elcsodálkozott, hogy mit repked az ott, mikor a baglyok éjszakai állatok. Vagy, mikor Bence megkérdezte, hogy szerinte a hóbagoly miért fehér, akkor azt válaszolta, hogy "azért, hogy ne tudják a ragadozók, hogy az ott hó vagy bagoly")
- jó pár dolgot el tud olvasni
- tudja, hogy hol van Kína, India, Magyarország, Kanada, sőt, azt is, hogy melyik óceán hol van (még az Indiai is!)
- pontosan tudja, hogy mikor van a szülinapja (pl. ma derült ki, hogy az oviban rosszul volt kiírva a falra a szülinapja (dec. 12 szerepelt 16 helyett), és pár hónappal ezelőtt ezt Levi-jal beszélgetve észrevette és szólt, hogy javítsák ki!)
- picit már tud teljesen egyedül úszva előre haladni a vízben
- a számos pontösszekötős feladatokat szuperül megcsinálja és nagyon szereti
- klasszul tud összeadni fejben, ha bizonytalan, az ujjait használva segít magán
- tudja, hogy 2 év van köztük Borival (a fél még nem teljesen érthető számára), és sokszor mondogatja, hogy "amikor én 10 éves leszek, akkor a Bori 8", sőt, azt is, hogy "amikor én 100 éves leszek, akkor a Bori 98"!

Ma egyébként már szépen le voltak tisztítva az utak, visszaállt az élet a normális kerékvágásaba. Így volt ovi, el tudtunk menni bevásárolni, ajándékokat hajkurászni. Ovi után mostunk is, majd pihenés és doki volt a program. Az uszi előtt még bezsúfoltunk egy csizma-vásárlást Barnusnak, és a mall-ban találkozhatott a Télapóval is, akitől mellesleg Bori ezúttal nagyon-nagyon félt.
Uszi után szereztünk pizzát, aztán vacsora után irány az ágy.

Kint is hó, bent is hó

Tegnap délután és este csodás havat (hópelyheket) csináltunk Barnussal idebentre, hogy az időjárás megirigyelte és ma reggelre olyan hómennyiség zúdult a városra, hogy ezt még az egyébként jól működő eltakarító brigádok sem bírták kezelni. Így a mai terveink törlődtek: se ovi, se fodrász, se balettóra nem volt (és még az esti babysitteres kettesben kimenőnk is elmaradt).
Lehet, hogy az egész városból kizárólag az egyetem működött? Az mindenesetre biztosan, így Bence a reggeli hóeltakaírtási kísérlete után bebuszozott (a hó aztán hamarosan mindent újra betemetett és délutánig rendületlenül esett), mi meg itthon maradtunk "élvezni a havat".

Merthogy mindenki (tv, rádió, meg akik lemondták a programjainkat) azt javasolta, hogy élvezzük. Délre aztán úgy gondltam, hogy aki még egyszer ezzel jön nekem ma, hogy élvezzem a havat, azt kupán vágom egy hólapáttal, vagy legalábbis megkérem szépen, hogy akkor cseréljünk is helyet, és próbálja meg két gyerekkel élvezni a térdig érő hidegséget.

Ugyanis. Az egy dolog, hogy fél óráig tart mindenkit a megfelelő ruhamennyiségbe belegymöszölni (és hogy imádják!), de aztán, ahogy kiértünk kb. 5 perc után Bori rájön, hogy neki ez nem tetszik (ehhez hozzájárulhatott az is, hogy háromnegyed 6-kor kelt), meg különben is túl mély a hó, nem igazán lehet benne szánkózni, menni végképp nem, a hóember építés vagy hógolyózás meg nem jön össze, mert túl száraz a hó. Akkor meg mit csináljunk benne?
Barnus meg pont eddigre jött bele igazán, neki a hóban fetrengés, hóangyal készítés és csak úgy beleülés is tetszett, így szeretett volna még sokat kint maradni. Bori viszont teljesen kétségbeesetten sírva követelte, hogy innen el, ráadásul még felvenni se nagyon tudtam a sok ruhától.
Egy ideig még gyűrtük egymást, aztán a két gyereket, a két szánkót és magamat is hazacibáltam a hóban (eddigre Barnus is elfáradt, de nagyon). Bejönni aztán még kellemesebb volt, mert mindenki merő hó, az előszoba fél méter széles, nem lehet elférni, a lucsok meg csak úgy árad szét a lakásban. Hurrá.
Szóval, igazán élvezetes volt.

Az ebéd viszont jól sikerült és utána volt egy kis csendes pihenő. Délutánra jól megfájdult a fejem (valami vírussal küzdök éppen, tegnap a doki megerősítette), de ennek ellenére nagyon kellemesen telt az idő. Játszottunk fent és lent, kiderült, hogy Barnus le tudja írni az ABC összes betűjét (!), zenéltünk, festettünk, vonatoztunk, tornáztunk, ettünk-ittunk, jót mulattunk.

Azért remélem, holnap már helyreáll az utak járhatósága és az életünk is visszaáll a rendes kerékvágásba.

Tudom mit akarok

Amikor a délutáni alvásom után a Mama uzsonnára nem rögtön adott nekem rice crispiest, akkor úgy éreztem, vége a vilgának.
Próbáltam volna magyarázni neki, hogy nem kérek kekszet sajttal, és áfonyát se, és kakaót meg aztán végképp nem, hanem rice crispiest szeretnék, de hát nem értette!
Pedig olyan kifejezően sírtam, hogy igazán nem világos, miért csak 10 perc elteltével esett le neki, hogy én rice crispiest szeretnék tejcivel.
Aztán végül rájött, és amikor megéreztem a számban az ismerős ízt, akkor rögtön jobban lettem.

Egyébként reggel kicsit furcsa volt, mert a Mama elment, mielőtt még a Barnust átvittük volna az oviba, állítólag fogorvoshoz kellett mennie. Úgyhogy a Papával vittük a Barnust végül, de aztán hamarosan meg is jött a Mama, és akkor mind a hárman beszálltunk az autóba, hogy elvigyük a Papát a dolgozóba.
Délelőtt a boltokat jártuk megint, én sokat segítettem a Mamának, az ajándékok kiválasztásában. Mindig megmondtam, hogy nekem mi tetszik. És a végén még egy (elég ronda) kutyust is szereztem, mert addig-addig szorongattam, míg az eladó néni azt nem mondta, hogy vigyem el nyugodtan, mert úgysem a bolthoz tartozik és látja, hogy az nekem nagyon tetszik. Úgy örültem! Egész hazafelé azzal játszottam, meg a cicával, ami mindig az autóban szokott lenni.

Ebéd után hirtelen hazajött a Papa! Nagyon örültem neki, aztán meg a Barnusnak is, akit a Mama hazahozott gyorsan. Annyira örültem, hogy miután a Mama elment (doktornénihez kellett mennie) és a Papa letett aludni egyáltalán nem tudtam elaludni, hanem inkább háromig énekelgettem. Emlékszem, a végén még a Mama is bejött, hogy most már aludjak, és akkor végül elaludtam.

Este a rice crispies uzsonnám után mindenféle art projecteket csináltunk a Barnussal (én főleg pöttyöket gyártottam), aztán fent vonatoztunk egy csomót, és a végén én segítettem elpakolni a vonatokat, mert azt nagyon szeretem csinálni.
A fürdésre aztán hazaért a Papa, csak engem a Barnus véleltenül sajnos lefejelt közben, úgyhogy nagyon sírtam, meg fáradt is voltam már. Úgyhogy gyorsan mentem aludni.

Selena és szánkózás

Képzeljétek, találtunk a Mamával egy igazán aranyos nénit, akivel nagyon szeretek játszani, és a Bori is, és ő vigyázott ránk szombaton délelőtt. Úgy hívják, hogy Selena, és tényleg nagyon aranyos, és szeret társasjátékozni meg kirakósozni.
A Borival megmutattuk neki az összes játékunkat, és minden érdekelte, és sokat beszélgettünk. Mondjuk magyarul nem tud, úgyhogy a micimackós laptopommal csak én játszottam így, de azért közben elmagyaráztam, hogy mit kell csinálni.
A Mama azt mondta, hogy neki is nagyon szimpatikus a Selena, és aztán, mikor megjöttek a Papával (házakat néztek, azt mondták), akkor nagyon örültünk egymásnak.

Aztán a Mama hazavitte Selenát, de megbeszéltük, hogy majd máskor is átjön játszani velünk. Az nagyon jó lesz!

Ebédet egy tacós helyen ettünk, de nekem nem nagyon tetszett az a taco, mert volt benne tejföl, úgyhogy a Bori ette meg az enyémet is. Azért utána nagyon jól elvoltunk, míg a Mamáék befejezték az ebédjüket, mert körbe-körbe trappoltunk az étteremben és az vicces volt!

Szánkózni aztán már nem volt idő szombat délután, mert nagyon hamar sötét lett, viszont a Papa feltette a karácsonyi fényeket az ablak köré, és az nagyon tetszik mindenkinek! Néha kék, néha meg zöld-narancssárga.

Viszont vasárnap délelőtt rögtön szánkózással kezdtünk, és az nagyon jó volt! Először csak itt a ház mögött a kis dombon gyakoroltunk,

de aztán átmentünk a nagy dombra az iskola mögé, és akkor már két szánkónk is volt, mert a Papa vett egy piros műanyagot még pluszba, hogy együtt tudjunk mind csúszni.
A végére mindenki jól elfáradt, a Bori még fázott is, úgyhogy gyorsan hazajöttünk.

Pihenés alatt megint esett a hó, nagyon szép volt, mert olyan nagy pelyhekben hullott. Délután elmentünk vásárolni a Copps-ba, meg aztán a mall-ban is voltunk, megnéztük mind a két játékboltot, felültünk a Télapó székébe és még diótörőt is vettünk.
Hazafelé pedig végre láttuk a kivilágított hatalmas karácsonyfát, ami még eddig sose akart világítani. Nagyon szép volt!

Picasa

A freeweb-es tárhelyünk valahogy nem működik rendesen, így nem túl hosszas mérlegelés után beálltunk a Picasa-sok sorába.
A novemberi képeket már itt találjátok (még gondolkodom, hogy a régieket is feltegyem-e ide).
http://picasaweb.google.hu/zsvalko

Enjoy!

Még egy boldog névnap!

Drága Miki nagybácsi, ezer bocs a kimaradásért, agyam szita...

Szóval: BOLDOG NÉVNAPOT MIKI NAGYBÁCSINAK is!!!

Decemberi névnaposok

Boldog névnapot Bori!
Előre is: boldog névnapot Cica nagyi, Miki nagypapi és Doktor Cucu!

Karácsonyfa díszítési ötletek

Délelőtt a mall-ban sétálgattunk Borival, újra megnéztük a karácsonyfákat és még a Télapóval is találkoztunk!

Íme pár ötlet karácsonyfa díszítésre:
Ha pedig igazán nagy mézeskalács figurákat gyártunk, akkor ilyen összhatást is elérhetünk. Borinak nagyon tetszett!

A Télapóval Bori messziről lelkesen kokettált, de közelebb érve már elment a bárotsága. Szerencsére ő egy nagyon barátságos Télapó volt, felajánlotta, hogy akkor próbáljuk csak ki picit a székét, neki úgyis dolga van. Így is tettünk, nagyon jópofa volt a nagy székben üldögélni.
Aztán azért odakukkantott ő is még egyszer.

Alszi? Nem alszi?

Bori jópár napja már igényli a szopit a nappali elalváshoz. Egyszerűen kipróbáltuk, hogy menne-e, és igen.

Viszont.
Tegnap és ma is nagyon fáradtnak tűnt már dél körül (azaz szinte folyton csak sírt úgy fél 12 körültől), mégis, miután ágyba került hamarosan vidám bszélgetés hallatszott a szobából és egy órán keresztül nem is hagyta abba. Akkor aztán kicsit nyafogósabbra fordult odabent a hangulat, majd mikor bementem egy teljeen szétkapott ágyat és egy boldogan vigyorgó, kisimut gyereket találtam ott, aki másfél órája egy fikarcnyit se aludt.
A dolog azért jött ki rosszul, mert tegnap és ma is 3 után valamivel el kellett indulnunk itthonról.
Így mire végre sikerült elaludnia, már alig maradt idő, hogy kipihenje magát, így nem is pihente ki magát.
Hát, remélem, ez csak egy múló furaság és talán a 10. fog kibújásával van párhuzamban.

Advent és hó

Reggel, mikor felkeltem, rögtön tudtam, hogy már nem november van, hanem december, és keresni kezdtem az adventi kalenádriumot, amiról már annyit beszéltünk.
Hamar meg is találtam, a nappalian van, a karnisra felakasztva!
Leszedtük az első zsákot, mert ma van elseje, és volt benne finom csoki, meg olyan pöttyözős festékek, ami az oviban is van! Nagyon örültem neki!
Kiderült az is, hogy a télepó most már a Borinak is tett a zsákba ajándékot, így ő is kapott egy kis csokikát, és délután együtt játszottunk a pöttyözőssel. Ő is egész ügyes vele, bár azért a kezére még nem tud annyira vigyázni: mindent jól összefestékez.
A legjobban nekem az tetszett egyébként, mikor a Mama odaadta a doktorbácsitól elhozott színezős papírokat és azokat festhettem ki a pöttyözőssel. A pulyka különösen jól sikerült.

A doktorbácsi ma délután volt amúgy, és nem is igazából a doktorbácsival találkoztunk, csak egy oltást kaptam, hogy egészséges maradjak. Tudtam, hogy fájni fog, mert emlékeztem múltkorról, de végül is sikerült hamar túltennem magam ezen, és kaptam is cserébe finom csokis ropit! Adtam belőle a Borinak is.

Ezen kívül ma még nagyon érdekes volt reggel a sok hó odakint! Még ovi előtt tudtunk kicsit játszani kint: én segítettem a Papának lapátolni, a Bori meg csak úgy örült a hónak, meg a kesztyűjének, ami az overállján van.
Az oviban pedig én voltam ma a helper! Éééés, a lunchbunch után annyira jót szánkóztunk, hogy csak na! Kiderült ugyanis, hogy az oviban vannak szánkók, és mindenki kapott egyet, és odamentünk a közeli dombocskára, és egyedül lecsúszhattam egy csomószor. A Mama oda is jött megcsodálni, azt mondta, nem tudta, hogy én már ilyen menőn tudok egyedül szánkózni!

Szóval, jó mozgalmas napunk volt, és délután, mikor hazaértünk a doktorbácsitól, ráadásnak jött még egy néni is, akivel a Mama beszélni akart, hogy vigyázna-e ránk, és meg akartuk ismerni, hogy szimpatikus-e nekünk. De nem annyira.
Aztán még nyomtattunk az internetről csomó kifestős papírt nekem, hogy tudjak pöttyözni, meg labdáztunk is egy nagyot a gyerekszobában a fürdés előtt. Így lett vége ennek a jó kis mozgalmas napnak.

Mézeskalács ház és az utolsó vasárnapi zenélősünk

Reggel szép kis havazásra ébredtünk, de aztán a délutáni szánkózási terveink nem valósultak meg, mert nem lett elég hozzá a hó. De azért így is szuper napunk volt.

Mi a felkelés után átvonultunk a Borival játszani a gyerekszobába, így aztán a Mama és a Papa még visszaaludt, úgyhogy eléggé megkésve indultunk el a Maciékhoz. Azért szerencsére nem maradtunk le semmiről, de már nagyon vártak minket!
Szuper jót játszottunk: csomó robot, vonat, állat és egyéb mindenféle érdekes játékuk van, sőt ebéd előtt a Papa még egy kicsit sakkozni is tanított minket a Marcival. A Gabika is akart, de ő leginkább csak összerontani tudta a bábukat.

Az ebéd szuper finomvolt: gulyásleves és bukta! Nyami! Utána aztán hazajöttünk pihenni.

Délután a Mamával nekiálltunk a régóta tervezett mézeskalács házikó kidíszítésének.
A pihenés alatt a Mama összeragasztotta az oldalakat az icing-gal, úgyhogy mire lejöttem már állt a ház és ott volt a sok finomság, amit rá lehetett ragasztani, belenyomkodni a fehér cukorba. A Mama kezelte az icing-os zacsit, én meg tettem rá a díszeket. Ilyen lett.
A díszítés kicsit elhúzódott, úgyhogy utána már nagyon kellett sietni, hogy odaérjünk a zenélősre. Végül is nem késtünk el.

Nagyon jól éreztem magam most is, és az éneklésen kívül megint volt könyvnézegetés, aztán papír-hógolyókkal hógolyózás, hangszerezés és szaladás is:

Hazafelé megint siettünk, a Papa éppen csak kivett engem az autóból, a Mama már ment is tovább jógázni. Én akartam vele menni, de nem lehetett, úgyhogy itthon játszottunk még, meg vacsoráztunk jó sok rice crispies-t. Mire a Mama hazaért, a Bori már ágyban volt. Én azért megvártam őt, hogy betakarjon és énekeljen nekem, aztán mentem is aludni.

A bűvész és egyéb finomságok

Úgy volt, hogy ma délelőtt átmegyünk a Marciékhoz, de amikor csütörtökön a Saméknél láttuk a Papával, hogy lesz egy bűvész-show gyerekeknek, akkor ez engem nagyon elkezdett érdekelni, úgyhogy inkább elmentünk azt megnézni együtt.

Így reggel gyrosan kellett készülődni, amit mostanában az ovi-hiány miatt nem csináltunk, úgyhogy ez fura volt. Szerencsére időben odaértünk és a Marciék már foglaltak nekünk helyet is. Picit még várni kellett, de aztán hamarosan kezdődött az előadás.
A bűvészt Tim-nek hívták, és nagyon aranyos volt, folyton viccelődött. Én azért az elején alaposan szemmel tartottam, nehogy valami olyan trükköt mutasson be, mint a Babar a könyvemben, mikor kilebegteti a Zefírt az ablakon. Hát, olyat nem csinált szerencsére, viszont eltüntetett dolgokat, meg összevarázsolt szétvágott dolgokat, két kendőt összeforrasztott, másik háromból meg egy kislány segítségével egy amerikai zászlót! Meg még sok más érdekeset is, és néha segíteni kellett neki azzal, hogy dolgokat bekiabáltunk meg az ujjainkat mozgattuk. Nagyon érdekes volt, és sokat nevettem is!
A Bori is együtt nézte velünk, meg közben odabújt a Mamához is.

Mikor vége lett az előadásnak, felmentünk a felső szintre és díszítettünk sütit, amit aztán meg is ettünk. Én adtam a Borinak is az enyémből. Meg kicsit szaladgáltunk is még odabent.
Aztán kimentünk, hogy felüljünk a karácsonyi villamos-buszra, de nem akart jönni, úgyhogy inkább felmentünk körülnézni a kapitóliumba. Ott még nem volt karácsonyfa, pedig állítólag szokott lenni egy jó nagy, viszont kicsit lépcsőztünk, aztán kimentünk a másik oldalon, és akkor pont elkaptuk a trolit.Az elején nem volt jó, mert túl meleg volt és iszonyú sokan voltak, de aztán lett helyünk hátul, és akkor megehettem a candy cane-emet is, amit adtak felszálláskor úgyhogy jobban lettem.
A leszállás után elbúcsúztunk a Marciéktól és hazajöttünk.

A pihenés után a Mama hirtelen eltűnt, és nem is jött elő egy ideig, akárhogy hívtam, pedig itthon volt, odafent. Nekem ez nem tetszett, és mikor lejött, akkor se árulta el, hogy mit csinált, álltólag meglepetés. Máskor inkább azt szeretném, hogy mindig velem legyen és ezt meg is mondtam neki.
Aztán elindultunk a könyvtárba visszavinni a könyveket, de újakat nem tudtunk kivenni, mert csak 5-ig volt nyitva. Úgyhogy elmentünk inkább a mall-ba, az új játékboltba játszani, ami szuper volt.
A Bori talált magának icipici nyuszikat, amik nagyon tetszettek neki, és alig akarta elengedni őket, haza szerette volna vinni mind a négyet, ami belefért a kezébe. Még szerencse, hogy odakint volt egy csomó gyönyörű karácsonyfa, mert azoktól jobban érezte magát. Utána meg beülhettünk a kétüléses szuper mall-járgányba, amit a Mama tolt, és azzal nézelődtünk egy kicsit, meg közben eszegettünk is. A végére már elég fáradtak lettünk és ez folytatódott itthon is, úgyhogy már nagyon kellett menni aludni gyorsan.

Fekete péntek

Mikor először hallottam ezt a kifejezést, azt hittem, hogy valami gazdasági világválsággal kapcsolatos dolgoról van szó. Nem is lenne olyan meglepő ez, a mostani gazdasági helyzetben.
Hamarosan kiderült azonban, hogy ez csak egyel több kifejezés a karácsony előtti időszakra (úgyismint arany vasárnap), és arra utal, hogy ilyenkor, a Hálaadás utáni hétvégén az emberek megrohamozzák a boltokat ajándékokat hajkurászva, sok az akció, árleszállítás, mind-mind arra buzdítva, hogy vásárolj!

Úgyhogy, akarva-akaratlanul mi is boltokban kötöttünk ki ezen a napon: délelőtt a Costco-ba léptünk be (ez egy hatalmas áruház, ahol csak tagok vásárolhatnak, éves tagsági díj van), innen szállítja majd nekünk a Télapó a közös karácsonyi meglepetésünket. Délután meg a Targetben voltunk, ahol szintén ajándékokat keresgettünk, plusz a gyerekek jót játszottak a játékos részlegnél. Barnus Télapónak írt listája pedig további nyolc elemmel gazdagodott (az utóbbi időszakban, ha megtetszik neki valami, akkor azt felvezetjük a listára, nagyon lelkesen követi ezt).

My Big Fat Russian Thanksgiving

Délután felvettem a csinos rózsaszín Hello Kitty-s ruhácskámat, a Mama adott hozzá a hajamba egy szép lila macis csattot (bár azt annyira nem szeretem, amikor beleteszi), úgyhogy én voltam a legszebb kislány az egész Thanksgiving-en!

Átmentünk ugyanis vacsorázni a Sam-ékhez, és ott már vártak minket a Sam, a Papája, a Mamája, Zenya (Sam unokatestvére, aki már 8 éves), az ő szülei, meg Sam nagymamái és nagypapái.
Szóval, jó sokan voltak, és mindenki nagyon megcsodált engem, hogy milyen csinos vagyok, ami nekem nagyon tetszett.

Sokáig nem is távolodtam el a vacsoraasztaltól (pedig a fiúk az evés helyett az elején inkább a játszást választották), ahol mindenki engem dícsért, hogy milyen jó kislány vagyok.
Derekasan belapátoltam egy csomó iszonyú finom céklás krumplisalátát. Annyiszor kértem belőle, hogy mire a pulykaevésre került a sor, addigra eléggé tele lett a pocim, és már csak egy kis krumplipüré fért bele. Aztán én is mentem játszani.

Később megnéztük a tv-ben, ahogy a Barnus és a Sam táncolnak. Ez mindenkinek nagyon tetszett, azán volt desszert is.

Utána játszottunk még egy kicsit, de addigra eléggé elfáradtunk már, úgyhogy hamarosan elindultunk haza. Az öltözködésénél Lana adott nekem kölcsönbe egy aranyos kicsi kutyust, hogy jobban érezzem magam, annak én nagyon megörültem, és illedelmesen meg is köszöntem neki egy "thankyou" félével. Mindenki elámult ezen. Kifelé még integettem is.

Szóval, nagyon jó kis Thanksgiving volt!

Én is voltam fogorvosnál

A Thanksgiving miatt (ami igazából holnap lesz) most szünet van az oviban, úgyhogy nem is mentem ma.
Helyette inkább délelőtt a játékmúzeumba mentünk és nagyon jót játszottunk! Kipróbáltam megint a nagy darut, építettünk falat és utakat, játszottunk a fenti kertben, készítettem gyümölcsturmixokat a Mamának, ástunk dinoszauruszcsontokat és a végén még egy repülőt is ragasztottam kondenzcsíkkal együtt.

Bori hazafelére már nagyon fáradt volt (a Mama szerint jó korán kelt) és sokat sírt, de aztán elaludt. Ez jó is volt, mert ez után kicsit furcsa lett a napunk, és fontos volt, hogy később hamar felébredjen a fogorvos miatt.

Nekem 2:20-ra kellett mennem a fogorvoshoz ugyanis, úgyhogy ahogy hazaértünk, rögtön pihenni mentem, amíg a Mama megcsinálta az ebédet. Amikor vége lett a pihenésnek, akkor ettünk (nagyon finom lett a libaleves borsóval és palacsinta is volt) és ez után gyorsan elindultunk a fogorvoshoz.
De hiába értünk oda időben, azért elég sokat kellett várni, hogy végre behívjanak.
Én már nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ott bent, sokat kukucskáltam is. Meg ittunk vizet az automatából, és játszottunk a kabátokkal is.
Aztán végül jött a néni, aki miket hívott be, és akkor mind bementünk egy pici szobába, és én beülhettem a liftes székbe.
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, és néha furcsa dolgokat csinált a néni a számban, de nem volt végül is rossz, és kiderült, hogy minden rendben is van. A néni bekente a fogaimat egy különleges fogkrémmel, meg még meg is tisztította fogselyemmel őket.
Annyira ügyes voltam, hogy még egy röntben felvételt is megpróbáltak csinálni rólam, de azért az már egyáltalán nem volt kellemes, mert az az izé, amit a számba raktak, az nagyon fura volt. Úgyhogy végül is nem csináltunk röntgen fényképet, helyette a Mama fényképezte le a fogaimat.

A Bori az elején nagyon sírt, mikor meglátta, hogy mit csinál a néni velem, de aztán megértette, hogy nincs baj, sőt még felfedezett egy szinezőt is, amivel aztán játszogatott, míg én kész lettem. A végén megengedtem neki, hogy ő is kicsit beleülhessen a liftes székbe, és a napszemüveget is feltette, ami amúgy rajtam volt.
Szóval, jól sikerült a fogorvosos. Aztán még nem haza mentünk rögtön, hanem a Copps-ba, venni pár dolgot, és ott eég sokan voltak, mert holnap nem lesz nyitva és a Mama szerint ilyenkor az emberek betároznak az ennivalókból.

A fogorvosnál kaptam egyébként szuper ajándékokat is, mert ügyes voltam: egy nagy játékos kosárból választhattam egy játékot, és egy szuper legó szerűt vettem ki. Plusz a néni adott egy klassz kistáskát tele klassz dolgokkal: fogkrémmel, fogkefével, fogselyemmel. A fogkrémet a Borinak szánom, hogy ő is kapjon valamit.
A legómmal meg játszhattam egy kicsit itthon mielőtt újra elindultunk, most az usziba.
(előtte még felvettük a Papát, meg elmentünk egy cukrászdába tortát venni holnapra).

Az uszi szuper volt, és utána, míg a Bori volt soron nézhettem a tv-ben a Dumbó elefántot, akinek olyan nagyok a fülei, hogy repülni is tud! Hazafelé már pizsiben jöttünk, de azért vettünk pizzát, és az volt a vacsora. Nyami!
Aztán már nem is kellett fürdeni, csak mentünk aludni.

Az első megmaradó hó

Hétfőn reggel Bence átment a gyerekszobába világosságot csinálni a gyerekeknek (akik már a kialakut szokásoknak megfelelően mi ágyunkban nyüzsiztek ébredés után), és felkiáltott:
- Barnus, gyere gyorsan!
Vajon mi lehet odakint?
Szaladt is Barnus, majd hamarosan hallom kicsit csalódott hangját:
- Hó!
Rövid gondolkodás után megindokolja csalódottságát:
- Egy badger-nek örültem volna.
(Valószínű inkább mosómedvét akart mondani, egyszer régen ugyanis lemaradt egy mosómaci párról, amit Bence az ablakból látott, és ezen nagyon elszomorodott).

A hó rövid ideig belepte az utcákat, járdákat, aztán eltakarították, elolvadt. De azért a játszótéren nagyon jól szórakoznak még mindig a hóban az ovi végén. Ma nagy örömmel mutatta meg nekem, hogy milyen jó snowangel-t tud csinálni. A számkózásra és hóember építésre azért még várni kell.

Borit is nagyon érdekli a hó, szeret belemenni, meg akarja fogni. A kesztyűtől először eléggé idegenkedett, de aztán elővettük a vastagabbat, ami bordós-piros (jól megy a kabátjához), és az valahogy szimpibb neki. Csak az a baj ezzel, hogy ha felhúzzuk, akkor a kezdeti öröm (vigyorogva integetés a kesztyűvel a kezén) után hamarosan követelni kezdi, hogy húzzuk le, amit pár percen belül újabb követelés követ: húzzuk vissza. És ez így megy akár vezetni próbál az ember, akár bármi mást csinálni.

Két ügyes gyerek!

Barnus a zenélősön a zsákba-nyúlok-megfogok-valamit-és-tapintással-kitalálom-mi-az játékban elsőre rögtön rávágta a helyes megfejtést: an egg!, másodszorra pedig szuperül tippelt egy nehéz csavarra, hogy az egy elem.

Bori, amikor itthon játszottuk ugyanezt és kitettem a zsákból a formabeillszetős darabot, amit Barnus kitalát, akkor rögtön fogta, odavitte a polcon az órához, amibe való és a megfelelő helyre, a megfelelő mozdulattal simán beletette.

Barnus az usziban rutionsan ugrál bele a partról a vízbe jó messzire, sőt, ma a nagy vízicsúszdát is kipróbálta, és nagyon élvezte!

Bori, amikor elhangzott, hogy "talán hívjuk fel a Breszi nagyiékat is", akkor azonnal odarohant a számítógéphez és lelkesen viháncolni kezdett. Imád így telefonálni!

Barnus a szombaton az új könyvtárból kikölcsönzött mind a nyolc könyvet egyhuzamban végigolvastatta, és mind iszonyúan tetszett neki. Angolul és magyarul is (mert aztán fordítjuk neki).

Bori már jó pár nap óta szépen elalszik szopizás nélkül nap közben! Este még szoktunk, bár lehet, hogy ez is elhagyható lenne (a reggeli biztos nem, mert olyankor még többször is kéri, na meg az éjszakai egyáltalán nem). Mindezt úgy, hogy végre-valahára áttört a 9. fog egyik fele (két csücsök), és ez láthatóan zavarja nap közben. Ez amúgy a bal felső négyesről van szó, ez az első őrlőfoga, és ugyanezek az őrlők alul is hamarosan áttörnek.

Mindkét gyerek szuper ügyesen segített a Télapónak szombat délután ajándékokat kiválasztani a Kohl's-ban és annyira örültek minden egyes karácsonyfadísznek!

Hétfő délelőtt eszembe jutott még kettő:
Barnus életében először, legyőzve a hangorkántól való félelmét, iszonyú lelkesen segített nekem vasárnap délelőtt porszívózni. Nála volt a morzsaporszívó, nálam a nagy, és együtt pikk-pakk elkészültünk mindennel!

Bori, mikor hallotta, hogy Barnus és Bence az ABC-t éneklik angolul, odaszaladt a hűtőmágneses betűkhöz és elkezdte nyomogatni a békát, amitől az szintén rákezdett az ABC dalra! Plusz megérti, ha azt mondom neki, hogy "most megmossuk a hajadat", mert este azonnal elkezdett sírni, mikor ezt mondtam, pedig még semmi erre utalót nem tettem.