Februári képek

Feltettem jó sok képet a Picasa-ra, februáriak. Jó nézegetést (link jobb oldalt)!

Tavaszvárás indul

Míg a gyerekek Bencével és Nagyival tornázni voltak délelőtt, mi Blankával sétálni indultunk (meg postára, ha már úgyis megyünk) és hazafelé komolyan gondolkodtam azon, hogy le kéne venni a kabátomat, olyan meleg volt!

Csodásan sütött a NAP egész nap, úgyhogy délután még a biciklik is előkerültek. Barnusnak hamarosan nagyobb méret kell, Bori meg talán idén megtanul pedálozni is? Egyelőre legjobban azt szereti, ha a Papa viszi a gyerekülésben és dudálhat.
Na, persze nem lepődnénk meg azon, ha hamarosan újra fagyna és havazna, de azért lassan elkezdünk reménykedni, hogy talán egyszer elolvad a hó.

Ilyen cuki vagyok jelenleg

Fejtörő

Szerintetek miben mesterkednek ilyen nagy egyetértésben a gyerekek itt?

Wacky Wednesday

Wacky week, azaz bolondos hét van most az oviban.
A hét elején "strandoltak" a gyerekek uszigatyóban és napszemüvegben, ma mindenki valami különlegesen bolondos ruhában mehetett: Papa és Mama pólója (plusz két antenna-copfi) jó ötletnek bizonyult. Holnap és pénteken pedig pizsi napok lesznek, aminek Barnus már jó előre örül, mert így nem kell reggel felöltöznie majd (gondolom egész nap pizsiben marad majd).
Iszonyú jól szórakoznak!

És ezt onnan tudom, hogy ma újra én vittem őket az oviba, ami annyira jól esett! Sokan örültek, hogy újra láthatnak, kérdezgették, hogy hogy mennek a dolgok, tök jól esett. De még jobb volt, hogy láthattam, hogy indul a gyerekek napja és reggel is együtt lehettünk.

Közben a házat is kitakarították, így mi Blankával ovi és a a két hetes ellenőrzés után (már 4280 gramm a "kicsike", és 54 centi) elmentünk Lana-ékhoz kicsit beszélgetni. Utána meg hazahoztuk a nagyokat.

Blanka egyébként nagy alvós napot rendezett, úgyhogy délután még egy kis társasozásra is volt idő Barnussal, aztán meg elindultam sétálni a három gyerekkel. Cukik voltak, ahogy szaladtak Papa elé, aki éppen jött hazafelé a dolgozóból. Végül Blanka Papával ment haza, mi meg hármasban vettünk pár dolgot a boltban és aztán jöttünk haza. Az úton jót beszélgettünk, főleg arról, hogy mit hozzon majd a húsvéti nyuszi. Bori egy bárányt és egy nyuszit szeretne, Barnus egy Playmobil tűzoltóautót. Felírtuk a listára.

Anyai örömök

Ülök a kanapén, ölemben Blanka. Most szopizott (másodszor), nagyon elégedett.
A szemembe néz, simogatom, becézgetem. Tisztára olyan érzés, mintha kommunikálnánk és azt sugallná felém, hogy "ez így rendben van, nagyon jól érzem magam".

Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül rámbukizik egy nagy adag tejcit, minden lehetséges textíliát beterítve 1 méteres körzetben.
Hirtelen azt se tudom, mi van. Körülnézek, hogy felmérjem a "károkat": a kanapéra csak kicsi jutott, úgy döntök, nem kell lehúzni.
Blanka közben ugyanolyan édesen néz, mint előtte, mintha mi sem történt volna.

Még mindig szeretem.

Duplán nagytesó

Szóval, most már kétszeresen is nagytestvér vagyok!
Nem is olyan nehéz dolog ez, mert még mindenre emlékszem akkorról, amikor a Bori volt pici baba:Most is nagyjából úgy vannak a dolgok, mint akkor:
Szeritnem nagyon jó dolog, ha az embernek pici baba testvére van, mert a pici babák nagyon cukik. Az egyetlen dolog, ami zavar ebben az az, hogyha nagyon hangosan sír a Blanka. Olyankor befogom a fülem.

De egyébként sokat segítek a Mamának, például ha leül szoptatni és nincs a közelben textilpelus, akkor hozok neki. Azt is tudom, hogy ha hazajövünk az oviból, akkor rögtön kézmosással kell kezdeni, sőt néha nemcsak kezet mosok, de még a fertőtlenítőből is nyomok a kezemre, biztos ami biztos.
Sokszor szoktam kérni, hogy foghassam a Blankát (és persze olyankor a Bori is rögtön jön ésakarja fogni), és a Mama szerint nagyon ügyesen tartom, bár felemelni nem szabad!

Amúgy szerencsére amíg a Mama Blankázik, addig mi jól elvagyunk a Nagyival (kártyázunk, tárasozunk, autózunk, vagy ilyenek), és az oviba is ő visz minket, meg hoz el, mert reggel a Mama meg a Blanka tovább szoktak aludni, mint mi.

Viszont ma már újra kettesben mentünk a Mamával a zongoraórára, sőt ugyanúgy, mint régen, neki meg gitárórája volt azalatt, míg én zongoráztam. Ez jó volt! És aztán, mikor végeztünk, addigra a Papa odajött a lányokkal és akkor együtt mentünk át a játékboltba, és választottam magamnak egy 200 darabos puzzle-t ajándékba (a Bori meg egy csimpit kapott)!

Két hetesen...

... az élet szép, összességében szép.

Persze azért vannak fárasztó részek, sőt néha kifejezetten elgondolkozom rajta, hogy kisbabának lenni nehéz feladat.

De azért összességében nagyon jó.

Nagyon szeretek például a Mamához odabújni és tejcit szopizni, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy magához öleljen. Sokszor, ha rossz érzésem van már csak attól megnyugszom, hogy picit ütögeti a hátam, vagy ellazulok a tejcitől és egyszer csak arra ébredek, hogy a kezében tart és simogat. És ezekből szerencsére nagyon sok van, szinte egész nap valami ilyen jó történik velem.

De ha a nehézségekről kérdeztek, el kell mondanom, hogy szopizni nagyon megerőltető feladat is egyben, az ember folyton megizzad tőle és eléggé kifárad. Az meg kifejezetten elkeserítő, hogy ha elalszom közben, akkor azt csinálnak velem, amit akarnak, és legtöbbször arra ébredek, hogy a kiságyamban vagy a bölcsőben vagyok és a Mama sehol. Ilyenkor kénytelen vagyok mérgelődni a helyzeten, hacsak el nem vonja figyelmemet érdekességével a bölcső kupolájának sok fehér fodra.
És ha már a fordroknál tartunk, a hálószobai állólámpa szintén is nagyon kedves látvány nekem, ha lehetne, egész délelőtt csak azzal szemeznék. De nem lehet, mert itt jön a kisbabaság másik nagy negatívuma: az ember folyton elfárad és aludnia kell.
Na, ezt a fáradtságot aztán végképp nem szeretem, tiszta erőből küzdök ellene, mert annyi mindent szeretnék elintézni míg ébren vagyok.
Például meg kell vizsgálnom tekintetemmel a körülöttem lévő embereket. A Mamát már szinte mindig felismerem. Aztán ott van még a Papa, aki elég gyakran megjelenik és ha látom, összevonom a szemöldökömet, hogy rájöjjek, ki is az. A testvéreimet még nem teljesen értem, mert folyton ugar-bugrálnak és nem maradnak nyugton, hogy jól megnézzem magamnak őket. És hát a többiek is érdekesek, bárcsak többet láthatnám őket!

Aztán fontos lenne még, hogy mindig tiszta legyen a popóm, de ezt elég nehéz elérnem, mert valaki folyton nedves és kellemetlen dolgokat pakol oda.
Erről jut eszembe, előfordul, hogy kifejezett erőfeszítéseimet, izmaim összeszorítását és az ezzel járó nyögéseket mások nagyon viccesnek találják és jót szórkakoznak rajta. Ez egy picit zavar.

Vannak aztán még egyéb kellemetlenségek: öltözködés, vetkőzés, fürdés, sétálás, autózás, de ezeket azért elviselem.
És hát alapvetően optimista vagyok, szóval az élet szép!

Mai képek

Délelőtt Blanka kipróbálta az üldögélő székét, és egy jó 15 percig klasszul elvolt benne. Még egy kicsit gitározni is tudtam, aminek kifejezetten örült.


Kora délután könyv(és baba-) klubba mentünk kettesben, és bár magáról a könyvről kevés szó esett, azért mindenki nagyon jól érezte magát. Kinek van kedve irodalomról beszélni, mikor három újszülött és egy 9. hónapos terhes van jelen?

Mire hazaértünk már folyt itthon a nagy kártyaparti, ami végül egészen estig tartott. Barnus szuperül megtanult römizni is, elképesztő!

Bori mesét hallgatott és sokat babázott, ezen kívül iszonyú csinos frizurát kapott, mert már elég hosszú a haja a hátsó copfihoz is!



Este pedig kihasználuk a kínálkozó alkalmat (értsd: büdi pelus) egy kis Blanka fürdetésre. Magát a vizezést nem élvezte továbbra sem, de utána nagyon édesen nézelődött és élvezte a nagyok körülrajongását.

Nem csí

Ma nálunk nem volt jó a csí.
Vagy front van. Vagy fájt a hasa (mit is ettem tegnap???). Vagy az oroszok rossz gázt adtak.
Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Vagy egyik sem.

Szóval, nem jöttem rá, hogy miért, de Blanka baba nagyon rosszul érezte magát mondjuk kb. úgy hajnali 2-től délután 2-ig. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy ebben az időszakban lényegében nem aludt, vagy ha igen, akkor kb. 20 percet egyhuzamban, és amikor nem aludt, akkor vagy dühödten szopit keresett és ha megkapta, akkor még dühödtebben utasította el, amikor megindult a tej (ugyanis nem volt igazából éhes), vagy teli tüdőből ordított csak úgy.

Na, jó, biztos túlzok, de azért annyira nem, mert tényleg nem éreztük jól magunkat egész délelőtt.
A nagyoknak ráadásul ma nem volt ovi, emiatt aggódtam. De szerencsére reggel szuperül eljátszottak az autókkal (éljen, újra autóznak, már jó ideje nem kerültek ki a medzsók a dobozból), aztán Nagyi elvitte őket szánkózni és játszani az iskolához, ami nagyon klassz időtöltésnek bizonyult. Szuper édes piros pozsgákkal jöttek haza.

Végül aztán 2 körülre valahogy helyreállt a csí (vagy...) és akkor aludt egy nagyot Blanka, aztán Papa hazaérkezése után elmentek Blankástul sétálni én meg aludtam picit, amitől minden sokkal jobb színbe került. Estére a nagyok eléggé megbolondultak, de azért Barnussal zongoráztunk egy jót (olyan ügyes!), Blanka meg korán felkerült a kiságyába, mert megint beszunyált olyan 7 körül.
Az altalás eléggé elhúzódott, mert mikor Blanka 8 körül felébredt, akkor úgy érezte, hogy egyáltalán nem álmos, úgyhogy végül fél 10 körülre aludt el, de közben nem sírt, hanem cukin nézelődött.
Közben egyszer átmentem a nagyokhoz, mert hallottam valami beszélgetést és kiderült, hogy szegény Barnusnak nagyon Mamahiánya volt és sírdogált, Bori meg nyugtatgatta, és mondta neki, hogy "mindjárt jön a Mama". Gyorsan odabújtam hozzájuk, mindenkinek énekeltem ráadás altatót és még sok-sok puszit meg hug-ot váltottunk, hogy mindenki jobban érezze magát.

Child of the week!

Képzeljétek, most egész héten én voltam a child of the week az oviban (holnap nincs ovi, mert szünet van, úgyhogy ma már vége a hétnek)!

Csináltunk a Mamával fényképes posztert, amin rajta vagyok vicces-felállós frizurával, meg kisbabaként, meg még sok-sok másik kép is van rajta. A posztert hétfőn be is vittük, és minden nap kiválasztottam pár képet, amiről mondtam pár dolgot a többieknek group time-kor.
Aznap én voltam a helpre is, amire igazán nem számítottam, mert nem olyan rég voltam. Mondtam is a Mamának még a hét végén, hogy "Nem baj, hogy nem leszek helper, mert most úgyis egész héten child of the week leszek!". De aztán mégis lettem, aminek extrán örültem így!

Aztán kedden bevittem megmutatni a kedvenc játékomat, ami a targonca és a kedvenc könyvemet, ami a Diary of a Spider. A könyv annyira tetszett mindenkinek, hogy kétszer is elolvastuk aznap!

Szerdán meg special snack-et vittünk be tízóraira, amit én választottam ki. A Mama sütött csokis muffint és csinált Jell-o-kat mindenkinek, úgyhogy nagy sikere volt a tízóraimnak (bár a Bori nem ette meg a Jell-o-t, mert állítólag nem szereti a cseresznyéset).

Ma pedig hazahoztam mindent, és megmutattam a Mamának a chartomat (ezen rajta vannak a kedvenc dolgaim) és a körberajzolt Barnust, amit ki is színeztünk. Mindent kitettünk a falra, és hagytunk helyet a Boriénak is, mert márciusban majd ő is lesz child of the week.

13,14,15,16

Ki jön rá, hogy miért érdekes ez a számsor?

Nem ciki

Ugye nem ciki szerintetek sem, ha a vendég érkezésekor a vendéglátó éppen az igazak álmát alussza?
Nem ciki, mert a vendég is szundítva érkezett.
Azért mi, Mamák (Lana és én) nagyon jól szórakoztunk. Később azért ők is felébredtek, kajáltak is, aztán aludtak tovább. Jó kis vendégség volt.

Fárasztó, mert...

... ha éhes vagy, ő is éhes,
... ha fáradt vagy, ő pont nem tud aludni,
... ha pisilni kell, ő megint összebukta a kanapét és az egész ruháját,
... ha át kéne öltöznöd, rájössz, hogy nincs mit felvenned,
... ha későn feküdtél le tuti, hogy aznap éjszaka óránként jelentkezik,
... még cipelsz magadon 10 kiló itt-ott lifegő nemodavalóságot,
... éppen valamit elterveztél, hogy csinálsz, mikor puff felébred 15 perc szunyókálás után,
... mikor pont lefeküdnél ő jelentkezik a következő adag kajáért,
... itt fáj-ott fáj, néhol még amott is fáj,
... mikor felöltöztetted tiszta ruhába és pelusba nem nekiáll kakilni még egyet?
... Szóval, nem pont az van, amit te akarsz,
... nem akkor,
... és nem úgy.
Na. Mielőtt azt hinnétek, hogy itt minden csupa habostorta. Azért nem mindig.

Viszont ma megvolt az első fürdetés (vagyis összesítésben a második, de az első itthoni). Képek nincsenek, mert Blanka persze utálta, de a tisztelt szülők jobban érzik magukat most, hogy már nem olyan "piszkos" az a gyerek. A technikán még finomítunk.

Háromgyerekes délutáni séta

Délután, mikor felébredtem és lejöttem a nappaliba még kicsit fáradt voltam, pihengettem is kicsit a kanapén. Aztán a Mama mondta, hogy ő hamarosan elindul a Blanka babával sétálni. Én nem éreztem annyira az erőt magamban, hogy elinduljak vele, de nagyon szerettem volna menni, úgyhogy eléggé sírtam.
Végül is a Nagyi segített felöltözni nekem, míg a Mama a Blankát öltöztette és betette a kendőbe, és így én is mehettem velük. Elővettük a garázsból az egyes babakocsit nekem, és úgy sétáltunk el a Barnus zongoraórájára (pont a végére értünk oda, ahogy terveztük).

Mikor a Barnus végzett, elmentünk a gyógyszertárba vitamint venni a Blankusnak, aztán én a Papával mentem kicsit vásárolni, a Barnus meg a Mamával visszasétált haza.

Úgyhogy ma mindenki sétálhatott kicsit a Mamával a hóesésben.

Vasútmodell kiállítás

Képzeljétek, ma vasútmodell kiállításon voltunk a Bori, Nagyi, Papa és én. Blanka baba még nem jöhetett, mert túl pici, így ő otthon maradt a Mamával és főztek nekünk ebédet, mire hazaértünk.

A kiállítás nagyon szuper volt, csomó érdekes kisvonat jött-ment mindenfelé a síneken. Ráadásul két olyan nagyvonat is volt, amire fel lehetett ülni: a cirkuszos, ami körbe ment és egy másik, ami oda-vissza.
Az meg külön vicces volt, hogy véletlenül találkoztunk a Gabikával és a Papájával, akik szintén vonatokat nézni jöttek, és onnantól együtt mentünk tovább.
Csak azt nem tudjuk még, hogy a tombolán nyertünk-e (úgy, mint tavaly két könyvet is), mert a kihirdetést végül nem vártuk már meg. De ha nyerünk, akkor majd postán megkapjuk az ajándékot, remélem, már holnap!

Délután pedig szánkózni voltunk az iskolánál Cica nagyival, és bár én eredetileg nem is akartam menni, azért nagyon jól szórakoztunk, csomószor lecsúsztam a Nagyival, meg a Papával is. A szánkózásra egyébként a Mama is eljött Blankával, de ők csak sétáltak, Blanka baba meg nézegetett a babakocsiban.

Szóval, jó kis nap volt ez, és a Mama azt mondta, hogy mutassam meg ezt a képet nektek, hogy ne maradjatok Blanka baba nélkül ma sem. Ma egy hetes a kistesóm!

Első séta!

Blanka már hat napos, elérkezett az első séta ideje!

Még csak annyira bebugyolálni sem kellett a kismanót, mert +6 fokot mutatott a hőmérő. Úgyhogy délután, mikor már mindenki felébredt, illetve Blankának nem akaródzott annyira elaludni, fogtuk magunkat és elindultunk egy körre odakint.
Blanka az autósülésben trónolt, az autósülés pedig a dupla babakocsi hátsó részében. Bori nagy büszkén beült előre, Barnus meg tolta! Nem is kellünk mi felnőttek a sétához már.

A kinti levegő és a zötyögés a babakocsiban bejött Blankának, az elején csak csöndesen nézelődött, aztán úgy bealudt, hogy legközelebb már csak vacsora után, ébresztgetésre kelt fel (sikerült becsempészni a bölcsőbe, mikor bejöttünk). Szóval, mondhatjuk, hogy élvezte.
Amíg ő aludt, mi Barnus, Bori és Papa építettek a hátsó kertben egy szuper 4 szintes hóembert, csináltak hónyuszit és hóvárat is. Barnus egyszer fel is kiáltott nagy örömében, hogy "kár, hogy nincs mindig tél", annyira szeret havazni.
Délután volt még sok-sok kártyázás, Barnus már francia kártyával is tud makaózni! Boriról meg kiderült, hogy ki tudja választani kérésre a magyar kártyalapok közül pl. a makk ászt, vagy szinte bármelyik lapot, amit mondunk. Ejha!

Ez meg itt egy kép, amit minden gyerekről kötelező elkészíteni, annyira cuki:

Újratanult tanulságok

Ha a baba szopi közben félrenyel és aztán ezen túltéve magát kicsit később tovább eszik, majd később láthatóan kellemetlenül érzi magát, akkor számíts arra, hogy perceken belül visszajön az összes kaja beborítva a babát, Mamát, szopispárnát, kanapét és a padlót 5 méteres körzetben.
Tanulság: tarts a kezed ügyében textilpeus(okat), valamint gyakorold a gyors felpattanást a kanapéról, hogy a buki első jeleire minél előbb szőnyeggel-nem-befedett rész fölé tudd tartani a gyereket. És tartsd szárazon a mosóport.

Ha az újszülött baba egész délelőtt nem alszik, hanem inkább nézelődik és a mosolyait próbálgatja, aztán el-el szenderül, de ha leteszed azonnal követeli, hogy vedd fel, akkor délután azért várhatóan jó nagyot fog aludni.
Tanulság: a délelőtti programokat (pl. felöltözés, reggeli) rugalmasan tedd át délutánra.

Ha egyik éjszaka az újszülött fél óránkét jelentkezik kajáért, a következő éjszaka meg jólnevelt gyerekhez illően három óránként ébred csak, abból nem következik semmi.
Tanulság: legjobb, ha éjszakára nem tervezel alvást, akkor csak pozitívan csalódhatsz.

Nincs is annál jobb, mint egy pihe-piha kisbabát álomba ringatni, érezni, ahogy a kis fejét minél beljebb fúrja a nyakaba és hallgatni a nyugodt szuszogását.
Tanulság: sose mondd, hogy "nem akarok több gyereket"!

Szombati update:
Ha a délelőtti pelusozásnál a baba kihasználja azt az egyetlen pillanatot, amikor nincs rajta pelus és összepisili az összes ruhadarabját meg a nagyágyat, ahol pelusoztad, az nem jelenti azt, hogy nem fogja megisételni ugyanezt a manővert kora délután a nappali kanapéján, bónusznak beterítve a Papa nadrágját is.
Tanulság: a kanapéhuzatot nem érdemes csak úgy kimosni azért, hogy a két ülőpárna tisztasága megegyező legyen, várd ki a pillanatot, amikor a tisztítás már tényleg elengedhetetlen (Blanka tegnap a bal oldali ülésre bukizott, ma meg a jobb oldalira pisilt, azért ez nem semmi célzás!).

Nézegetős nap

Mai képek (a ruhaváltások ne tévesszenek meg senkit, ez tényleg mind ma volt, csak közben többször át kellett öltözni).

Blanka alvás helyett ma legtöbbször inkább a nézegetésre szavazott:
Estefelé már egyáltalán nem érdekelte a bölcsőben fekvés, úgyhogy bevetettük a kendőt. Milyen jó újra egy kis szuszogót magamra kötni!Ez az ún. beugratós bealvás, mikor szopi közben beájul, de azért igazából még éhes. A szemöldök-összehúzás valószínű a nagy hangzavarnak szól, ami közben megy a nappaliban.

Lefekvés előtt a három nyuszi. A nagyok azon vígadnak, hogy "Blanka baba megfogta az orromat!", "nekem meg a fülemet!".

Bucks vs. Rockets

Képzeljétek, tegnap este igazi NBA kosármeccsen voltunk a Papával Milwaukee-ban! Nem semmi!
Délután öt körül indultunk, csak mi ketten fiúk, mert mi kaptunk jegyet a Télapótól még karácsonyra. Nagyon örültem, hogy mehetünk. A Bori is akart jönni, de ő még túl kicsi.
Már ment a meccs, mikor odaértünk, és olyan szuper helyünk volt, hogy csak na! Jó közel ültünk a játékosokhoz, úgyhogy nagyon jól láttunk mindent.Mi a Houstonnak drukkolunk, ők voltak a piros mezesek, a Milwaukee meg a fehér. Mindig, amikor a mi csapatunk dobott kosarat, akkor nagyon örültünk és tapsoltunk, meg kiabáltunk a Papával.

Amikor vége lett a negyednek, akkor kimentünk enni egy kicsit, én kaptam pretzelt meg popcornt is! Aztán visszamentünk a következő negyedre, és tovább drukkoltunk.
Hamarosan a Rockets nagyon elhúzott, aminek örültünk, és mivel addigra már elég fáradt lettem, megvártuk, míg elérik a 100 pontot, aztán nagy vidáman elindultunk hazafelé.
Már majdnem 11 óra volt, mire hazaértünk, a Mama várt minket és gyorsan elmeséltük neki, hogy mi hogy volt, meg megnéztem Blanka babát, aki a bölcsőjében aludt.
Míg felvettem a pizsimet meg fogat mostam, addig a Papa mesélt nekem egy gyorsat, aztán már mentem is aludni.
Micsoda szuper kaland volt ez!