Kiegyenlítődés

Lehet, hogy beteg lesz ez a gyerek? Elaludt a pihenés alatt. Ilyen se szokott lenni.

Bezzeg tegnap! Mondjuk magamnak köszönhetem, azaz a túlságosan programokkal telitömött napnak. A tanulság az, hogy két gyereket egy napon két különböző időpontban tornára vinni nem kivitelezhető ép ésszel (nekem nem).

Pedig jószándék volt mögötte: szerettem volna Barnusnak is megmutatni a Little Gym-et, amiről már sokat hallott, lévén Bori ugye ott tornázik. Kérte is, hogy hadd menjen, így kiválasztottam az egyetlen délutáni időpontot, ami ugyan nem tökéletes (3:45, egy órával később jobb lenne), de úgy gondoltam, kivitelezhető.
Igenám, de nem számoltam bele, hogy Bori aznap reggel szintén oda hivatalos, és ugye a 45 perces intenzív ugrabugra miatt annyira kiüti magát, hogy fél 12-kor álomba zuhan hazafelé.
Ezen először még dörzsöltem is a tenyereimet: micsoda isteni szerencse, így végre tudok főzni egy normális ebédet (ebben nem nagyon mutattam fel túl nagy eredményeket eddig itt) a lopott egy órámban (Barnus lunch buncholt 1-ig).

Az ebéd meg is főtt, de röviddel Barnus hazahozatala és pihenésének megkezdése után (pontosan 3 perc 45 másodperc telt el), mikor éppen lekapcsoltam a kész ételek alatt a melegítést, Bori ordítva ébredt. Kicsit vártam, hátha visszaalszik (szokott), de aztán rájöttem, hogy nem fog, mert nyilván éhes.
Bepróbálkoztam egy szopival, hátha visszaalszik, el is kókadt kicsit, de amint visszatettem az ágyba azonnal felpatant, felháborodottan ordított és ellentmondást nem tűrően mutatott kifelé.

Hát így történt, hogy aznap elmaradt a pihenésem (az ebédre is kicsit nehézkesen tudtam sort keríteni), és a Barnusé is, mert persze hallotta, hogy felébredt Bori és így már végképp nem akart bent maradni.

Végül aztán 3 után elindultunk a tornára, ahol Barnus elég jól érezte magát (nekem is tetszett, de nem fogom beíratni, mert túl sok (15), túl nagy (4-6 éves) gyerek van és már így is épp elég dologra jár, majd tornázik ha akar kicsit később).
Ami ezek után jött azt nem részletezném, nem vagyok büszke rá. Elég annyi, hogy sok sikítás, üvöltés, kiabálás, némi bepisilés, harag, mérgelődés, nemakarás és akarás volt benne, nem szép történet.

A fürdés végére aztán megjött Bence és átvette Barnus altatását (Bori persze pillanatok alatt bealudt). Én lejöttem és próbáltam túltenni magam a történteken, de azért még elalvásig evett a lelkiismeretfurdalás, hogy miért nem vagyok türelmesebb anya, biztos utálni fognak mert folyton kiabálok és rájuk kényszerítem az akaratomat. Na, meg azért is, mert ezek után már igazán nem kívántam Barnus elaltatását, amit így Bence csinált végig (ez elég sok Barnus sírással járt, mert engem akart volna).

És hogy mi ebben a kiegyenlítődés?
Ma délután visszakaptam az elmaradt pihenést: Barnus bealudt a pihenés közben, így neki láthattam ennek a posztnak (meg még sok minden másnak).
Plusz az ovi után egy klassz órácskát töltöttünk el a késő őszi napsütéses játszótéren a szomszédban, homokozással, csúszdázással, boltosozással, előtte pedig Borival nagyot sétálva gyalog mentünk el a boltba (20 perces kellemes séta). Úgyhogy visszaállt az "elégjóanyaság" érzésem.