Nyárias szombat, őszies vasárnap

Érdekes módon most valahogy nem kedden voltunk balettórán, hanem szombat délelőtt. Méghozzá nagyon kellett sietni, hogy odaérjünk, és el is késtünk kicsit, mert a Mama indulás előtt elmélázott és így nem vette észre, hogy elszaladt az idő (hova szaladhatott?).
Azért így is jó volt, bár sokkal többen voltak, mint kedden és egy másik tanár néni is volt.

Utána sajnos nem találtunk Némós fogkefét nekem az egész mall-ban, pedig a Mama véletlenül reggel beleejtette a wc-be a nagy sietségben az enyémet, és megígérte, hogy kapok egy másikat majd. Azért nem keseredtem el, mert találtunk viszont egy érdekes pénzbedobós autót, és legközelebb azt ki is fogjuk próbálni!

Én otthon nem is szálltam ki az autóból aztán, mert indultunk rögtön tovább: egy kirándulásra! Pontosabban előtte még bepakoltunk és a Papa meg a Bori is beszálltak.
Elég gyorsan odaértünk, még végig se tudtam nézni a Bobomat és már ott is voltunk a Horicon Marsh-nál (ami egy mocsaras terület).

Először az autóból néztünk körül szép lassan gurulva egy részen, aztán kiszálltunk és piknikeztünk egy jót. Találtunk egy vicces deszkapallós részt és ott telepedtünk le enni. Nekünk ez a Borival nagyon tetszett, úgyhogy amikor már nem akartunk többet enni, akkor jókat jöttünk-mentünk, összekapaszkodtunk, bemásztunk a lyukakba.
Az evés után pedig végigsétáltunk a deszkapallókon, amik egy idő után bevezettek a vízbe, és ott lebegtek tovább.
Nekem még botom és nádam is volt, a Bori viszont a Papa hátán utazott (ez nem mindig volt kedvére), mert neki még veszélyes lett volna ez a vékony vizi út.

Amikor visszaértünk az erdőbe, akkor már ő is kijöhetett, és sétálgatott is onnantól. Meg még zsipp-zsuppolt is, amit én nagyon szeretek, úgyhogy felváltva csináltuk.
Az út végén találtunk egy szuper kőbedobálós helyet, ott elég sokáig időztünk.

Ez után kicsit tovább kocsikáztunk, hogy másik pontokról is körülnézzünk ezen a részen, de a végén mi már annyira fáradtak lettünk a Borival, hogy elaludtunk a következő kirándulást keresve. Azt hiszem a Mama és a Papa akkor úgy döntöttek, hogy inkább hazaindulunk.
Így történt, hogy legközelebb, mikor felébredtem, már ott is voltunk a klassz fagyizós-körhintás helyen!

Ezt már odafelé menet kiszúrtuk, hogy milyen jópofa, és aztán visszafelé be is ültünk! Odabent még érdekesebb: mindenféle mozgó szerkezetek vannak felaggatva a plafonra, és az ember azokat nézheti, míg eszik. Mi fagyit szerettünk volna enni, de lehet mást is, és a fagyi nagyon finom volt!
Mikor végeztünk, vettünk tokent a kinti körhintára (azt oda kell adni a körhintás néninek felszállás előtt) és kétszer is mentünk vele. Szuper volt! Én még a tevére is felültem!
Vasárnap viszont, azaz ma elég esős időre ébredtünk. Délelőtt nem is nagyon akaródzott kidugnunk az orrunkat, inkább levágtuk először a Papa, majd az én hajamat is (magam jelentkeztem erre, némi meglepetés reményében). Később telefonáltunk a Breszi nagyinak, akinek sajnos még fáj a térde (nagyon drukkolunk, hogy gyorsan rendbe jöjjön), meg aztán a Cica nagyiéknak is.
Ez után mi elmentünk a Papával szerezni nekem új fogkefét (végül Elmósat választottam), és ebben a Bori úgy kifáradt, hogy hazafelé elaludt az autóban.
Pedig mire megjöttünk a Mama pont elkészült a nokedlivel, úgyhogy lehetett is ebédelni!

Pihenés után meg nem kellett sokat várni: hamarosan megérkeztek a Marciék! Fú, de örültem nekik! Jót játszottunk a gyerekszobában, aztán volt vacsorára melegszendvics, és utána apple pie tejszínhabbal!

Mikor mindenki jól elfáradt, akkor hazamentek, mi meg mentünk fürdeni és aludni a Borival.