Ezt a posztot igazából a Nagyiknak kellene írni

Merthogy mi a Bencével leléptünk vasárnaptól kedd délutánig Visegrádra.
Ez volt az első több napos és éjszakás távollétünk a gyerekektől mióta megvannak, és minden előzetes aggódásunk ellenére nagyon jól sült el.

Vasárnap délelőtt elmentünk még négyesben Mikit felköszönteni hozzájuk és szuper jót Crazy Eighteztünk és denevérlógatós játékoztunk. Pizza volt az ebéd, aztán hazafelé kiderült, hogy Bori tudja azt is mondani, hogy "alszi", ugyanis szóba került az alvós rongyikája, és akkor hirtelen rájött, hogy ő azt most azonnal szeretné megkapni (fáradt is volt). Viszont az alszi sajnos nem volt nálunk, úgyhogy totális elkeseredés következett, majd pár perc múlva hüppögve-sírva mondogatni kezdte, hogy "a-lszii, a-lsziii". Iszonyúan szívbemarkoló volt.

A pihenés után mi gyorsan összepakoltunk és a megbeszélteknem megfelelően (a gyerekeket szombaton már elkezdtük készíteni) autóba ültünk és elindultunk. Szerencsére sikerült sírás nélkül elindulnunk és ahogy kiderült később se volt semmilyen pánikhangulat!
A Nagyik és Nagypapi szuperül elszórakoztatták a gyerekeket, társasoztak, eszegettek, motoroztak az udvaron, jártak a játszótérre. Az úton találkoztak mindenféle érdekes állatkával (erről telefonon beszámoltak nekünk), és úgy általában igazán jól elvoltak. Nem hiányoztunk (nekünk ők nagyon), nem voltak nyűgösek, simán elaludtak és pihentek amikor kellett, sőt, (ami kifejezetten bosszantó :)), éjszaka sem keltették az ügyeletest és reggel sokáig aludtak. Bori kicsit talán felsírt a szokásos időpontban, se nem kellett visszaaltatni, mert pár percen belül megoldotta maga.

Mi eközben a Silvanus Hotelben wellnesseztünk, megnéztük a várat, és a Duna-kanyart, ami nem látszott a ködtől (és sok hó is volt), iszonyú sokat aludtunk és olvastunk, reggeliztünk és vacsoráztunk Sass Józsi társaságában (na, nem egy asztalnál azért), sőt, még biliárdoztunk is.

Klassz volt hazajönni hozzájuk, és a fogadtatás az első pillanatok megilletődött nem-is-tudom-most-akkor-mi-van öröme után igazán szeretettelje, bújós volt. Barnus jó sokszor elmonda, hogy mennyire szeret, Bori meg csak jött, jött bújni. Az esti szertartás már a szokásos rutin szerint ment, Bori természetesen kérte a szopit elalváshoz (kétszer is, pedig nélküle is simán elaludt a Nagyival), és azóta egyszer már fel is riadt álmából. Hát, mit tegyünk, ez jár a szülőknek.

Szóval, minden jó volt, máskor is megyünk!