Öt éves koromra annyira ügyes vagyok már, hogy ma este (életemben először) a Mama úgy vágta le a hajamat, hogy egyáltalán nem ellenkeztem, nem sírtam, tiltakoztam.
Sőt, szépen egyenesen ültem az üres kádban a kissámlin, porolgattam magamról a levágott hajszálakat és nevetgéltem, mert csikiztek. Amikor a Mama kérte, hogy nézzem a köldökömet a tarkómon évő hajak vágásához, akkor azt is megcsináltam, és ugyan a fülem miatt aggódtam egy kicsit (nehogy a Mama levágja), de azért azt is engedtem.
Tíz perc alatt készen is voltunk, és olyan csinos lettem, hogy csak na és aztán egyedül lezuhanyoztam, hajmosással együtt!
Járt is az előre beígért meglepetés ajándék a végén.
A lábkörmeim levágásánál csak minimális egyezkedést szoktam csinálni a Mamával, úgyhogy azt is hamar letudjuk már egy jó ideje.
A hét eleje óta este a gyerekszobában alszom el, a saját ágyamban, amit összetoltunk a Boriéval (így mind a ketten kellemesen biztonságban érezzük magunkat, ha akarjuk még egymás kezét is meg tudjuk fogni, és a Bori se szokott túlságosan hangoskodni, amivel zavarna az elalvásban).
Mióta visszajöttünk Texasból az éjszakai alsógatya viselés sem jelent már kihívást.
Ráadásul mostanában már nagyon figyelek arra, hogy a K és G betűket szépen mondjam, még a szavak közepén is!
Szóval, nyugodtan mondhatom: igazán ügyes ötéves vagyok!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment