Hiedelmek, gondolkozás

Nagyon klassz beszélgetni velük, csak úgy (pl. lefekvéskor, vagy egy csendesebb nap közbeni percben), mert ilyenkor mindig kiderül egy-két felnőttek számára meglepő gondolatuk, vagy hogy valamit hogyan képzelnek el magukban.

Barnus például pár nappal ezelőttig úgy gondolta, hogy a kistestvérek azok csak úgy lesznek, egyszer csak jön egy-egy baba hozzánk (a Mama pocakjába "belelesz").
Arról beszélgettünk, hogy neki most már majd a folyosói részen kell valószínű pihennie, ha megszületik Blanka, mert a pici baba a Mama és a Papa szobájában fog aludni nap közben és akkor ott nem lehet bent olvasgatni majd. Ezt könnyen el is fogdta, mert tetszik neki a kis pihenő rész, amit ott kialakítottunk, de aztán elkeseredett, és elkezdte magyarázni, hogy nem tudja, mi lesz, ha majd jön még egy baba. Nekem ez nagyon fura volt, mert ugye nem akarunk több babát, és mondtam is neki, hogy nem lesz több baba, de egyre csak hajtogatta, hogy "de mi lesz majd, ha jön még egy baba". Elég sokáig tartott, mire rájöttem, hogy az ő életében tényleg csak úgy, kontrollálatlanul, befolyásolhatatlanul jönnek az új babák, és ezért azt gondolja, hogy ez így van, azaz nem tehetünk az ellen semmit, hogy majd jöjjön még egy kistestvér.
Mikor megértettem, hogy így gondolja, elmagyaráztam, hogy igazából főleg a Mamán és a Papán múlik, hogy lesz-e még kisbaba és nekünk elég három gyerek, úgyhogy valószínűleg nem lesz több baba. Megértette, mert a magyarázat (és sok-sok kérdés) után megnyugodott.

Az is különleges, hogy mennyire nem különíti még el tudatosan a valóságot a kitalált/mese/nem létező dolgoktól.
Kapott nemrég egy Superman-emblémás pólót, ami nagyon tetszik neki és ezáltal előjöttek a szuperhősös történetek (többek között este, fürdés előtt "szupermen", "szpájdörmen", "szuperbori", "szuperbarnus" felkiáltásokkal rohangálnak fel-alá a lakásban). Bence mesélgetett neki egy kicsit, hogy kik azok a szuperhősök és miker csinálnak, nagyon érdekelte. Mikor én is odabújtam mellé, azt mondta, hogy azért a szuperhősök kicsit félelmetesek, egyetértettem. Mondtam neki, hogy azért tudja, hogy ők nem igaziak, csak mesealakok, mint Max and Ruby (a két nyuszi, akiket mostanság unásig nézünk). Ez utóbbin iszonyúan meglepődött, pár percig gondokodott is, aztán láthatóan elfogadta a dolgot és sokáig beszélgettünk arról, hogy az igazi nyuszik miket csinálnak, és miket nem, amiket viszont Max és Ruby szokott.

Bori - ahogy már régebben is írtam - pillanatnyilag Barnusnak képzeli magát, vagy legalábbis Barnus meghosszabbításának. Ezért is van szerintem, hogy az oviban jól érzi magát, mert eszébe sem jut, hogy mást is lehetne ott csinálni, mint amit Barnus csinál. Ma pedig balettórán voltak együtt, ez Borinak az első olyan táncóra volt, ahol egyedül (Mama vagy Papa nélkül) vett részt. De abszolút fel sem tűnt neki ez a dolog, szépen bementek együtt, Barnus mellé ült és csinált minden feladatot, amit kellett. (Kivéve, amikor grumpy, azaz morcos arcot kellett vágni, mert azt kifejezetten nem szereti.) Nagyon vicces volt látni, olyan volt, mintha ő is ötéves lenne, csak iszonyú pici kiadásban.

Ma Bence vitte Borit zenélősre délelőtt, és mikor hazajöttek mesélték, hogy láttak egy pici babát a foglalkozáson. Kérdeztem, hogy "és milyen volt a pici baba, Bori?". Mire ő: "Zöld!"
(Kiderült, hogy tényleg zöld ruhában volt.)

Nagyon érdekes, hogy mennyire én-központú a gondolkodásuk.
A napokban kimostam Blanka leendő ruháit, hogy szépen bepakolja a szekrényébe. Jó sok ruha van, de szerencsére Barnus és Bori segítettek elpakolni őket. Bori szinte mindegyik ruhácskánál megjegyezte, hogy amikor ő pici volt, akkor ezt ő hordta. Szerintem kifejezetten büszke volt erre.
Barnus meg megtanulta a zoknikat összepárosítani és felgombócozni. Nagy büszkeségében mondogatta hosszú perceken keresztül, hogy "nagyon jó nektek, hogy van egy ötévesetek, mert így én tudok segíteni mindenben!". Pontosan!