A síp

Bori egy kicsit "sneaky". Erre nem tudom, mi a jó magyar szó, mert nem csak ravasz, de olyan ügyesen ravasz, tudja, hogy nem kéne valamit csinálni, de azért kiügyeskedi magának, ha nagyon akarja ettől függetlenül.

Most például az történt, hogy az iskolában, ha minden este olvas a diák, akkor két hét után jár neki egy kicsi ajándék, amit maga válszathat ki. Borinak tegnap volt az első ilyen lehetősége, és nagy örömmel jött haza egy sárga síppal.
Először nem is vettem észre, de aztán mutatta és délután, mikor mentünk a zongorára, akkor egyszer csak elmondta, hogy ő tudja ám, hogy én nem annyira szeretem a sípokat és azért választotta ezt, mert "emlékszel, Mama, a múltkor volt egy síp, amit én nagyon szerettem volna, de te mondtad, hogy azt inkább ne", de azért nagyon akarta, és ezt választotta. És nagyon büszke volt magára, mondta is, hogy ő most "sneaky" volt, és nagyokat vihogott.

Én is vele nevettem. De azért jó lesz odafigyelni erre a kis boszikára.