Három hónap alatt...

... ennyit változtak:
Úgy szeretem ezeket az összehasonlítós képeket!

Ma egyébként hideg, szeles, esős napra ébredtünk, ezért az eredetileg tervezett szigetes kiruccanásunkat lefújtuk. Délelőtt ehelyett sétálni mentünk négyesben a dupla babakocsival, és Barnus kérésének megfelelően pizzát ebédeltünk. Na, mi felnőttek nem csak pizzát, hanem finom francia hagymalevest is, ugyanis tegnap este Bence ilyen ínyencséget alkotott nekünk. Tényleg nagyon jó íze volt, picit édeskés a karamellizálódott hagymától, nyami!
Barnus a leves iránt nem érdeklődött, viszont két gombás-pepperónis pizzaszeletet simán benyomott.

Délután pedig Curie-ékhez mentünk együttlenni, vacsorázni. A fiúk főztek, a nagy gyerekek nagyon jót játszottak együtt, mi pedig főleg babáztunk és beszélgettünk Curie-vel. Lemértem Borit, és ruhában már picivel több mint 6 kiló.
Barnus annyira jól elvolt Ilonával, hogy elkezdtünk azon gondolkodni, hogy nem lenne-e jó ötlet egy oviba járatni őket. Utánanézek.

Bori elég sokat sírt a délután folyamán, nem tudta kipihenni magát a számára idegen helyen, na meg még itthon, a nagy délutáni alvása csak 1 órásra sikeredett. Szerencsére nálam volt a kendő, így abban meg tudtam nyugtatni, mert még a szopizástól is csak ideges lett (hiszen nem enni akart, hanem aludni).

A vacsora isteni finom lett, kókusztejes csirkeleves, megintcsak nyami! Aztán már gyorsan hazajöttünk, mert késő lett. Így csak 9 körülre aludtak el a gyerekek.

Együtt csúszdáztunk a Borival

Ma délelőtt elmentünk a játszótér felé, de végül is nem játszottunk ott. Igazából nem is azért mentünk, hogy ott játsszunk, hanem volt ott egy olyan kirakodóvásár szerűség (vagyis inkább sok garage sale egymás mellett), amit meg akartunk nézni.
Kiderült aztán, hogy nem is volt olyan jó ez, mint gondoltuk, de azért négy autót vettünk nekem.
Hazafelé a szilvafák felé mentünk, és megállapítottuk, hogy már biztosan megérett a szilva, és le is szedték mindet, mert egyik fán sem volt egy szem sem. A fűben találtunk egyet csak, de az se volt már jó, a hangyák eszegették éppen.

Aztán aludtam egy jót délután, és miután felébredtem, autóztam az új autóimmal, a Mama meg vasalni kezdett. Én nem is vettem észre, hogy a Bori is ott volt a nappaliban akkor, csak éppen a kanapén feküdt és aludt. A Mama azt mondta, hogy ott aludt el, mikor kihozta, és akkor már nem akarta visszavinni. Egy idő után aztán felébredt, de az már jó is volt, mert akkor elindultunk a High parkba.

Ott először az autókat néztem meg megint, aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a játszótérre is. És ott nagyon jó ám a játszótér, egy csomó szuper csúszda van, mindet ki is próbáltuk a Mamával. A Bori itt is aludt egy picit (a Papa tologatta), aztán, mikor felébredt, akkor a legkisebb bébi csúszdán ő is lecsúszott velem (a Papa fogta aztért, nem csak én). Annyira nem élvezte a dolgot, de nekem nagyon tetszett, hogy együtt csúsztunk.
Visszafelé még sétáltunk egyet a Bloor-on, hogy láthassam az autókat, de mire leértünk a metróba a Bori már nagyon fáradt lett és úúúúúgy sírt! Még itthon sem hagyta abba, csak akkor, mikor már megfürdött, szopizott és mehetett aludni.
Nekem is jól esett a gyors fürdés és utána az alvás.

Duplán nemalvós nap

Ma valahogy nem igazán sikerült senkinek sem aludni ebben a családban, és hát ezért nem is volt túl könnyű napunk. De a vége nagyon kellemesre sikeredett! És azt is hozzá kell tenni, hogy bár nagyon fáradt voltam nap közben (még egy kólát is ittam, mert annyira nem bírtam a fáradtságommal), de ez nem viselt meg különösebben: nem lettem ideges, türelmetlen, kiabálós, aminek nagyon örülök!

Éjszaka Bori kétszer is kelt (óh, szép remények az átaludt éjszakákról, hová tűntetek...), és aztán reggel olyan 6 körül újra jelentkezett enni. Valószínű ez ébreszthette fel Barnust, aki sírdogálni kezdett az ágyában. Nagy nehezen Bence rábeszélte, hogy még ne keljen fel, a sötétre hivatkozva (bár Barnusnak erre volt kész válasza: "Én már látok világos foltokat a sötétítőfüggönyön"). Aztán fél 7 körül, alighogy Borit visszatettem az ágyába jött át Barnus, hogy autózzunk. Ezt még félálomban elhárítottam, mondván, hogy menjen előre, majd jövök, még egy kicsit pihenek. De nem adta fel, 5 perc múlva jelentkezett a kakaójáért. Ekkor már lemondtam az alvásról, és kimentem vele.

Délelőtt aztán Bori valahogy nem tudott visszaaludni a 8 órás ébredés után, és Barnus is korábban lett nyűgös, mint szokott, úgyhogy már 9-kor kint voltunk a játszón (rajtunk kívül csak egy gyerek-anyuka páros volt ott akkor, ez mutatja, hogy igen korán volt még). Jól elvoltunk, és 11 körül elindultunk intézni a bevásárlást, meg grillcsirkét venni, az volt az ebéd.

Viszont sajnos a délutáni alvás sem sikeredett túl hosszúra, pedig mindenkinek szüksége lett volna erre (Bori egész délelőtt csak fél órát szundított a kocsiban). Barnus altatása közben Bori ugyan szépen elaludt egyedül az ágyában, ahogy szokott, de aztán alig egy óra múlva felsírt, és erre Barnus is felébredt...

Úgyhogy hamarosan megint a játszón találtuk magunkat, és Bori ott végül bealudt megint egy pici időre. Barnussal a sarazóban játszottunk főleg, és annyira ügyesen átmegy már mindenféle vékony deszkákon (ezek a hidak a folyó felett), hogy csak nézek!

Olyan másfél óra játék után hirtelen elkezdett cseperegni, és nagyon felhős volt az ég, erős szél fújt. Féltem, hogy vihar kerekedik, és Barnus azt nagyon utálja, úgyhogy nem akartam, hogy kint érjen bennünket, így inkább hazajöttük.
Itthon mindenki nagyon nyűgös lett, egyszerre ordítottak egy ideig. Végül sikerült Borit szopival lenyugtatni, Barnust megetetni és kivenni a kakiból, és akkor -kb. 10 perc alatt- helyreállt a rend.
Ilyenkor, ha egyszerre ordítanak, akkor az a stratégiám, hogy ahhoz megyek először, akit abban a pillanatban könnyebben megnyugtathatónak érzek, ez most Bori volt. Persze addig a másik ordít tovább, de ezzel együtt kell élnie mindannyiunknak, mivel csak egy van belőlem.
Na, eddigre én is jó fáradt voltam már.

Aztán megjött Bence, a fiúk lementek focizni, de Bori továbbra sem aludt. Végül betettem a kendőbe, és mikor a fiúk visszatértek, nekiálltunk chocolate chip cookie-t sütni. Ennek nagy sikere volt, ugyanis Barnus imád a konyhában kevergetni, mosogatni, plusz egy idő után Bori is bealdut a kendőben (ma összesen 2 órát aludt 4 részletben nap közben). Így fürdésig már kihúztuk, és elaludni persze nem volt gond senkinek, 8-kor már durmoltak.

Ez jól is jött, ugyanis nem sokkal később érkeztek Marciék vacsorára, meg dumálni, játszani. Nagyon jól éreztük magunkat velük, nagyon hiányzott már nekünk ez a fajta társasági élet!

A jóga hatásai

Ma délután jógázni voltam!

Ez szuper jó kikapcsolódás nekem, plusz megmozgat, ami nagyon is rám fér. Szerencsére a plusz kilók szép lassan leolvadtak rólam mostanra különösebb agyusztálás nélkül (tudom, mázlista vagyok), viszont iszonyatosan nincs izomzatom, és hát még van mit feszesíteni minden felé...

Szóval, jó ez nekem fizikailag nagyon, de lelkileg is. Egyrészt az óra relaxálással kezdődik és végződik, és ez nagyon jól esik. Másrészt jó egy kicsit kikapcsolni a folyamatos készenlétből, előre gondolkodásból, problémamegoldásból, egy kicsit csak magamra figyelni.

És jó utána hazajönni, és érezni, hogy egy kicsivel még jobban szeretem most őket. Mert hát mindezek mellett még ez alatt a két óra alatt is nagyon tudnak ám hiányozni nekem a gyerekeim!

Játszóházas kalandunk

Ma nem volt túl jó idő délelőtt, úgyhogy a Mama azt javasolta, hogy menjünk el a játszóházba. Én már nagyon régen voltam ott, úgyhogy nem is emlékeztem igazán, hogy az milyen, és többször is javasoltam, hogy inkább a játszótérre menjünk. De nem lehetett.

Mielőtt elindultunk még megcsináltuk a mosást is, pontosabban a tiszta ruhákat áttettük a szárítóba (kivenni akkor vettük őket, mikor hazaértünk). A duplával mentünk és a Borinak a Mama betette az autósülést is, mert azt a Bori mostanság nagyon szereti.

Mikor odaértünk már kicsit emlékeztem, hogy szoktunk ide jönni régebben. Viszont kiderült, hogy a lenti nagy játszóház nincs nyitva, úgyhogy fellifteztünk az emeletre és ott is volt egy kisebb játszóház. Pont, mikor odaértünk kezdődött a snack time, és végül is engem is érdekelt egy kicsit a dolog. Gyorsan bekaptam egy kekszit meg két kocka dinnyét, de aztán siettem a számítógéphez, mert ott az is van, és lehet nyomkodni. Sajnos most nem működött viszont igazán jól a gép, úgyhogy végül is csatlakoztunk a következő programhoz, az énekléshez is. Nekem ez kicsit furcsa volt, de a Mama és a Bori élvezték, és a végén már én is. A Mama egyébként azt mondta, hogy a Borinak az egész játszóház nagyon tetszett szerinte, és tényleg, én is láttam, hogy nagy szemekkel nézegetett majdnem végig. Aztán kicsit elfáradt, és akkor a Mama bevonult vele a csendes részbe szopizni, és én is odamentem, és akkor a Mama mesélt nekem, míg a Bori szopizott. Aztán a Bori elaludt, és akkor már indultunk haza, mert ideje lett.

Na, és akkor volt, hogy majdnem beszorultunk a liftbe! Ugyanis ez a lift nem túl jó, már fölfelé is, amikor jöttünk elég gyanúsan lassan ment. Lefelé az volt a "szerencsénk", hogy éppen előttünk szállt be egy másik dupla babakocsi meg még pár ember, így már nem fértünk be (pedig hívtak, de a Mama úgy gondolta, hogy inkább nem szorongunk). Mikor már egy ideje vártuk a liftet, hogy visszajöjjön értünk, akkor hallottuk ám, hogy csöngetnek a vészcsengővel, meg dörömbölnek a bentlévők, mert nem ment tovább a lift. Akkor jöttek emberek, akik segíteni tudtak, és remélem, hamar kijutottak a liftből, akik bent voltak.
Mi meg a lépcsőn kellett lemenjünk, mégpedig úgy, hogy az én kezemet egy néni fogta, akinek volt egy kisfia, és ő is jött, és így mentünk le együtt. A Mama meg felkapta a duplát a Borival, és lejöttek úgy. Hát ez volt a mai nagy kalandunk.

Aztán már baj nélkül hazaértünk, és én nem voltam éhes, úgyhogy rögtön feküdni mentem. A mesénél és a szopinál a Bori is ott volt, pontosabban, a mese közben ő szopizott, aztán meg, amikor én szopiztam, akkor ő nézegetett. Én külön kértem, hogy legyen ülve a mese, míg a Bori szopizott. Mikor én bemásztam az ágyba, akkor a Mama átvitte a Borit aludni, és jött vissza hozzám énekelni meg pihenni.

Amikor felébredtem, akkor a Mama a Borinál volt (állítólag nem aludtam túl sokat). Én egy kicsit odabújtam hozzájuk, aztán kijöttem játszani. Egy idő után hívtam a Mamát, de nem válaszolt, csak kicsit később jött ki. Akkor elmagyarázta, hogy azért nem válaszolt, mert a Bori éppen elaludt, és akkor nem tudott visszakiabálni nekem, de most már alszik a Bori, és játszhatunk. Autóztunk is egy kicsit, aztán a Mamának dolga akadt, és én egyedül játszottam tovább. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire szeretem őt, és odabújtam hozzá, és adtam neki sokszor puszikat, mert annyira jól esett. A Mama azt mondta, hogy neki is, és egész délután sokszor adtam a Mamának sok puszit, csak úgy.

Egy idő után aztán elhatároztuk, hogy elindulunk a játszóra meg intézni dolgokat. Én beültem gyorsan a kocsiba, hogy indulhatunk is, de aztán kiderült, hogy a szobámban még nincs összepakolva, és úgy nem lehet elindulni. Ezen eléggé elkeseredtem, és mikor a Mama ragaszkodott hozzá, hogy segítsek neki elpakolni (nem fogadta el a javaslatomat, hogy pakoljon el ő), akkor még jobban sírtam, és mondogattam, hogy "Nem tudok elpakolni, mert el vagyok foglalva!". Végül mégis segítettem az elpakolásban, és így oda is értünk hamar a játszóra.
Először a sarazóba mentem, meg játszottam a piros beülős autóval, aztán a kishomokzóban is voltam, és ügyesen szót fogadtam, mikor a Mama kért, hogy ne menjek a nagy csúszdára egyedül, hanem várjam meg, míg ő befejezi a Bori szopiztatását, és akkor segít.

Mikor már eleget játszottam, akkor leültünk a padra, és megettem a borsólevest, amit a Mama elhozott nekem, mert otthon még nem voltam éhes (én javasoltam ezt). Nagyon ízlett a borsóleves, és a Mama azt mondta, hogy olyan ügyesen ettem, hogy a Breszi nagyi azt mondta volna, ha látta volna, hogy "le a kalapommal"!
Aztán elmentünk a vásárlós helyre és vettünk a banános boltban fagyit (vaníliásat), utána felültem a krokodlira egy dollárért (meg is köszöntem, mert nagyon jó volt felülni). Aztán találkoztunk a Papával a Wal-martnál és együtt vettünk új dvd lejátszót, mert a régi elromlott. Utána még a zöldségeshez is elmentünk, és csak aztán jöttünk haza.

Itthon, ettem szendvicset a Backyardigans közben (ez olyan volt, amit még nem láttam, dzsungeles, és nagyon tetszett, hogy amikor esett az eső, akkor nem áztak el, mert a Uniquánál volt esernyő), aztán mentem fürödni és aludni.

So far so good

Azaz, eddig jók vagyunk.

Ma volt az első nap, hogy Barnus és Bori egyedül volt velem, és azt hiszem, hogy minden jól sült el. Sok szervezés, előre gondolkodás és improvizáció hatására mindenki eleget evett, aludt és játszott ma. És én sem vagyok a szokásosnál fáradtabb.
Délelőtt a játszótérrel indítottunk úgy, hogy fél 10-kor már menetkészek voltunk és az ebéd is készen állt (csak melegíteni kellett már délben). Bence pedig 9 körül már el tudott indulni a munkába. Ehhez olyan fél 8 körül keltem én Borival, Barnusék kicsit előbb.

A játszón nem maradtunk sokáig, mert elkezdett cseperegni az eső, így behúzódtunk a közeli vásárlós helyre. Először Barnus madarat lovagolt, aztán bementünk a Wal-martba pelust venni Borinak, végül pedig a játékboltban kötöttünk ki. Bori itt enni kért, és a szopit meg is ejtettük a tologatós autó részlegnél, ahol Barnus nagyon élvezte a beülős és tologatható, valamint nyomkodható autók kipróbálását (szerencsére itt nem nézik ki az embert, ha játszik az áruval).
Aztán labdáztunk és könyveket nézegettünk. Mikor Bori már nagyon fáradt volt, akkor beraktam a kendőbe és úgy vittem haza, így könnyen el tudott aludni. Barnusnak meg vettünk egy új Dórás könyvet, amiért teljesen odavolt.

Itthon letettem Borit és elkezdtünk ebédelni. Ekkor fel is ébredt Bori, így az ebédet egy kézzel ettem meg, de megettem, és ez a lényeg. Mikor Barnus készen lett, kapott desszertnek gumimacit (ez csak akkor jár, ha rendesen evett), és míg azt megette, addig Borinak adtam egy kis ráadás szopit. Ettől jól ellazult, és míg Barnust altattam, szépen be is aludt az ágyában. Annyira jó volt ez!
Így volt egy kis időm, míg mind a ketten aludtak. Nem sok, mert Barnus alig 1 óra alvás után már szöszmötölt a szobájában, mint kiderült az új könyvét nézegette. Ezt már megfigyeltem egyébként, hogy ha valami érdekeset ígérünk neki alvás utánra, vagy valami nagyon izgatja, akkor kevesebbet alszik. Talán eszébe jut félálomban, hogy mi következik, és akkor inkább nem alszik vissza, hanem gyorsan felkel.

A délután nagy része Dórás mese meséléssel telt, Bori pedig fél 5-ig aludt. Mikor felébredt, Bence már itt volt. Bori ekkor kapott enni, Barnus pedig elindult Bencével néhány dolgot elintézni, aztán meg a játszóra. Mi is utánuk mentünk, és Bori szépen nézegetett egész végig (egy pillanatra elszenderült ugyan, de többet nem aludt egészen az esti lefekvésig).

Az este jól ment: Barnus vacsizott, filmet nézett míg Bori fürdött és lefektettem, aztán ő is fürdött, mesét hallgatott és ment is aludni.

Augusztusi képek

Feltettem jó sok augusztusi képet a nézegetős oldalra, akit érdekel, hajrá!
Zs.

Honnan tudja?

Ma délelőtt Marciékkal találkoztunk a High parkban és sétáltunk egy jót. Mivel Bori éhesnek tűnt, mi már a séta legelején leültünk szopizni, a többiek meg előre mentek megnézni az autókat. Barnus autómárka-ismerete lenyűgözte Maricékat is.
Továbbra sem értjük, hogy Barnus vajon honnan tudja megmondani nemcsak azoknak az autóknak a márkáját, amiken rajta van a jel, de azokét is, amin egyáltalán semmilyen ismertetőjel nincs, vagy amin csak oda van írva a márka (hiszen olvasni nem tud, az biztos).
A Volvokat például hátulról azonnal felismeri, hiba nélkül (ennél a típusnál hátul nincs ott az embléma, csak oda van írva, hogy VOLVO). Ilyenkor, mikor megkérdezzük, hogy honnan tudja, akkor azt szokta válaszolni, hogy "Elolvastam". Meg is szokta mutatni, hogy hova van írva az, hogy milyen autóról van szó, de nem nem mindig arra mutat, ahová valóban oda van írva.
Aztán volt olyan autó, amin elöl semmilyen jel nem volt, és rávágta, hogy az egy Honda. Hátramentem megnézni, és tényleg az volt!
Szóva, zseniális autófelismerő Barnusunk van!

Ma egyébként 7 körül keltünk reggel mindannyian. Bori nem aludt túl sokat ma egyhuzamban, ennek köszönhetően a High parkban eléggé nyűgös volt. Délután is csak fél órát aludt, fél 4 körültől estig végig nézelődött a kezünkben. Nem szerette, ha letettük.
Barnus elég későn került ágyba délután, és ilyenkor mindig nagyon sokat alszik, úgyhogy végül felébresztettem fél 6 után. Nagyon nyűgös volt, de aztán magához tért, és negyed 7 körül elindultunk a játszóra. Bori ott még szundított egy picit, de mikor hazaértünk felébredt, és ment is fürdeni, aztán irány az ágy. Barnus fél 9-re aludt el, egy kis Vakondos film és Backyardigans nézés után.

Egyedül a játszótéren

Na, persze, ezt nem úgy kell érteni, hogy teljesen egyedül lettem volna, mert azért voltak mások is ott. Kevesebb gyerek volt azért, mint a nyáron megszokott, mert három napos hétvége van, az utolsó a nyáron, amit nagyon sokan kiélveznek a városból való elmeneküléssel. Az iskola is lassan kezdődik, ezért arra számítok, hogy a jövő héttől már alaposan megcsappan a játszóterező gyerekek száma (ami nem is nagy hátrány egyébként).
Az egyedült úgy értem tehát, hogy nem volt velem más felnőtt most a játszón, ahogy eddig, így Barnusra én figyeltem és játszottam vele, persze közben Borival is törődve.

A dolog meglepően jól ment: Barnussal a nagy csúszdánál kezdtünk, felmászott és lecsúszott többször. Még egy kézzel is el tudtam kapni a leérkezésnél, egy idő után Bori kikéretőzött ugyanis a kocsiból.
Aztán azt gondoltam, hogy Bori éhes lehet, így megkértem Barnust, hogy menjünk át a kishomokozóba, hogy az ott lévő padon Bori szopizhasson (kis unszolás hatására jött is). Innen könnyen szemmel tudtam tartani Barnust, aki teljesen belemerült egy újonan odakerült markolós traktor tologatásába.
Bori végül is nem volt éhes, így feladtam a próbálkozást, és leültem vele a rugós mérleghintára nézelődni. Ez nagyon tetszett neki, mert szembe tartottam magammal, és közben rugóztam, így a pólómon lévő "ugráló" sárga kiscsirkét stírölhette. Beszélgetett is vele, szuper édes volt.
Aztán egy rövid időre Bence is csatlakozott hozzánk, játszott kicsit Barnussal (a furcsa labdánál főleg), aztán elment ebédet csinálni.
Ekkor mi átmentünk a kék kis csúszdákhoz és Barnus azt játszotta, hogy mindenféle játékokat, köveket és kisautókat küldött le rajta. Én meg közben tologattam néha az egyre jobban elálmosodó Borit.

Egy kislány odajött közben megszemlélni Barnus autóit, vele megbeszéltük, hogy odaadjuk neki kölcsön őket, de aztán hozza majd vissza. Barnus elég könnyen belement ebbe, és a kislány tényleg elég gyorsan visszaszolgáltatta az autókat.
Bori aztán szépen elaudt a kocsiban, és ez után nem sokkal el is indultunk haza. A hazaúton Barnus egy ideig sétált, aztán pedig felkapaszkodott a szuperdeszkára.
Hát, ennél nehezebb játszóterezésünk soha ne legyen!

Hazajött a Papám!

Ma reggel, mikor felébredtem, ott voltam a Papa mellett! Nagyon örültem neki, és rögtön odamentem hozzá, és adtam neki sok-sok puszit.
Az kicsit furcsa volt, hogy az ágyam (meg én) nem az én szobámban volt, ahogy szokott lenni, hanem a Mama és a Papa szobájában. Később kiderült, hogy ez azért volt, mert az én szobámba éjszaka a Marci és a Réka aludt, megy egy csomó bőrönd. Ők most jöttek ide Torontóba, és nagyon aranyosak. A Rékának már meséltem is egy picit még a reggeli előtt.

Délelőtt aztán mindenki nagyon pakolászott, a Mama meg mosott, úgyhogy egy idő után mi a Nagyiékkal elmentünk inkább a játszótérre, mert az sokkal érdekesebb. Aztán a Mama is utánunk jött a Borival, és akkor mind elmentünk a banános boltba bevásárolni.
A Mama megígérte még az elején, hogy veszünk majd narancslét nekem, de azt elfelejtettük, és csak akkor jutott az eszembe, mikor már fizettünk. El is keseredtem ezen, de aztán a Mama mondta, hogy hazafelé veszünk nekem. Be is mentünk a Wal-Martba, és végül is nem narancslét vettünk, hanem kakaót, de az még jobb volt, mert azt nagyon szeretem.

Mikor hazaértünk, a liftnél találkoztunk a Papával, aki éppen a biciklivel indult elhozni az ebédet, és akkor én vele mentem. Jó fárasztó volt az ebéd hazahozása, úgyhogy utána én már mentem is aludni.
Mikor felébredtem a Marciék nem voltak éppen itt, viszont a Nagyiék igen, és akkor egy darabig néztük a repülőket az erkélyről (ma repülős nap volt a tóparton, de tőlünk is lehetett látni a kunsztokat, amiket csináltak). Aztán meg elmentünk a játszótérre még egy utolsót. Sajnos a Nagyiék ugyanis ma visszautaznak Budapestre.
Az utazásból én csak annyit láttam, hogy beszálltak egy taxiautóba, és azt mondták, hogy utána majd felszállnak egy repülőre, és az viszi őket haza. Olyan kár, hogy elmentek, nagyon jó volt, hogy itt voltak velünk!

Este aztán néztem még egy mesét, meg fürödtem a Papával. Aztán megint ügyesen szóltam, hogy kakilnom kell, és bele is pisiltem a bilibe (kaki végül nem jött). Nagyon büszke voltam magamra!
Utána volt mese és aztán mentem aludni a Mamával.

Tenisz nap

Képzeljétek, ma délelőtt kipróbáltuk az új szuperdeszkámat, és tényleg szuper! A Bori babakocsija mögött van, és rá kell állni, és akkor a Mama tolja a kocsit, és akkor együtt megyünk mindannyian, de úgy, hogy nekem közben nem kell mennem. És nagyon kényelmes, szóval, nekem ez nagyon tetszik.
Ma kétszer is mentünk így, először délelőtt, mikor teniszezni mentünk, aztán délután, mikor hazajöttünk a játszótérről.

Szóval, délelőtt teniszezni mentünk. Pontosabban, a Nagyi teniszezett, meg a Curie, de mi is ott voltunk a Nagypapával, a Mamával, meg a Borival, és mi vigyáztunk addig a Sebastianra.
Először, mikor odaértünk a teniszpályához - ami itt van közel hozzánk, egy másik játszótér mellett - akkor még nem voltak ott a Curie-ék, és amíg megérkeztek, addig én teniszeztem a Nagyival. Jól ment.
Aztán megjöttek a Curie-ék és akkor már a Curie játszott a Nagyival tovább.
A Mama akkor áttette a Borit a kendőbe (szegény nem tudott elaludni, úgyhogy ez amúgy is már kellett a Mama szerint), és elkezdte tologatni a Sebastisant is. Én egy ideig a Nagypapival csúzdáztam, meg játszottam a téren, aztán megettem a croissant, amit a Mama vett nekem odafelé, aztán meg csatlakoztam a Mamához a sétálásban. Addigra a Bori már aludt, a Sebastian meg nézelődött. Főleg autókat nézegettünk a sétálás közben, meg énekeltünk.

Mikor a Sebastian elaludt, addigra a Bori felébredt, és visszamentünk a térre. Addigra a kismedencét is teletették vízzel, és akkor én odamentem abban játszani. Nagyon jó volt, csak egyszer placcs, beleestem a vízbe, és akkor a pólóm tiszta vizes lett, úgyhogy levettük.Mikor vége lett a teniszezésnek (a Nagyi nyert), akkor elindultunk hazafelé, és addigra a Bori is elaludt megint.

Ebédelni nem akartam, mert tele volt a pocim, úgyhogy rögtön mentem aludni. Nem sikerült túl könnyen elaludnom, mert nem éreztem fáradtnak magam. Kétszer is szerettem volna kijönni, de a Mama mondta, hogy még nem lehet, és ha nem tudok aludni, akkor csak feküdjek le, és pihenjek, majd ő bejön, ha már eleget pihentem és kijöhetek. Másodszorra oda is feküdt mellém, és akkor aztán el is aludtam.
Jó frissen ébredtem, és egy kis játék után aztán elmentünk a Nagypapival a játszótérre. Ott játszottam sokat, és aztán megjöttek a Mamáék is, és együtt mentünk haza.

Itthon ettem finom tejfölös-sajots tésztát vacsorára, aztán meg néztem filmet. Először a Bob the buildert kértem, de az túl félelmetes volt, úgyhogy inkább kikapcsoltuk, és akkor a Mama betette nekem a vakondosat, és az nagyon tetszett, úgyhogy azt végignéztük.
Aztán volt fürdés, a Nagyi mesélt nekem és aztán mentem aludni.

Kiköltöztünk Barbaráéktól

A Barbaráék lakása most már üres. Ebben laktak az Ooo Nagyiék, és előtte meg a Cica nagyiék is, de most már nem lakik ott senki, akit ismerek.
Ma délelőtt, mikor odamentünk már elég üres volt az egész, én csak a nagy matracot láttam, és az nagyon jól jött nekem, mert klasszul lehetett rajta ugrálni. Én ugráltam is (meg a Mama is egy kicsit), amíg a többiek intézték a dolgokat. Aztán már nem volt más hátra, mint levinni a matracot meg két dobozt, és akkor utoljára még bezártuk az ajtót, és többet már nem megyünk oda.
Ebéd előtt még a Mamával elmentünk leadni a kulcsokat a management office-ba, és aztán már ezzel kapcsolatban nem is csináltunk mást.

Délután viszont már szép idő volt (mert délelőtt elég hideg volt és szeles), így elmehettünk a játszótérre. Először csak a Nagyi és a Nagypapi volt ott, aztán jött a Mama is a Borival. A Mama mondta, hogy odafelé vett nekem egy szuper-deszkát, amit majd odarakunk a babakocsi hátuljára, és akkor én azon fogok majd tudni utazni. Már nagyon várom, hogy az milyen lesz!

Este ettem vacsorára gulyáslevest meg egy kis császármorzsát. Néztem Backyardigans-t is, de nem végig, mert elég félelmetes volt, így inkább lekapcsoltuk a Nagyival. Aztán mentem fürdeni (először nem akartam, de a Mama rávett) és aludni.

Két ügyes gyerekecském

Ma mind a ketten szuper ügyik voltak, és nagyon büszke vagyok a két szépséges, ügyességes, okosságos gyerekecskémre.

Délelőtt és délután is játszóterezés volt a program ma. Délelőtt mindkét gyerek a Nagyiékkal ment (én ezalatt pakoltam a nagyilakásban, hogy el lehessen szállítani onnan a cuccokat a kiköltözéshez). Délután pedig Barnus és Nagyi előre mentek, aztán Borival mi is követtük őket, mikor a Nagypapi és Bálint elkezdték a cuccok elszállítását (Bálint szuper aranyosan felajánlotta, hogy nem csak az autójukat adja kölcsön a költözéshez, meg a basement-jüket a tároláshoz, hanem még a cuccolásban is segít).

Barnus délelőtt a játszón megtanulta, hogy hogyan kell felmászni a rácsos felmászón a nagy csúszdához:Délután pedig nagyot strandizott a wading-poolban. Emiatt füdőgatyában volt, és nem pelusban, és mikor már készülődtünk hazafelé, akkor nagyon ügyesen szólt, hogy neki dolga van! Igaz, hogy azt mondta, kakilni kell, végül pedig pisilt, de ez eltörpül amellett a sikerélmény mellett, hogy már igazi nagyfiúként szólt, hogy menni kell, és el is végezte a dolgát! Éljen éljen! Este, vacsi után kapott is egy meglepitojást a nagy örömre.

Bori pedig egész nap nagyon szépen eszegetett (hála az égnek, javul már a megfázása, ma már csak egy kicsit köhögött), szépen aludt, sokat mosolygott és burukkolt, na meg olyan sokat nézegetett kíváncsi szemekkel, hogy csak na! A játszótéren délután meg is jegyezte egy idegen anyuka, hogy milyen jól elvan a Bori a kocsiban! Az elalvására külön büszke vagyok, és hálás neki, ma ugyanis szépen bealudt a kocsiban, majd délután a kanapén nyomta el az álom nézegetés közben (pedig mindenki itt nyüzsgött még), este pedig a szokásos módon szépen letettem a szopi után és egy idő után elaludt az ágyikójában.

Egy napom a szigeten - fényképes beszámoló

Képzeljétek, ma elmentünk a Nagyi, a Nagypapi, a Mama, a Bori meg én a szigetre! Olyan sok mindent csináltunk, és annyira jól szórakoztunk, hogy csuda! Nézzétek csak:

Először is, metróra szálltunk, aztán meg kompra, és mikor kiszáltunk a szigeten, az első utunk a farmra vezetett. Mikor megláttam a nagy piros traktort a bejártanál, rögtön odaszaladtam, és felmásztunk rá a Mamával.A traktorozás jó sokáig tartott, és mindenki volt vezető, meg rakmány is. Aztán az állatokat már nem is mentünk el megnézni, hanem inkább elindultunk a vidámpark részleg felé. A Mama mondta, hogy kinézett nekem egy jó kis ride-ot, amire szerinte felülhetnék. Mikor megláttam, hogy milyen szuper autóba lehet beleülni, azonnal kedvet kaptam a dologhoz, úgyhogy mentem is rögtön egy zöld autóval.A Mama nagyon büszke volt rám, hogy teljesen egyedül mentem, és nekem is nagyon tetszett a dolog, úgyhogy vettünk még jegyet, és akkor megint mehettem. Most egy piros autó jött.Aztán átmentünk a tűzoltóautókhoz is, és ott is mentem:
Mikor ez megvolt, akkor jött az ebéd. Kerestünk egy piknikasztalt, és eszegettünk.

Innen aztán kitessékeltek minket, merthogy állítólag az a rész le volt zárva (mi átmentünk a kerítésen). De már úgyis készen voltunk, célba vettük a standot!
Ott először az árnyékban játszottam a homokkal, de aztán rávettek, hogy menjünk közelebb a vízhez, és ott nagyon jól szórakoztam. Köveket szedtünk és dobáltunk,meg belefeküdtem a homokba, és tiszta homok lettem.
Meg pancsoltunk a Nagyival (ettől szerencsére lejött a homok is).
A strand után már hazafelé vettük az irányt, de előtte még eszegettünk egy kicsit.
Aztán már nagyon fáradt lettem.
De végül még beugrottunk a vidámparkba egy ráadásra, és akkor mentem még egy kört az autóval (most egy sárga volt), meg aztán még a csilingelős hajóba is beültem.Mikor hazaértünk már nagyon fáradt voltam, de azért még egy Backyardigans-t megnéztünk, aztán mentem fürdeni a Nagyival, meg aludni.

Javul már a Bori

Az éjszaka egészen jól telt, bár Bori kétszer is felébredt, ami nem szokása, de talán azért tette ezt, mert a napokban nem nagyon tudott rendesen enni, és most szeretné behozni a lemaradást.
Reggel pedig egészen jól volt már, és ma már kevesebbet is köhögött, meg szépen tudott szopizni.
De azért ez a csúnya köhögés nem hagyott nyugodni, így felhívtam délelőtt a dokit, és az asszisztensnővel megkérdeztettem tőle, hogy menjünk-e be.
A válasz az volt hogy igen, menjünk, megnézné a biztonság kedvéért a Borit (kisebb nehézségek árán délutánra jutott el hozzánk az információ, Margaret ugyanis iszonyú aranyos és jólelkű, de néha nem sikerül neki észben tartani a sok mindent, amit egyszerre kezelnie kell).

Úgyhogy 3 előtt egy kicsivel kendőbe tettem Borit (éppen jól jött ez, mert nyüglődött az elalváshoz) és elmetróztunk a rendelőbe (még a beszállás előtt elaludt).
Barnust már letettem ekkorra szerencsére, úgyhogy jól jött ki minden.

Bori a vizsgálat alatt majdnem végig aludt a kendőben, aztán a fülkukucskálásnál felébredt, de nagyon gyorsan vissza is aludt később.
Kiderült, hogy szerencsére nincs baj, tüdeje, füle, torka tiszta, csak a sok mucus-szal (nyák) küzd szegénykém, ahogy mi is gondoltuk. Tanács: sósvizes öblítés, leszívás (jéééé?!).

Kiderült az is, hogy az én pajzsmirigy gyógyszerem adagját lejjebb kell vinni, kaptam új receptet. Hazafelé ki is váltottuk ezt, és Bori pont akkor ébredt fel, úgyhogy míg vártam a gyógyszer kiadására, addig meg is etettem. Közben rottyantott is egyet, úgyhogy aztán kapott egy új pelust is ott a helyszínen.

Hazafelé már nem aludt vissza, sőt utána se egészen fürdésig, és nagyon jól elnézelődött (a végére azért elfáradt).
Lementünk ugyanis a játszóra a Barnusék után (ők délelőtt is ott voltak, míg én a mosást és a bevásárlást intéztem), és útközben a lepit, ott pedig a fákat, egyebeket nézegette.
Most már nem tettem fel a mózesbetétet a kocsira, és nagyon jól működik a dolog.
Így én is tudtam kicsit játszani Barnussal a sarazóban, és elmentünk együtt megöntözni a közeli kis fákat a sárga locsolókannával. Barnus utána még meg is simizte a kis fák törzsét. Hihetetlen, mennyi szeretet van ebben a gyerekben!

Estére már nagyon fáradt lett Bori, így a fürdést végigbőgte (én olyan béna vagyok különben is a fürdetéssel, a Bence szokta ezt csinálni, és én még nem találtam igazán jó fogást eddig), masszázsra nem is lehetett gondolni, hanem rögtön kajált és már abba majdnem belealudt. Utána betettem az ágyba és 5 perc múlva szundított is.

Barnus a nagyival fürdött, de utána ragaszkodott hozzá, hogy én mondjak mesét, így is lett. Ő is jó fáradt volt a sok játszóterezéstől, így hamar elaludt.
Továbbra is nagyon hiányzik neki a Papa, de talán a Nagyi által készített Papa-váró-kalendárium segít neki feldolgozni a dolgot és megérteni, hogy mennyi van még vissza, mire jön a Papa (minden nap le lehet tépni egy lapot, és az utolsó lapnál jön a Papa).

Nagypapinak is megmutattuk a High parkot

Reggel, mikor felébredtem, gyorsan átmentem a Mamához és odabújtam hozzá kicsit. Nem volt ott a Papa, és emlékeztem, hogy ő most sajnos nincs itthon. Ma egész nap nagyon hiányozott a Papám, mindig, amikor jött valaki a folyosón és kulccsal zörgött, akkor reménykedtem, hogy ő jön, de nem. Délután, mikor a hallottam megint ezt a zajt, és kiderült, hogy nem a Papa jött, hanem a Nagyi, akkor nagyon el is szomorodtam.
Viszont az jó volt, hogy délelőtt telefonált nekünk a Papa, és először nem akartam vele beszélni, de aztán mégis. És mikor a Mama letette a telefont, akkor eszembe jutott, hogy még akarok mondani valamit, és akkor visszahívtuk a Papát, és még egy kicsit beszéltem vele. De azértutána még mindig hiányzott a Papa!

Szóval, mikor már eleget feküdtem a Mamához bújva reggel, akkor felkeltem és kimentem játszani a nappaliba. Mikor a Mama utánam jött, akkor már kiraktam egyedül az autópályát és kezdtem is autózni vele. Aztán megjött hamarosan a Nagypapi is, és akkor együtt autóztam tovább.
Most a Mama meg a Nagypapi csinálták az összes reggeli dolgot, amit a Papa szokott: a kakaót, a felöltözést, a fogmosást és a reggelit is. Igaz, hogy reggelit nem nagyon kértem, de azért a Mama oatmeal-jéből és a banánturmixából is ettem.

A Bori utánam ébredt fel, és nem is sokat volt ébren, és sajnos ő még mindig beteg. Ma viszont sokat aludt, és a Mama azt mondta, hogy ha nem lesz jobban holnapra, akkor lehet, hogy elvisszük a doktornénihez. Meg azt is mondta, hogy adott neki fájdalomcsillapítót, mert rosszul van, és így legalább sokat tudott aludni, és az ilyenkor segít. De azért köhögni még mindig elég csúnyán köhög, azt hallottam, és az orrát is ki kellett porszívózni sokszor, amit már egyáltalán nem szeret.

Mikor a Bori már elaludt, addigra átjött a Nagyi is, és akkor vele is játszottunk. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a játszótérre, és én előre mentem a Nagypapival meg a motorral. Ma jó sokat játszottunk a sarazóban, és olyat is csináltunk, hogy átmentem egyedül egy elég vékony fahídon, egyensúlyozva. A Nagyi csak akkor segített, ha bajba kerültem, de nem sokszor volt ilyen. Aztán, mikor a Mamáék is megjöttek (ők vásárolni is voltak), akkor a Mama is átment egy még vékonyabbon, teljesen egyedül. Meg ugráltunk át a Mamával egy nagy folyómedret, nekifutásból.

Aztán hazajöttünk és ebédre ettem tejfölös-sajtos tésztát, aztán mentem aludni. Mikor felébredtem, kiderült, hogy a Mama és a Bori még alszik, úgyhogy a Nagypapival játszottunk a szobámban.
Később megint felkerekedtünk, akkor már a Nagyi is itt volt, és elmentünk a dupla babakocsival a High parkba, megmutatni azt a Nagypapinak (mert ő még ott soha nem volt), és találkozni az Ilonáékkal.

Nagyon jót játszottunk a High park játszóterén az Ilonáékkal! Volt egy kis balset is, ugyanis a Bori felébredt és enni kért, és közben kakilt egy nagyot, és minden csupa kaki lett, még a Mama szoknyája is! És akkor a Borit le kellett vetkőztetni és megkapta a Sebastian pót-alsótrikóját, és az kicsit nagy volt rá, de amúgy jó volt. A Mama szoknyájával nem lehetett mit csinálni, az úgy maradt. A Borit aztán a Mama betette a kendőbe, és ő még elég sokáig sírt, mert beteg és fáradt volt. De aztán elaludt.
A játszótér után elmentünk megnézni az állatokat, és ott nekem az tetszett a legjobban, mikor a járda szélén, a párkányon mentünk egyensúlyozva a Nagyi segítségével. Az Ilonának is ez tetszett a legjobban.
Aztán elbúcsúztunk az Ilonáéktól és mentünk haza a metróval. Mivel későn értünk haza, ezért már nem néztem filmet, hanem rögtön mentünk fürdeni a Borival. Én már nagyon fáradt voltam a végére, így mikor a Nagyi kérte, hogy mossuk meg a fogamat, akkor nagyon tiltakoztam, és a Mamát akartam, hogy jöjjön. Jött is végül, odaadta a Borit a Nagyinak, és akkor megmosta a fogamat meg mondott mesét, és így már sokkal jobban éreztem magam, és mentem aludni.

Bori köhög

A Mamának nagyon nem tetszik, ahogy a Bori köhög, és tényleg, elég sokat köhög, meg sír mostanában, valószínűleg kicsit betegecske, sajnos. Én is köhögök egy picit, meg néha eldugul az orrom, de amúgy jól vagyok.
Remélem, a Bori hamar meggyógyul most már!

Ma sajnos a Papa elutazott Németországba, és egy hétig nem is lesz itthon. Az nagyon sok idő! Elmondta nekem, hogy hogyan megy oda, és az nagyon érdekes: először felül a metróra, aztán a buszra, aztán a repülőre, aztán egy másik repülőre, aztán a vonatra, utána egy másik vonatra, és a végén meg a taxiautóval elmegy a konferenciára. Mert arra ment, konferenciára, és az biztos egy érdekes dolog, de én még olyanon nem voltam, úgyhogy pontosan nem tudom.

Szerencsére délelőtt még itt volt a Papa, úgyhogy akkor együtt elmentünk a nagy bevásárlósba, ahol a könyvesbolt van a Thomasos vonatokkal. És ott játszhattam a vonatokkal (bár sajnos nem volt ott se a Henry, se a Gordon, akikkel nagyon szerettem volna játszani), meg olvastunk mindenféle könyveket is.

Aztán hazajöttünk és ettünk finom tésztát ebédre, aztán meg mentem aludni. A Papa azután ment el nem sokkal, hogy én felébredtem, és a Mamával egészen a liftig elkísértük.

Délután először volt egy nagy vihar, esett az eső nagyon és villámlott meg dörgött is. Ezt én elég sokáig néztem, aztán kerestünk villámot az újságban, de nem találtunk, úgyhogy akkor inkább játszottunk Swiper-eset a Nagyiékkal.
Mikor aztán kiderült, hogy a Borcsa nem tud elaludni valahogy, és az eső is elállt, akkor gyorsan felkerekedtünk és elsétáltunk a mi vásárlósunkba játékokat nézni. Így már el tudott aludni a Bori, és én meg belegázolhattam a pocsolyákba a gumicsizmámmal.
Vittük az esernyőmet is, és fel is húztuk, mert kicsit megint esett, mikor elindultunk, és akkor engem elfújt a szél az esernyővel együtt. Én lehuppantam a földre, az esernyőt meg kikapta a kezemből a szél, és csak fújta! Még jó, hogy a Nagyi olyan gyorsan tud futni, így el tudta kapni és visszahozta. Azután már sokkal erősebben tartottam az esernyőt, nem is fújt el többet a szél. Meg aztán az eső is elállt, és akkor már eltettük az esernyőt.

A Wal-Martba mentünk és vettünk nekem pudingot rögtön a bejáratnál. Aztán lementünk a Nagyiékkal a játékokhoz és ott nézelődtünk, míg a Mama vett még mindenféle dolgokat.

Mikor hazajöttünk és rögtön nézhettem a mesét, most Backyardigans volt, mert nem volt olyan Dora felvéve, amit még nem láttam. Közben meg ettem szendvicseket, és mikor vége lett, akkor meg pudingot is kaptam.
Ma a Nagyi volt velem a fürdésnél és ő is öltöztetett fel, meg mondott mesét (kettőt is!), aztán a Mamával megharcoltunk az utolsó négy lábkörmöm levágásáért (nem adtam könnyen magam). Mikor ez is megvolt, akkor már csak a tejci, a dal és az alvás volt hátra.

Vonatot hozott a posta!

Képzeljétek, éppen ebédeltem, és kopogtak az ajtón, és a Mama kinyitotta, és a postásbácsi volt, és hozott nekem csomagot, és két új vonat volt benne! Pontosabban vagonok, recycling cars! Nekem nagyon tetszenek!
A Mama azt mondta, hogy azok a bácsik küldték ezt nekem, akiknél most éppen javításon van a zenélős caboose-om és a James szeneskocsija (mert ezeket még régen el kellett küldeni szerelőhöz a Papa szerint), és már hamarosan visszakapom ezt a két vonatomat is, de mivel még nincsenek készen, ezért kaptam most a két recycling vagont. Így köszönik meg a türelmemet, és tényleg hamarosan jön majd a két piros vagonom is. Már alig várom!

Ezen kívül még az történt ma, hogy reggel úgy ébredtem fel, hogy sütit szerettem volna, nagyon! Mondtam is a Mamának nagy szipogva, hogy csokis sütit kérek még az ágyamban. Mikor ő ezt megértette, akkor megnyugtatott, hogy jó, csinálunk reggelire muffint, és így is lett, és én segíthettem keverni, és hamar kész is lett, és akkor azt ettünk. Adtam belőle a Nagyiéknak is, mikor átjöttek.
A Mama addigra már aludt megint, mert a Bori jó korán kelt ma és így már hamar fáradtak lettek. Viszont a Bori aztán megint felkelt, és állítólag ma nem is aludt sokat később se, nemalvós napot csinált megint.

Mi aztán a Nagyiékkal elmentünk a játszótérre és vittük a Borit is, de nem maradtunk sokáig, mert mindenki hamar nyűgös lett. Mikor hazaértünk én kértem reszelt sajtot ebédre, és a Nagyi nem tudta, hogy szabad-e azt nekem enni, és a Mama nem volt ott, mert a mosást intézte lent, és én nagyon kétségbe este ezen. Aztán megjött a Mama, és mondta, hogy már a folyósó végéről lehet hallani, hogy kétségbe vagyok esve, meg a Bori is. De gyorsan megoldódott a helyzet, mert én kaptam reszelt sajtit, a Bori meg tejcit, és akkor mind a ketten jobban lettünk.

Délután is játszótereztünk, és én főleg a Nagyival játszottam a sarazóban folyóásósat. Közben a Nagyi talált magának egy érdekes játékot, és nagyon élvezte ezzel a markolást. Aztán én is felülhettem rá.Később meg a Nagypapi is csatlakozott hozzánk a folyóépítésben és segített a nagy ásóval mélyíteni a medret.A vége felé meg eszembe jutott, hogy átmegyek a vékony fahídon, és a Nagyit kértem meg, hogy segítsen, és sokszor át is tudtam menni rajta, pedig nem könnyű!
Mikor hazajöttünk, akkor ettem egy kis borsólevest (a Mama ragaszkodott hozzá, hogy egyek valami rendeset is), meg két szendvicset a tévénézés közben (most a focis Dóra volt). Utána mentem fürdeni és aludni, sőt, előtte még a lábkörmeim egy részét is engedtem levágni a Mamának némi unszolás hatására.

Páratartalom és köhi-prüszi

Mostanában megint szenvedünk kicsit a magas páratartalomtól. Pedig amúgy nagyon kellemes lenne az idő, 25 fok körüli hőmérséklettel, de az a 60%-os pára annyira kellemetlenné, nyomottá teszi a levegőt, hogy az embernek nincs kedve semmihez. Szerencsére a parkunkban jól jár a levegő és klassz árnyék van, úgyhogy oda mindig szívesen megyünk ki. Ma is ez volt a program délután.

Mindkét gyerek picit betegecske amúgy pár napja: köhögnek, prüsziznek, de szerencsére egyiknek sincs láza, és az orrocskák is elég jól járhatóak (bár Barnus azért nyugtalanabbul alszik). Reméljük, ennek hamarosan vége lesz!

Bori burukkol

Bori elkezdett mindenféle édes hangot kiadni az elmúlt hetekben. Mondogatja, hogy ágúúú, haki, ogi. Meg persze mindenféle más kedves hangja is van, ahh-hol, haaa-zik, híí-zik (kicsit nehéz írásban reprodukálni ezeket a hangokat). Mindezt főleg akkor hallani tőle, mikor szopi után elégedetten nézegetni kezd. Bence elnevezte ezeket a kedves hangadásokat burukkolásnak, mert legtöbbször úgy hangzik ez, mintha Bori egy kedves kis galamb lenne.

Most már nagyon gyakran mosolyog, felismer minket, és kifejezetten nekünk szóló mosolyokat küldözget. És már nem csak a Papájának és nekem szólnak ezek a mosolyok, hanem egyet-egyet küld Barnusnak is.

A sírás terén is vannak újdonságok. A kézzel-lábal kapálózós, világvége sírás hosszasan már nem igazán jellemző. Viszont elkezdte a nagyon-élesen-visítok-mintha-darázs-csípne című előadást, ami szegény anyját az első alkalommal komolyan arra késztette, hogy levetkőztesse az egész gyereket (merthogy biztos voltam benne, hogy most valami iszonyatosan fáj neki, persze nem volt semmi gond). Azért szerencsére ez a visítás nem olyan gyakran fordul elő.
Azért az tény, hogy nem emlékszem arra, hogy a Barnus sírás repertoárja ilyen széles lett volna, és ilyen kifejező (de lehet, hogy akkor még nem voltam ennyire tapasztalt a különféle sírások felismerésében).

Azt is meg kell jegyezni, hogy Bori az arcával nagyon kifejezően tudja szemléltetni, hogy miről is van éppen szó. Van ugye a széles mosoly, vigyor, ami a jókedvűség jele, és van a teljesen eltorzult arccal való üvöltés, amit hang nélkül is mindenki értene: valami óriási baj van. Ezen kívül van még a nagyon mókás lefelé biggyesztett száj, ami a szomorúság kezdetének jele, és ilyenkor még egy jól időzített "semmi baj", vagy "sssssss" segíthet a kitörő sírás elfolytásában.

Barnus nagyon élvezi amúgy ezeket az új hangokat (na, nem a sírást, olyankor mindig megpróbálja ő is vígasztalni Borit). Szokta is kérdezgetni Boritól, hogy "Van ágú, Bori?".