Duplán nemalvós nap

Ma valahogy nem igazán sikerült senkinek sem aludni ebben a családban, és hát ezért nem is volt túl könnyű napunk. De a vége nagyon kellemesre sikeredett! És azt is hozzá kell tenni, hogy bár nagyon fáradt voltam nap közben (még egy kólát is ittam, mert annyira nem bírtam a fáradtságommal), de ez nem viselt meg különösebben: nem lettem ideges, türelmetlen, kiabálós, aminek nagyon örülök!

Éjszaka Bori kétszer is kelt (óh, szép remények az átaludt éjszakákról, hová tűntetek...), és aztán reggel olyan 6 körül újra jelentkezett enni. Valószínű ez ébreszthette fel Barnust, aki sírdogálni kezdett az ágyában. Nagy nehezen Bence rábeszélte, hogy még ne keljen fel, a sötétre hivatkozva (bár Barnusnak erre volt kész válasza: "Én már látok világos foltokat a sötétítőfüggönyön"). Aztán fél 7 körül, alighogy Borit visszatettem az ágyába jött át Barnus, hogy autózzunk. Ezt még félálomban elhárítottam, mondván, hogy menjen előre, majd jövök, még egy kicsit pihenek. De nem adta fel, 5 perc múlva jelentkezett a kakaójáért. Ekkor már lemondtam az alvásról, és kimentem vele.

Délelőtt aztán Bori valahogy nem tudott visszaaludni a 8 órás ébredés után, és Barnus is korábban lett nyűgös, mint szokott, úgyhogy már 9-kor kint voltunk a játszón (rajtunk kívül csak egy gyerek-anyuka páros volt ott akkor, ez mutatja, hogy igen korán volt még). Jól elvoltunk, és 11 körül elindultunk intézni a bevásárlást, meg grillcsirkét venni, az volt az ebéd.

Viszont sajnos a délutáni alvás sem sikeredett túl hosszúra, pedig mindenkinek szüksége lett volna erre (Bori egész délelőtt csak fél órát szundított a kocsiban). Barnus altatása közben Bori ugyan szépen elaludt egyedül az ágyában, ahogy szokott, de aztán alig egy óra múlva felsírt, és erre Barnus is felébredt...

Úgyhogy hamarosan megint a játszón találtuk magunkat, és Bori ott végül bealudt megint egy pici időre. Barnussal a sarazóban játszottunk főleg, és annyira ügyesen átmegy már mindenféle vékony deszkákon (ezek a hidak a folyó felett), hogy csak nézek!

Olyan másfél óra játék után hirtelen elkezdett cseperegni, és nagyon felhős volt az ég, erős szél fújt. Féltem, hogy vihar kerekedik, és Barnus azt nagyon utálja, úgyhogy nem akartam, hogy kint érjen bennünket, így inkább hazajöttük.
Itthon mindenki nagyon nyűgös lett, egyszerre ordítottak egy ideig. Végül sikerült Borit szopival lenyugtatni, Barnust megetetni és kivenni a kakiból, és akkor -kb. 10 perc alatt- helyreállt a rend.
Ilyenkor, ha egyszerre ordítanak, akkor az a stratégiám, hogy ahhoz megyek először, akit abban a pillanatban könnyebben megnyugtathatónak érzek, ez most Bori volt. Persze addig a másik ordít tovább, de ezzel együtt kell élnie mindannyiunknak, mivel csak egy van belőlem.
Na, eddigre én is jó fáradt voltam már.

Aztán megjött Bence, a fiúk lementek focizni, de Bori továbbra sem aludt. Végül betettem a kendőbe, és mikor a fiúk visszatértek, nekiálltunk chocolate chip cookie-t sütni. Ennek nagy sikere volt, ugyanis Barnus imád a konyhában kevergetni, mosogatni, plusz egy idő után Bori is bealdut a kendőben (ma összesen 2 órát aludt 4 részletben nap közben). Így fürdésig már kihúztuk, és elaludni persze nem volt gond senkinek, 8-kor már durmoltak.

Ez jól is jött, ugyanis nem sokkal később érkeztek Marciék vacsorára, meg dumálni, játszani. Nagyon jól éreztük magunkat velük, nagyon hiányzott már nekünk ez a fajta társasági élet!