A benttartás már megy!

Ma Barnus körülbelül 5 órát töltött pelus nélkül két részletben (itthon), és ezalatt egyáltalán nem történt baleset. Igaz, hogy bilibe se került semmi, mert akárhányszor kérdeztem (igyekszem nem túl gyakran, mert képzelem, az milyen zavaró neki), mindig azt válaszolta, hogy nem kell neki. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy most visszatartja addig, míg pelus nem kerül rá, bár végül is az se lenne nagyon vészes, mert az azt jelentené, hogy már vissza is tudja tartani.

Délelőtt egyébként, mikor indultunk a játszóra, akkor adtam rá ugye a pelust, és utána pár perccel szólt, hogy belement a pisi. Aztán este megint volt egy ilyen, akkor éppen fürödtem Borival, és odajött megkérdezni, hogy nem baj-e, hogy ő kakilt (akkor még pelus volt rajta az előző séta miatt). Szerintem ez jó jel, mert eddig mindig letagadta, hogy ő egyáltalán kakilt, még akkor is, mikor már igencsak érezni lehetett a lengedező illathalmazt körülötte. Szóval, talán egyre inkább tudatossá válnak ezek a funkciói is, haladunk. A következő lépés az lenne, hogy már képes legyen elengedni a termékeket pl. indulás vagy lefekvés előtt.
Hát, elnézést, hogy ez ilyen részletesre és kimerítőre sikerült, remélem, nem tart már soká.

A másik nagy esemény az, hogy eldöntöttük: Barnus októbertól részidőben ovis lesz. Hétfő-szerda-pénteken fog menni, 9-től 11.30-ig. Bence viszi majd, mi megyünk érte a Borival. Nem az Ilona csoportjában lesz, de az udvaron reggel 10-ig együtt játszanak majd. Az ún. Rabbit room-ban lesz, ahol a névhez híven van is egy igazi nyuszi, sőt akvárium is van, és szép világos a terem. A személyzettel még ismerkednem kell, amire talán holnap lesz is lehetőség, mert akkor megyünk felvenni a "registration package-et", amit ki kell aztán tölteni, meg gondolom talán igazolásokat szerezni, és visszavinni. Még van egy csomó kérdésem is (miket kell bevinni, hogyan megy a beszoktatás, telefonszámok, nevek). Barnusnak egyelőre nem mondtuk a dolog komolyra fordulását, szerintem majd pár nappal előtte kezdem el felkészíteni, hogy ne aggódjon feleslegesen korán, hogy mi lesz.
A döntés egyébként nehezen született meg, pontosabban mindig is láttam a pozitívumait a dolognak, csak nehéz volt ezekre koncentrálni ahelyett, hogy "elveszik tőlem a kisbabámat". Aki már nem is kisbaba, és különben sem veszik el, és csak 2,5 óra, és nem is minden nap. De akkor is, nehéz az elszakadás, na.

Ma amúgy délelőtt a parkban voltunk, Barnus talált magának egy aranyos kisfiút, gyorsan összebarátkoztak (Cole a neve, bár lehet, hogy ne, így kell írni). Mivel Bori aludt én is tudtam beszélgetni az anyukájával (aki nagyon aranyos), és kiderült, hogy cipőben járunk: ők is eddig együtt voltak és most kezdenek közösségbe járni, pont ugyanígy, ahogy mi. Jó volt beszélgetni erről. Aztán később megérkeztek Ritáék is, és a három fiú nagyon jót játszott együtt.
Közben felébredt Bori is, megetettem, tisztába tettem, aztán indultunk bevásárolni, kellett pár dolog. Érdekesség képpen: így néz ki a babakocsi felcuccolva, amikor bevásárolni indulunk (a fekete textilzacsikba teszem a bevásárlást, meg a kocsi aljába). A lepel alatt Bori alszik, hátul, azon a kis "gördeszkán" utazik Barnus. Kicsit félek, hogy hamarosan beadja a kulcsot a kocsi a sok terheléstől...

Bori még nem volt álmos délután, mikor Barnus lefeküdt (ő a boltból hazafelé aludt egyet még), és most először volt, hogy igazán érdekelni kezdték a játékok, amit kitettem neki. A játszószőnyegre tettem le, és egy pár játékot le is lógattam mellé. Ezek közül az egyiket el is kezdte ütögetni a kezével, direkt, és nagyon érdeklődve figyelte, hogy az zörgött. Ezzel olyan negyed órát el is volt, aztán elálmosodott, letettem. Nem tudott könnyen elaludni, még szopi is kellet, de aztán jó nagyot aludt.

Közben felébredt Barnus, úgyhogy ragasztottunk megint autókat (az egész szobája ki van már tapétázva ezekkel az autós poszterekkel), meg aztán festettünk is. Volt egy csibészkedése is, ugyanis, mikor felébredt Bori és szopizott, addig Barnus az ecsetek elmosása címszó alatt szépen elmosta a wc-papírt, egy csomó papírzsepit és a Papa borotváját is. Mikor bementem, nem tudtam hirtelen, hogy leszidjam, vagy nevessek a dolgon, olyan elmélyülten mosogatott. Aztán azért rászóltam, és meg is ijedt, mert félt, hogy elrontotta a borotvát (a drága!!! ebből is látszik, hogy nem tudta, hogy ezt nem szabad. Na, jó, azért sejthette...). Meg is kért rögtön, hogy próbáljuk ki, működik-e. Működik.

Délután volt megint egy nagy közös ordi: Bence hívott, hogy jön haza, és mikor letettem a telefont, Barnus teljesen elkeseredett, hogy ő még akart beszélni a Papával. Mivel nem hívtam vissza (már biciklizett haza), és Barnus fáradt volt, óriási sírás lett ebből. Kiderült, hogy Bori is együttérzett Barnussal, ugyanis a sírás hallatára neki is legörbült a szája, és ordítani kezdett. Hát, nem volt egyszerű végetvetni ennek, mert Bori sírt, mert Barnus sírt, Barnus meg nem tudta abbahagyni. Mind a kettő hozzám akart bújni közben. Végül is letettem Borit, Barnust leültettem, és gyorsan összekaptam magunkat, és elindultunk sétálni. Ez általában megoldja a dolgokat, most is így lett.
Vettünk gyümiket, aztán csatlakozott hozzánk Bence, és elmentünk autókat nézni a környékre. Borit egy idő után kendőbe tettem, mert nézegetni szeretett volna, és most már lehet arccal kifelé kötni, így nagyon szépen elvolt, nézegetett.

Este aztán mindenki gyorsan ágyba került, és még Marciékkal is leegyeztettük a hétvégi kirándulásunk részleteinek egy részét (megint megyünk cottage-ba!).