Az Algonquin parkban harmadszorra

Megjöttünk a hétvégi nagy kirándulásunkról, nagyon jól éreztük magunkat!

A megszokott "cottage"-ünkben voltunk most is, Curie-ék és Emeséék voltak velünk még ott (Emese Bálint huga, férjével Krisztiánnal van egy 7 hónapos kisfiuk, Benjámin).

Pénteken reggel Bence elhozott egy Toyota Corollát az autóbérlésből, és mi már azzal mentünk hármasban bevásárolni Bori szokatlanul nagy délelőtti alvása után. Bori a kendőben, Barnus a bevásárlókocsiban ülve segített összeszedni a listán lévő dolgokat. Bori be is aludt egy idő után.
Bence nem sokkal utánunk ért haza, és így az ebéd és a bepakolás után indultunk is.
Az első öt méteren kigyulladt azonban a "check engine" lámpa a Corolla műszerfalán, így útba ejtettük az autóbérlősöket, és szó nélkül kicserélték az autót: kaptunk egy Chevrolet Impalát. Jó is, mert Bence éppen kezdett volna panaszkodni, hogy nincs elég hely a lábának. Na, és Barnusnak is jobban tetszett aztán az Impala.

Bori lényegében végig aludt az odaúton, és Barnust is elnyomta az álom egy órára, mikor éppen egy óriási felhőszakadáson mentünk keresztül.
Hat óra előtt érkeztünk meg valamivel a "kis nyári lakhoz", ami ugye egy minden luxussal felszerelt három szintes palota.

Birtokba is vettük a házat (mindannyian egy szobában aludtunk, Barnus egy rendes nagy ágyon, Bori az utazóágyon,a mi egyben leesésgátlóul is szolgált Borinak) és kipróbáltunk a lenti biliárd és air-hoki asztalokat is (eddigi ittléteink alatt ezekre sose maradt idő). A többiek csak éjfél körülre érkeztek meg, és akkor még beszélgettünk egy jót, úgyhogy elég későn kerültünk ágyba.
Az éjszaka nem volt túl pihentető, mégis mi keltünk legkorábban. Na, persze, a gyerekek időben ágyba bújta, így nem is számítottunk másra.

A reggeli készülődés után, olyan fél 12-kor indultunk útnak, és az első túránk a két évvel ezelőttről ismert Whiskey Rapids trail volt. Barnus és Ilona diktálták a tempót, alig győztük követni őket. Iszonyú aranyosak voltak: két sárga kapucnis manócska.
Bori végig aludta a túrát, és ez a későbbi kirándulásoknál is mindig így volt.

Nem volt nagyon meleg, sőt, így mikor visszaértünk az autókhoz és megettük a szendvicseket, úgy döntöttünk, hogy visszmegyünk a cottage-be felmelegedni, és a gyerekek aludhatnak is. A melegedés bejött, és Bori aludt is, de Barnus nem tudott elaludni, de végül is bírta egész estig.

Délután elmentünk egy másik kirándulásra is, a Hardwood lookout-hoz (itt is voltunk két éve, csak akkor tél volt). Íme a majdnem teljes csapat:Aztán este isteni finom kacsavacsorát ettünk: omlós, aszaltszilvával, mazsolával, dióval és cranberry-vel töltött sült kacsát. Nyami!!!
A gyerekek szépen elaludtak, így este még biliárdozásra és beszélgetésre is maradt idő.

Vasárnap reggel már kicsit gyorsabban ment az elkészülés (az éjszaka megint nem aludtam sokat, így én reggel még picit rápihentem egy kicsit), pedig finom palacsinta is készült reggelire (Barnus és Ilona is segítkezett ebben). A csapat egyik része kenuzni indult, mi pedig Curie-vel, Sebastiannal és Adriennel elmentünk a közeli vízesést megnézni (ahogy két éve is). Nagyon kellemes és nyugis séta volt ez, visszafelé pedig találkoztunk is a kenusokkal.

A tradicionális Bence féle tejszínes-baconös spagetti ebéd zárta az ittlétünket, olyan 3 óra körül indultunk haza.
Ezen a képen rajta van az összes gyerek (plusz Emese):Bori a hazaút felét átaludta, a másik felében változó intenziátssal ordított a fáradtságtól, mert nem tudott visszaaludni a technikai megállót követően. Barnus pedig alvás helyett nézelődött, filmet nézett. Szerencsére nem volt vészes dugó befelé, így 3 óra alatt hazaértünk, és gyorsan ágyba dugtuk a fáradt gyereksereget.

Mindenki nagyon jól érezte magát a hétvégén, úgy örülök, hogy elmentünk!