Játszóházas kalandunk

Ma nem volt túl jó idő délelőtt, úgyhogy a Mama azt javasolta, hogy menjünk el a játszóházba. Én már nagyon régen voltam ott, úgyhogy nem is emlékeztem igazán, hogy az milyen, és többször is javasoltam, hogy inkább a játszótérre menjünk. De nem lehetett.

Mielőtt elindultunk még megcsináltuk a mosást is, pontosabban a tiszta ruhákat áttettük a szárítóba (kivenni akkor vettük őket, mikor hazaértünk). A duplával mentünk és a Borinak a Mama betette az autósülést is, mert azt a Bori mostanság nagyon szereti.

Mikor odaértünk már kicsit emlékeztem, hogy szoktunk ide jönni régebben. Viszont kiderült, hogy a lenti nagy játszóház nincs nyitva, úgyhogy fellifteztünk az emeletre és ott is volt egy kisebb játszóház. Pont, mikor odaértünk kezdődött a snack time, és végül is engem is érdekelt egy kicsit a dolog. Gyorsan bekaptam egy kekszit meg két kocka dinnyét, de aztán siettem a számítógéphez, mert ott az is van, és lehet nyomkodni. Sajnos most nem működött viszont igazán jól a gép, úgyhogy végül is csatlakoztunk a következő programhoz, az énekléshez is. Nekem ez kicsit furcsa volt, de a Mama és a Bori élvezték, és a végén már én is. A Mama egyébként azt mondta, hogy a Borinak az egész játszóház nagyon tetszett szerinte, és tényleg, én is láttam, hogy nagy szemekkel nézegetett majdnem végig. Aztán kicsit elfáradt, és akkor a Mama bevonult vele a csendes részbe szopizni, és én is odamentem, és akkor a Mama mesélt nekem, míg a Bori szopizott. Aztán a Bori elaludt, és akkor már indultunk haza, mert ideje lett.

Na, és akkor volt, hogy majdnem beszorultunk a liftbe! Ugyanis ez a lift nem túl jó, már fölfelé is, amikor jöttünk elég gyanúsan lassan ment. Lefelé az volt a "szerencsénk", hogy éppen előttünk szállt be egy másik dupla babakocsi meg még pár ember, így már nem fértünk be (pedig hívtak, de a Mama úgy gondolta, hogy inkább nem szorongunk). Mikor már egy ideje vártuk a liftet, hogy visszajöjjön értünk, akkor hallottuk ám, hogy csöngetnek a vészcsengővel, meg dörömbölnek a bentlévők, mert nem ment tovább a lift. Akkor jöttek emberek, akik segíteni tudtak, és remélem, hamar kijutottak a liftből, akik bent voltak.
Mi meg a lépcsőn kellett lemenjünk, mégpedig úgy, hogy az én kezemet egy néni fogta, akinek volt egy kisfia, és ő is jött, és így mentünk le együtt. A Mama meg felkapta a duplát a Borival, és lejöttek úgy. Hát ez volt a mai nagy kalandunk.

Aztán már baj nélkül hazaértünk, és én nem voltam éhes, úgyhogy rögtön feküdni mentem. A mesénél és a szopinál a Bori is ott volt, pontosabban, a mese közben ő szopizott, aztán meg, amikor én szopiztam, akkor ő nézegetett. Én külön kértem, hogy legyen ülve a mese, míg a Bori szopizott. Mikor én bemásztam az ágyba, akkor a Mama átvitte a Borit aludni, és jött vissza hozzám énekelni meg pihenni.

Amikor felébredtem, akkor a Mama a Borinál volt (állítólag nem aludtam túl sokat). Én egy kicsit odabújtam hozzájuk, aztán kijöttem játszani. Egy idő után hívtam a Mamát, de nem válaszolt, csak kicsit később jött ki. Akkor elmagyarázta, hogy azért nem válaszolt, mert a Bori éppen elaludt, és akkor nem tudott visszakiabálni nekem, de most már alszik a Bori, és játszhatunk. Autóztunk is egy kicsit, aztán a Mamának dolga akadt, és én egyedül játszottam tovább. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy mennyire szeretem őt, és odabújtam hozzá, és adtam neki sokszor puszikat, mert annyira jól esett. A Mama azt mondta, hogy neki is, és egész délután sokszor adtam a Mamának sok puszit, csak úgy.

Egy idő után aztán elhatároztuk, hogy elindulunk a játszóra meg intézni dolgokat. Én beültem gyorsan a kocsiba, hogy indulhatunk is, de aztán kiderült, hogy a szobámban még nincs összepakolva, és úgy nem lehet elindulni. Ezen eléggé elkeseredtem, és mikor a Mama ragaszkodott hozzá, hogy segítsek neki elpakolni (nem fogadta el a javaslatomat, hogy pakoljon el ő), akkor még jobban sírtam, és mondogattam, hogy "Nem tudok elpakolni, mert el vagyok foglalva!". Végül mégis segítettem az elpakolásban, és így oda is értünk hamar a játszóra.
Először a sarazóba mentem, meg játszottam a piros beülős autóval, aztán a kishomokzóban is voltam, és ügyesen szót fogadtam, mikor a Mama kért, hogy ne menjek a nagy csúszdára egyedül, hanem várjam meg, míg ő befejezi a Bori szopiztatását, és akkor segít.

Mikor már eleget játszottam, akkor leültünk a padra, és megettem a borsólevest, amit a Mama elhozott nekem, mert otthon még nem voltam éhes (én javasoltam ezt). Nagyon ízlett a borsóleves, és a Mama azt mondta, hogy olyan ügyesen ettem, hogy a Breszi nagyi azt mondta volna, ha látta volna, hogy "le a kalapommal"!
Aztán elmentünk a vásárlós helyre és vettünk a banános boltban fagyit (vaníliásat), utána felültem a krokodlira egy dollárért (meg is köszöntem, mert nagyon jó volt felülni). Aztán találkoztunk a Papával a Wal-martnál és együtt vettünk új dvd lejátszót, mert a régi elromlott. Utána még a zöldségeshez is elmentünk, és csak aztán jöttünk haza.

Itthon, ettem szendvicset a Backyardigans közben (ez olyan volt, amit még nem láttam, dzsungeles, és nagyon tetszett, hogy amikor esett az eső, akkor nem áztak el, mert a Uniquánál volt esernyő), aztán mentem fürödni és aludni.