Gyíklesen Pécsett

Képzeljétek, ma láttam csomó gyíkot! Ott napoztak az Éváék kertjében a kerítésen, és olyanok voltak, mint a krokodilok csak piciben! Nagyon tetszettek nekem!

Ez Pécsett volt, ahová ma mentünk, és két vendégségben is voltunk.
Délelőtt beültünk mind a piros autóba (a Nagypapi nem jött, mert ő kirándulni ment valahová másfelé), és sokat mentünk. Aztán megálltunk Kocsolán, a Dédipapám sírjánál, és tettünk neki virágokat, meg kis botokat és tobozokat a sírra, hogy örüljön, mikor odafentről lenéz ránk. Ezután még mentünk jó sokat, jó kanyargós, meg dombos utakon (lefelé menet sikítottunk is a Mamával, mert olyan fura érzés volt), és aztán odaértünk.

Először az Éváékhoz mentünk, és ott találkoztunk a Martinnal és a Norbival, akiknek szuper játékaik vannak. Ebéd előtt megnéztük a kertjüket, ahol csomó klassz dolog van: csúszda, mászóka, hinta és homokozó is, na meg egy kis indián sátor, amit a Borcsa rögtön el is foglalt.
Ebédre ettem jó sok húslevest és nagyon ízlett a gombóc benne! A rántott husit csak megkóstoltam, a sütiből viszont jó sokat ettem, mert az nagyon ízlett!
Aztán a Norbi elment aludni (a Bori nem), és egy kis benti játék után már mentünk is ki újra az udvarra a szép időbe játszani. Nagyot homokoztunk,még a Bori is megnézte ezt magának. És a Mama legnagyobb csodálkozására nem is ette meg a homokot egyáltalán, csak nézegette.

Motoroztunk is jó sokat. Meg ekkor volt a gyíkfigyelés, amit úgy kell csinálni, hogy az ember szép óvatosan, lassan megközelíti a gyíkot, vigyázva, hogy még az árnyéka se menjen a gyík felé, nehogy elijessze. Ha elég óvatos voltam, akkor jó közelről megnézhettem a napozó gyíkocskákat.
Volt aztán uzsonnára finom kenyér, ebból jól belakmároztunk mind.

Búcsúzás után továbbmentünk a következő vendégségbe a Gyöngyvérékhez. Ők egy ferde járdájú házban laknak, és mire odaértünk, a Bori elaludt. De aztán felébredt hamar, mikor már bent voltunk. Megismerkedtem Lilivel, aki a Gyöngyvér kislánya, és van egy kishúga is, a Lara, aki még egy nagyon pici baba, és nagyon aranyos.
Kaptunk finom muffint, és legalább hármat megettem belőle, annyira ízlett!
Aztán játszottunk a Lilivel, akinek szuper klassz szobája van, benti csúszdával!A végén meg pizsibe öltöztünk, és fogat is mostam, és elköszöntünk.

Elindultunk vissza Budapestre, csak út közben még felvettük a Breszi nagyit, aki a Józsi bácsiéknál volt egész végig, míg mi vendégeskedtünk. Mikor már a Nagyi is beszállt az autóba, akkor én is elaludtam, és csak akkor ébredtem fel, amikor megérkeztünk a ház elé. A Mama behozott, az ágyamba fektetett, és énekelt nekem egyet. El is kezdtem aludni, de aztán eszembe jutott, hogy nem volt mese, ami eléggé elkeserített. Aztán jött a Mama és mesélt, sőt, még tejecskét is kaptam, mikor azt is hiányoltam, aztán már nyugodtan el tudtam aludni.

Játszóház és család

Nézzétek csak, mi mindent csináltunk ma.

Én homokoztam reggel, homokoztam délután (na, meg saraztam is):
Vicces kacsáztam Dáviddal a játszóházban délelőtt:
Cápásat és swipe-olósat (nyuszi eldugósat és megkeresőset) játszottam a Breszi nagyival:
A Bori meg átmászott egy csövön és bébikompozott is a játszóházban:
Legyőzte a Mikit:
Aztán gyakorolota vele a felállást:
Meg a Lilivel is ismerkedett:
Szóval, jó sok minden volt ma, és ezek még csak azok a dolgok, amikről kép is készült.

Mert amúgy még volt ma reggeli bevásárlás kakaóscsiga-evészettel egybekötve a Tesco-ban (a Bori is külön bevásárlókocsiban ül, meg én is), volt ugrálóvárazás labdadobálással, hosszú út és vonatpálya építés, babázás, autó-tologatás, rendőrmotorosozás a játszóházban, palacsinta és pizzaevés, fel-alá rohangálás, maaaa-baaa-mmmmba mondogatás, nyüglődés és fáradtság, hintázás és legelészés, sok-sok vigyorgás, fürdés közben levesfőzés (káposztaleves mazsolával és eperrel), új AnnaPetiGergő könyv olvasás is.
Hát, ezek.

Miket ettem ma!

Ma reggel sok érdekes dolgot ettem: a Mamától kértem reggel túrókrémet (adott is), az nagyon finom volt! Aztán délben kaptam egy kis üveges babakaját, abból nem nagyon ettem, mert már elég fáradt voltam és éhes meg nem igazán. Délután pedig, mikor már egy újabb vendégségben voltunk, akkor meg töltött pakprika-pépet kaptam, és azt nagyon jóízűen eszegettem is! Szóval, már igazán nagylányosan étkezem. Emellett persze a tejcit semmi pénzért nem adnám, és ha már arra vágyom nagyon, akkor a Mamát harapdálom, hogy megértse a szándékomat.

Amúgy ma jó sok mindenkivel találkoztunk: a délelőtti alvásom alatt hipp-hopp egy játszótéren termettünk, és ott voltunk jó sokat Bulcsúékkal és Bertáékkal. Aztán hazamotorozott a banda Anettékhez (engem tolt a Mama), és ott volt az ebéd meg játék. Én ott is aludtam picit, de nem túl korán fáradtam el, mert annyi minden érdekes volt.
Mikor felébredtem, még mindig álmos voltam, úgyhogy el is indultunk vissza, és tovább aludhattam így az autóban. Mire felébredtem már ott is voltunk a Juliskáéknál, és ott is lehetett szuperül játszani egyet.A Lilinek nagyon tetszett a szipikulacsom, mindig meg akarta szerezni, a Barnus meg a Juli pedig nagyon jól kijöttek egymással, és nagy egyetértésben keresték a "lopós egérkét". Én is mentem utánuk, amikor ide-oda szaladgáltak és mindenhová benéztek.

A végén aztán hazaautóztunk, de akkor már nem aludtam, és itt nagyon örült nekünk a Nagyi, akivel még fürdés előtt lehetett egyet játszani. Ezután mentünk aludni, mert már mindenki nagyon fáradt volt a sok mai élménytől.

Keszthelyen

Képzeljétek, ma reggel az "Anna és Peti" könyvemben azt a részt nézegettem, amikor nyáron a Balatonhoz mennek nyaralni, és nagyon tetszett nekem. Amikor a Mama ezt meglátta nagyon megörült, és monta, hogy képzeljem el, mi is pont a Balatonhoz fogunk menni ma, méghozzá Keszthelyre, és meglátogatjuk a Dédidkémet, meg még más rokonakkal is találkozni fogunk.
Így is lett!

Hamar beültünk a piros autóba, és elindultunk (megjegyzem, Annának és Petinek is piros autója van!). Az első állomás a benzinkút volt, ami azért érdekes, mert amikor a Nagyi visszajött a benzin kifizetéséből, akkor hozott nekem egy Kockáfülű nyulat! El akart ő is jönni velünk Keszthelyre, és a Nagyi elhozta magával! Nagyon örültem neki, mert mostanában sokat mesél róla a Nagyi nekem, és nagyon szeretem ezeket a meséket.

Aztán jó sokat mentünk, a Bori el is aludt, de én nem. A végén odaértünk, és kiszálltunk, és ott volt a Balaton!
Én motorra pattantam, és már loholtam is megnézni a nagy vizet. Dobáltunk kavicsokat, meg nagyot motoroztam a parton. Találtunk egy klassz játszóteret is, ahol csúszdáztam és hintáztunk is együtt. Szép, napsütéses idő volt.

Ezután visszaszálltunk az autóba, és elmentünk a Dédikéhez, aki egy idősek otthonában lakik, sok idős nénivel és bácsival együtt. Nagyon aranyos a Dédike, nagyon tetszettünk neki, és sokat mosolygott ránk. Kapott ebédet is, pont, mikor ott voltunk, és adott nekem is belőle. Jó sok tésztát ettem!
Aztán megmutatta nekünk, hogy hogyan tud menni a szuper kerekes székével, és versenyeztünk is a folyosón. Mondjuk, nem volt igazi verseny, mert én azért sokkal gyorsabb vagyok, de ő is nagyon ügyesen tud jönni, és fordulni a székkel.
A végén még én is tologathattam őt, meg fényképeket is készíthettem mindenkiről, aztán kicsit sétáltam egy kedves nővérkével, aki utána a Borit is megsétáltatta. Ezután elköszöntünk, és tovább indultunk.
Most a Miklósékhoz mentünk, aki a Nagyi testvére és egy szép, nagy házban lakik. Kiderült, hogy Miklósnak is vannak unokái, nem is kevés, most éppen hárman voltak ott: Lilla, Miki és Lackó. Volt jó sok játék is, úgyhogy nagyon klasszul lehetett játszani. Bori is jött, és rá sokszor a Lilla vagy a Miki vigyázott, mert ők már nagyok. Szóval, nagyon aranyos gyerekek voltak ők! Ebédeltünk is, nekem legjobban a máglyarakás ízlett.

A végén kaptam egy kicsi rózsaszín labdát, aminek nagyon örültem, aztán hazaindultunk.
Hazafelé mindenki aludt egy kicsit (kivéve a Nagyi, aki vezetett), és én nehezen tudtam utána felébredni. Mikor itthon voltunk megint kértem enni, tésztát, és aztán lefekvésig még jót játszottunk a Nagyiékkal.

Szökőkút és Juliéknál

Ma reggel már sokkal jobban éreztem magam, mint mostanában, és mikor a Mama mondta, hogy akkor menjünk el HÉVezni és villamosozni, akkor nagyon örültem. Azért délutánra megint kicsit elfáradtam, mikor Juliskáéknál voltunk, akkor már nem is volt kedvem mindig játszani, de azért így is nagyon jó volt.

Szóval, délelőtt kicsit autóztunk, aztán HÉVeztünk, bankot intéztünk, és utána sokat-sokat villamosoztunk. Így jutottunk el a Mammut bevásárlóközpontba, ahol először is szemügyre vettük a szökőkutat. Aztán a Nagyival én elmentem a könyvesboltba, a Mama meg később utánunk jött a Borival. Kicsit nézegettünk még könyveket együtt, aztán lementünk a másik, kilátós lifttel, megnéztük a mamutokat, és már mentünk is vissza a villamosra.
Hamar hazaértünk, és akkor jött volna az ebéd, de nekem nem volt igazán éhes a pocim. Azért egy kis tésztát most is ettem. Utána mentünk pihenni a Nagyival, és az új Anna és Peti-ből mesélt nekem megint (írtam már, hogy ez a nagy kedvencem most?).
Addig a Mama elment bevásárolni.

Mikor felébredt a Borcsa, gyorsan összekaptuk magunkat, és már mentünk is a Juliékhoz, az új lakásukba. Nagyon szép helyen laknak! És Julinak is van már kistestvére, a Lili, aki nagyon aranyos, és mindig velünk akart együtt játszani (aminek a Juli annyira nem örült). Kaptunk tőlük klassz ajándékokat, meg mi is odaadtuk, amit hoztunk nekik Kanadából. Picit eszegettünk is, de főleg játszottunk, meg én néha feküdtem is, mert fáradt voltam (a Juli hívott sokat mindenfélét csinálni, de nem volt mindenhez kedvem a fáradtságtól).

Aztán már indulni kellett haza, és mire hazaértünk, a Nagyi csinált nekem tejbegrízt, ami nagyon finom volt. Itt voltak a Nagyi barátai is, a Maricsi és Attila, akik egy picit megnéztek minket fürdés után. Aztán gyorsan fürödtünk és mentünk aludni.

Éljen az állatkert!

Ma reggel megint elég gyenge voltam, nem nagyon esett jól menni, és egyáltalán semmihez sem volt kedvem. Aztán a Mamával és a Borival lementünk a nappaliba, és a Mama elkezdte mondani, hogy el kéne menni doktornénihez, mert neki egyáltalán nem tetszik ez a dolog. Nekem meg a doktornéni ötlet nem tetszett egyáltalán, úgyhogy igyekeztem kicsit jobban lenni.
Végül is éhes lettem, és kértem spagettit, úgyhogy kaptam is főtt tésztát reggelire. Aztán csináltunk a Mamával teát (míg a Bori aludt), két félét is, meg ettem egy csomó mézet, emi nagyon finom volt. Nem csoda, mert ez a Nagypapi méhei által készített méz volt!

Szóval, kicsit jobban lettem. Ki is mentünk napozni, és a Mama szerint én azt nagyon jól csináltam: klasszul feküdtem a napon és süttettem magam. De aztán elbújt a napocska, és bejöttünk. Akkorra a Mama már elvetette a doktornénis tervet, és délutánra inkább az állatkertet javasolta. Ez nekem is nagyon tetszett, meg a Nagyinak is, úgyhogy gyorsan megebédeltünk, és már indultunk is. Az autóban előbb a Bori aludt el, aztán én is. Én végül a babakocsiban ébredtem fel, és akkor már ott voltunk az állatkert bejáratánál.

Rögtön nagyon örültem, hogy ott vagyunk, és elindultunk nézni az állatokat. Láttunk csomó minden érdekeset! Flamingókat, pingvineket, mindenféle madarakat, krokodilokat. Etettünk tevéket (én is!), simogattunk kecskéket. Láttunk vörös pandamacit, kopasznyakú kakast, lovat és tehenet. Aztán elmentünk a halacskákhoz, és az nekem annyira tetszett, hogy még a babakocsiból is kijöttem, és szaladgáltam az egyes akváriumok között. Volt Nemo-hal, hatalmas nagy halak, kicsi gilisztahalak, tűhalak, amik fejen álltak, nagy garnélarákok, meg még ráják is, amiket elvileg meg lehetett volna simogatni. Be is dugtuk a kezünket a vízbe a Mamával, de a rájáknak eszük ágában sem volt odajönni. Azért akkor is ez volt a kedvenc részem!

Aztán láttuk még, ahogy a tapír a vízben prüszkölve fürdött, meg láttunk kicsi majmokat, akik szabadon szalagáltak, meg társas prérikutyákat. Voltak gorillák, orángutánok és tigrisek is. Az elefántok, zsiráfok és vizilovak már bent voltak, mire odaértünk, így jó közelről megnézhettük őket. A zsiráfok olyan hatalmasak voltak így közelről!
A végén még láttunk fókákat, akik jópofán úszkáltak a vízben és ki-kiugrottak játékosan. A maradék állateledelt még gyorsan odaadtuk zárás előtt a tevéknek, aztán már indultunk haza.

Az autóban elég nehéz volt ébren maradni, csak úgy sikerült, hogy a Mama mondta, hogy már biztos megérkezett az új "Anna és Peti" könyvem, amit az interneten rendelt.
Meg is érkezett, és nagyon tetszik ez is, és pont ebben ők is mennek az állatkertbe!
Alig tudtam letenni, gyorsan a Mama el is mesélt egyet belőle, aztán meg lefekvéskor a Nagyi az állatkerteset. Utána meg gyorsan mentem már aludni.

A csoda

Ma délután csoda történt velem.

Fél 3-ra Dunaharasztiba kellett mennem a csontkovácsomhoz (mert már nekem ilyenem is van, nagyon jól megszereli a hátamat), és odafelé láttam, hogy az M0-n befelé hatalmas dugó van: majdnem végig álltak az autók szembe, amerre mentem.
Na, gondoltam, akkor fél óra múlva is állni fog a sor, visszafelé máshogy kéne menni. Mivel nem vagyok ismerős errefelé, felhívtam Anyukámat (alias Breszi nagyi), hogy most mit tegyek. A telefonban először viszont Bori hangját hallottam meg, aki kétségbeesetten üvöltött éppen utánam. Túl hamar ébredt a délutáni szunyából, és még nem voltam ott neki. Anya el is mondta, hogy Soroksár felé kéne akkor menni, az 51-esen, akkor el tudom kerülni a nullást.

A síró babácskám hangja eléggé felkavart, na meg aki ismer, tudja, hogy a tájékozódó képességem mínusz 3, de mindezek ellenére, valami nagyon furcsa módon kb. 20 perc alatt otthon voltam úgy, hogy közben mégis a nulláson jutottam el Csepelre, plusz az autóútról lefordulva valami számomra teljesen ismerelten útra kerültem, és tényleg csak az orrom által vezérelve, de eljutottam a Mária királnyé útjára. Fogalmam sincs, hogyan...
Hatalmas mázlimra, mikor kiderült, hogy nem sikerült az 51-esen maradnom (utóbb kiderült, hogy Szeged felé kellett volna menni ehhez) már a nulláson voltam, de éppen az én lehajtómig lehetett rendes tempóban menni, utána állt már csak a sor. És aztán a víztorony egész jó irányzékot adott ahhoz, hogy merre menjek, majd érzésre pont a Völgy utcába ütköztem, ahonnan már tudtam az utat.

Hát, ennek a hatalmas mázlinak (vagy isteni vezérlésnek) köszönhetően Bori ma délután csak fél órát ordított, hogy a Mamáját akarja. Mikor kézbe vettem azonnal abbahagyta, és aztán hamarosan már vidáman mosolygott mindenkire.

A gyerekek egyébként reggelre jobban lettek. Barnus eszegetett is nap közben, nem volt hasmenése, se hányás, de még mindig nem igazán önmaga (nincs jó kedve, fáradt, sokat fekszik, nyűgös, nem hajlandó menni, nem mosolyog), ami engem nagyon aggaszt. Bori lázát mintha elfújták volna, reggelre nyoma sem volt.

A mai programot azért pihenősre vettük: beHÉVeztünk a Boráros térre és a Dunaparti játszótéren voltak Barnus és Nagyi, míg mi Borival játékboltokat jártunk Barnusnak magyar témájú játékokat gyűjteni.
Délután meg a jó időre tekintettel fagyizni mentünk (a harmadik cukrászdában találtunk is fagyit), ennek nagy sikere volt Barnusnál, aki szépen benyammogott egy gombóc puncsfagyit. Bori is kapott tölcsért, nagyon örült neki.
Estére aztán jó fáradt lett mindenki, a közös fürdés után gyors elalvás következett.

Ma estére kiderült., hogy

...szegény Barnus (és lehet, hogy Borcsa is) összeszedett valami vírust, és beteg. Egész nap (sőt, már igazából tegnap délutántól) panaszkodott, hogy fáradt, elesett volt, és még a Vasúttörténeti parkot sem élvezte, pedig az egy vonat-kedvelő kisfiúnak (amilyen ő) igazi paradicsom lehetne. Kérdezgettük, hogy fáj-e valamilye, mondta, hogy igen, de nem tudta megmondani, hogy mi. Szóval, általános rosszérzése volt, amit nem igazán tudtunk mire vélni.

Kicsit vidult csak fel, mikor vattacukrot kapott, aztán evett jó sok kürtős kalácsot, és a kisvonatozás azért eléggé tetszett neki. Bár utóbbira a végén azt mondta, hogy nem volt jó, mert túl pici volt. Minden esetre azért kétszer ment vele, másodszorra már egyedül!

Hazafelé elaludt a kocsiban, aztán, mikor hazaértünk már csak bújni volt kedve, meg feküdni. Bori is akkor lett nagyon nyűgös, bújós, bár ő is aludt az úton. Neki láza is lett, kapott rá kúpot. Doktor Lucus megnézte őket, banánevést javasolt a hasmenés okozta kálium-hiány pótlására, és megállapította, hogy Borcsának valószínűleg nem a füle lehet a ludas. Bori aztán el is ment aludni még fürdés előtt (elég ijesztő volt, mert egy ideig csak nyitott szemmel feküdt az ágyban teljesen nyugodtan, nem is akartam otthagyni, de aztán elaludt). Barnus kicsit magához tért a Cica nagyi, Luca, Lili látogatás alatt, de aztán vacsorát nem kért, úgyhogy mentünk együtt fürdeni. Fürdés után viszont éhes lett, de aztán a fél virsli hamar vissza is jött. Szerencsére most nem viselte rosszul a hányást, és mikor már az ágyban feküdtünk, akkor a hogy vagy? kérdésemre tárgyilagosan megmondta: "Még kicsit fáj a pocim, de már nem kell hányni."

Most alszanak, remélem, mindenki jobban lesz reggelre!

Fáradunk

A sok kellemes élmény, jól eső találkozás és beszélgetés hatására mostanra kezdünk kicsit kifáradni.

Barnuson azt látom, hogy az új arcok (még ha találkozott is már az illetővel régen, valószínűleg kevés emberre emlékszik a régmúltból) kicsit zavarba hozzák, sokszor nem tud mit kezdeni a hirtelen jött, felé irányuló sok figyelemmel, szeretetteljes törődéssel, érdeklődéssel. Nem csoda, hogy sokszor furcsán, nem a megszokott Barnus-módon viselkedik, ráadásul fáradt is a folyamatos pörgéstől.
Persze ezt nehéz megmagyarázni azoknak, akik csak most látják, a megszokott közegében nem, de nem is magyarázkodom inkább. Sokszor a rokonok, látogatók nem is tudják igazán, hogyan viszonyuljanak hozzá, miket kérdezzenek tőle, hogyan játszanak együtt.
Ma ráadásul nem is érezte jól magát, picit hasmenéses volt délelőtt, ami talán kifárasztotta, nem nagyon akart szaladgálni, motorozni. Délutánra jobban lett, este már evett rendesen, így remélhetőleg ezen már túl vagyunk.

Bori meg bizonyos mennyiség után besokall az újdonságokból, plusz továbbra is tart nála a "csakaMamátaakrom, senkimásnevegyenkézbe, megijedekazidegenektől" korszak, ami szintén kicsit rosszul veszi ki magát az ismerkedésnél. De azért ma például elvolt picit a Dédimamájával és apukám testvérének feleségével. A kedvence továbbra is Miki, a bátyám, az ő kezében eddig még sose sírt. Sőt, még a motorjára is felült!
Délután itt voltak Andi bartánőm és fia Dávid. A gyerekek a kertben jót játszottak, aztán odabent már elég fáradtak lettek a B betűsök, így akkor inkább már csak külön ment a szórakozás. Bori a végén azért még bemutatta a Jolly Jumperes tudományát, ami nagy sikert aratott.

Holnap családi napot tartunk négyesben, aztán sajnos el kell búcsúznunk egy időre Bencétől, aki visszamegy Torontóba. Az elkövetkező napokban pedig majd jobban próbálok figyelni arra, hogy minden napra elviselhető mennyiségű újdonság/program jusson.

Hintáztam Nonóéknál

Mostanában folyton jövünk-megyünk, és annyi minden érdekes történik! Ez nagyon tetszik nekem. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy a Mama néha megpróbál el-eltűnni a szemem elől! Meg is tanultam mászni nemrég, hogy gyorsan utána tudjak spurizni, amikor látom, hogy elindul valamerre, de még nem vagyok elég gyors, úgyhogy inkább kénytelen vagyok a hangommal visszahívni őt. Plusz ráteszek még egy kis drámai hatást is, a könnyeimmel és a szomorú arckifejezésemmel, hogy végre megértse, neki mellettem van a helye, sőt, legjobb, ha folyton a karjaiban tart, mert nekem arra van szükségem.

Ma amúgy csak reggel volt, hogy egy kicsit Mama nélkül kellett lennem, akkor sírtam is sokat, de különben egész nap láttam mindig, hogy hol van.

Délelőtt autóztunk egyet hármasban a Mamával és a Barnussal (ami közben én aludtam is kicsit), és mikor odaértünk, kiderült, hogy a Mama barátnőjét, a Katát látogattuk meg, akinek van egy nagyon aranyos kislánya, Nonó. Vele lehetett játszani szuper jót a lakásukban, sőt, még hintázni is lehetett úgy, hogy a Barnus és a Nonó együtt löktek engem!
A látogatás után aztán hazaautóztunk (én fáradt voltam, úgyhogy akkor is aludtam), és itthon ébredés után megint kaptam a kedvenc finom grízgombócleves-pürémből. Jó sokat meg is ettem belőle, utána meg újra mentem aludni.

Ébredés után még ki lehetett menni az udvarra játszani, ahol én nagyon szeretek lenni. De nem a párnákon, amit a Mama kitesz nekem, hogy arra üljek, mert szerintem sokkal jobb a földön ülni. És a gallyak-füvek szájbavételéről is eltér a véleményünk a Mamával, de eddig még mindig ő győzött, vagy csak igazán picit tudtam megízlelni, hogy milyen íze van egy-egy érdekesebb dolognak, amit a földön találok.

Este aztán együtt fürödtünk a hatalmas nagy kádban a Mamával és a Barnussal, aztán mentünk aludni gyorsan, mert nagyon fáradtak voltunk mind.

Furcsaságok

Ma délelőtt volt először, hogy Bori szülői jelenlét nélkül is vidáman eljátszogatott Nagyival és Barnussal egy fél órácskát. Ez nagyon könnyebbség, mert a Budapestre érkezésünk óta szinte folyamatosan rajtam (vagy Bencén) lógott, ami nem túl pihentető.
Így a mai nap míg a gyerekek aludtak/"pihentek", elszöktem kicsit vásárolgatni nekik a Dédi nevében.

Nagy szabadságomban tudatosul bennem pár dolog, amik Kanadából majd' másfél és után hazalátogatva furcsának tűnik:
- Kicsit furcsák az új épületek, és főleg az, hogy milyen hirtelen kinőttek a földből. Egyben nagyon jó látni, hogy a kilencedik kerület (és egész Budapest) milyen szépen fejlődik. A régi, romos házak helyébe újak, modernek kerülnek, és az utakat is szélesítették, a közlekedési viszonyok javulnak. Csomó új bevásárlóközpont/nagyáruház is megtelepedett mindenfelé, nekem ez is tetszik, bár tudom, ezzel nem mindeki van így.
- Nagyon furcsa újra szembesülni az itteni emberek vezetési stílusának durvaságával, agresszivitásával. Többször ledudáltak, rámkiabáltak már az elmúlt napokban a mögöttem haladó autósok, holott igazából csak a sebességhatárt tartottam, esetleg megpróbáltam zöld lámpánál balra kanyarodni (belátom, hogy ezzel feltartottam a sort). A régi vezetési rutinjaimra (amik azért elég hamar előjönnek) rácsodálkozom, ezek olyanok, mintha nem is az enyémek lennének.
- Elég furcsa érzés az, hogy a fiatal pénztárosok, eladók hirtelen magázni kezdtek, "Jó napot!"-tal köszönnek. Úgy emlékszem, hogy ez régebben nem volt így, mindig simán tegeződtek velem. Hmmm, öregszem.
- Az első napokban furcsa volt, hogy az emberek magyarul beszélnek az utcán, és mindenki érti, amit Barnusnak mondok, amikor kint vagyunk.
- Furcsa volt, hogy a padokon söröző embereket látni, és cigifüstöt is gyakrabban szívunk most, mint Kanadában. Ez a különbség pár nap alatt jelentőségét veszítette.
- Örömmel tapasztalom, hogy a boltokban vevő-központúbbak az eladók, nem volt fáradt és megviselt az alkalmazottak nagy többsége, sőt, néha még mosolyogtak is rám. De ez lehet, hogy leginkább Borinak szólt, aki ugye mindenhová jön velem.

Ma amúgy karanténban tratottuk Barnust, mivel nem tudtuk, hogy a tegnapi hányás csak egy elszigetelt eset, vagy valami vírust nyelt be, így nem találkoztunk ma gyerekekkel.
Szerencsére a hányás nem folytatódott, és az idő is klassz volt, így a nap legnagyobb részét vidám rohangálással töltöttük odakint. Bori is nagy kedvvel "legelészett" a napsütötte füvön, öröm volt nézni, hogy ennyire kedvét leli a természet tanulmányozásában!Délután Cica nagyi és Lili átjöttek látogatóba, és egészen vacsora utánig maradtak. Barnus nagyon kifáradt a hatalmas rohangában, így fürdés után kb. három perccel már aludt is. Borit se kellett különösebben altatni.

Eriknek csúszdás ágya van!

Ma annyira jó sok mindent csináltunk, hogy estére nagyon elfáradtam, plusz valamiért még hánytam is, mikor hazaérkeztünk. Szóval, kivagyok, mint a liba (a Mama szerint ezt így kell mondani), de megérte, mert nagyon jó kis nap volt!

Reggel már csak a Mama volt az ágyban, mikor odamentem hozzájuk, a Borcsa jó korán kelt, és már lent volt a Papával egy ideje. A Papa aztán hamarosan el is ment, de előtte még felöltöztünk, reggeliztünk, meg fogat is mostunk.
Délelőtt játszottunk az új halacskás játékommal, aztán segítettem bevásárolni a Nagyinak a Tesco-ban. Előtte felültem egy ringatózós pénzbedobós autóra és a bevásárlókocsi is különleges volt: alul én egy autóban ülhettem, amit a Nagyi tolt és felül pakolt bele.

Az ebéd után a Mama csontkovácshoz ment (az nem tudom mi, de állítólag neki jó volt), nekem meg a Nagyi mesélt, és aztán pihentem. Közben jó sokszor kijöttem, ami a Mama szerint nem túl szép dolog. Aztán vége lett a pihenésnek, és a Borcsa is felébredt, de nagyon sírt, mert a Mamát akarta. Én próbáltam jobb kedvre deríteni, picit sikerült is, meg főleg akkor hagyta abba, amikor a Buksit látta, mert ő nagyon érdekli.
De szerencsére hamar megjött a Mama és akkor már mindenkinek jó kedve lett.

Kiderült, hogy délután a Petiéket megyünk meglátogatni, és felülhetek a HÉV-re, meg a villamosra, amit már régen szerettem volna!

A Nagyi elvitt minket a HÉV-hez, segített felszállni, aztán már indultunk is. Nagyon tetszett az utazás! Jól lehetett látni a sok érdekességet az ablakból. A Boráros téren találkoztunk a Papával és a Petivel, és akkor együtt mentünk tovább. Hamarosan jött a 6-os villamos, olyan hosszú, sárga, és arra felszálltunk, és az is nagyon tetszett nekem. Aztán még egy másikra is átszálltunk, de azzal már csak kettőt mentünk, és ott is voltunk.

Az elején az Erik éppen eszegetett, úgyhogy én is kaptam egy csokipudingot, meg kekszit. Aztán megnézegettem a földgömbjüket, amit fel is lehet kapcsolni. Kicsit később fociztunk is, meg nyomkodtam egy telefont, és ugrálós labdáztam is.
A végén meg volt a legérdekesebb: az Erik csúszdás ágyát is kipróbáltuk! Nagyon tetszett! Csomót csúszdáztunk, még úgy is lementünk, hogy a Peti, az Erik meg én együtt csúsztunk le.

Sajnos ez után már hamar vége lett a mulatságnak, jönni kellett haza.
Én már a búcsúzáskor kicsit rosszul éreztem magam, aztán az autóban a Mama minden "Ne aludj el, Barnus!" kérlelése ellenére elaludtam.
De mikor hazaértünk felébredtem, és akkor jött a hányás. Ez elég rosszul esett, mert nagyon fáradt voltam, és már csak aludni akartam, ami a pizsibe öltözés után aztán hamarosan sikerült is.

Találkoztunk Dóriékkal, Áronnal és itt voltak a Mikiék is

A Mama már reggel mondta, hogy ma elmegyünk a Dóriékhoz és ott lesz a Márk, meg a kistesója a Máté, és velük fogunk játszani délután.
Mondjuk, végül majdnem nem mentünk el, mert a Mama szerint délelőtt elég csintalan voltam, és ezt ő nem szereti, és már elege volt belőle, úgyhogy mondta, hogy ha nem fogadok szót, akkor nem is megyünk. Én megpróbáltam jobban szót fogadni, de ez elég nehéz, mert itt annyi minden máshogy van, mint Torontóban, és sokszor a Nagypapi vagy a Nagyi vigyáz rám, és akkor nem tudom, hogy mi a helyzet, szóval nehéz. Azért aztán végül ebéd után mégiscsak beültünk a Nagyival négyesben az autóba és elindultunk.

Először vettünk pelust a Borinak, meg egyéb dolgokat, ami nagyon jó volt, mert a Borit beültettük a kocsiba én meg toltam. És én nem is borítottam le semmit a kocsival, csak a Mama, mikor a pelusokat nézegette.

Aztán a Nagyi busszal hazament, mi meg kocsival mentünk tovább a Dóriékhoz. Közben a Borcsa elaludt, és én is majdnem, de aztán odaértünk.

A lakásba érve láttam, hogy mennyi szuper játék van ott, és gyorsan el is kezdtem játszani velük. Sajnos a Márk nem érezte jól magát, mert a füle fájt, és az nagyon rossz dolog, én tudom. Úgyhogy ő inkább nem akart játszani, hanem feküdni és aludni akart. Az Anyukája fel is hívta a doktorbácsijukat, hogy megvizsgálja majd. Reméljük, nem komoly a baj! Gyógyulj meg gyorsan, Márk!

Mi azért a Borival játszottunk jó sokat, meg ettünk finom sütit, megismerkedtünk Mátéval, aki egy nagyon aranyos kisbaba, és a Mama beszélgetett a Dórival. Utána meg eljöttünk.

Hazafelé találkoztunk a Papával és Áronnal, aki a Papa barátja, és nekem, meg a Borinak nagyon szimpatikus volt. Elmentünk együtt bevásárolni az itteni banános boltba. Vettünk kiflit, innivalót, felvágottat, újságokat, meg mindenféle finomságot, amit Torontóban nem lehet. Én hazafelé meg is ettem egy egész kiflit. Na jó, nem egy egészet, mert egy picit adtam belőle a Borinak, hogy ő is majszolhasson, és ne aludjon el.

Este aztán együtt vacsoráztunk a Mikiékkel, és fürdés előtt még egy kicsit játszottunk is. Aztán mentem aludni.

Tyúkkergetés Szentgálon

Képzeljétek, a Dédimamimnál kiszaladtak a tyúkok az ólból, mert a Sziszi kutyus ugatni kezdett, és akkor három visszament, de kettő elszökött, és azokat a Dédinek kellett megfogni és visszavinni!
Nagyon jó volt!

Ez az egész Szentgálon volt, ahová ma mentünk a Borival, Mamával és a Papával. A piros Forddal mentünk, és odafelé először megálltunk Kádártán az Árpádéknál, hogy megnézzük, hogy vannak. Nagyon jól vannak, és húsvétra kaptam tőlük egy csokitojást, meg igazi festett hímes tojást is (igaz, hogy előbb kettő ilyet össze is törtem, de nem bánták). Kaptunk egy gyönyörű szép textilképet, ami egyben magasságmérő is, meg nyuszis, én rögtön megnéztem vele, hogy milyen magas vagyok.
A Bori itt eléggé megijedt az elején, a Mama szerint még fáradt volt, meg sok volt neki az új arc, de aztán végül megbarátkozott a helyzettel, csak addigra már mentünk is tovább.
Mire Szentgálra értünk (az utak mellett sok helyen hó volt, szörnyűlködtek is a szüleim) a Bori megint elaludt, és nem is ébredt fel egészen az ebéd végéig.

Merthogy hamar odaértünk Szentgálra a Dédikémhez, és ott volt a Cica nagyi is, meg a doktor Cucu, és a Jutka meg a lányai is. Én egy kicsit megilletődtem az elején, aztán meg rosszalkodni kezdtem, de a Mama lebeszélt erről, és akkor már jött is az ebéd, úgyhogy rendbe jöttek a dolgok. Nagyon finom húsleves és rántott husi volt, rizzsel meg krumplipürével. Utána meg kaptunk mindenféle sütiket, azok is nagyon finomak voltak.
Mikor felébredt a Bori, akkor meg kerestünk húsvéti tojásokat a Lucussal, és találtunk is nagyon sokat, ami majdnem mind az enyém volt. A Boriéit is megtaláltam, és segítettem neki kibontani őket: ő főleg zoknikat kapott. Én meg kisautókat, lufikat és dinoszauruszokat! Nagyon örültem mindennek.
Aztán kimentünk a Lucussal a tyúkokat megnézni, akkor volt a kiszaladás. Később még egyszer kimentünk a Sziszivel játszani, akkor meg jó piszkos lettem, mert a Sziszi beszaladt a sárba, és utánamentem. De nem volt baj, mert a Mama adott tiszta gatyót.

Mikor már jól elfáradtunk a sok játékban, akkor elindultunk haza, és út közben engem is elnyomott az álom (a Bori rögtön elaludt indulás után). Csak itthon ébredtem fel, ami nem esett túl jól. A vacsora viszont annál inkább, meg a fürdés, olyannyira, hogy egészen felélénkültem, úgyhogy egyáltalán nem tudtam elaludni egészen fél 10-ig. De a Bori sem. Ennek a Mama és a Papa nem örült annyira, de aztán végül mégis elaludtunk mind.

Átállás

Az első budapesti éjszakánk a fiúk részéről nagyon jól sikerült. Barnus az esti 8-as fektetés után egy kisebb felsírással megszakítva végig aludt reggel fél 10-ig, amikor is a nap teljes felborulását elkerülendő felébresztettük. Elég fáradtan ébredt, de innentől kezdve nem volt megállás egész estig.
Borit kicsit megzavarta az új környezet, így olyan este 10-től hajnali 1-ig nem akart az ágyikójában aludni. Szerintem egyértelműen Mamahiánya volt (amúgy is nagyon anyás mostanában), valószínűleg azért, mert az utazás alatt lényegében végig a kezemben volt, és ez nagyon tetszett neki.
Szóval, 10-től (amikor pont lefeküdtem volna) hajnalig próbálkoztam mindennel, hogy aludhassunk, végül feladtam, és magam mellé vettem a mi ágyunkba, ahol aztán el is aludtunk. Mikor felébredtem arra, hogy ott van köztünk, akkor visszatettem a kiságyba, és onnantól nem volt gond az alvással. Felébredt persze ezután is, de a szopizás után visszaaludt simán.

Valószínű ennek a kalandnak a következtében Bori ma reggel kihagyta a felébredést, pontosabban már 11 volt, mikor felkelt. Nagyon vidáman, kipihenten ébredt.
Felöltözés után mentünk is rögtön csatlakozni a többiekhez az udvaron, ahol már megvolt a nyuszi-ajándékok megkeresése és éppen hatalmas hintázás folyt.

Hamarosan Miki is megérkezett, őt Bori olyan természetességgel fogadta, mintha mindig is nagy haverok lettek volna. Ezen kicsit csodálkoztunk, tekintve, hogy eddig még soha nem találkoztak - így Miki mégiscsak egy idegen férfiarc számára.
Volt még egy kis hintázás, aztán beborult, így bementünk.

Bori a közös ebéd alatt aludt egyet, Barnus meg utána pihent kicsit. Eközben megérkezett Marcsi is, akivel szintén hamar megtalálták a gyerekek a közös hangot.

Délután a felhők ellenére lementünk Nagyival a Dunapartra körülnézni, botot lógatni a vízbe és kavicsokat dobálni, amiben mindenk jól elfáradt, így a zajos hazaérkezés és némi Jolly Jumperezés után hamarosan következett az alvás.

Budapesten!

Ma délelőtt 11 órakor rendben megérkeztünk Budapestre.
Az utazást nagyon hősiesen viselték a gyerekek, lényegében alig volt panasz-szavuk, az is csak akkor, mikor fel kellett ébredniük, mert éppen leszálltunk (Milánón keresztül jöttünk). Szóval, majdnem végig aludták az utat. Mi felnőttek persze nem tudtunk aludni, úgyhogy nagyon fáradtak vagyunk, de hősiesen kitartunk ma este még egy ideig, hogy az átállás könnyebben menjen.

Breszi nagyiéknál lakunk a Csepeli szuperházban, ahogy van külön játszószoba, hinta az udvaron, saját emeletrészünk van és egy klassz sarokkádban lehet fürdeni este.
Ma volt már egy kis húsvétolás is: nagyon fincsi sonka-tojás vacsit ettünk Nagyiékkal (itt volt Cica nagyi is), volt tortázásés a nyúl is hozott ajándékoba egy Edwardot (többek között) Barnusnak.

De jó, hogy itthon vagyunk!

Bepakolás

Nagyjából este 10-től éjfélig összeraktam a már előzetesen elészített listán szereplő legtöbb dolgot. Holnap már csak a gyerekek limitált szériájú játékkészletét, úti kaját és az egyébként nap közben használt cuccokat kell berakni. Na, és persze kifundálni, hogy az Alitalia igen alacsony súlyhatárai között hány bőrönddel és egyéb táskával fogunk elindulni.
Merthogy holnap indulunk Budapestre!
Éljen!