Várunk, várunk, filmajánlunk

Ennyit az anyai megérzésről: Blanka még mindig bent csücsül (vagyis fejenáll), pedig elmúlt a január 30. is.
Sebaj, várunk "türelemmel", ma este megérkeznek Breszi nagyiék, hátha ez meghozza a kedvét.

Addig is mutatok két filmet, ami nagyon tetszett (micsoda mázlistaság, hogy még így az utolsó napokban moziba is eljutottunk Lanával, ill. Netflixen pont ez a film érkezett):

A "Broken Embraces" egy Almadóvar film Penelope-val, spanyolul láttuk, feliratozva (Lanával még nem ültünk be eddig angol nyelvű filmre, nem direkt, de vicces). Hangulata, karaktere van.
A "Departures" egy gyönyörű, lélekbe ható japán film.

A legfrissebb műalkotások

Most, hogy már a Bori is oviba jár, nagyon érdekes látni, hogy ugyanazokat az art projekteket hogyan csinálják meg mind a ketten.

Ma délután például matricából ragasztottak hóemereket (igaz, ez itthon volt, de a matricákat az oviban kapták). Nagyon jól szórakoztak közben.Elég egyértelmű, hogy kié melyik.

Barnus a pihenés alatt ezt a képet alkotta: Papa, Mama és Blanka baba. Azt mondta, hogy nekem azért nem rajzolt hajat, mert az én frizurám túl bonyolult. És azt is mondta, hogy azért rajzolta ezt, hogy a Papával el tudjuk képzelni, hogy milyen lesz, ha már itt lesz a Blanka baba.

Ez pedig itt még egy tavalyi Barnus-mű, karácsonyi ajándék nekem. Nagyon büszke volt magára, hogy milyen szép díszeket választott, de nekem a fénykép is iszonyúan tetszik.

Címszavakban, össze-vissza

Bori imád oviba járni. Kedden és csütörtökön is simán maradna.

Szuper édesek, ahogy esténként egymás mellett alszanak el a gyerekszobában a franciásított kiságyakon.

Minden este le kell menni csocsózni a basementbe a Papával.

Egymással nagyon sokszor beszélnek angolul. Mind a ketten szinte folyton mondanak valamit.

Ma Samueléknél voltunk játszani délután, a legmenőbb persze a kígyós-rohangálás volt.

Újra iszonyú hidegek vannak, pedig már egész jól olvadt a hó.

A Sienna cd-játszójának random-lejátszója különösen kedveli a "The Tailor and the Mouse" c. számot.

Legközelebb február 1-re kaptam időpontot a midwife-hoz, de kétlem, hogy szükség lesz rá.

Most ennyire telik.

Tornabemutató

Most szombaton volt a Little Gym-ben a "show", azaz az első féléves időszak lezárásaként a gyerekek bemutatták, hogy milyen sokat ügyesedtek.
Egy ideje már nem voltam, Bence vitte a pockokat tornázni, de amúgy is ilyenkor mindig csak ámul-bámul az ember, hogy már ilyen pici korban mennyi mindent lehet kihozni belőlük.

Először Bori került sorra, az ő korosztálya még a szülőkkel együtt toránzik. Volt bemelegítés, csoport-játék, szabad felfedezés és néhány irányított gyakorlat. Bori imád itt lenni,felmászni, lemászni, bukfencezni, lógaszkodni. Kedvence most a dobbantó és a mászófal-lecsúszás volt.
Barnusék csoportja pedig már korlát, gerenda, és talaj "gyakorlatot" is bemutatott, persze a tanárok segítségével. Mindenki sorra került egyesével, de senkit nem kényszerítettek a prezentálásra, mindenki szabadon eldönthette, hogy mi az, amire akkor éppen képes, és mindenkit nagyon megtapsoltunk.
Nagyon klassz látni, hogy a tanárok milyen lelkesen és kedvesen viszonyulnak a gyerekekhez, és hogy a gyerekek milyen büszkék magukra! Barnus egy érmet, Bori egy szalagot kapott, na meg persze a szokásos pecsétet (a pocakra is).

Eljött az ideje

Öt éves koromra annyira ügyes vagyok már, hogy ma este (életemben először) a Mama úgy vágta le a hajamat, hogy egyáltalán nem ellenkeztem, nem sírtam, tiltakoztam.
Sőt, szépen egyenesen ültem az üres kádban a kissámlin, porolgattam magamról a levágott hajszálakat és nevetgéltem, mert csikiztek. Amikor a Mama kérte, hogy nézzem a köldökömet a tarkómon évő hajak vágásához, akkor azt is megcsináltam, és ugyan a fülem miatt aggódtam egy kicsit (nehogy a Mama levágja), de azért azt is engedtem.
Tíz perc alatt készen is voltunk, és olyan csinos lettem, hogy csak na és aztán egyedül lezuhanyoztam, hajmosással együtt!
Járt is az előre beígért meglepetés ajándék a végén.

A lábkörmeim levágásánál csak minimális egyezkedést szoktam csinálni a Mamával, úgyhogy azt is hamar letudjuk már egy jó ideje.

A hét eleje óta este a gyerekszobában alszom el, a saját ágyamban, amit összetoltunk a Boriéval (így mind a ketten kellemesen biztonságban érezzük magunkat, ha akarjuk még egymás kezét is meg tudjuk fogni, és a Bori se szokott túlságosan hangoskodni, amivel zavarna az elalvásban).

Mióta visszajöttünk Texasból az éjszakai alsógatya viselés sem jelent már kihívást.

Ráadásul mostanában már nagyon figyelek arra, hogy a K és G betűket szépen mondjam, még a szavak közepén is!

Szóval, nyugodtan mondhatom: igazán ügyes ötéves vagyok!

Unokatesó!

Nagy örömhírt kaptunk ma (nekünk) délelőtt: megérkezett Szőke Bendegúz, Barnus és Bori első unokatestvérkéje! Kívánunk neki minden szépet és jót ezen a világon! Mikinek és Marcsinak ezúton is megy a hatalmas gratula: húha, anya és apa lettetek!

Éljen-éljen Bendegúz!!!

Három zacskó romlott hús

Ez a mai délután mérlege...

Ugyanis ma mosás alatt felfedeztem, hogy a pincében lévő fagyasztónk konnektorát kihúzta valaki a falból (gondolom áram kellett valamihez) és aztán elfelejtette visszadugni. Úgyhogy az összes cucc, ami bent volt kiolvadt és már legalább egy hete úgy állt ott. Gyanús, hogy a pincét lezáró ajtót a múlt héten beszerelő munkások voltak, vagy esetleg a szintén a múlt héten itt járt takarítók.

Olyan kb. 10-15 kiló nyers hús és egyéb főzési alapanyagok voltak a fagyasztóban, képzelhetitek a szagot, ami megcsapott, mikor kinyitottam a hűtő fedelét (holnap ebédra akartam kivenni egy kis lazachusit). A szag mellett persze a húslé is vastagon állt a fagyasztó aljában, és attól tartok alul is kifolyt, mert vannak gyanús foltok.

Persze mindent kidobtam (hála az égnek holnap viszik a szemetet), de már felvinni se volt egyszerű ekkora mennyiséget. Amennyire tudtam kitakarítottam a ládát, de nem érek be a legaljáig, úgyhogy a végén lecsuktam és talán a Bence vagy a takarítók kisuvickolják, mikor legközelebb jönnek. Utána lehet újra feltölteni.

Bosszantó a veszteség és a takarításra elpazarolt energia (ebből van most a legkevesebb), de annak nagyon örülök, hogy most vettem észre és nem mondjuk egy hónap múlva, plusz annak is, hogy a legutóbbi főzési projektem késztermékeit a fenti mélyhűtőbe tettem és nem vittem le, mert ha azok mentek volna tönkre, akkor tuti, hogy sikítva kirohanok a világból...

Két meglepetés

Nagyon jó volt ma az oviban: lehetett kalapácsolni a sárga szobában a nagy építőkockákon és még olyan védősisakot is kaptam a fejemre hozzá. Tízóraira áfonyás muffint és szőlőt kaptunk, meg szőlőlevet és az Amelie volt a child of the week, úgyhogy megmutatta nekünk a poszterén a fényképeket, volt köztük cica is! A Barnus is és én is csináltunk art projectet a Carlával, én egy macit, a Barnus meg ötöt ragasztott a barlangba téli álmot aludni. A Mamának iszonyúan tetszett ez (én még havat is rajzoltam a macinak, mert tél van)!
Sajnos az ovi végén, mikor kimentünk szánkózni, akkor történt egy kis baleset velem: elestem a jeges havon és még egy szánkó is nekem jött. Vérzett a szám és nagyon rosszul éreztem magam, sírtam. A Mama szerencsére hamarosan megérkezett és akkor kicsit jobban lettem, de azért hazafelé még sokszor eszembe jutott a dolog és akkor mindig keseregtem egy sort.

A Mama azzal vígasztalt, hogy elárulta, otthon kapunk majd egy-egy meglepetést a Barnussal, mert olyan szépen elaludtunk együtt az újonan összetolt ágyban tegnap este (ez egyébként szuper volt, így most már közvetlenül a Barnus mellett aludhatok el, egymás kezét is meg tudjuk fogni, csak nagyon kell figyelnem, hogy efölötti örömömben nem szabad beszélgetni meg hangosan énekelni nagyon, mert akkor a Barnus nem tud elaludni).
Így is lett, mikor hazaértünk és levetkőztünk, a Mama rögtön odaadta a Barnusnak az új Playmobilos traktorját (amivel zöldségeket lehet szállítani), nekem meg a kerekes katicabogárkát (ami egy vonatnak is elmegy tulajdonképpen).

Hamarosan ebédeltünk finom bablevest tejföllel, aztán mentünk pihenni. Én nagyon szeretem azt az új módit, hogy mostanában már meghallgathatom a Barnus meséjét pihenés előtt és aztán megyünk csak a Mamával pelust cserélni, énekelni és aludni.
Ma jó nagyot aludtam, és mikor lejöttem, itt volt a Samuel és a Mamája játszani!
Kaptunk finom uzsonnát is, de főleg sokat játszottunk, és mikor elmentek, majdnem rögtön a Papa is hazaért.

Kicsit később pedig átjött a szomszéd néni, és hozott nekünk ajándékokat! Igazából a Télapó hozta ezeket, csak a szomszéd néninél hagyta, és ő most hozta át. Mind a ketten szuper nyomkodós játékokat kaptunk, nagyon örültünk neki!

Vacsora után a Barnus zongorázott, aztán fürödtünk és mentünk együtt aludni.

Projektek és egyéb szórakozások

Ma nem volt ovi, mert ünnepnap van (Martin Luther King Jr. day), úgyhogy a hétvége három napos lett, ami szerintem nagyon jó volt.

Csak az az egy rossz van, hogy nekem a lábamon lett tegnap egy vízhólyag, ami kipukkadt, meg ma reggel egy kis karcolást is észrevettem a tenyeremen, ami eléggé zavart, úgyhogy sokat panaszkodtam ezek miatt a Mamának és a Papának. Ők próbáltak meggyőzni, hogy igazából ezek közül egyik se túl vészes, és ragtapaszt is tettünk rájuk, de nekem azért néha-néha (elég gyakran) így is eszembe jutottak a sérüléseim és este plédául csak úgy tudtam fürödni, hogy a fájós kezemet kint tartottam a vízből, hogy ne érje a nedvesség.

Ami jó volt viszont, az az, hogy a három nap alatt sokat játszottunk lent a basementben a csocsóval (a Papa szerint már nagyon szuper pörgetős technikám van), voltunk a Little Gym-ben (most már mindig szombatonként járunk, először a Bori megy be, aztán én), uszizni a szuper pancsolós medencében a Marciékkal, sőt, ma délelőtt a Marciék átjöttek játszani csak úgy, és nekik is nagyon tetszett a csocsózás. Ma délután azért voltunk zongoraórán a Mamával, és a Hikarinak nagyon tetszett, ahogy a Mermaid-et zongorázom, és kaptam egy új dalt is, ami egy Bartók Béla által feldolgozott magyar népdal, és a Mama rögtön felismerte még odakintről!

Amikor meg nem ezeket csináltuk, akkor a Papával sort kerítettünk a szülinapomra ill. karácsonyra kapott két nagy projektre: összeraktuk a kalózhajót, és majdnem teljesen felépítettük az igazi pici-téglás tűzoltóházat! Mind a kettő nagyon szuper!

A Mamának is volt projektje: jó sokat főzött, mert azt mondta, hogy fel akarja tölteni a fagyasztót ennivalóval, hogy majd ha a Blanka baba megszületik, akkor ne kelljen majd sokat főzni. A feltöltés jól sikerült.

Kölcsön kenyér

Mindig kérdezgetik, hogy mikor jön már a baba, és azt szoktam mondani, hogy remélem, hamarosan, mert jó lenne már egy icipicit visszakapni a testemből. Tényleg, nem kéne sok, csak annyi, hogy tudjak egy picivel többet mozogni, gyerekeket hajkurászni, öltöztetni, ellátni.

Mert az van, hogy a testem, az már régen nem az enyém. Persze ez nem újdonság, már egy ideje megszoktam, de így a terhesség végére azért extra adagban jön az áldás és ez már tényleg kezd hasonlítani ahhoz, mintha mozgássérült lennék. Egy álmokóros mozgássérült.
Amikor például kedden reggel 10 óra felé az ellen küzdöttem, hogy mindjárt elalszom, és végül fél 11 körül muszáj volt ledőlni egy kicsit és tényleg aludtam is vagy fél órát, akkor úgy gondoltam, hogy ennek a napnak már lőttek. Később kicsit jobban lettem és végül délután még balettórára is el tudtam vinni a gyerekeket. De azért ez utóbbi a ritkább.

Az viszont nagyon cuki, ahogy Blanka odabent mozgolódik és akkor persze az egész dörögdinnye ide-oda hullámzik. Nagyon szereti a bal oldalamat rugdosni, piszkálni, (általában ő maga a jobb oldalon van összegömbölyödve) de valahogy szelídebben, nem annyira bordatörősen nyomja, mint ahogy a másik két babánál emlékszem. Azért így is teljesen jól látható idekintről, hogy éppen kinyomja magát, vagy a lábijával végighúz a gömbölyűség oldalán. Sokszor meg is áll, ilyenkor van, hogy megfogom, körbetapogatom a szóban forgó testrészt és ez már lényegében egy játék vele: kidugja, megfogom, újra kidugja. Cuki!

Ráadás: commentben várjuk a tippeket arra, hogy melyik nap, hány órakor lesz a nagy belépő időpontja (hivatalosan február 6.), a valósághoz legközelebbi nyertesnek küldünk egy Blanka-lábnyomatos képeslapot szeretettel. Ha engem kérdeztek: január 30., este 10:00

Hiedelmek, gondolkozás

Nagyon klassz beszélgetni velük, csak úgy (pl. lefekvéskor, vagy egy csendesebb nap közbeni percben), mert ilyenkor mindig kiderül egy-két felnőttek számára meglepő gondolatuk, vagy hogy valamit hogyan képzelnek el magukban.

Barnus például pár nappal ezelőttig úgy gondolta, hogy a kistestvérek azok csak úgy lesznek, egyszer csak jön egy-egy baba hozzánk (a Mama pocakjába "belelesz").
Arról beszélgettünk, hogy neki most már majd a folyosói részen kell valószínű pihennie, ha megszületik Blanka, mert a pici baba a Mama és a Papa szobájában fog aludni nap közben és akkor ott nem lehet bent olvasgatni majd. Ezt könnyen el is fogdta, mert tetszik neki a kis pihenő rész, amit ott kialakítottunk, de aztán elkeseredett, és elkezdte magyarázni, hogy nem tudja, mi lesz, ha majd jön még egy baba. Nekem ez nagyon fura volt, mert ugye nem akarunk több babát, és mondtam is neki, hogy nem lesz több baba, de egyre csak hajtogatta, hogy "de mi lesz majd, ha jön még egy baba". Elég sokáig tartott, mire rájöttem, hogy az ő életében tényleg csak úgy, kontrollálatlanul, befolyásolhatatlanul jönnek az új babák, és ezért azt gondolja, hogy ez így van, azaz nem tehetünk az ellen semmit, hogy majd jöjjön még egy kistestvér.
Mikor megértettem, hogy így gondolja, elmagyaráztam, hogy igazából főleg a Mamán és a Papán múlik, hogy lesz-e még kisbaba és nekünk elég három gyerek, úgyhogy valószínűleg nem lesz több baba. Megértette, mert a magyarázat (és sok-sok kérdés) után megnyugodott.

Az is különleges, hogy mennyire nem különíti még el tudatosan a valóságot a kitalált/mese/nem létező dolgoktól.
Kapott nemrég egy Superman-emblémás pólót, ami nagyon tetszik neki és ezáltal előjöttek a szuperhősös történetek (többek között este, fürdés előtt "szupermen", "szpájdörmen", "szuperbori", "szuperbarnus" felkiáltásokkal rohangálnak fel-alá a lakásban). Bence mesélgetett neki egy kicsit, hogy kik azok a szuperhősök és miker csinálnak, nagyon érdekelte. Mikor én is odabújtam mellé, azt mondta, hogy azért a szuperhősök kicsit félelmetesek, egyetértettem. Mondtam neki, hogy azért tudja, hogy ők nem igaziak, csak mesealakok, mint Max and Ruby (a két nyuszi, akiket mostanság unásig nézünk). Ez utóbbin iszonyúan meglepődött, pár percig gondokodott is, aztán láthatóan elfogadta a dolgot és sokáig beszélgettünk arról, hogy az igazi nyuszik miket csinálnak, és miket nem, amiket viszont Max és Ruby szokott.

Bori - ahogy már régebben is írtam - pillanatnyilag Barnusnak képzeli magát, vagy legalábbis Barnus meghosszabbításának. Ezért is van szerintem, hogy az oviban jól érzi magát, mert eszébe sem jut, hogy mást is lehetne ott csinálni, mint amit Barnus csinál. Ma pedig balettórán voltak együtt, ez Borinak az első olyan táncóra volt, ahol egyedül (Mama vagy Papa nélkül) vett részt. De abszolút fel sem tűnt neki ez a dolog, szépen bementek együtt, Barnus mellé ült és csinált minden feladatot, amit kellett. (Kivéve, amikor grumpy, azaz morcos arcot kellett vágni, mert azt kifejezetten nem szereti.) Nagyon vicces volt látni, olyan volt, mintha ő is ötéves lenne, csak iszonyú pici kiadásban.

Ma Bence vitte Borit zenélősre délelőtt, és mikor hazajöttek mesélték, hogy láttak egy pici babát a foglalkozáson. Kérdeztem, hogy "és milyen volt a pici baba, Bori?". Mire ő: "Zöld!"
(Kiderült, hogy tényleg zöld ruhában volt.)

Nagyon érdekes, hogy mennyire én-központú a gondolkodásuk.
A napokban kimostam Blanka leendő ruháit, hogy szépen bepakolja a szekrényébe. Jó sok ruha van, de szerencsére Barnus és Bori segítettek elpakolni őket. Bori szinte mindegyik ruhácskánál megjegyezte, hogy amikor ő pici volt, akkor ezt ő hordta. Szerintem kifejezetten büszke volt erre.
Barnus meg megtanulta a zoknikat összepárosítani és felgombócozni. Nagy büszkeségében mondogatta hosszú perceken keresztül, hogy "nagyon jó nektek, hogy van egy ötévesetek, mert így én tudok segíteni mindenben!". Pontosan!

Első napom az oviban!

Képzeljétek, ma én is mehettem az oviba a Barnussal, és ott is maradhattam és nagyon jó volt!

Reggel a Barnus ébresztett, hogy nehogy elaludjunk, és aztán sikerült időben elindulni, úgyhogy majdnem pont 9-kor már ott is voltunk. Mindenki nagyon örült nekem, és volt már saját kabátakasztóm, meg file-om a nevemmel!
Rögtön levetkőztünk a Barnussal és mentünk a sárga szobába horgászni. Kicsit fura volt minden, mert már régen voltam, de egyáltalán nem éreztem rosszul magam, mert ott volt a Barnus. Még akkor sem, mikor a Mama odajött elbúcsúzni és aztán el is ment.

Egész délelőtt nagyon jókat játszottam, főleg a Barnussal, de néha egyedül is. A matatós asztalban igazi hó volt, azt lehetett pisztergálni, de annyira azt nem csináltam, inkább festettem, meg körülnéztem, hogy még mi minden van.
Tízóraira kinyomós joghurt volt, fish crackers és juice, én a joghurtot kihagytam, de a többit mind megettem és ittam, és aztán mentem a könyvekhez. Előtte még segítettem a rendrakásban is, mert a Barnus szólt, hogy most az jön.
A könyvolvasásnál nagyon tetszett a kiszámolós mondóka, amivel az óvónénik eldöntik, hogy kinek a könyvét olvassuk éppen, és az enyémre is sor került!

Az ovi legvégén meg kimentünk a hóba szánkózni! Itt, az ovinál egyáltalán nem megy gyorsan a szánkó, ami nekem pont jó, úgyhogy egyedül is lecsúsztam egy csomószor, meg aztán a Barnussal is együtt. Mikor ennek vége volt és jöttünk vissza, akkor már ott volt a Mama és úgy örült nekem, összevissza puszilgatott. Mondta, hogy milyen büszke rám, hogy már ovis nagylány vagyok és hogy nem is sírtam, de nem értem, miért kellett volna sírni, mikor az oviban minden olyan jó?!

Kint és bent

Kint lenni jó, havazni jó, szánkózni jó, (az autóból a Mamával nézni a fiúkat, ahogy szánkóznak, az is jó),

de azért sokkal jobb bent szalagdálni, csúszdázni, princess-kastélyozni (vagy a kettőt összevonni és becsúszdázni a kastélyba),

meg játszani a csocsó-asztallal (plusz a tologatóssal és a bowlinggal, meg a többi funkciójával).

Legalábbis, ha engem kérdeztek.

Könyvklubb

Még sose voltam könyvklubb tag, úgyhogy mikor Lana nemrég meghívott, hogy társuljak be az övékébe, gondoltam, kipróbálom.
A könyvklubb különlegessége, hogy egy kivételével minden tagja pocakos pillanatnyilag (február-márciusi érkezéssel), úgyhogy várhatóan hamarosan baba-mama klubbá szélesedik a klubb tevékenységi köre.

A klubgyűlés ma délelőtt volt egy jó kis teaházban, ahol külön szobákba lehet elvonulni teázgatni és beszélgetni, plusz van wifi kapcsolat is. Ez utóbbi fontos volt, mert az egyik lány Texasba költözött nemrég, de így, a Skpye segítségével részt tudott venni azért a beszélgetésben.

Iszonyú jó érzés volt beszélgetni egy jót a könyvről (The News from Paraguay), közben finom "black monkey" teát inni (meg yerba mate-t is, amit a könyveb is folyton iszogatnak, e az nem annyira jó) és sütikéket eszegetni.
A legközelebbi alkalomkor Lanával mi már babástul megyünk.

Utóhatás

Tegnap éjszaka lázam lett, ami általában jó, mert lehet rá kapni finom gyógyszert és a Mamával meg a Papával aludni, meg egész nap pizsiben lófrálni és sokat pihenni. De azért van, amikor nem jó, mint például mikor arra ébredtem, hogy nagyon melegem van és megijedtem és kiabálni kellett a Mamáért, mert nem tudtam, hogy mi van és rosszul éreztem magam.

Szerencsére a Mama gyorsan jött és rögtön mondta, hogy ez bizony láz, és a Papa hozta a lázmérőt és a gyógyszert, meg aztán kicsit később a hideg homlokborogatást, mert míg nem ment le a lázam, addig azzal hűtöttük a fejemet, ami fájt.
A Mama mondta, hogy a Bori is együttérezhetett az éjszaka velem, mert ő is többször átjött a nagyágyhoz, de ő annyira már nem fért oda, úgyhogy a Mama visszament vele az ő ágyába és ott feküdt vele kicsit együtt, hogy visszaaludjon.

Reggel aztán mindenki jó későn kelt, mert ez így elég fárasztó volt.
Nekem reggel megint lázam lett, úgyhogy újra kaptam gyógyszert, és akkor pihengettem a Borival a kanapén addig, míg jobban nem lettem (a Bori azt mondta, hogy neki is láza van, de igazából nem volt).

A Mama felhívta a doktorbácsit és beszélt a nurse-szel, aki adta nekem tegnap az oltásokat, és abban állapodtak meg, hogy ez valószínűleg valamelyik oltás hatása, úgyhogy nem kell csinálni semmit, de ha rosszabbul leszek, akkor hívjuk őket újra. Erre végül is nem került sor, mert nap közben jól voltam, sőt már nem is ment többet fel a lázam, és kifejezetten jól szórkaztunk itthon a Papával hármasban (a Mama a midwife-hoz ment meg jógázni).
Sokat voltunk a basement-ben, mert összeépítettük a Papa szülinapi ajándékát, a többfunkciós csocsóasztalt és ki is próbáltuk. A Bori is nagyon akart tologatóst játszani az asztalon, de nem annyira tudja a szabályokat még. Azért odaengedtük.

Estére már teljesen jól voltam, de azért a biztonság kedvéért lefekvés előtt még kaptam egy adag gyógyszert, hogy éjszaka se menjen fel a lázam és jól tudjak aludni.

Volt szuri is...

A Mama azt mondta, amikor indultunk, hogy nem lesz ma szuri a doktorbácsinál, de aztán kiderült, hogy volt, ráadásul kettő is. A Mama nem jól tudta, sajnos. Én nagyon nem szeretem a szurikat, főleg, ha kettő is van. Meg még orrbaspriccelős oltás is volt, de azt nem bánom.

Igazából csak ellenőrzésre mentünk, az ötévesre, és jól indult, mert a szemem például tökéletes, mindent nagyon élesen látok.
A mérések is teljesen jól mentek, és 105 centi vagyok már, meg 17 kiló. Még a vérnyomásomat is megmérték, és 90 volt a pulzusom, ami egybevág azzal, amit a Nagypapa olvasott nekem a Larousse könyvből, hogy tudniillik a gyerekek szívverése gyorsabb, mint a felnőtteké, ami átlagosan 70, nyugalomban.

Ezek után beültünk a szobába és jött a doktorbácsi, aki aranyosan kérdezgetett dolgokat. Én hagytam a Mamát válaszolni, de amikor kért valamit a doktorbácsi, azt mosolyogva megcsináltam. Azon például különösen jól szórakoztam, mikor fel kellett feküdni a vizsgálóasztalra és a papír viccesen zörgött.

Mindenemet jól megnézte a doktorbácsi, és aztán kaptam matricát. Választhattam, míg a doktorbácsi kiment valamit megnézni, és nemcsak magamnak, hanem a Borinak is kértem egyet (neki Dórásat gondoltam), és lehetett is.
Aztán már majdnem hazamentünk, mikor kiderült, hogy még pisilnem kell egy pohárba! Ez azért van, mert néha fáj, amikor pisilek (bár most éppen nem), és amit most pisiltem, azt elviszik a laborba és megvizsgálják mikroszkóppal, mert azzal olyan dolgokat is lehet látni, amit a szemünkkel nem (és erre teljesen egyedül jöttem rá).

És aztán sajnos ez után jött a három oltás, amire nem voltam nagyon felkészülve. Az még jó volt, hogy választhattam ragtapaszt (egy szivárvány színűt és egy csillogósat), de aztán már sírnom kellett, mert előkerültek a tűk.
Végül hamar vége lett, de még egy jó ideig fájt a lábam utána, úgyhogy az autóhoz a Mama a hátán vitt ki, mert nem nagyon tudtam menni.

Szerencsére délutánra, mire uszizni mentünk a Papával, addigra jobban lettem.
Most már a bárányhimlő és a tetanusz ellen is védett lesz a szervezetem, plusz amikor hazaértünk odaadtam a matricát a Borinak, aki nagyon örült és rögtön felragasztotta, a Mamától meg kaptam két meglepetést is a dobozából, mindkét szúrásért egyet.

Hazaértünk

Ma este 9 után kicsivel - eseménymentes repülés után- rendben megérkeztünk vissza Madisonba. A házzal és az autóval minden OK, még be is volt fűtve! Kint jó hideg van...
Már kis is pakoltuk a bőröndöket, holnap bevásálás, mosás, aztán mehet minden tovább normál üzemmódban.
Mindenhol jó, de legjobb otthon!

A lufi

Tegnap este Barnusban valahogy felötlött, hogy Blanka baba vajon hogyan szokott pisilni odabent, és egy tök jó beszélgetés kerekedett ebből.

Elmondtam neki, hogy Blanka még nem olyat pisil, mint mi, hanem tisztát és az belemegy a magzatvízbe, ami folyton újratermelődik. Rögtön megkérdezte, hogy mi az a magzatvíz, úgyhogy elmagyaráztam, hogy a Mama pocijában most van egy dolog, amit magzatburoknak hívnak, és olyan, mint egy lufi (ezt ránézésre is könnyű elképzelni), és abban van ez a víz, meg a Blanka, aki uszizik benne. Ez nagyon tetszett neki, jól megnézegette a pocit, aztán kérdezte, hogy "és az a lufi akkor ki fog pukkadni?".

Mondtam, hogy igen, és akkor kifolyik a viz. Na, ezen nagyon meglepődött, kérdezte, hogy hogyan. Megbeszéltük ("olyan, mintha pisilne az ember") és mivel továbbra is nagyon érdekelte a dolog, még kitárgyaltuk azt is, hogy hova kerül majd ez a víz (vödörbe vagy lavórba a kórházban, remélhetőleg), meg, hogy ha itthon történne a kipukkadás, akkor fel kellene törölni ("fúúúúúj").

Szóval, most már elég jól fel van készülve Barnus a Blanka születésének részleteire is. :)

Testvérség

Már senki nem gondolkodik azon, hogy mi lenne ha csak egy gyerek lenne, természetes, hogy ketten vannak. Testvérek. Ennek minden előnyével és hátrányával.

Ugyanis egy öttéves és egy kétésféléves már klasszul együtt tud játszani, ééééés persze még klasszabbul össze tud veszni mindenen.

Reggel, mikor együtt játszanak a gyerekszobában sokszor halljuk félálomban a "mine! -no mine!" kórust. Elég idegesítő, de amíg hangos visításra nem kerül sor, addig igyekszünk nem beavatkozni (különben is, kinek van kedve a reggelt gyerekszétválasztással kezdeni), hátha megoldják. Általában nem.
Mivel Borira egyelőre elég kevéssé lehet észérvekkel hatni (sőt sokszor kifejezetten azt élvezi, hogy ha elvesz valamit Barnustól, vagy direkt nem azt csinálja, amit Barnus kér, akkor Barnus begurul), ezért igazán nincs könnyű dolga vele Barnusnak. Szinte nincs eszköze, amivel elérhetné, amit akar, Bori füle botját se mozgatja, ha szépen kéri tőle, hogy ezt vagy azt csinálja. Mondjuk sokszor ez a felnőttek irányában ugyanígy van...
A verekedés eddig szerencsére nem igazán merült fel ötletként benne. Alapvetően szigorúan nem engedjük, de nem is igazán van benne a természetében. Az biztos, hogy sok agressziót el kell folytania így, mert amikor már nagyon nem bírja, akkor közel hajol Borihoz és iszonyú mérges hangon kiabál vele, néha meg is szorongatja a kezét/karját (más kérdés, hogy ez sem hat igazán rá).

Szóval, a módszer, amit barátainktól hallottunk, miszerint a veszekedő gyereket a fürdőszobába kell csukni, hogy akkor jöhetnek ki, ha közösen megoldották a konfliktust, még nem igazán működik, így marad a szülői beavatkozás, béketeremtés.

Bori emellett mostanában egyértelműen mindent lemásol, amit Barnus csinál, mond. Szeretne ő is legózni, épitőzni, rohangálni, felmászni-lemászni, stb, ezen kivül mindig azt kér enni, amit Barnus, úgy beszél, ahogy ő, ha valamit Barnus kér, akkor ő is. Egy kis papagáj.
Ez szerencsére nem igazán zavarja Barnust, bár persze Bori még nem olyan ügyes a legózásban, mint Barnus, igy legtöbbször tönkreteszi azt, ami a kezébe kerül és ezt érthető módon nagyon utálja Barnus. Ilyenkor nehéz igazságot tenni, mert szeretném, ha Barnus nem flusztrálódna, de azt is szeretném, ha nem sajátítaná ki a játékait. Huhhh.

Nagypapa mondása, miszerint Barnus minden rosszalkodást kétszer csinál (és hamarosan háromszor) is teljesen igaz, mert Bori minden csibészségben benne van. Persze abszolút igazságtalan elvárni Barnustól, hogy erre való tekintettel akkor ő mindig jó legyen, mert hát még csak öt éves.

Azt viszont igazán szuper látni, hogy nem tudnak meglenni egymás nélkül, rögtön egymást keresik reggel, vagy ha a másik nincs otthon. És sokszor tényleg szépen együtt játszanak, plusz Barnus legtöbbször szívesen segít Borinak.
Sőt még ilyen is van:Szóval, testvérek.

Barnus első szilveszeteri bulija

Megbeszéltük a Mamával, hogy ezen a szilveszteren megnézhetem, hogy milyen az, amikor új év lesz. Úgyhogy lefeküdtem aludni, és a Papa beállitotta az óráját, hogy éjfél előtt egy kicsivel felébresszen és akkor koccintsunk az új évre.

Így is lett, de mikor éjfélre járt az idő és jött a Mama ébresztgetni, akkor már nem voltam azért annyira lelkes, mert felébredni nehéz. Azért a Papa kihozott a nappaliba, és már ott álltak a pezsgőspoharak: gyerekeknek (vagyis nekem meg a Mamának) gyerekpezsgő, felnőtteknek felnőttpezsgő. A Papa ki is nyitotta őket (a felnőttpezsgő pukkant), és addigra már kicsit jobban magamhoz tértem, úgyhogy ittam is gyorsan egy kicsit. Nagyon finom!
Aztán éjfél lett, és mindenki boldog új évet kívánt mindenkinek, meg koccintottunk és akkor megint ittunk. Meg a számitógépben megnéztük a Sydney-i tűzijátékot, hogy olyat is lássak.

A végén már csak az volt hátra, hogy az új madaras letéprős naptárból letépjem az első pár lapot, hogy azon is január 1 legyen, de erre már reggel nem is emlékeztem, csak mikor a Papa megmutatta, hogy tényleg, le van tépve.
Aztán mentem is aludni.

Reggel icipicit később ébredtem, mint szoktam, és a nappaliban még pihengettem egy kicsit játszizás előtt, aztán kezdődhetett az új év!