Tudok takarítani is!

Ma elkértem a Mamától a seprűt, és jól felsepertem vele mindenhol, így:


Meg voltunk zenélősön is, az nagyon jó volt, mert lehetett dobolni és csörgőzni, és az Amélia már tud járni, ami nagyon jól áll neki. Dávidék is ott voltak, már ők is meggyógyultak (neki a Mamája is beteg volt).

Aztán hazajöttünk, ettünk és játszottunk. Az evés kicsit nehezen ment, mert a Mama nem akarta, hogy én csináljam egyedül, pedig már tudok, de azt mondja, hogy az csak maszatolás, pedig nem, így kell! Minden esetre utána meg ragaszkodott hozzá, hogy mosakodjunk meg, amit nem annyira szeretek.

Aztán aludtam, és mikor felébredtem, mentünk csavarogni. A Mama mondta így. A csavargás nagyon érdekes volt, láttam csomó embert, és kipróbáltunk több babakocsit is közben. Kiderült, hogy Mama szeretne nekem venni egy könnyű, kicsi babakocsit a tavaszra, mert már nagyfiú vagyok, és olyanokat nézegettünk. De egyelőre csak ruhákat vettünk.
Hazafelé meg metróztunk, és mindenki engem nézett, és mosolyogtam, és akkor mondták, hogy "How cute!", ami azt jelnti, hogy tetszettem nekik.

Este meg nem volt itt a Papa megint, úgyhogy a Mama fürdetett, de a végére megjött, és akkor nagyon örültem neki. De már cska arra volt idő, hogy elköszönjünk egymástól (szoktam neki integetni), és már menni kellett alduni, mert nagyon álmos voltam.

Manneken pis

Ezt muszáj megoszanom veletek!
Ma este Barnus rájött, hogy tud pisilni. Fürdés előtt általában szoktuk hagyni, hogy picit meztelenül legyen, nagyon élvezi ezt ugyanis. Na, eddig ebből nem is volt gond, most viszont! Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csorog a szőnyegre (igen, a szőnyegre, miért is a parkettán esett volna meg a dolog???). Hát, nem odapisilt?
De annyira meglepődött ezen, hogy csak na! Szerintem eddig a pelus miatt nem is vette észre, hogy ez így zajlik. Rámnézett nagy diadalittasan, hogy láttam-e, és elkezdett rötyögni.
Aztán meg alig lehetett elhurcolni a porduktumtól, annyira meg akarta vizsgálni közelebbről is. Végig magyarázott, hogy "ezténcsináltam, láttátokmilyenügyesvagyok???"!
A szőnyeg azóta a mosószeres vízben pocol, még nem tudom, pontosan mi lesz a sorsa...

Ma egyébként voltunk egy fedett játszótéren, amolyan játszóházban, nagyon jó volt. Csak sajnos mire odaértünk már majdnem vége volt, úgyhogy nem tudtuk igazn kiélvezni, majd megyünk másor is. Úgyhogy délután elmentünk az igazi játszótérre is kárpótálásul, méghozzá a saját lábunkon (ami Barnus esetében nagy szám). Nagyon élvezte ezt is, különösen az ismerekdést a többi gyerekkel. Barnus igazi szociális kisfickó. Visszafelé meg a nyakamban hoztam, mert már kicsit hidegebb lett.

Este pedig, mikor hazaértem a jógából annyira jó kedve kerekedett Barnusnak, hogy alig lehetett lelőni, hogy a fürdés után aludni kéne menni. Pedig jól kihacúrozta magát a szopis kanapén, nagyon édes volt!

Múzeum, most tényleg

Ma végül elmentünk a tegnapi múzeumba, de az Éváék már nem voltak ott, és Ilona is otthon maradt a Mamájával, mert beteg lett.

De azért nagyon jó volt a múzeum: jó sok ember volt, és padok, meg műnövények, meg lépcsők is voltak, nekem nagyon tetszett. Ja, és egy olyan talicska szerű kis kocsit kaptam a sajátom helyett, ami nagyon tetszett. Bár azért a legjobb az volt, amikor kijöhettem a kocsiból, és mehettem egyedül, vagy amikor a Mama felemelt, hogy én is lássam a kivilágított üvegkalickákat. A felnőttek egyébként nem tejesen azt nézték, amit én, hanem a kiállított dolgokat, amiről Mama megígérte, hogy tesz fel ide oldalra egy linket (mert én nem tudom, hogy az mi).

Aztán hazafelé elaludtam az Adriennék kocsijában, és mikor felébredtem, már itthon is voltunk. És jó is, hogy felébredtem, mert nem szerettem volna lemaradni a sok levegőbebeszélésről, ami akkor jött!
Ugyanis kiderült, hogy a Luca nagynéném, és mind a két Nagyim, sőt, a Nagypapa és a Miki is benne voltak a számítógépünkben. Bár nem egyszerre, de végül is mindenkivel beszéltünk, és láttuk is őket a képernyőn! Nagyon jó volt, mindenkinek integettem.

Aztán játszottunk, és már menni is kellett aludni.

Múzeum helyett

Mama azt mondta, hogy végre megértettem, miről is szól a hétvége. Ugyanis ma egészen fél 11-ig aludt az egész család, és nagyon jó volt.
Nekem kicsit fura volt, hogy nem a saját ágyamban ébredtem fel, hanem a Papa és a Mama között, de azt mondták, hogy ne aggódjak, ez csak kivételes eset volt, azért, mert reggel, mikor felébredtem, még mind a ketten nagyon fáradtak voltak, és átvittek magukhoz, és szopit kaptam, és aztán puff, elaludtunk mindnyájan. Minden esetre nagyon jó volt ott felébredni!

Aztán elmentünk korcsolyázni, de az nem tartott sokáig, azt mondták, hogy nem volt jó a jég, mert nagyon meleg van.

Úgyhogy inkább a játszótérre mentünk, és ott nagyon jót lehetett játszani. Nekem nagyon tetszett, hogy szabadon jöhettem-mehettem, és kipróbáltunk mindenféle játékot a szüleimmel együtt, főleg a libikóka tetszett. Azzal úgy is csináltunk, hogy az egyik oldalon a Mama ült, a másikon a Papa meg én, és úgy mentünk fel-le, hát az nagyon jó!

Hazafelé meg gyalog mentem, a Papával sétáltunk. A Mama előrement a kocsival, és csinált ebédet. Az ebéd pedig lazac volt, meg palacsinta, és nekem babaebéd is volt még ezek előtt. Legjobban a lazac ízlett (ez még a tegnapi vendégségből maradt, és a Papa csinálta), meg a tejföl a palacsintán.

Aztán elindultunk, mentünk metróval és busszal és odaértünk egy múzeum nevű hely elé. Ott találkoztunk Éváékkal, és aztán jöttek Adriennék is. De végül is nem mentünk be, a szüleim szerint elfogytak a jegyek, és majd holnap megyünk csak. Helyette megint buszoztunk meg metróztunk és az Adriennéknél kötöttünk ki, ott voltak az Évék is. Játszottam az Ilonával, és aztán volt vacsora, ami rizs volt és avokávó, és a felnőttek ettek indiai dolgokat is, de abból én nem kaptam.

Hazafelé aztán nem szabadott elaludni, de nem is akartam, mert sok érdekes fény volt.
Itthon meg csak zuhanyzás volt, de az is érdekes volt, utána viszont már nagyon jól esett, hogy mehettem aludni, mert fáradt voltam.

Vendéglátás

Reggel a Mamával sokáig aludtunk, úgyhogy lemaradtunk a knyvtárazásról. De nem bántam mert itthon is jól lehetett játszani.

Aztán voltunk bevásárolni, és Mama mondta, hogy sok mindent kell vennünk, mert vendégünk lesz este, vacsoravendég. Úgyhogy, mikor hazaértünk, nekem kellett is menni aludni gyorsan, hogy a Mama tudjon készülődni.
Mikor felkeltem mondta, hogy megcsinálta a joghurttortát, és a sütit, és még ebédet is tudott készíteni, úgyhogy meg is dícsért, hogy milyen szép dolog volt tőlem, hogy ennyit aludtam.

Aztán meg játszottunk, a Mama főleg vasalósat és takarítósat. Aztán megjött a Papa és vártuk a vendéget.
Jött is, úgy hívják, hogy Zoli, és már találkoztam vele régebben, csak akkor mi mentünk hozzá vendégségbe. Emlékszem, hogy nagyon érdekes lakása volt, csak nem lehetett mindent leszedni, amit szerettem volna nála.

A vendégeskedés főleg beszélgetésből állt, aztán sajnos nekem menni kellett fürödni, meg aludni, de szerencsére a Mama jött velem.
Szerintem még egy ideig tartott a vendégeskedés azután is, hogy én lefeküdtem, meg is fogom kérdezni Mamát, hogy mit csináltak este.

Jól vagyok!

Azt hiszem, meggyógyultam! Nagyon jól esett, hogy mndenki így izgult értem, köszönöm szépen!
Mondjuk még mindig kell enni a gyogyót, de az nem baj, mert finom!

Anyával reggel jó sokág aludtunk, ilyen nem nagyon szokott lenni, de nagyon jó volt. A szopi alatt ő is elaludhatott, és akanapén összebújva laudtunk még egy sort, pedig világos volt, ilyenkor már fel szoktunk kelni.
Aztán meg volt a reggeli, és bár még minden ki volt pakolva az asztalra (mama szerint a bogarak miatt, ezt nem teljesen értem), de azért ettem szépen egy kicsit.

Utána meg elmentünk a vásárlósba, és kaptam játékokat. Akkor még csak kipróbálni lehetett, de aztán délután játszhattam is velük itthon.

A vásárlás után meg korcsolyáztunk, de abból nem emlékszem sokra, mert én aludtam. Mama azt mondta, hogy ő nagyon jót korizott, és mindnféle kunsztokat is kipróbált, mert teljesen egyedül volt a jégen.

Itthon még aludtam egy sort, aztán meg beszéltünk a nagyival meg a Mikivel a számítógépben, közben én meg is ebédeltem (jó sokat ettem!). Utána meg nagyot játszottunk a Mamával és az új játékaimmal.

A Papa még fürdés előtt megjött, és a fürdés is nagyon jó volt. Aludni meg most már kifejezetten szeretek!

Pici javulás

Ma Barnus az idő nagy részében még nem volt jól, de kb. 1-2 órára már visszatért a régi önmagához, aminek nagyon örültem. Akkor elvolt, játszogatott, beszélgetett (pakpakpak).

Amúgy aludt, vagy sírt a lelkem.

Ráadásnak még ki kellett ma pakolni az összes konyhai és fürdőszobai szekrényt, mert bogárirtás van a házban (évente egyszer ez kötelző, pedig nincs is bogár, legalábbis nálunk), és azt hittem, hogy ma már ránk kerül a sor. De nem, fél 4-kor bedobtak egy papírt, hogy mostmáraztán készüljünk, de nagyon, mert akkor holnap jönnek. Hát, köszi!
Mindegy, nem pakoltam vissza természetesen, úgyhogy most az összes felületen (ami magasabban van Barnus kinyújtóztatott kezénél) tányérok, poharak, edények és kaják találhatók. Nem is hittem volna, hogy ennyi mindent tartunk a szekrényekben!

Megint Mama ír helyettem

Sajnos ma Barnus nem volt túl jól, úgyhogy írni sem tud, inkább pihen.

A nap nagy részét átaludta, viszont, mikor fent volt, akkor nem rezte jól magát. Lázas volt, és betegecske. Sokat panaszkodott emiatt. Igyekeztem elterelni a figyelmét arról, hogy nem érzi jól magát, ez csak néha sikerült.

Remélem, holnapra már jobb lesz a helyzet, az antibiotikum lassan éreztetni fogja már a hatását (eddigi tapasztalatomból kiindulva).

Megint fülgyulladás

Már tegnap este is kicsit fájt a fülem, mutattam is Anyának, hogy nem jó ez nekem, de még nem volt túl vészes, úgyhogy aludni jól tudtam tőle. Reggelre viszont neki is feltűnt, hogy valami nincs rendben, főleg akkor, mikor délelőtt is nagyon fáradt voltam, és kértem, hogy mehessek aludni.

Végül is az lett a dologból, hogy elmentünk a doktor nénihez, akinek én most annyira nem örültem, mert amúgy se szeretem, hogy pisztergál, de most nem igazán éreztem jól magam. Úgyhogy sírtam. De nem tartott sokáig a dolog, meg a Mama gyorsan magához ölelt, és akkor megnyugodtam.

A doktor néni viszont azt mondta, hogy az egyik fülem piros, ami azt jelenti, hogy beteg vagyok, és kaptam antibigyuszt is rá (azt nm láttam, hogy hol piros, mert kívülről nem az).

A gyógyszert ki kellett váltani a földszinten, és akkor már mehettünk is haza. Itthon kaptam is belőle, finom banános ízű!

Délután meg mentem aludni megint, és mikor felébredtem, a Papa volt itt. Neki is örültem, és aztán a Mamának is, aki később hazajött, mert jógázni volt.

Este már jól éreztem magam, és a Mamával nagyon jó volt fürdeni, de azért jól esett az ágyba bújni, hogy minél előbb kialudjam magamból ezt a betegséget!

Még egy vendégség

Ma is vendégségben voltunk, csak ma mi mentünk.

Már reggel elindultunk, és mikor odaértünk, kiderült, hogy a Zsombiékhoz mentünk. Ott nagyon szeretek lenni, mert mindenki nagyon kedves, és sok játékautó van, amikkel nagyon jól lehet játszani, főleg úgy, hogy Zsombi meg is mutatja, hogy mit csináljak. Néha a távirányítót is sikerült ma megszereznem, az is nagyon jó volt, de a TV-t itt nem tudtam bekapcsolni, mert máshol vannak gombok, mint otthon, és a Mama nem engedte, hogy igazán tüzetesen szemügyre vehessem a készüléket.

Ott voltak a Leviék is a vendégségben, és az ebéd után (amikor én is ott ülhettem az asztalnál, és kaptam a finom rántott husiból), mindannyian együtt mentünk el a játszótérre.

Sajnos kicsit sáros volt a játszótér, én meg elég álmos, úgyhogy nem maradtunk sokáig, és aztán már haza is kellett menni. Én az alatt végig aludtam, ami jó volt, mert mikor hazaértünk már újra friss voltam, és lehetett játszani lefekvésig.

Korcsolyázás és vendégség

Ma délelőtt vásárolni voltunk, és egyébként is nagy készülődés volt, amit először nem tudtam mire vélni, de aztán kiderült, hogy estére vendégeket várunk, és azért volt minden.

Aztán vásárlás után aludtam, és kaptam enni, s aztán már indultunk is korcsolyázni. Én így mentem:

Most a Papa tolt, és mondta, hogy „Ne engedjük el egymást semmiképpen!”. Így is volt. Aztán egy idő után észrevettem, hogy a szüleim néha megállnak beszélgetni valakikkel, és mikor jobban megnéztem: hát az Éliás, a Sophie és a szüleik is ott voltak! És aztán kiderült, hogy ők a vendégeink, jöttek velünk vacsorázni.

Sophie nagyon érdekes játékokat talált ki, sokszor velem is játszott, és a hintában is lökött engem. Aztán játszottunk a nagy kék labdámmal is, amit már régen nem vettünk elő, és annak nagyon örültem!

Utána volt vacsora is, és abból én is kaptam: bableves volt és túrógombóc, a Papa csinálta, és mindenkinek nagyon ízlett, nekem és Eli-nak különösen!

Aztán még játszottunk, de a végén nekem már menni kellett fürdeni, és a vendégek is szedelődzködtek, úgyhogy vége lett ennek a jó kis estének.

Mamának megint levágták a haját

Ma voltunk délelőtt a könyvtárban, de úgy, hogy nem is az én kocsimmal mentünk, hanem a Dávidéval, mert azt tegnap itthagyta, és kipróbltunk. Az egy nagyon kényelmes kocsi, de kisebb, mint az enyém, és nagyon tetszett nekem. Majd lehet, hogy nekem is lesz ilyen, ha már meleg lesz.

Ma egyébként meleg volt, nem is kaptam sok felszerelést az útra, csak a piros kabátomat.
A foglalkozás jó volt, nézegettünk könyveket, meg a mamák énekeltek, és veresket mondtak nekünk. De a legjobb az volt, hogy mikor vége volt, akkor én sétálhattam a könyvek között, míg a Mama válogatott. Aztán hazafelé bementünk a Dávidéknak visszaadni a kocsit, és még ott is játszottunk egy kicsit. Onnan pedig már gyalog mentünk haza, és az jópofa volt. Csak nagyon fújt a szél, úgyhogy nehezen tudtam menni.

Itthon aludtam, aztán ettem, és akkor már jött a Papa és mentünk együtt a vásárlósba. Ott egy ideig nem láttam a Mamát, mert neki más dolga volt, és mikor hazajött ő is, akkor kiderült, hogy a haját megfodrászoltatta. Nekem nagyon tetszett, alig tudtam levenni a szememet róla.

Este még itthon játszottunk, aztán fürödtünk, és utána mentem aludni a Mamával.

7 gyerek, 6 felnőtt

Ma ennyien voltunk nálunk, mert tali volt megint!

Reggel gyorsan kellett készülődni, és nem csak magunkat szedtük rendbe, hanem a lakást is. Elpakoltuk a bútorokat a nappaliból, és kihoztunk a játékokat, meg kikészítettünk mindent a konyhába. Aztán jöttek a vendégek, és kezdődhetett a játék!

Játék közben volt evés is, én a Mama ölében ülve kaptam abból, amit ő evett, nagyon finom volt!

Aztán elmentünk sétálni.

Mi a Zsombival nagyot játszottunk a játszótéren, mert nagyon jó idő volt. A többiek addig vásárolni voltak.


Aztán elaludtam, és mikor felébredtem, már a saját ágyamban voltam. Akkor felkeltem, kaptam enni, és még játszottunk.

Nagyon jó volt, de aztán sajnos mindenki elment, és mi elpakoltunk a Mamával, és vártuk, hogy hazajöjjön a Papa. Addig olvastuk a kedvenc könyveimet. Mikor megjött a Papa, mentem fürdeni, és utána meg aludni.

Esős nap

Kicsit nehezen keltünk fel ma, és tejcit se kaptam reggel, úgyhogy már azt hittem, hogy nem lesz igazán jó napunk, de aztán minden rendbejött.

A Mama nem nagyon akart felkelni még, úgyhogy a Papával játszottam reggel, de aztán neki el kellett mennie, úgyhogy a Mama is felkelt. Akkor adott nekem reggelit, de én nem igazán értettem, hogy miért kell reggelit enni, mikor még nem volt tejci, úgyhogy nem akartam enni, inkább panaszkodtam, hogy nem jó ez így. Akkor Mama kivett a székemből, és elkezdett a fürdőszobában készülődni, de nekem az se tetszett, mert még nem kaptam tejcit. Úgyhogy végül is kaptam tejcit, és akkor mindenki jobban érezte magát.

Utána már ettem a reggeliből is, és mehettem játszani. A játék után volt alvás (megint egyedül aludtam el), és mikor felébredtem, mentünk bevásárolni. Jött a Kati is, aki a Dávid Mamája, de Dávid most nem volt ott. Viszont mikor már hazajöttünk a vásárlásból, és kipakoltunk mindent, akkor megérkeztek mind a ketten hozzánk.

Úgyhogy mi játszottunk a Dáviddal, és a Mama meg a Kati főztek a konyhában. Azt mondták, hogy a holnapi babatalálkozóra készítenek ennivalót.
Mikor elkészültek, még játszottunk, aztán elindultak haza, és pont akkor jött meg a Papa, akinek nagyon örültem.

Akkor még vele is játszottunk, aztán meg mentem fürödni és aludni (ma is nagyon ügyesen elaludtam egyedül a szopi után).

Nem is láttam a Papát

Mama nem mondta, hogy a Papa elutazott volna, de ma sajnos egyáltlán nem is találkoztam vele. Azt hiszem, ez a munka dolog miatt lehet, de szerencsére máskor nem így van.

Voltunk ma zenélősön a Mamával, és először azt hittem, hogy a Dávidék nem is jönnek, mert nem találkoztunk velük út közben, ahogy szoktunk. De aztán kiderült, hogy jöttek, sőt, még a Papája is jött, és ezért valahogy máshogy jöttek, nem velünk. Végül is ott találkoztunk, és a zenélős nagyon jó volt! Ma kaptunk dobot is, az a kedvencem!

Hazafelé meg bementünk a bankba és még a húsboltba is, úgyhogy elég későn értünk haza. Aztán már lassan álmos lettem, de a tejcitől valahogy most nem sikerült elaludni, viszont a Mama azt mondta, hogy akkor is próbáljak meg elaludni, mert fáradt vagyok. Igaza is volt, de azért olyan gyorsan ezt nem sikerült kiviteleznem.

Viszont azért csak elaludtam, és elég sokat is sikerült aludni. Amikor felébredtem, nagyon örültem a Mamámank, és egy jó ideig nem is engedtem el, csak kapaszkodtam belé. Aztán kaptam enni, és közben beszélgettünk a Nagyimmal a számítógépben. Nagyon jópofa volt!

Utána meg mentünk mosni, és megint egyedül mentem le egész végig. Ott játszottam a Mamával olyat, hogy én kiszökök a folyosóra, ő meg jön utánam és elkap, visszavisz. Ez a játék nekem nagyon tetszett!

Aztán még olvastunk is, meg pakolásztam a critter-eimet, és aztán lementünk a ruhákért, amik addigra megszáradtak. De akkor én már elég fáradt voltam, és el is estem, és sírtam. Viszont egy néni segtett nekünk a ruhákat összerakni, így gyorsabban jöhettünk haza, és mehettem fürdeni.

Aludni pedig megint egyedül aludtam el, a tejci után a Mama elbúcsúzott tőlem, és én összekucorodtam az ágyamban és már aludtam is.

Orvosnál voltunk

Reggel, mikor felébredtem, még olyan álmos voltam, hogy miután kaptam tejcit, vissza is aludtam. Azt hiszem, a Mama is így tehetett, mert mikor megint felébredtem, a Papa jött be, és Mama még egy ideig nem jött.

Ma is gyorsan kellett készülődni, és aztán egy idő után kiderült, hogy miért: mentünk a doktor nénihez. Én oda szeretek menni, mert a doktor néni végül is aranyos, és jó játékok vannak ott. Most még egy kislánnyal is találkoztunk, aki annyi idős volt, mint én, és nagyon néztük egymást, hogy kezdjünk-e el együtt játszani. De sajnos nem lehetett, mert menni kellett a vizsgálószobába.

Aztán jött a doktor néni is, és egész sokáig tetszett nekem a dolog. Le kellett vetkőzni, és akkor ő megnézegetett közelről is. De az már nem tetszett, mikor le kellett feküdni a hátamra. Szerencsére ott volt a Mama is, de azért biztos, ami biztos, kicsit panaszkodtam, hogy nem szeretem ezt az eljárást.

Aztán megmértek, és a Mama azt mondta, hogy 9,4 kiló vagyok és 73 centi, amivel mindenki elégedett volt. Aztán már lehetett öltözni, és jöttünk haza. Mama mondta, hogy most mégsem kaptam szurit, mert kicsit betegecske vagyok, és akkor nem jár, majd megyünk megint kicsit később. A szuri azt hiszem nem valami jó dolog, úgyhogy ennek összességégben örültem.

Itthon aztán játszottam, és így sokkal jobban szeretem a játékaimat, hogy a polcon mindent látok, és ki tudom választani, hogy melyikkel szeretnék éppen játszani.

Aztán Anya elkezdte ajánlgatni, hogy menjünk aludni, de én még egy jó ideig nem voltam ezért az ötletért annyira oda. Végül aztán beadtam a derekamat, de nem könnyen! Akkor aludtam egy csomót, és mikor felébredtem, kaptam enni.

Aztán jött a Papa és a Mama meg elszaladt jógázni. A Papával játszottunk pakolósat, meg nemszabadaszámítógépetnyomkodni játékot, meg kaptam joghurtot is, és akkor már jött is a Mama.

Megint együtt fürödtünk, és aztán szépen mentem aludni.

Már a Papa is korcsoláyzik!

Képzeljétek, a Papa ma volt velünk korcsolyázni, és nagyon jól ment neki!

Reggel, miután felébredtem, beszéltem a Nagymamámmal! Azt hiszem legalábbis, hogy ő volt a számítógépben, mert miközben reggeliztem a Papával, őt láttam, és hallottam is a hangját. Nagyon jópofa volt, szeretek így beszélgetni vele.

Délelőtt aztán voltunk a szokásos vásárlós helyünkön, és azt hiszem elég sok érdekes dolgot vettünk, minden esetre hazafelé én elaludtam, mert nagyon-nagyon hideg volt, és ilyenkor ez a legjobb, amit az ember tehet.

Mikor felébredtem, már itthon, az ágyamban voltam, és aztán kaptam ebédet. Mama mondta, hogy most ő főzött, és nagyon finom lett, én is kaptam belőle.

Aztán felöltöztünk és elmentünk korcsolyázni. Most az Ilona és a Mamája is jöttek velünk, így még jobb volt. A Papát eddig én még nem is láttam korcsolyázni, és most ő is jött, és ő tolt engem, és az elején kicsit lassan mentünk, de aztán egyre gyorsabban, és nagyon jó volt. Az Ilona aludt közben, én meg eszegettem a kekszit.


Aztán hazajöttünk, és itt játszottunk Ilonával. Én jól meg is ölelgettem őt, meg megmutattam neki a játékaimat.

Aztán ettünk, és utána ők hazamentek sajnos. Akkor a Mamával felpakoltuk a játékaimat az új polcra, és még olvastunk együtt egy kicsit. Mondott mindenféle vicceseket is, nagyon jót nevettem rajta.

Volt fürdés is, és a végére már annyira elfáradtam, hogy a szopi alatt nagyon gyorsan elaludtam.

Új polc beszerzés

A szüleim úgy döntöttek, hogy kéne valami olyan dolog, ahová elpakolhatnák a játékaimat, mert már nagyon sok gyűlt össze a nappali szőnyegén, úgyhogy elmentünk az IKEÁ-ba. Vicces volt!

Ez az alvás után történt, addig itthon voltunk, és játszottunk.

Mikor elindultunk, észrevettem, hogy nem vittünk kocsit. De most nem kellett végig gyalog mennem, az idő nagy részében a metró vitt, aztán meg Mama és Papa. A vásárlós helyeken meg beültem az ottani kocsiba, amit nagyon szeretek.

A metrózás is vicces volt így, hogy nagyfiúsan mentünk, nagyon élveztem, hogy az ülésen ülhetek, és közben nyomogathatom a Mama telefonját, meg felállhatok, és kinézhetek az ablakon.

Az IKEA nevű vásárlósban pedig vettünk mindenféle dolgokat, és hazafelé a Mama tolta a kis bevásárlós kocsinakt, a Papa meg vitt engem. És még sétálhattam is kicsit amikor nem volt veszélyes, meg a liftbe is egyedül mehettem be!

Este aztán itthon még kicsit játszottunk, és utána mentem fürödni meg aludni.

Újra könyvtár

Már nagyon régen voltunk utoljára könyvtárba, úgyhogy ideje volt, hogy ma elmenjünk megint!

Mama szépen komótosan készülődött reggel, aztán egyszer csak eszébe jutott, hogy ma van a könyvtárban újra a foglalkozás, amire szoktunk járni, és akkor hirtelen nagyobb sebességre kapcsoltunk, hogy odaérjünk. Sikerült is, nem késtünk el.
Én először nem tudtam igazán mire vélni a dolgot, mert bár derengett, hogy mi már voltunk itt, de azért biztos, ami biztos, a Mama közelében maradtam, bármennyire is érdekesek voltak a többiek. Nézegettünk könyveket, meg hallgattam a zenét. Aztán kaptunk névkitűzőt, és elkezdődött a program.
Itt is voltak énekek (bár ez a néni nem énekel olyan jól, mit Faria, a zenélősön), meg mindenféle versek, meg könyvnézegetés, és körbemenés. A végére egészen belejöttem, de akkor meg már nem volt tovább a foglalkozás. De azért mi még maradtunk egy kicsit a Mamával, vettünk ki könyveket (én válogattam ki, hogy melyiket), és kicsit lépcsőzhettem is.

Aztán hazajöttünk, és itthon egy kicsi játék után már mentem aludni.
Mikor felébredtem kaptam enni, és aztán megjött a Papa. Hozott magával egy elég nagy dobozt, és kiderült, hogy kapott egy új játékot, ami majdnem olyan, mint amivel a szüleim eddig is nagyon sokat játszottak (számítógépnek hívják), csak kisebb és ezüst színű. A szüleimennek nagyon örültek, állítólag ezen fog dolgozni a Papa, és ez nem akármilyen számítógép, hanem Apple. Kicsit játszottak is vele azonnal, de aztán elrakták, mert indultunk sétálni.

Elmentünk a metróhoz, és aztán meg egy nagy vásárlósba érkeztünk meg. Ott engem kivettek a kocsimból, és beleültettek mindenféle ülésekbe. Ezen eléggé csodálkoztam, mert ezek olyan ülések voltak, amiket különben autóban szoktunk használni, és autó nem is volt sehol a láthatáron, de azért beleültem, ha mondták. Aztán lehetett jókat sétálnom, bár most se mindig arra mentünk, amerre én szerettem volna. Megismerkedtem egy új dologgal is, amit mozgólépcsőnek hívnak, hát azzal nagyon vicces lefelé menni! Pontosabban nem is kell menni, csak állni rajta (a Mamába kapaszodva), és akkor magától lemegy az ember!

Aztán elindultunk hazafelé, de még több heylre is bementünk vásárolni, úgyhogy mikor hazaértünk már nem is lehetett igazából játszani, hanem menni kellett fürödni.
Utána meg szopi volt, de nem aludtam el közben, hanem csak odabújtam utána a Mamához, és beszélgettem vele, míg aztán végül el nem aludtam a karjai közt.

Első kinti séta és kanállal evés

Ma voltam sétálni a saját lábamon, és megtanultam egyedül enni kanállal! Mit szóltok? Igazán nagyfiú vagyok már!

Szóval délelőtt, a reggeli után felöltöztünk sétához, de Mama nem vette elő a babakocsimat, hanem elindultunk csak úgy! Kicsit csodálkoztam, de hát végül is a múltkor már egyedül mentem a mosodába is, úgyhogy gondoltam, miért is ne néznék körül egy kicsit odakint a saját lábamról? Lementünk a lifttel, és kimentünk a ház elé. Nagyon furcsa így a világ! De nagyon tetszik! Jó hangosan mondtam is mindenkinek, hogy lássák, én itt MEGYEK! A Mama néha fogta a kezemet, de nem mindig, és szépen sétáltam. Az emberek nagyon néztek, és mindig mosolyogtak rám.
Néha ugyan elestem, de az nem zavart (bár az orromról lejött egy kis bőr az egyik alkalommal). A Mama néha másfelé akart menni, mint én, de azért a végén megegyeztünk abban, hogy a kirakatokat is megnézegethetem, meg a járdán lévő érdekes dolgokat is, és aztán elintézzük azt is, amit ő akar. Voltunk így fánymásolni (itt kaptam egy nagyon jó nyomogatós számológépet), meg a postán is.

Aztán hazajöttünk, és én nagyon fáradt lettem, mentem aludni.

Mikor felébredtem nagyon szép idő volt, úgyhogy gyorsan ebédetünk és mentünk korcsolyázni. Az ebédnél még el kell mndanom, hogy megmutattam a Mamának, hogy tudok ám kanállal is enni, teljesen egyedül!
A korizás jó volt, bár Mama szerint a jég kicsit olvadt volt a napsütéstől, de azért nekem tetszett, és kicsit a Dávidék is ott voltak, de ők most nem koriztak.

Aztán elmentünk vásárolni, és csak sötétben indultunk haza. Én annyira fáradt voltam, hogy visszafelé el is aludtam, és mikor felébredtem az ágyamban találtam magam. Jött a Mama, és kivett, de én aludni akartam még! Úgyhogy kértem, hogy tegyen vissza, de nem tett, mondta, hogy hamarosan már mehetek megint aludni, de addig kicsit még játszunk.
Aztán megjött a Papa is, és akkor kicsit jobb kedvem lett, de akkor éledtem csak fel igazán, mikor fürödni mentünk.

Utána már elvileg az alvás következett volna, de én már nem voltam álmos, úgyhogy a Mamát szórakoztattam még egy ideig, mielőtt elaludtam.
Hű, micsoda nap volt ez a mai!