1) Hogy kerülhetett Bori hirtelen fél méterrel és 90 fokkal elfordulva odébb (a padlóra) arról a helyről, ahová eredetileg le volt téve a játszószőnyegére?
- Talán tud gurulni már ez a gyerek? Legalábbis ezt állította az eset egyetlen szemtanúja, Barnus, akire persze a gyanú árnyéka vetült, hogy netalán odébb próbálta tenni. A gyanút amúgy hamar elhessegettük, mert akkor éppen a Smarties-ét eszegette, amit nem valószínű, hogy könnyen felhagyott volna egy kis Bori-emelgetésért.
2) Miért pisilt be ma kétszer is a hónapok óta teljesen megbízhatóan pelusmentes Barnus?
- Erre nincs válaszom, csak remélem, hogy nem lesz folytatása az ügynek.
3) Hogyan változtam itt-fáj-ott-fáj-öregasszonnyá a Bori születése után?
- Erre is csak tippem van: talán a szoptatás, meg a két gyerek együttes agyusztáló hatása lehet a dologban. De tény, hogy mostanában mindig megtalálnak a hapcibenők, és jó sokáig nem eresztenek, plusz mindenféle egyéb (szerencsére igazából csak kellemetlen, de nem komoly) nyavalyám van/volt. Most éppen a csípőizületem kezdett el megint fájni, így kissé sántítva nyomulok, és a jobb lábam oldalirányú fordítására (pl: törökülés) gondolni sem merek.
Hát egyelőre ezek a rejtélyek vannak nálunk.
Friday, December 14, 2007
Thursday, December 13, 2007
Boldog névnapot Luca!
Én nagyon édes tudok lenni ám, ahogy csapkodom a játékaimat, meg húzom lefelé a zoknimat, és közben mondom a magamét. Most külön a Luca kedvéért csinálom ezt, névnapjára, szeretettel!
Ma amúgy nagyon esett itt a hó, ami, ha kimegyünk, engem egy kicsit zavar, úgyhogy ilyenkor a Mama le szokott takarni az érdekes sárga, vagy az érdekes narancssárga takarómmal, és akkor azt szoktam nézegetni, amíg el nem alszom.
Most elég könnyen sikerült elaludni, mert reggel nagyon korán keltem, és ugyan nem sokkal később visszaaludtam, de az csak rövid volt. Úgyhogy a játékboltozásból, ami a Barnus szerint nagyon jó volt, nem láttam semmit. Az ebédre viszont felébredtem, és láttam, hogy a Barnus már majdnem megette az egész szelet ananászos pizzáját, sőt, még a Mama rizsi-husijából is kéregetett. Biztos nagyon finom lehetett, remélem, hamarosan én is kapok már ilyet!
Hazafelé meg is éheztem, és ezt jó hangosan el is mondtam mindenkinek, de elég sokáig süket fülekre találtam. Valamiért a Mama mostanában ragaszkodik hozzá, hogy fedett helyen együnk, amit nem értek, mert nem volt ez mindig így. Na, mindegy, végül is kaptam enni, és aztán nagyon jó volt, mert kettesben nézelődhettem a Mamával, míg a Barnus pihent. Én a játszószőnyegen nyomultam, a Mama meg mellettem a számítógéppel, így bele-bele pillanthattam, hogy mit csinál, meg sokszor megsimizett és beszélgettünk is.
Miután a Barnus kijött a szobájából, még érdekesebb lett minden. Játszott velem kukucsosat, és közben segítettünk a Mamának vasalni. A Mama néha megpróbált letenni aludni, de nem akartam, mert sokkal jobban szeretek kint lenni velük. Aztán végül is csak elaludtam, a Barnus ágyában. Később kiderült, hogy a Barnus ennek nem örült, mert azt hitte, hogy el akarom venni az ágyát, pedig nem is, csak éppen mikor ott feküdtem, akkor álmosodtam el nagyon. A Mama végül is átvitt az én helyemre, és kaptam tejcit is, és akkor már jól aludtam is.
Felébredéskor a Papa jött hozzám, és aztán hármasban voltunk, és én állítólag elég sokat kiabáltam. Nem hinném, de lehetséges, hogy a fog-panaszkodásom kiabálásnak tűnhetett? Minden esetre, mikor a Mama megérkezett, annak nagyon örültem, és hamarosan mentünk is együtt fürdeni. Azt mondta, hogy nagyon jó volt a jóga, és még fejen is állt!
A fürdés után eléggé elkeseredtem, de aztán jött a tejci, és az jó volt, és a Mama mondott nekem verseket, meg piszéztünk, és azt én is megpróbáltam utána csinálni. Aztán énekelt is nekem, és utána menni kellett aludni. Mentem is, és már majdnem elaludtam, mikor megint jött a fogfájás, és az nagyon rossz volt, úgyhogy jó hangosan panaszkodtam. Így nehéz elaludni ám! De azért végül is sikerült.
Ma amúgy nagyon esett itt a hó, ami, ha kimegyünk, engem egy kicsit zavar, úgyhogy ilyenkor a Mama le szokott takarni az érdekes sárga, vagy az érdekes narancssárga takarómmal, és akkor azt szoktam nézegetni, amíg el nem alszom.
Most elég könnyen sikerült elaludni, mert reggel nagyon korán keltem, és ugyan nem sokkal később visszaaludtam, de az csak rövid volt. Úgyhogy a játékboltozásból, ami a Barnus szerint nagyon jó volt, nem láttam semmit. Az ebédre viszont felébredtem, és láttam, hogy a Barnus már majdnem megette az egész szelet ananászos pizzáját, sőt, még a Mama rizsi-husijából is kéregetett. Biztos nagyon finom lehetett, remélem, hamarosan én is kapok már ilyet!
Hazafelé meg is éheztem, és ezt jó hangosan el is mondtam mindenkinek, de elég sokáig süket fülekre találtam. Valamiért a Mama mostanában ragaszkodik hozzá, hogy fedett helyen együnk, amit nem értek, mert nem volt ez mindig így. Na, mindegy, végül is kaptam enni, és aztán nagyon jó volt, mert kettesben nézelődhettem a Mamával, míg a Barnus pihent. Én a játszószőnyegen nyomultam, a Mama meg mellettem a számítógéppel, így bele-bele pillanthattam, hogy mit csinál, meg sokszor megsimizett és beszélgettünk is.
Miután a Barnus kijött a szobájából, még érdekesebb lett minden. Játszott velem kukucsosat, és közben segítettünk a Mamának vasalni. A Mama néha megpróbált letenni aludni, de nem akartam, mert sokkal jobban szeretek kint lenni velük. Aztán végül is csak elaludtam, a Barnus ágyában. Később kiderült, hogy a Barnus ennek nem örült, mert azt hitte, hogy el akarom venni az ágyát, pedig nem is, csak éppen mikor ott feküdtem, akkor álmosodtam el nagyon. A Mama végül is átvitt az én helyemre, és kaptam tejcit is, és akkor már jól aludtam is.
Felébredéskor a Papa jött hozzám, és aztán hármasban voltunk, és én állítólag elég sokat kiabáltam. Nem hinném, de lehetséges, hogy a fog-panaszkodásom kiabálásnak tűnhetett? Minden esetre, mikor a Mama megérkezett, annak nagyon örültem, és hamarosan mentünk is együtt fürdeni. Azt mondta, hogy nagyon jó volt a jóga, és még fejen is állt!
A fürdés után eléggé elkeseredtem, de aztán jött a tejci, és az jó volt, és a Mama mondott nekem verseket, meg piszéztünk, és azt én is megpróbáltam utána csinálni. Aztán énekelt is nekem, és utána menni kellett aludni. Mentem is, és már majdnem elaludtam, mikor megint jött a fogfájás, és az nagyon rossz volt, úgyhogy jó hangosan panaszkodtam. Így nehéz elaludni ám! De azért végül is sikerült.
Wednesday, December 12, 2007
A három éves csekapom
Képzeljétek, ma a Papával elmentünk a doktornénihez, és jól megvizsgált engem!
Először kicsit fura volt, hogy nem a Mama jött velem, de a Papa azt mondta, hogy ő otthon maradt a Borira vigyázni, és azért ő, mert neki van cicije, amiből jön tejci. Viszont így is nagyon jó volt a doktornénizés, és a Papa nagyon büszke volt rám, hogy milyen jól viselkedtem. Pedig már fáradt is voltam a sok nemalvástól.
Szóval, odaértünk, és akkor várni kellett, úgyhogy addig mi olvastunk. Aztán bementünk, és akkor jött a doktornéni, és a Papa beszélgetett vele kicsit. Aztán le kellett vetkőzni, és jól megvizsgált. Még a fülembe és a számba is belenézett, meghallgatta a mellkasomat, megtapogatta a pocakomat. Mindent rendben talált, és kiderült az is, hogy 93 cm és 14 kiló vagyok, pont jó!
Az is kiderült, hogy az orrromon levegőtnemkapás miatt el kell menni később egy másik doktorhoz, de az majd sokára lesz.
Szóval, ezek voltak, meg ettünk előtte még hamburgert is, pontosabban én sült krumplit kecsappal. Utána meg kaptam candy cane-t, Micimackósat! Hú, az nagyon fincsi volt!
Mikor hazaértünk ezeket mind elújságoltam a Mamának, aki éppen a Borit szopiztatta, mert akkor ébredt fel a kismacika. Sajnos elalvás előtt sokat sírt, mert ő se kapott levegőt, de ő a hapcibenők miatt.
Aztán délután együtt volt az egész család, ami nagyon jó volt!
Elmentünk a postára, mert a Mama csomagot kapott (köszönjük, Andi, majd a fa alatt kibontjuk!!!), és aztán meg a vásárlós helyre. Az nagyon vicces volt, mert ott meg találkoztunk a Ginával! És olyan aranyos volt, sokat beszélgetett a Mamáékkal, mondta, hogy most már elég fáradt, mert a kisbaba a pocakjában már jó nagy, és hogy milyen ügyesek voltunk a tegnapi előadáson. Meg megdícsért, hogy a mai show and tell-en megpróbáltam elénekelni a Hull a pelyhest. Nagyon örültem, hogy találkoztunk vele, visszafelé mondogattam is, hogy biztos abban a házban lakik a Gina, ami közel van a vásárlós helyhez.
A vásárlás után gyorsan hazajöttünk, mert akkor már nagyon fáradt volt mindenki, és a fürdés után már mentünk is aludni.
Először kicsit fura volt, hogy nem a Mama jött velem, de a Papa azt mondta, hogy ő otthon maradt a Borira vigyázni, és azért ő, mert neki van cicije, amiből jön tejci. Viszont így is nagyon jó volt a doktornénizés, és a Papa nagyon büszke volt rám, hogy milyen jól viselkedtem. Pedig már fáradt is voltam a sok nemalvástól.
Szóval, odaértünk, és akkor várni kellett, úgyhogy addig mi olvastunk. Aztán bementünk, és akkor jött a doktornéni, és a Papa beszélgetett vele kicsit. Aztán le kellett vetkőzni, és jól megvizsgált. Még a fülembe és a számba is belenézett, meghallgatta a mellkasomat, megtapogatta a pocakomat. Mindent rendben talált, és kiderült az is, hogy 93 cm és 14 kiló vagyok, pont jó!
Az is kiderült, hogy az orrromon levegőtnemkapás miatt el kell menni később egy másik doktorhoz, de az majd sokára lesz.
Szóval, ezek voltak, meg ettünk előtte még hamburgert is, pontosabban én sült krumplit kecsappal. Utána meg kaptam candy cane-t, Micimackósat! Hú, az nagyon fincsi volt!
Mikor hazaértünk ezeket mind elújságoltam a Mamának, aki éppen a Borit szopiztatta, mert akkor ébredt fel a kismacika. Sajnos elalvás előtt sokat sírt, mert ő se kapott levegőt, de ő a hapcibenők miatt.
Aztán délután együtt volt az egész család, ami nagyon jó volt!
Elmentünk a postára, mert a Mama csomagot kapott (köszönjük, Andi, majd a fa alatt kibontjuk!!!), és aztán meg a vásárlós helyre. Az nagyon vicces volt, mert ott meg találkoztunk a Ginával! És olyan aranyos volt, sokat beszélgetett a Mamáékkal, mondta, hogy most már elég fáradt, mert a kisbaba a pocakjában már jó nagy, és hogy milyen ügyesek voltunk a tegnapi előadáson. Meg megdícsért, hogy a mai show and tell-en megpróbáltam elénekelni a Hull a pelyhest. Nagyon örültem, hogy találkoztunk vele, visszafelé mondogattam is, hogy biztos abban a házban lakik a Gina, ami közel van a vásárlós helyhez.
A vásárlás után gyorsan hazajöttünk, mert akkor már nagyon fáradt volt mindenki, és a fürdés után már mentünk is aludni.
Tuesday, December 11, 2007
Színpadra termett!
Képzeljétek, ma volt a Festival of Lights az oviban, és énekeltünk, meg táncoltunk is a színpadon, és nagyon jó volt! És mindenki szerint szuper ügyes voltam!
Már itthon is sokat gyakoroltam a dalt, amit énekeltünk, és a Mamának ez nagyon tetszett, meg a Borinak is.
Aztán ma (miután délelőtt játszóházban voltunk, aztán nem aludtam, aztán elvitt a Mama az ovihoz, de ő nem marad velem, hanem azt mondta, hogy a nézőtérről fog nézni) jött az előadás! A lila pulcsimban mentem.
Először mindenki kapott a fejére egy díszt a Rabbit room-ban -nekem adventes gyertyák voltak rajta-, aztán felöltöztünk (nekem nem kellett, mert nem sokkal előtte érkeztünk és még rajtam volt a kabát) és átmentünk az iskolába. Ott egy kis szobában levettük a kabátokat, és várni kellett, hogy mi következzünk.
Mikor ez eljött, akkor felmehettünk a színpadra, és egy nagy függönnyel kellett szemben állni. Aztán a függöny szétnyílott, és megláttuk a nézőteret. Én kerestem a Mamát, de elsőre nem láttam, csak úgy a dal közepe felé vettem észre, akkor nagyon meg is örültem neki.
Aztán az óvónénik lementek a színpad elé, és onnan segítettek nekünk énekelni. Kaptunk a kezünkbe két világító botocskát is, és azokat kellett ide-oda lóbálni, közben meg táncolni és énekelni.
Nekem ez az egész nagyon tetszett, és jó hangosan énekeltem meg táncoltam végig. A kedvenc részemnél meg ("it's gonna be great!"), jó magasra fellendítettem a kezeimet, ahogy tanultuk. Amikor végre lett a dalnak, akkor meg mindenki nagyon megtapsolt minket, és ennek is nagyon örültem.
Aztán le lehetett jönni a színpadról, és, akkor ott volt a Papa, és felvett meg jól összepuszilgatott, hogy milyen ügyes voltam. Utána odaülhettem a Mamához, ő is jól összefuszilgatott, és aztán együtt megnéztük a hátralévő két műsorszámot. Ez is tetszett, különösen az a rész, amikor tapsolni lehetett.
Amikor az egésznek vége lett, akkor lehetett enni. Én főleg a Mama által készített tortát és csokis sütit kértem. Aztán mentünk haza, és hazahozhattam a világítós botocskákat is.
Itthon gyorsan fürödtünk, aztán mentünk aludni, mert ez egy jó fárasztó nap volt.
Már itthon is sokat gyakoroltam a dalt, amit énekeltünk, és a Mamának ez nagyon tetszett, meg a Borinak is.
Először mindenki kapott a fejére egy díszt a Rabbit room-ban -nekem adventes gyertyák voltak rajta-, aztán felöltöztünk (nekem nem kellett, mert nem sokkal előtte érkeztünk és még rajtam volt a kabát) és átmentünk az iskolába. Ott egy kis szobában levettük a kabátokat, és várni kellett, hogy mi következzünk.
Mikor ez eljött, akkor felmehettünk a színpadra, és egy nagy függönnyel kellett szemben állni. Aztán a függöny szétnyílott, és megláttuk a nézőteret. Én kerestem a Mamát, de elsőre nem láttam, csak úgy a dal közepe felé vettem észre, akkor nagyon meg is örültem neki.
Aztán az óvónénik lementek a színpad elé, és onnan segítettek nekünk énekelni. Kaptunk a kezünkbe két világító botocskát is, és azokat kellett ide-oda lóbálni, közben meg táncolni és énekelni.
Nekem ez az egész nagyon tetszett, és jó hangosan énekeltem meg táncoltam végig. A kedvenc részemnél meg ("it's gonna be great!"), jó magasra fellendítettem a kezeimet, ahogy tanultuk. Amikor végre lett a dalnak, akkor meg mindenki nagyon megtapsolt minket, és ennek is nagyon örültem.
Aztán le lehetett jönni a színpadról, és, akkor ott volt a Papa, és felvett meg jól összepuszilgatott, hogy milyen ügyes voltam. Utána odaülhettem a Mamához, ő is jól összefuszilgatott, és aztán együtt megnéztük a hátralévő két műsorszámot. Ez is tetszett, különösen az a rész, amikor tapsolni lehetett.
Amikor az egésznek vége lett, akkor lehetett enni. Én főleg a Mama által készített tortát és csokis sütit kértem. Aztán mentünk haza, és hazahozhattam a világítós botocskákat is.
Itthon gyorsan fürödtünk, aztán mentünk aludni, mert ez egy jó fárasztó nap volt.
Monday, December 10, 2007
Erika karácsonyfája
Ma délután felmentünk az Erikához a 19. emeletre, és megnéztük a karácsonyfáját! Neki ugyanis már meghozta a Télapó (aki szerintem nagyon erős, mert egy ekkora nagy fát is elbír).
Nagyon szép karácsonyfa: egészen a plafonig felér, és csomó gyönyörű dísz van rajta! Nekem nagyon tetszett!
Nem nagyon mertem közel menni hozzá, mert mégsem ismerem a járást annyira az Erikánál, de azért megszemléltem jól. A Borinak is nagyon tetszett.
Az Erika meg nagyon aranyos volt, a Borit dícsérte, hogy milyen szép, folyton mosolyog,
nekem meg adott csomó mindent, csak úgy: csokit, Smarties-t, nyalókát, almát és még egy csokit. Ez nekem nagyon furcsa volt, és nagyon örültem neki. És megnéztük a kilátást is az Erika erkélyéről, onnan ugyanis lehet látni a CN tower-t is, és az nekem mostanában nagy kedvencem.
Aztán lejöttünk, hogy mi a Borival beüljünk a kocsiba, és indultunk is intézkedni: elmentünk a postára, aztán a Wal-Martba, meg még egy csomó másik ruhaboltba is. Ugyanis nekem kerestünk lila pólót, mert kiderült, hogy holnap abban kell mennem az előadásra az oviba. Nem nagyon találtuk lila dolgot, amit én is felvehetek, mert a Mama szerint az egy lányos szín. De végül, az ötödik boltban csak megvettünk valamit, ami még mindig elég lányos, de egyszer jó lesz, és utána majd a Bori hordhatja. Nekem amúgy nagyon tetszik: este, mikor hazaértünk egész végig abban voltam. Vacsi után, mikor megehettem a nyalókámat az is kiderült, hogy a nyalóka pont ugyanolyan lila színű, mint a pólóm. Milyen vicces!
Ma amúgy voltam oviban is, és nagyon jó volt! Reggel kint voltunk az udvaron és havat lapátoltam, meg aztán szánkóztunk is az Ilonával! Voltak olyan kis szánkók, és fel lehetett húzni őket a kis dombra, és aztán beleültünk és lecsúsztunk. Nagyon élveztem!
A Rabbit room-ban meg volt éneklés megint, és én nagyon szeretek énekelni, úgyhogy énekeltem is, és ez nagyon tetszik az óvónéniknek, különösen, hogy a többiek annyira nem akarnak azért énekelni, mint én.
Reggel megkértem a Mamát, hogy amikor majd jön értem az oviba, akkor hozzon nekem a túrós-mazsolás muffinból, amit tegnap sütöttünk, és hozott is, úgyhogy azt eszegettem hazafelé.
Aztán jött volna az alvás, de én ma is inkább csak pihentem, és a Bori se nagyon aludt sokat. Így viszont délutánra elég fáradt lettem, úgyhogy a Mamát jól elszórakoztattuk a Borival, mikor a Wal-martban együtt sírtunk. Mivel a Bori éhes is volt, a Mama gyorsan bevitt minket egy próbafülkébe, ahol nekem adott enni és inni, meg pihenhettem a kocsiban, a Bori meg kapott tejcit, úgyhogy helyreállt a világ rendje.
Este azért nem kellett sokat altatni senkit.
Nagyon szép karácsonyfa: egészen a plafonig felér, és csomó gyönyörű dísz van rajta! Nekem nagyon tetszett!
Nem nagyon mertem közel menni hozzá, mert mégsem ismerem a járást annyira az Erikánál, de azért megszemléltem jól. A Borinak is nagyon tetszett.
Az Erika meg nagyon aranyos volt, a Borit dícsérte, hogy milyen szép, folyton mosolyog,
nekem meg adott csomó mindent, csak úgy: csokit, Smarties-t, nyalókát, almát és még egy csokit. Ez nekem nagyon furcsa volt, és nagyon örültem neki. És megnéztük a kilátást is az Erika erkélyéről, onnan ugyanis lehet látni a CN tower-t is, és az nekem mostanában nagy kedvencem.Aztán lejöttünk, hogy mi a Borival beüljünk a kocsiba, és indultunk is intézkedni: elmentünk a postára, aztán a Wal-Martba, meg még egy csomó másik ruhaboltba is. Ugyanis nekem kerestünk lila pólót, mert kiderült, hogy holnap abban kell mennem az előadásra az oviba. Nem nagyon találtuk lila dolgot, amit én is felvehetek, mert a Mama szerint az egy lányos szín. De végül, az ötödik boltban csak megvettünk valamit, ami még mindig elég lányos, de egyszer jó lesz, és utána majd a Bori hordhatja. Nekem amúgy nagyon tetszik: este, mikor hazaértünk egész végig abban voltam. Vacsi után, mikor megehettem a nyalókámat az is kiderült, hogy a nyalóka pont ugyanolyan lila színű, mint a pólóm. Milyen vicces!
Ma amúgy voltam oviban is, és nagyon jó volt! Reggel kint voltunk az udvaron és havat lapátoltam, meg aztán szánkóztunk is az Ilonával! Voltak olyan kis szánkók, és fel lehetett húzni őket a kis dombra, és aztán beleültünk és lecsúsztunk. Nagyon élveztem!
A Rabbit room-ban meg volt éneklés megint, és én nagyon szeretek énekelni, úgyhogy énekeltem is, és ez nagyon tetszik az óvónéniknek, különösen, hogy a többiek annyira nem akarnak azért énekelni, mint én.
Reggel megkértem a Mamát, hogy amikor majd jön értem az oviba, akkor hozzon nekem a túrós-mazsolás muffinból, amit tegnap sütöttünk, és hozott is, úgyhogy azt eszegettem hazafelé.
Aztán jött volna az alvás, de én ma is inkább csak pihentem, és a Bori se nagyon aludt sokat. Így viszont délutánra elég fáradt lettem, úgyhogy a Mamát jól elszórakoztattuk a Borival, mikor a Wal-martban együtt sírtunk. Mivel a Bori éhes is volt, a Mama gyorsan bevitt minket egy próbafülkébe, ahol nekem adott enni és inni, meg pihenhettem a kocsiban, a Bori meg kapott tejcit, úgyhogy helyreállt a világ rendje.
Este azért nem kellett sokat altatni senkit.
Sunday, December 9, 2007
Milyen jó is...
... hajnali 5-kor orrot szívni egy kisbabának! A szülői lét egyik legutálatosabb dolga ez...
Mikor még pocakban volt Barnus, eldöntöttük, hogy mi ugyan nem fogjuk porszívóval kínozni a gyereket! Biztos van ennek a takonyeltávolításnak valami humánusabb mondja, nem?
Háááát, nincs...
Legalábbis, mi eddig még nem fedeztünk fel ennél hatékonyabb orrfújáshelyettesítő berendezést (humánusabb van, de azt is utálja a gyerek, és akkor már legalább a célt érjük el, ha úgyis ordít). Úgyhogy marad a porszívó, a lefogás és az ordítás.
Ezzel viszont legalább el tudjuk érni, hogy szegény Borcsa kapjon levegőt az orrán át, és így tudjon enni, meg utána ujjat szopizni és visszaaludni.
Na, persze ez nem megy azért ilyen simán, mert a visszaalvás nem rögtön megy, és az orrszívást se elég általában egyszer eljátszani hajnalban, hanem legalább kétszer kell neki "papírzsepizni".
Amúgy egyébként semmi baja (nap közben nem is igazán szörcsi), csak valami furcsa szindróma hatására hajnali 5 és 7 között bedugul az orra és nem kap levegőt. Így már pár napja orrszívást követő Bori-Bence buli van nálunk 6 és 7 között, aztán még egy szívás, és az ezt követő szopi után általában visszaalszik a delikvens. Bence is menne persze vissza az ágyba, de legtöbbször ilyenkorra Barnus felébred, és akkor annyi a visszafekvési terveknek.
Én meg kiterülve fekszem az ágyban, mert az éjszakák persze ettől nem lesznek jobbak, és a plusz orrszívásos kelések nem nagyon hiányoznak.
Hát, ez most a hajnali programunk. Ma este megpróbálkoztunk a matrac fejrészének megemelésével, hátha ez segít rajtunk kicsit, persze valószínűleg leginkább az idő múlásával eltűnő hapcibenők hozzák majd a megoldást erre a problémára.
Amúgy a hétvége vásárolgatással, szülinapi bulira készülődéssel telt, plusz Barnusék elmentek megnézni a kivilágított tigrist a Kóreai negyednél, és mostunk is. Na meg Bence ma elment Marcival megnézni a Houston Rockets-Toronto Raptors kosármeccset, ami nagyon élvezetes volt, de sajnos nem a Rockets nyert.
Volt emellett sok hiszti, nyifi-nyafi, (Barnus részéről), továbbá eeeee-aaaa-eeee, sikítás, kiabálás, (Bori részéről), nemalvás (na, ki?) és egyebek, de azért legtöbbször nagyon jól elvoltunk egymással.
Mikor még pocakban volt Barnus, eldöntöttük, hogy mi ugyan nem fogjuk porszívóval kínozni a gyereket! Biztos van ennek a takonyeltávolításnak valami humánusabb mondja, nem?
Háááát, nincs...
Legalábbis, mi eddig még nem fedeztünk fel ennél hatékonyabb orrfújáshelyettesítő berendezést (humánusabb van, de azt is utálja a gyerek, és akkor már legalább a célt érjük el, ha úgyis ordít). Úgyhogy marad a porszívó, a lefogás és az ordítás.
Ezzel viszont legalább el tudjuk érni, hogy szegény Borcsa kapjon levegőt az orrán át, és így tudjon enni, meg utána ujjat szopizni és visszaaludni.
Na, persze ez nem megy azért ilyen simán, mert a visszaalvás nem rögtön megy, és az orrszívást se elég általában egyszer eljátszani hajnalban, hanem legalább kétszer kell neki "papírzsepizni".
Amúgy egyébként semmi baja (nap közben nem is igazán szörcsi), csak valami furcsa szindróma hatására hajnali 5 és 7 között bedugul az orra és nem kap levegőt. Így már pár napja orrszívást követő Bori-Bence buli van nálunk 6 és 7 között, aztán még egy szívás, és az ezt követő szopi után általában visszaalszik a delikvens. Bence is menne persze vissza az ágyba, de legtöbbször ilyenkorra Barnus felébred, és akkor annyi a visszafekvési terveknek.
Én meg kiterülve fekszem az ágyban, mert az éjszakák persze ettől nem lesznek jobbak, és a plusz orrszívásos kelések nem nagyon hiányoznak.
Hát, ez most a hajnali programunk. Ma este megpróbálkoztunk a matrac fejrészének megemelésével, hátha ez segít rajtunk kicsit, persze valószínűleg leginkább az idő múlásával eltűnő hapcibenők hozzák majd a megoldást erre a problémára.
Amúgy a hétvége vásárolgatással, szülinapi bulira készülődéssel telt, plusz Barnusék elmentek megnézni a kivilágított tigrist a Kóreai negyednél, és mostunk is. Na meg Bence ma elment Marcival megnézni a Houston Rockets-Toronto Raptors kosármeccset, ami nagyon élvezetes volt, de sajnos nem a Rockets nyert.
Volt emellett sok hiszti, nyifi-nyafi, (Barnus részéről), továbbá eeeee-aaaa-eeee, sikítás, kiabálás, (Bori részéről), nemalvás (na, ki?) és egyebek, de azért legtöbbször nagyon jól elvoltunk egymással.
Friday, December 7, 2007
Az egész Rabbit room...
... rajta van a fényképen, amit ma kaptunk az oviban! 
Nagyon tetszik nekem ez! Mikor megkaptuk az ovi végén onnantól kezdve nem is engedtem el a képet egészen hazáig, és azután is, hogy felébredtem sokszor kihoztam a szobámból nézegetni.
Én is rajta vagyok, meg a Genevive, meg a Tom és a Sam (bár azt nem tudom pontosan, hogy melyik-melyik), meg a Grace, meg a Georgia, az Alberto, a Nicolas, a Delaney, a Hannah, a Luis és a Stella is.
A Mama el is volt ámulva, hogy már majdnem az összes gyerek nevét tudom, és jó sokszor megkérdezgette mindenkiről, hogy "Őt hogy hívják?". Sajnos az Adrienn nincs rajta, mert ő akkor beteg volt, mikor a kép készült.
Azokat a képeket is megkaptuk, amin én vagyok rajta egyedül, és azt mondta a Mama, hogy megmutathatom Nektek őket, itt vannak.
Ma egyébként kint voltunk az udvaron, mert nem volt nagyon hideg, viszont egy kicsit elestem, de nem fájt, mert ügyesen letettem a kezem.
Délután meg itthon voltunk (én nem akartam elmenni a postára, úgyhogy majd holnap megyünk, mert a Mama se volt annyira lelkes), és a Bori megtanult a hasáról átfordulni a hátára. De egyébként elég sokat sikítozott, amiről sokszor azt hiszem, hogy valami nem jó neki, de kiderül, hogy nem is sír, hanem csak hallatja a hangját.
Azért este sírt is, mert már nagyon fáradt volt, de akkor a Mama gyorsan megfürdött vele, és már el is aludt, mire én bekerültem a vízbe. Viszont addigra én is fáradt voltam, és nem is kértem mesét, csak a Mamát, és már hamar mentem aludni.
Nagyon tetszik nekem ez! Mikor megkaptuk az ovi végén onnantól kezdve nem is engedtem el a képet egészen hazáig, és azután is, hogy felébredtem sokszor kihoztam a szobámból nézegetni.Én is rajta vagyok, meg a Genevive, meg a Tom és a Sam (bár azt nem tudom pontosan, hogy melyik-melyik), meg a Grace, meg a Georgia, az Alberto, a Nicolas, a Delaney, a Hannah, a Luis és a Stella is.
A Mama el is volt ámulva, hogy már majdnem az összes gyerek nevét tudom, és jó sokszor megkérdezgette mindenkiről, hogy "Őt hogy hívják?". Sajnos az Adrienn nincs rajta, mert ő akkor beteg volt, mikor a kép készült.
Azokat a képeket is megkaptuk, amin én vagyok rajta egyedül, és azt mondta a Mama, hogy megmutathatom Nektek őket, itt vannak.
Ma egyébként kint voltunk az udvaron, mert nem volt nagyon hideg, viszont egy kicsit elestem, de nem fájt, mert ügyesen letettem a kezem.
Délután meg itthon voltunk (én nem akartam elmenni a postára, úgyhogy majd holnap megyünk, mert a Mama se volt annyira lelkes), és a Bori megtanult a hasáról átfordulni a hátára. De egyébként elég sokat sikítozott, amiről sokszor azt hiszem, hogy valami nem jó neki, de kiderül, hogy nem is sír, hanem csak hallatja a hangját.
Azért este sírt is, mert már nagyon fáradt volt, de akkor a Mama gyorsan megfürdött vele, és már el is aludt, mire én bekerültem a vízbe. Viszont addigra én is fáradt voltam, és nem is kértem mesét, csak a Mamát, és már hamar mentem aludni.
Thursday, December 6, 2007
Boldog névnapot Miklósok!
E heti ünneplésünk utolsó etűdje a Miklós nap, mely alkalomból sok szeretettel köszöntjük Miki nagypapit és Miki nagybácsit! Íme egy vidám Bori videó elsősorban a Ti kedvetekért:
Jövő héten folytatjuk a decemberi ünnepség-sorozatot!
Ma volt amúgy az őszi zenélős utolsó órája. Nagyon élveztük! Most nagyon közel ültünk Cyndi-hez, így végig hallotta, ahogy Barnus énekelget, és nagyon tetszett neki. Bori meg kerek szemekkel figyelte az eseményeket, leginkább hason fekve, mert úgy lát legjobban.
Délután aludtak (ha nem is igazán egyszerre, bár volt pici átfedés), aztán én jógáztam, ők meg Bencével elmentek bevásárolni. Bori extra fáradt lett estére, meg éhes, amiről a fürdés még csak-csak elterelte a figyelmét, de utána már irgumburgum volt, amíg meg nem kapta, amit akart (tej + alvás).
Barnus a zenélős végén kapott csokit meg cukrot, így este ennek maradékát nyammogta el a vacsi után. Mi is adtunk a Cyndinek picit belga-csoki megemlékezést, és a Barnus adta át neki, akkor a mosollyal, hogy csak na! Édes volt.
Jövő héten folytatjuk a decemberi ünnepség-sorozatot!
Ma volt amúgy az őszi zenélős utolsó órája. Nagyon élveztük! Most nagyon közel ültünk Cyndi-hez, így végig hallotta, ahogy Barnus énekelget, és nagyon tetszett neki. Bori meg kerek szemekkel figyelte az eseményeket, leginkább hason fekve, mert úgy lát legjobban.
Délután aludtak (ha nem is igazán egyszerre, bár volt pici átfedés), aztán én jógáztam, ők meg Bencével elmentek bevásárolni. Bori extra fáradt lett estére, meg éhes, amiről a fürdés még csak-csak elterelte a figyelmét, de utána már irgumburgum volt, amíg meg nem kapta, amit akart (tej + alvás).
Barnus a zenélős végén kapott csokit meg cukrot, így este ennek maradékát nyammogta el a vacsi után. Mi is adtunk a Cyndinek picit belga-csoki megemlékezést, és a Barnus adta át neki, akkor a mosollyal, hogy csak na! Édes volt.
Az álommanók hajhurászása
Adott két gyerek, koradélután, hazaérkezés a délelőtti programról. Az egyik teljes menetfelszerelésben alszik a babakocsi hátsó részében, a másik kornyadozik elől és feszt állítja, hogy nem álmos. Belépünk a lakásba.
A feladat: mindkettőt - mielőbb - álommanókkal ellátva behelyezni a saját ágyába.
Hogyan?
Fogod az ebédért rimánkodó, bár egyáltalán nem éhes háromévest, és elkezded vetkőztetni. Ha sivítani kezd, gyorsan be vele a szobájába, nehogy felriassza a békésen alvót. Ha kész a levetkőzés, legyőzve az utolsó ellenállást gyorsan a kanpéra kucorodsz vele és megnyugtató cicizést eszközölsz (ha már nem szopik, lehet mesélni). Ezzel meg is jön a kedve az alváshoz, így, mikor elkészült, bemásztok az ágyába közös éneklésre. Persze eközben eszébe jut, hogy sürgősen wc-re kell mennie (mintegy utolsó mentsvár az elalvás helyett). Úgyhogy kimásztok, irány a mellékhelység: felül, rotty, készvagy?, mégnem, most?, mégnem, nademostmárkész?, igen. Popótörlés sk. és szülő által. Kézmosásban segítesz neki, mert már olyaaaan fáradt, hogy nem bírja egyedül megmosni. Irány újra az ágy. Ha szerencséd van, hamarosan békésen hortyog melletted a delikvens.
Ekkor már csak az alvó ded ágyba helyezése van hátra. Ehhez kell némi előrelátás, hogy kizárólag könnyen nyitható meleg ruházat legyen rajta. Ez nálunk adott: kinyitod a bundazsákot, szét a patentos kabátot. Kiemeled a kocsiból, magadhoz szorítod, és útban az ágy felé leveszed róla a kabátot. Erre persze ébredezni kezd, így gyorsan be vele az ágyba (takaró nem kell, maradt rajta még így is elég meleg ruha), és lábujjhegyen szaladás kifelé. Út közben felkapcsolod a légzésfigyelőt és be a párásítót. A kissé nyitvahagyott ajtórésen pedig izgulva lesed a folyosóról, hogy emelkedik-e a fejecske Mama után kutatva.
Ha nem, akkor talán bealszik, és következik a jól megérdemelt fél órás pihenő (már éhes lehet ez a baba, de legalábbis tuti bekakil), ami alatt megfőzheted az ebédet.
A feladat: mindkettőt - mielőbb - álommanókkal ellátva behelyezni a saját ágyába.
Hogyan?
Fogod az ebédért rimánkodó, bár egyáltalán nem éhes háromévest, és elkezded vetkőztetni. Ha sivítani kezd, gyorsan be vele a szobájába, nehogy felriassza a békésen alvót. Ha kész a levetkőzés, legyőzve az utolsó ellenállást gyorsan a kanpéra kucorodsz vele és megnyugtató cicizést eszközölsz (ha már nem szopik, lehet mesélni). Ezzel meg is jön a kedve az alváshoz, így, mikor elkészült, bemásztok az ágyába közös éneklésre. Persze eközben eszébe jut, hogy sürgősen wc-re kell mennie (mintegy utolsó mentsvár az elalvás helyett). Úgyhogy kimásztok, irány a mellékhelység: felül, rotty, készvagy?, mégnem, most?, mégnem, nademostmárkész?, igen. Popótörlés sk. és szülő által. Kézmosásban segítesz neki, mert már olyaaaan fáradt, hogy nem bírja egyedül megmosni. Irány újra az ágy. Ha szerencséd van, hamarosan békésen hortyog melletted a delikvens.
Ekkor már csak az alvó ded ágyba helyezése van hátra. Ehhez kell némi előrelátás, hogy kizárólag könnyen nyitható meleg ruházat legyen rajta. Ez nálunk adott: kinyitod a bundazsákot, szét a patentos kabátot. Kiemeled a kocsiból, magadhoz szorítod, és útban az ágy felé leveszed róla a kabátot. Erre persze ébredezni kezd, így gyorsan be vele az ágyba (takaró nem kell, maradt rajta még így is elég meleg ruha), és lábujjhegyen szaladás kifelé. Út közben felkapcsolod a légzésfigyelőt és be a párásítót. A kissé nyitvahagyott ajtórésen pedig izgulva lesed a folyosóról, hogy emelkedik-e a fejecske Mama után kutatva.
Ha nem, akkor talán bealszik, és következik a jól megérdemelt fél órás pihenő (már éhes lehet ez a baba, de legalábbis tuti bekakil), ami alatt megfőzheted az ebédet.
Wednesday, December 5, 2007
Boldog névnapot Cica nagyi!
Képzeljétek, ma van a Cica nagyi (másnéven Vilma) névnap, úgyhogy sok-sok puszit küldök most a Nagyinak szeretettel! A Bori, a Papa és a Mama is!!!
A Mama azt mondta, hogy ez a két mai kétcopfis kép most külön a Nagyi kedvéért van itt:
Ma egyébként ovi nap volt, és olyan érdekeset csináltunk az oviban, mint eddig még sose! Átmentünk az iskolába, a tornaterembe, és ott felmentünk a színpadra, és tánciztunk, meg énekeltünk rajta! Nagyon tetszett!
Mikor a Mama megjött értem a Borival, ez volt ez első, amit elújságoltam neki. És akkor azt mondta, hogy ez próba volt, mert a jövő héten lesz majd a Festival of Lights, és akkor lesz majd az előadás, és akkor is ugyanezt fogjuk csinálni, mint most, csak akkor ott lesznek a Mamák és Papák is, és megnéznek, meg megtapsolnak minket. Hú, az izgi lesz!
Megmutattam még neki a Hannukah zászlót is, ami a szobánk ajtajára van kifüggesztve, és az is nagyon tetszett neki (is).
Aztán hazajöttünk és mivel nem voltam álmos, egy kis pihenést kivéve egész estig jókat játszottunk. Még díszt is fűztünk a Mamával! Az ebéd elkészítésében is segítettem: paníroztunk halacskát, bár nem volt itthon zsemlemorzsa. Úgy csináltuk ezért, hogy a tojás után megint liszt jött, és így is nagyon finom volt. Bár a Mama szerint nem ártott volna, ha tesz bele sót, mert az elfelejtődött...
Estére aztán mindenki jól elfáradt, úgyhogy fürdés után gyorsan mentünk is aludni.
A Mama azt mondta, hogy ez a két mai kétcopfis kép most külön a Nagyi kedvéért van itt:
Ma egyébként ovi nap volt, és olyan érdekeset csináltunk az oviban, mint eddig még sose! Átmentünk az iskolába, a tornaterembe, és ott felmentünk a színpadra, és tánciztunk, meg énekeltünk rajta! Nagyon tetszett!
Mikor a Mama megjött értem a Borival, ez volt ez első, amit elújságoltam neki. És akkor azt mondta, hogy ez próba volt, mert a jövő héten lesz majd a Festival of Lights, és akkor lesz majd az előadás, és akkor is ugyanezt fogjuk csinálni, mint most, csak akkor ott lesznek a Mamák és Papák is, és megnéznek, meg megtapsolnak minket. Hú, az izgi lesz!
Megmutattam még neki a Hannukah zászlót is, ami a szobánk ajtajára van kifüggesztve, és az is nagyon tetszett neki (is).
Aztán hazajöttünk és mivel nem voltam álmos, egy kis pihenést kivéve egész estig jókat játszottunk. Még díszt is fűztünk a Mamával! Az ebéd elkészítésében is segítettem: paníroztunk halacskát, bár nem volt itthon zsemlemorzsa. Úgy csináltuk ezért, hogy a tojás után megint liszt jött, és így is nagyon finom volt. Bár a Mama szerint nem ártott volna, ha tesz bele sót, mert az elfelejtődött...
Estére aztán mindenki jól elfáradt, úgyhogy fürdés után gyorsan mentünk is aludni.
Tuesday, December 4, 2007
Boldog névnapot Bori!
Ma van a Bori névnapja! Úgyhogy reggel, mikor felébredt (én addigra már ki is bontottam a negyedik zacsimat, és egy autó volt benne!!!), fel is köszöntöttünk. Én adtam neki nagyon sok puszit, a Mama meg a Papa pedig ajándékot: egy rózsaszín kiscipőt és három hajmasnit-pánttal. Rögtön fel is próbálta őket, és nagyon csinos bennük.
Én is felpróbáltam egy pántot, és nekem is nagyon jól áll!
Aztán a Papa elment dolgozni, a Mama meg kitalálta, hogy menjünk el az Eaton centerbe megnézni a nagy karácsonyfát.
Így is lett, és mennyi minden érdekeset láttunk!
Ott volt tényleg a hatalmas nagy karácsonyfa,
csomó csillogó dísszel, és még körbe is forgott! Nagyon lassan, nehogy felboruljon.
Meg voltak kisebb, repülő (fentről felfüggesztett) karácsonyfák is, na és persze a boltokban is mindenhol karácsonfák állnak. Ezek mind nagyon tetszettek. Plusz a kirakatok is különlegesen vannak feldíszítve. Volt olyan, amiben csupa hópehely volt, meg óriási diótörők.
Aztán láttuk még a sok-sok kanadai ludat, ahogy repülnek a plafonnál, meg a díszesen felöltöztetett szarvasokat.
Nekem a liftek is nagyon tetszettek, azokkal jó sokat mentünk. Meg a mozgólépcsőkkel is.
Legjobban mégis a szökőkút jött be nekem. Le is ültünk mellé, és végignéztük vagy kétszer, ahogy kispriccel belőle a víz órási magasságba, aztán zutty, visszaesik.
De ez csak egy része a show-nak, egész hosszú, és nagyon érdekes, ahogy különböző gyorsasággal és magasságra megy a víz.
Aztán még elmentünk a könyvesboltba vonatozni és könyvet olvasni. A Bori itt ébredt fel, és akkor ő is nézelődött, meg evett is. Aztán kimentünk, és neki is megmutattuk a karácsonyfát meg a lifteket.
Ebédet is ott ettünk, a hamburgeres helyen. Én végül is nem ettem hamburgert, hanem csak sült krumplit kecsappal.
De nem ez volt a legjobb, hanem az, hogy itt megtaláltuk a világ legviccesebb kukáját, ami mindig azt mondja, hogy "Thank you", ha az ember beledobja a szemetet, és kinyitja magától a száját, és aztán meg összetömöríti a szemetet. Ez nekem nagyon tetszett, jókat rötyögtem rajta. Jó sok szemetet bele is dobtam, egyesével, hogy minél többet hallhassam azt, ahogy mondja, hogy "Thank you!".
Aztán hazajöttünk és aldutunk egy nagyot a Borival. Már jó késő lett, mikor felébredtünk, úgyhogy gyorsan nekiláttunk megcsinálni a mosást. Közben megérkezett a Papa, úgyhogy a Borit nem is kellett levinni a basementbe, csak ketten mentünk a Mamával.
Vacsora után kaptam Jelly Belly-t, ötöt, ez nagyon finom cukorka ám! Aztán mentem fürdeni.
Ma sajnos körmöt kellett vágni, és a kezemen még csak-csak engedtem, de a lábamon nem akartam egyáltalán, és akkor a Mama kért, hogy szóljak, ha már engedni fogom, és akkor még sírtam egy darabig, de aztán engedem neki. Végül is érdekes volt, mert megmutatta, hogy milyen hatalmas körmöket vágott le a lábujjaimról. Tényleg nagyok voltak, és összegyűjtöttem őket egy zsepire, hogy a Mama ki tudja majd dobni.
Aztán mentem aludni.
Én is felpróbáltam egy pántot, és nekem is nagyon jól áll!
Aztán a Papa elment dolgozni, a Mama meg kitalálta, hogy menjünk el az Eaton centerbe megnézni a nagy karácsonyfát.
Így is lett, és mennyi minden érdekeset láttunk!
Ott volt tényleg a hatalmas nagy karácsonyfa,
csomó csillogó dísszel, és még körbe is forgott! Nagyon lassan, nehogy felboruljon.Meg voltak kisebb, repülő (fentről felfüggesztett) karácsonyfák is, na és persze a boltokban is mindenhol karácsonfák állnak. Ezek mind nagyon tetszettek. Plusz a kirakatok is különlegesen vannak feldíszítve. Volt olyan, amiben csupa hópehely volt, meg óriási diótörők.
Aztán láttuk még a sok-sok kanadai ludat, ahogy repülnek a plafonnál, meg a díszesen felöltöztetett szarvasokat.
Nekem a liftek is nagyon tetszettek, azokkal jó sokat mentünk. Meg a mozgólépcsőkkel is.
Legjobban mégis a szökőkút jött be nekem. Le is ültünk mellé, és végignéztük vagy kétszer, ahogy kispriccel belőle a víz órási magasságba, aztán zutty, visszaesik.
De ez csak egy része a show-nak, egész hosszú, és nagyon érdekes, ahogy különböző gyorsasággal és magasságra megy a víz.
Aztán még elmentünk a könyvesboltba vonatozni és könyvet olvasni. A Bori itt ébredt fel, és akkor ő is nézelődött, meg evett is. Aztán kimentünk, és neki is megmutattuk a karácsonyfát meg a lifteket.
Ebédet is ott ettünk, a hamburgeres helyen. Én végül is nem ettem hamburgert, hanem csak sült krumplit kecsappal.
De nem ez volt a legjobb, hanem az, hogy itt megtaláltuk a világ legviccesebb kukáját, ami mindig azt mondja, hogy "Thank you", ha az ember beledobja a szemetet, és kinyitja magától a száját, és aztán meg összetömöríti a szemetet. Ez nekem nagyon tetszett, jókat rötyögtem rajta. Jó sok szemetet bele is dobtam, egyesével, hogy minél többet hallhassam azt, ahogy mondja, hogy "Thank you!".
Aztán hazajöttünk és aldutunk egy nagyot a Borival. Már jó késő lett, mikor felébredtünk, úgyhogy gyorsan nekiláttunk megcsinálni a mosást. Közben megérkezett a Papa, úgyhogy a Borit nem is kellett levinni a basementbe, csak ketten mentünk a Mamával.
Vacsora után kaptam Jelly Belly-t, ötöt, ez nagyon finom cukorka ám! Aztán mentem fürdeni.
Ma sajnos körmöt kellett vágni, és a kezemen még csak-csak engedtem, de a lábamon nem akartam egyáltalán, és akkor a Mama kért, hogy szóljak, ha már engedni fogom, és akkor még sírtam egy darabig, de aztán engedem neki. Végül is érdekes volt, mert megmutatta, hogy milyen hatalmas körmöket vágott le a lábujjaimról. Tényleg nagyok voltak, és összegyűjtöttem őket egy zsepire, hogy a Mama ki tudja majd dobni.
Aztán mentem aludni.
Monday, December 3, 2007
Baba-divatbemutató
Nálunk délután öt és hét között a legunalmasabb az élet Bori számára. Vagy a legfárasztóbb. Vagy a legfájdalmasabb. Ki tudja.
Minden esetre, ilyenkor általában nehéz őt meggyőzni arról, hogy az élet szép, és ennek örülni kell. Ő inkább sírna/világgá kiabálná nemtetszését.
A napokban is ez történt, és mikor kimerítettem a teljes szórakoztatási fegyvertáramat (éneklés, táncizás, tornázás, játékok mutogatása, ide-oda fordítás, másik szobába menés, és ezek tetszőleges számú egymás utáni ismétlése), az jutott eszembe, hogy rendezzünk baba-divatbemutatót. Mivel a babák általában nem szeretnek öltözni-vetkőzni (így Bori sem), ez elsőre elég bolond ötletnek tűnhet, de a dolog meglepő módon egészen eredményes volt, és a hátralévő háromnegyed órában elég jelentősen lecsökkentette a végighallgatandó sírásmennyiséget.
Íme a kollekció:
1) Modellünk egy fehér alapon virágos mintás, pántos kisruhában tetszeleg, alatta csíkos alsótrikó, fodros kék nadrág és a híres-nevezetes lila "lecsúszózoknik".
2) A következő nyár divatját bemutató modell vidáman tetszeleg ebben a kék kockás, masnival ellátott, virágmintás ruhácskában.
3) A mindig-divatos farmer anyag csinos babaruha változata modellünknek is belopta magát a szívébe. Figyeljük meg a ruhát ötletességükkel feldobó kockás gombokat is!
4) Ez az egyszerű kis galléros rózsaszín-fehér ruha önmagáért beszél.
Végül egy fotó a bikinis felvonulásról:
Kommentben várjuk olvasóink szavazatait kedvencükről, egyben ígérjük, hogy amint modellünk megtanul egyedül ülni, eme ruhadarabokat gyakran fogja hordani.
Minden esetre, ilyenkor általában nehéz őt meggyőzni arról, hogy az élet szép, és ennek örülni kell. Ő inkább sírna/világgá kiabálná nemtetszését.
A napokban is ez történt, és mikor kimerítettem a teljes szórakoztatási fegyvertáramat (éneklés, táncizás, tornázás, játékok mutogatása, ide-oda fordítás, másik szobába menés, és ezek tetszőleges számú egymás utáni ismétlése), az jutott eszembe, hogy rendezzünk baba-divatbemutatót. Mivel a babák általában nem szeretnek öltözni-vetkőzni (így Bori sem), ez elsőre elég bolond ötletnek tűnhet, de a dolog meglepő módon egészen eredményes volt, és a hátralévő háromnegyed órában elég jelentősen lecsökkentette a végighallgatandó sírásmennyiséget.
Íme a kollekció:
1) Modellünk egy fehér alapon virágos mintás, pántos kisruhában tetszeleg, alatta csíkos alsótrikó, fodros kék nadrág és a híres-nevezetes lila "lecsúszózoknik".
2) A következő nyár divatját bemutató modell vidáman tetszeleg ebben a kék kockás, masnival ellátott, virágmintás ruhácskában.
3) A mindig-divatos farmer anyag csinos babaruha változata modellünknek is belopta magát a szívébe. Figyeljük meg a ruhát ötletességükkel feldobó kockás gombokat is!
4) Ez az egyszerű kis galléros rózsaszín-fehér ruha önmagáért beszél.
Végül egy fotó a bikinis felvonulásról:
Kommentben várjuk olvasóink szavazatait kedvencükről, egyben ígérjük, hogy amint modellünk megtanul egyedül ülni, eme ruhadarabokat gyakran fogja hordani.
Sunday, December 2, 2007
Nagy hóóóóóó!
Képzeljétek, éjszaka nagy hó esett nálunk, és így ma délelőtt tudtunk sokat játszani odakint. Még hóembert is csináltunk!
Nagyon jó volt.
Reggel első dolgom volt persze, hogy kinyissam a második zacsit, és ma egy matricaragasztós csillagkészítő volt benne. Jó kis csillagokat gyártottunk a Papával, és aztán később a Mamával is.
Aztán felébredt a Bori is, és labdáztunk egy jót a szobámban (a Borinak ez nagyon tetszett, jókat kacagott rajta).
Utána meg a Papával beszéltünk a Cica nagyival a számítógépben. A Bori ez után nem sokkal már ment is aludni, és mikor felébredt, akkor indultunk havazni.
A parkhoz mentünk, és már az odafelé menés is nagyon tetszett, mert jó mély volt a hó, és nagyon vicces volt benne járni. Mikor odaértünk, láttuk, hogy már volt ott felállítva pár hóember. Mi is nekiláttunk gyorsan,
és a miénk lett végül a legmagasabb és a legsoványabb. És volt sapija és keze és arca is.
Aztán csináltunk hó-angyalkát 
(a Bori is megpróbálta, de neki még nem megy)
, meg a Papával dobáltunk hógolyókat, és szaladtunk a hóban. Utána elmentünk a jégpályához megnézni a Zambonit, meg a hókotrós autót, és nekem annyira tetszett ez, hogy órákig el tudtam volna nézni. Főleg a Zamboni, amit először Ambóninak, aztán Zamborgini-nek neveztem el.
Mikor hazafelé jöttünk, akkor elkezdett esni az eső, úgyhogy jó vizesen értünk haza, így a folyosón vetkőztünk le, hogy ne hozzuk be a vizet a lakásba.
Az ebéd után aludtam egy picit, meg a Bori is.
Délután végül is nem mentünk át az Ilonáékhoz, pedig az volt a terv, de késő lett már, mire hazaértek, így majd inkább máskor megyünk. Ehelyett itthon játszottunk, és összegyúrtuk a mézeskalács tésztát, hogy holnap meg tudjuk sütni. Kíváncsi leszek, milyen lesz!
A fürdés előtt már jó fáradtak voltunk, a Bori ezért hol nagyon nevetett, hol eléggé sírt, én meg szaladgálhattam meztelenül egy kicsit. Aztán mentünk aludni.
Nagyon jó volt.
Reggel első dolgom volt persze, hogy kinyissam a második zacsit, és ma egy matricaragasztós csillagkészítő volt benne. Jó kis csillagokat gyártottunk a Papával, és aztán később a Mamával is.
Aztán felébredt a Bori is, és labdáztunk egy jót a szobámban (a Borinak ez nagyon tetszett, jókat kacagott rajta).
A parkhoz mentünk, és már az odafelé menés is nagyon tetszett, mert jó mély volt a hó, és nagyon vicces volt benne járni. Mikor odaértünk, láttuk, hogy már volt ott felállítva pár hóember. Mi is nekiláttunk gyorsan,
Aztán csináltunk hó-angyalkát 
(a Bori is megpróbálta, de neki még nem megy)
, meg a Papával dobáltunk hógolyókat, és szaladtunk a hóban. Utána elmentünk a jégpályához megnézni a Zambonit, meg a hókotrós autót, és nekem annyira tetszett ez, hogy órákig el tudtam volna nézni. Főleg a Zamboni, amit először Ambóninak, aztán Zamborgini-nek neveztem el.Mikor hazafelé jöttünk, akkor elkezdett esni az eső, úgyhogy jó vizesen értünk haza, így a folyosón vetkőztünk le, hogy ne hozzuk be a vizet a lakásba.
Az ebéd után aludtam egy picit, meg a Bori is.
Délután végül is nem mentünk át az Ilonáékhoz, pedig az volt a terv, de késő lett már, mire hazaértek, így majd inkább máskor megyünk. Ehelyett itthon játszottunk, és összegyúrtuk a mézeskalács tésztát, hogy holnap meg tudjuk sütni. Kíváncsi leszek, milyen lesz!
A fürdés előtt már jó fáradtak voltunk, a Bori ezért hol nagyon nevetett, hol eléggé sírt, én meg szaladgálhattam meztelenül egy kicsit. Aztán mentünk aludni.
Saturday, December 1, 2007
December elseje
Képzeljétek, ma itt járt a Télapó, és hagyott nekem egy adventi kalendáriumot! 
A nappaliban van, elég magasan, és minden nap le lehet venni egy zsákocskát, és kinyitni, és megnézni, hogy mit tett bele a Télapó.
Nagyon tetszik ez nekem, és ma már ki is nyitottunk az elsőt, és csoki volt benne, amit a vacsi után megehettem (adtam belőle a Mamának és a Papának is), meg egy fűzőcske, amivel rögtön játszani is lehetett.
Ma elég sokszor megnéztem magamnak ezt a kalendáriumot ott a konyha ajtaján, és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne mindet kinyitni. De nem lehet egyszerre, viszont holnap majd megnézhetjük, hogy mi van a 2-es számú zsákocskában, mert holnap már másodika lesz! És egyre közelebb van már a szülinapom, meg a karácsony!
Amúgy ma teljesen vonatos napunk volt!
Reggel, mikor elkészültünk, elindultunk ugyanis a Union station-re, metróval, hogy megnézzük a vonatokat, amik onnan indulnak, vagy érkeznek (a Bori ezt az egészet lényegében teljesen átaludta).
Odafelé a metróbejáratnál sajnos eléggé odacsíptem a hüvelykujjamat a kapunyitónál, és az nagyon fájt (be is pirosodott a körmöm), és nagyon sírtam.
Viszont nagyon jó volt az egész kirándulás, mert sok minden érdekeset láttunk:
- a metróban legelöl ültünk, és ezért láttuk, hogy hogyan kanyarog az alagútban, milyen fények vannak, és mikor jönnek az állomások,
- a Unionnál láttuk először a sportarénát, ahol a Papa kosárlabda jegyeket vett,
- a vonatállomásra mentünkben aztán láttunk négy Ford autót, amiket jó közelről meg lehetett nézni, nekem a Focus tetszett a legjobban,
- megnéztük a pályaudvar épületét, ami nagyon szép tágas, és volt benne jó pár karácsonyfa is, amik nekem nagyon tetszettek,
- láttuk a CN towert mindenféle szögből, és megbeszéltük, hogy hamarosan felmegyünk majd oda megint, hogy körülnézhessek,
- sétáltunk a fedett átjáró-járdán, ahol nincs hideg, mégis lehet autókat nézni,
- láttunk egy markolóautót, ami síndarabokat pakolt ide-oda, és nem csak kerekei voltak, hanem olyan sínjárói is,
- és láttunk igazi vonatot is, ahogy beáll az állomásra,
- meg egy másikat, ami éppen arra várt, hogy az emberek felszálljanak, és elindulhasson.
Mindebben jól elfáradtam, így mikor hazaértünk aludtam is egyet.
A Bori sírásásra ébredtem, mert ő meg éppen akkor tartott az elalvásnál, és ez kicsit hangosra sikeredett.
Szerencsére már nem voltam fáradt, így kijöttem a Mamához, és elkezdtünk a fűzősömmel játszani. Aztán készítettünk még díszeket az autós karácsonyfámra, meg autóskártyáztunk is. Közben a Mama levest főzött, de hamarosan rájött, hogy nincs itthon borsó, így felöltöztünk és elmotoroztam vele a boltba borsót szerezni. Szerencsére ott találtunk egy szuper vonatos újságot is, és azt meg is kaphattam, nagyon örültünk neki (a Mamának és a Papának is nagyon tetszett).
Mikor a Papa meg a Bori felébredtek, és megettem egy kis levest, meg megszámlálhatatlanul sok mandarint (nagy ízletes!), akkor a Papával elmentünk a filmes boltba visszavinni egy-két filmet.
Vacsira nyuszis cerealt ettem, jó sokat, de a legvégén sajnos egy része a falon landolt, aminek a Papa annyira nem örült. Mivel véletlen volt, és bocsánatot is kértem, ezért végül is nem lett baj belőle. Aztán mentem fürdeni és aludni.
A nappaliban van, elég magasan, és minden nap le lehet venni egy zsákocskát, és kinyitni, és megnézni, hogy mit tett bele a Télapó.Nagyon tetszik ez nekem, és ma már ki is nyitottunk az elsőt, és csoki volt benne, amit a vacsi után megehettem (adtam belőle a Mamának és a Papának is), meg egy fűzőcske, amivel rögtön játszani is lehetett.
Ma elég sokszor megnéztem magamnak ezt a kalendáriumot ott a konyha ajtaján, és eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne mindet kinyitni. De nem lehet egyszerre, viszont holnap majd megnézhetjük, hogy mi van a 2-es számú zsákocskában, mert holnap már másodika lesz! És egyre közelebb van már a szülinapom, meg a karácsony!
Amúgy ma teljesen vonatos napunk volt!
Reggel, mikor elkészültünk, elindultunk ugyanis a Union station-re, metróval, hogy megnézzük a vonatokat, amik onnan indulnak, vagy érkeznek (a Bori ezt az egészet lényegében teljesen átaludta).
Odafelé a metróbejáratnál sajnos eléggé odacsíptem a hüvelykujjamat a kapunyitónál, és az nagyon fájt (be is pirosodott a körmöm), és nagyon sírtam.
Viszont nagyon jó volt az egész kirándulás, mert sok minden érdekeset láttunk:
- a metróban legelöl ültünk, és ezért láttuk, hogy hogyan kanyarog az alagútban, milyen fények vannak, és mikor jönnek az állomások,
- a Unionnál láttuk először a sportarénát, ahol a Papa kosárlabda jegyeket vett,
- a vonatállomásra mentünkben aztán láttunk négy Ford autót, amiket jó közelről meg lehetett nézni, nekem a Focus tetszett a legjobban,
- megnéztük a pályaudvar épületét, ami nagyon szép tágas, és volt benne jó pár karácsonyfa is, amik nekem nagyon tetszettek,
- láttuk a CN towert mindenféle szögből, és megbeszéltük, hogy hamarosan felmegyünk majd oda megint, hogy körülnézhessek,- sétáltunk a fedett átjáró-járdán, ahol nincs hideg, mégis lehet autókat nézni,
- láttunk egy markolóautót, ami síndarabokat pakolt ide-oda, és nem csak kerekei voltak, hanem olyan sínjárói is,
- és láttunk igazi vonatot is, ahogy beáll az állomásra,
- meg egy másikat, ami éppen arra várt, hogy az emberek felszálljanak, és elindulhasson.Mindebben jól elfáradtam, így mikor hazaértünk aludtam is egyet.
A Bori sírásásra ébredtem, mert ő meg éppen akkor tartott az elalvásnál, és ez kicsit hangosra sikeredett.
Szerencsére már nem voltam fáradt, így kijöttem a Mamához, és elkezdtünk a fűzősömmel játszani. Aztán készítettünk még díszeket az autós karácsonyfámra, meg autóskártyáztunk is. Közben a Mama levest főzött, de hamarosan rájött, hogy nincs itthon borsó, így felöltöztünk és elmotoroztam vele a boltba borsót szerezni. Szerencsére ott találtunk egy szuper vonatos újságot is, és azt meg is kaphattam, nagyon örültünk neki (a Mamának és a Papának is nagyon tetszett).
Mikor a Papa meg a Bori felébredtek, és megettem egy kis levest, meg megszámlálhatatlanul sok mandarint (nagy ízletes!), akkor a Papával elmentünk a filmes boltba visszavinni egy-két filmet.
Vacsira nyuszis cerealt ettem, jó sokat, de a legvégén sajnos egy része a falon landolt, aminek a Papa annyira nem örült. Mivel véletlen volt, és bocsánatot is kértem, ezért végül is nem lett baj belőle. Aztán mentem fürdeni és aludni.
Friday, November 30, 2007
Hasonlóak + különbözőek
Hiába, szeretem hasonlítgatni őket...
Íme egy -nem teljes- lista, hogy mi mindenben hasonlítanak, s miben különböznek pillanatnyilag (Barnus megfelelő babakorát figyelembe véve).
Ami hasonló:
- Alapvetően vidám, kiegyensúlyozott babák. Nevetősek, jó rájuk nézni, velük lenni.
- Mind a ketten kifejezetten érdeklődnek a külvilág iránt, nagyon szeretik, ha történnek a dolgok körülöttük. Szeretnek a figyelem középpontjában lenni.
- Az éjszaka hamarosan való átalvására pillanatnyilag semmi esélyt nem látok Borinál, ahogy Barnusnál se volt még ebben a korban erre utaló jel.
- A fogzás mindkettejüknél 3 hó kor körül indult, és Borinál hamarosan várható alul az áttörés, ahogy Barnusnál 6 hósan bekövetkezett.
- Nagyon szeretik a kendőzést.
- Nagy vizicsibék mindketten, Bori ha lehet még kicsit jobban, mint Barnus ebben a korában.
- Mindketten szeretnek a hasukon lenni, onnan nagyszerűen belátják a történéseket.
Ami különbözik:
- Barnus 3, majd hamarosan 4 óránként evett, elég szigorúan betartva, Bori 2 óránál még mindig nem nagyon bírja tovább evés nélkül.
- Bori ha lehet még határozottabb, erősebb egyéniség jeleit mutatja, mint Barnusnál ebben a korában gondoltam volna.
- Bori kicsit súlyosabb, mint Barnus volt ebben a korában.
- Bori nem nagyon kísérletezik egyelőre a nagymozgásokkal, Barnus lelkesebb volt ebben.
- Bori sírás repertoárja szélesebb, mint amilyenre Barnus kiskorából emlékszem.
- Barnust mindig megnyugtatta a babakocsi, Bori azért nem annyire lelkes ezügyben. (Bár legtöbbször csak az a baja, hogy már nagyon fáradt, mire belekerül. Na, meg vele sokkal többet kocsizunk, mint Barnussal.)
- Bori folyton lerúgja a zokinját, nincs olyan zokni, ami megmaradna a lábán. Barnusnál ilyesmire nem emlékszem.
Thursday, November 29, 2007
Így zenélünk mi
Nézzétek, ilyeneket szoktunk csinálni a zenélősön:
Bemelegítés, Cyndire figyelés, rázó-tojás szerzés és éneklés-játék vele, közös hangszerezés (jamming).
Nagyon szeretjük!
Bemelegítés, Cyndire figyelés, rázó-tojás szerzés és éneklés-játék vele, közös hangszerezés (jamming).
Nagyon szeretjük!
Wednesday, November 28, 2007
Láztalan!
A Mama azt mondta, hogy a Bori már meggyógyult! Ennek nagyon örülünk, mert nem volt egyáltalán jó, amikor beteg volt, és most meg már jó, mert jól érzi magát, és megint mosolyog ránk. Még egy kicsit fáradt, és ezért sokat kell aludnia és néha sír is, de ez a Mama szerint már nem tart sokáig.
Ma egyébként én is kicsit rosszul éreztem magam. Reggel például nem is magamtól ébredtem fel (nagyon fáradt voltam), hanem a Papa keltett, mert menni kellett az oviba. Végül is jó, hogy felkeltett, mert nagyon jó volt az oviban. Ma én mutathattam meg a kisbaba fényképemet, és mindenkinek nagyon tetszett.
Úgy éreztem, ehhez nem is kell kommentárt fűzni, úgyhogy inkább csak mutattam a képet és mosolyogtam.
Aztán jött értem a Mama, és hazamentünk. Én hazafelé eszegettem egy kicsit, úgyhogy, mikor hazaértünk már nem is voltam éhes. Még kicsit lehetett játszani, aztán mentem aludni. Először csak pihenni akartam, de mivel a Mama nem akart mindenképpen meggyőzni arról, hogy aludjak, inkább aludtam is egyet. Meg fáradt is voltam.
Mikor felébredtem, nem voltam túl jól, a Mama meg is ijedt, hogy talán rám is átugráltak a hapcibenők, és én is beteg lettem. Meg is mérte a lázamat a fülcsippantóssal, de nem volt magas, és aztán jobban is lettem, és mentem játszani. Meg beszélgettem a Breszi nagyival is a számítógépben.
Később már majdnem elindultunk a játékboltba, de aztán még készülődés közben a Bori elaludt, így inkább vártuk, hogy felébredjen, és addig a Mama felrakta a karácsonyi fényeket, meg díszeket a szobába. Végül is nem az erkélyre tettük a fényeket, mert valami probléma volt a bedugással (állítólag odakint nem lehet bedugni valamit, ami kéne ahhoz, hogy világítsanak a fények). Úgyhogy idebent, a nappaliban tettük fel őket, és nagyon szép!
Mikor megjött a Papa, ez volt az első, amit megmutattam neki.
Aztán a Mama elment, valamit elintézni, és mikor a Bori felébredt mi is mentünk utána. A játékboltban találkoztunk, és én ott nagyon jól éreztem magam, és még egy új autót is kaptam, egy szuper verseny-Suzukit. Csak úgy, miden ok nélkül. A Mama szerint ilyet is lehet néha.
Aztán még felülhettem a zenélős kukac-körhintára, és már jöttünk is haza. Én vacsizni nem akartam, de fürdeni igen, és az nagyon jó volt. Utána meg mentem aludni.
Ma egyébként én is kicsit rosszul éreztem magam. Reggel például nem is magamtól ébredtem fel (nagyon fáradt voltam), hanem a Papa keltett, mert menni kellett az oviba. Végül is jó, hogy felkeltett, mert nagyon jó volt az oviban. Ma én mutathattam meg a kisbaba fényképemet, és mindenkinek nagyon tetszett.
Úgy éreztem, ehhez nem is kell kommentárt fűzni, úgyhogy inkább csak mutattam a képet és mosolyogtam.Aztán jött értem a Mama, és hazamentünk. Én hazafelé eszegettem egy kicsit, úgyhogy, mikor hazaértünk már nem is voltam éhes. Még kicsit lehetett játszani, aztán mentem aludni. Először csak pihenni akartam, de mivel a Mama nem akart mindenképpen meggyőzni arról, hogy aludjak, inkább aludtam is egyet. Meg fáradt is voltam.
Mikor felébredtem, nem voltam túl jól, a Mama meg is ijedt, hogy talán rám is átugráltak a hapcibenők, és én is beteg lettem. Meg is mérte a lázamat a fülcsippantóssal, de nem volt magas, és aztán jobban is lettem, és mentem játszani. Meg beszélgettem a Breszi nagyival is a számítógépben.
Később már majdnem elindultunk a játékboltba, de aztán még készülődés közben a Bori elaludt, így inkább vártuk, hogy felébredjen, és addig a Mama felrakta a karácsonyi fényeket, meg díszeket a szobába. Végül is nem az erkélyre tettük a fényeket, mert valami probléma volt a bedugással (állítólag odakint nem lehet bedugni valamit, ami kéne ahhoz, hogy világítsanak a fények). Úgyhogy idebent, a nappaliban tettük fel őket, és nagyon szép!
Mikor megjött a Papa, ez volt az első, amit megmutattam neki.Aztán a Mama elment, valamit elintézni, és mikor a Bori felébredt mi is mentünk utána. A játékboltban találkoztunk, és én ott nagyon jól éreztem magam, és még egy új autót is kaptam, egy szuper verseny-Suzukit. Csak úgy, miden ok nélkül. A Mama szerint ilyet is lehet néha.
Aztán még felülhettem a zenélős kukac-körhintára, és már jöttünk is haza. Én vacsizni nem akartam, de fürdeni igen, és az nagyon jó volt. Utána meg mentem aludni.
Tuesday, November 27, 2007
Ott egy karácsonyfa!
Képzeljétek, a Télapó ma délután hozott egy karácsonyfát a napalinkba! És én fedeztem fel!
A Mama azt mondta, hogy ezután minden délután itt lesz ez a fa.
Nagyon örülünk neki mindannyian!
A Mama azt mondta, hogy ezután minden délután itt lesz ez a fa.Nagyon örülünk neki mindannyian!
Monday, November 26, 2007
Bori beteg
Szombat éjszaka kezdődött, de akkor még elhessegettük az érzést, hogy "kicsit meleg ez a gyerek" - talán csak túlságosan be volt takarva, gondoltuk.
Aztán vasárnap a délelőtti alvásából már nagyon forrón ébredt Bori, kezdődött a lázcsillapítás.
Ilyen, amikor beteg:
Gyakran 39 fok fölé ment a láza, emellett viszont furcsa módon semmi egyéb tünete nincs. Még csak az orra se folyik.
Éjszaka aztán már elég rémesnek ítéltük a helyzetet ahhoz, hogy a lázcsillapító beadása után fél órával (hajnali 4-kor) egy jó kis hűtőfürdőt is bevessünk. Bori egészen jól érezte magát eközben: biztos hogy nagyon kellemes lehetett neki a lehülés (nem mertem előtte mérni, de utána 39,1 volt). Én is bent ültem, és a végén már azért eléggé fáztam. De utána szépen aludt reggelig, és enni is tudott, aminek nagyon örültünk.
Ma reggel tovább folytatódott a láz, így felhívtam a dokit, és 2-re elmentünk Borival hozzá, hogy ellenőrizze, nincs-e valami komolyabb baj (Bence hazajött Barnusra vigyázni).
Szerencsére nincs nagy baj, bár a torkát kicsit pirosnak találta, de amúgy tüdeje, füle tiszta, így valószínűleg egy vírussal harcol ilyen nagyon a szervezete. Megerősített abban, hogy mindent jól csinálunk (váltott hatóanyagú lázcsillapítás, sok pihenés, hűtőfürdő). Ha esetleg szerdára nem menne javulna a helyzet, akkor egy tüdőröntgent helyezett kilátásba.
A három napos láz nevű betegség is felmerült benne, mint lehetséges ok. Ezt csak utólag tudja meg az ember, hogy helyes volt-e a tipp, amikor a láz elmúlása után piros kiütések jelennek meg a gyerek testén. Meglátjuk.
Hazafelé Bori és én is aludtunk egy kicsit a metrón (kendővel vittem), aztán ő szinte egész délután folytatta ezt a tevékenységét.
Tegnap még egész aktív volt, amikor hatott a lázcsillapító, ma már inkább csak aludt és fáradt-nyűgös volt. Remélhetőleg, nem tart ez már soká!
Barnus nagyon kedvesen és empatikusan áll a Bori betegségéhez. Mikor megjön valahonnan (pl. ovi, ahol ma is nagyon jól érezte magát) kérdezi, hogy "Még mindig beteg a Borcsa?". Ma reggel meg némi rábeszélés hatására nagyon aranyosan hagyott minket aludni még egy fél órácskát a felébredése után (biztos érezte, hogy ez most tényleg nagyon kell).
Délutáni alvása viszont eléggé elmaradóban van, úgyhogy most kiegyeztünk abban, hogy ha nem álmos, akkor csak pihen, a szobájában van csöndben. Ez is valami.
Tegnap délután egyébként vendégeink voltak: Marciék jöttek át játszani a gyerekekkel, aztán meg finom kacsavacsorát ettünk
és a gyereksereg ágyba vonulása után (amihez az esti mesét Barnusnak a Marci szolgáltatta) jó kis pókerparty következett.
Bori egy ideig úgy érezte, hogy ebben neki is részt kell vennie (akkor éppen egész jól volt), úgyhogy pizsiben kiült közénk figyelni a beszélgetést.
Aztán ment aludni.
Aztán vasárnap a délelőtti alvásából már nagyon forrón ébredt Bori, kezdődött a lázcsillapítás.
Ilyen, amikor beteg:
Gyakran 39 fok fölé ment a láza, emellett viszont furcsa módon semmi egyéb tünete nincs. Még csak az orra se folyik.Éjszaka aztán már elég rémesnek ítéltük a helyzetet ahhoz, hogy a lázcsillapító beadása után fél órával (hajnali 4-kor) egy jó kis hűtőfürdőt is bevessünk. Bori egészen jól érezte magát eközben: biztos hogy nagyon kellemes lehetett neki a lehülés (nem mertem előtte mérni, de utána 39,1 volt). Én is bent ültem, és a végén már azért eléggé fáztam. De utána szépen aludt reggelig, és enni is tudott, aminek nagyon örültünk.
Ma reggel tovább folytatódott a láz, így felhívtam a dokit, és 2-re elmentünk Borival hozzá, hogy ellenőrizze, nincs-e valami komolyabb baj (Bence hazajött Barnusra vigyázni).
Szerencsére nincs nagy baj, bár a torkát kicsit pirosnak találta, de amúgy tüdeje, füle tiszta, így valószínűleg egy vírussal harcol ilyen nagyon a szervezete. Megerősített abban, hogy mindent jól csinálunk (váltott hatóanyagú lázcsillapítás, sok pihenés, hűtőfürdő). Ha esetleg szerdára nem menne javulna a helyzet, akkor egy tüdőröntgent helyezett kilátásba.
A három napos láz nevű betegség is felmerült benne, mint lehetséges ok. Ezt csak utólag tudja meg az ember, hogy helyes volt-e a tipp, amikor a láz elmúlása után piros kiütések jelennek meg a gyerek testén. Meglátjuk.
Hazafelé Bori és én is aludtunk egy kicsit a metrón (kendővel vittem), aztán ő szinte egész délután folytatta ezt a tevékenységét.
Tegnap még egész aktív volt, amikor hatott a lázcsillapító, ma már inkább csak aludt és fáradt-nyűgös volt. Remélhetőleg, nem tart ez már soká!
Barnus nagyon kedvesen és empatikusan áll a Bori betegségéhez. Mikor megjön valahonnan (pl. ovi, ahol ma is nagyon jól érezte magát) kérdezi, hogy "Még mindig beteg a Borcsa?". Ma reggel meg némi rábeszélés hatására nagyon aranyosan hagyott minket aludni még egy fél órácskát a felébredése után (biztos érezte, hogy ez most tényleg nagyon kell).
Délutáni alvása viszont eléggé elmaradóban van, úgyhogy most kiegyeztünk abban, hogy ha nem álmos, akkor csak pihen, a szobájában van csöndben. Ez is valami.
Tegnap délután egyébként vendégeink voltak: Marciék jöttek át játszani a gyerekekkel, aztán meg finom kacsavacsorát ettünk
és a gyereksereg ágyba vonulása után (amihez az esti mesét Barnusnak a Marci szolgáltatta) jó kis pókerparty következett.Bori egy ideig úgy érezte, hogy ebben neki is részt kell vennie (akkor éppen egész jól volt), úgyhogy pizsiben kiült közénk figyelni a beszélgetést.
Aztán ment aludni.
Subscribe to:
Posts (Atom)
