Jó sokat gondolkodtunk azon, hogy hová menjünk megünnepelni a hálaadást (megnéztem a wikipédián, és a kanadaiak a bőséges termésért adnak hálát, ellentétben az amerikaiakkal). Na jó, igazából csak szerettünk volna barátainkkal egy kis időt együtt tölteni, és nagyokat kirándulni, amihez nagyon jó apropót adott ez a szabad hétfő. Végül a sok telefonálás, internetes keresés és gondolkodás eredményeként maradtunk a legelőször felvetett tervnél: irány Tobermory, azaz a Bruce félsziget legészakibb pontja, amit a Huron tó vesz körül.
Pénteken azt terveztük, hogy megpróbálunk korán indulni, mert nagyon szerettük volna elkerülni a dugót az autópályán kifelé Torontóból. A korai indulás végül is egész jól sikerült, háromkor már az autóban ültünk agy csomó csomaggal felpakolva. Úgy tűnik viszont, hogy mások is a korai indulás mellett döntöttek, mert sajnos az autópályán nem nagyon lehetett haladni, így az elvileg 5 órás utat végül is 7 óra alatt tettük meg. Azért szerencsére Barnus már egészen megszokta a sok autózást, így nem volt semmi gond vele, bár csak egy fél órát aludt, mert az orra sajnos még mindig be van dugulva, így felébredt arra, hogy nem kap levegőt.
Vacsorát az Owen Sound-i mekdonáldszban ettünk, ahol Barnus külön jól szórakozott a gyerekeknek kitett játékokkal, és a szomszédos asztalnál ülő lányoknak való mosolygással és integetéssel (mondhatnánk, hogy flörtölt!).
A cottage-ba így már olyan fél 10 körül érkeztünk, és persze addigra Barnust megint elnyomta az álom, olyannyira, hogy nem is ébredt fel arra, hogy bevittünk, és aztán mikor behordtuk a cuccokat és felállítottuk az ágyát, akkor is még álmában sikerült áttenni oda. Aztán valamikor éjfél körül Curie-ék is megérkeztek (Bálint, Curie és lányaik Adrienn és Ilona, plusz Curie barátja Eva), de addigra már csak Bence tartotta a frontot ébren.
A cottage egy nagyon kedves kis házikó két és fél hálószobával és egy nagy open concept szobával (meg persze két fürdővel és egyéb pici tárolókkal), azaz a konyha egyben van a nappalival, ami nagyon jól jött.
Szombaton a kicsik keltettek minket, és a reggeli, meg a szendvicsek elkészítése után olyan fél 11 körül sikerült is elindulnunk. A félsziget keleti oldala felé vettük az irányt, ahol a Bruce trail-t terveztük követni, ami a parton vezet végig. Mivel ez egy egyirányú túra, a fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek a két kocsival a túra végéig, és aztán egy kocsival visszajönnek a kiinduláshoz, ahol mi megvárjuk őket, hogy ne kelljen visszafelé is megtennünk az utat. Ez jó ötlet volt, de sajnos a kivitelezésbe csúszott egy kis hiba, amiért lehet, hogy fizetnünk kell az autóbérlő cégnek (de valószínűleg nem sokat).
A túra viszont nagyon szuper volt, bár talán a babakocsi, amit Bálinték Ilonának hoztak a hátihordozó helyett nem volt a legszuperebb ötlet valaha, de végül is elég sok cipelés árán az is eljutott a nagyon sziklás kirándulás céljába.
A Huron tó gyönyörű, csodás színekben pompázik, nem beszélve az őszi erdőről! A sziklás part pedig egészen lélegzetelállító!
A túra nem is volt olyan könnyű, mint eredetileg gondoltuk, és nem csak a terepviszonyok miatt, de végül megcsináltuk. Bálint és én a legvégén előresiettünk a kicsikkel (fú, de nehéz Barnust cipelni a hátamon, minden tisztelet Bencének, aki az út nagy részén hordozta), és mire a többiek megérkeztek a célba, mi is odaértünk az autókkal, és a Cheerios-szal jóllakott gyerekekkel. Jó is volt, mert már besötétedett, és mire visszaértünk, Barnus megint bealudt, és most sem ébredt fel arra, hogy levetkőztettem és betettem az ágyába.
Este pörköltet csináltunk nokedlivel, nagyon nagy sikere volt, mert mire elkészült, mindenki iszonyú éhes volt.
Másnap mindenki elég fáradt volt, így először azt terveztük, hogy kimegyünk a komppal a Flowerpot island-ra, ahol érdekes sziklaképződményeket lehet megnézni, de kiderült, hogy a szél miatt nem lehet kiszállni a szigeten, és a kompolás nagyon sokba kerül, így végül úgy döntöttünk, hogy inkább kirándulunk vasárnap is. Az idő gyönyörű volt aznap is, napsütés, napsütés, napsütés. A tegnapi célbaérési pontból indultunk ma tovább egy kicsit az erdőben (gyönyörű!!!), aztán megint a parton. Most az Indian head sziklánál bukkantunk kis a partra, itt egy gyönyörű öböl van, ahol a gyerekek nagyon jól szórakoztak a kavicsokkal a felnőttek meg kiterültek és napoztak. Közben beszélgettünk és szendvicseket eszegettünk, nagyon jól éreztük magunkat.
Barnus ezen a napon is (ahogy tegnap) a nem-alvást választotta nap közben, ami végül is nem sült el rosszul, egész estig nagyon jól érezte magát, meg sem látszott rajta, hogy nem pihent.
A túra ma rövidebb volt, mint tegnap, ami kifejezetten jól esett mindenkinek, plusz így volt időnk elkészíteni a hálaadási vacsorát, ami elsősorban egy naaaagy pulykából állt. A madarat hajnali fél 5-től sütöttük reggel 9-ig a sütőben lefóliázva, és este még rápirítottunk, míg elkészült a köret és a többi kaja (például egy gombaleves, amihez a gombát Eva gyűjtötte az erdőben, ő ugyanis egy gombász is).
A gyerekek szórakoztatásáról, míg a vacsora készült én gondoskodtam, meg ők maguk, mert nagyon jól elvoltak egymással, sokat rajzoltak, autóztak és kergették egymást az asztal körül.
A vacsora mindenkinek nagyon ízlett, és utána a kicsik együtt fürödtek. Ők aztán nagyot aludtak, mi meg beszélgettünk, amíg fent tudtunk maradni.
Hétfőn délelőtt Bálint és Adrienn kipróbálták a házzal együtt járó csónakot a tavon, a többiek pedig elmentek kirándulni egy picit. Barnus ezt kifejezetten élvezte, mert egy mocsaras részen voltunk, meg a tóparton, ahol nagyon sekély a víz, ő pedig kiélvezhette a gumicsizmában a vízben tapicskolás minden örömét.
Aztán már csak az ebéd (maradék pulyka) és a pakolás, takarítás volt háta, és 3 körül el is indultunk haza. Az idő még mindig gyönyörű volt, a tájról nem is beszélve, és Barnus visszafelé egy egész nagyot aludt az autóban, ami nem csoda, mert eléggé kifáradhatott a délelőtt során. Most egy másik utat választottunk, és 4,5 óra alatt haza is értünk szerencsésen.
Szuper volt a hosszú hétvégén Tobermoryban!
No comments:
Post a Comment