Mondjuk szerencsére azért nekem van esővédőm a kocsimon, és azt most már eléggé megkedveltem, mert tudom, hogy kell ahhoz, hogy ne legyek vizes az esőtől. A Mama meg esernyővel szokott ilyenkor menni, de azt mondta, hogy az nem is olyan egyszerű, mert a kocsimat is tolni kell, meg az esernyőt is tartani, és neki ehhez nincs elég keze.
De azért odaértünk időben, és a zenélős jó volt, bár most elég sokan voltak, ami engem egy kicsit zavar. A végén meg elénekeltük a Pop-pop-pop songot, és kaptunk a kezünkre pecsétet, teknősöset, és én teljesen egyedül mentem oda kérni.
Aztán a Mamának is kértem, de ő csak egyet kapott, viszont az ugyanolyan, mint az enyémek!
A Noráéknál meg elég jót játszottunk, bár nem találták meg azt a gurulós kutyust, amivel a múltkor olyan jót játszottunk, de azért így is voltak érdekes dolgok. Nekem főleg az átbújós alagút tetszett. Aztán kaptunk ebédet is, és én ettem elég sok borsót, de aztán mást nem is, mert nem voltam éhes. Viszont utána kaptunk sütit, az finom volt, és lehetett megint lengedezni a gyűrűhintán a basementben, az nagyon jó volt.
Aztán a Nora mamája elvitt minket autóval a metróhoz, mert még mindig nagyon esett. A metró legvégén én elaludtam, és mikor felébredtem, már itthon voltunk, és az ágyamban voltam. Jött a Mama és nagyon örült nekem, és utána egész délután itthon játszottunk.
Volt mosás is, és a vacsora után nézhettem egy picit a tévét is. De aztán kellett menni aludni, és akkor a Mama mondta, hogy már nem fog jönni a Papa, akit egész délután nagyon vártam (többször kopogtam is az ajtón, ahogy ő szokott, és mondtam, hogy "Papa"). Aztán, mikor a Mama már a szobámban ötlöztetett volna, akkor hallottuk, hogy mégis megjött a Papa, és akkor kiszaladtam elé egy szál zokiniban, mert már nagyon szerettem volna megölelgetni.
Ő is nagyon örült nekem, és aztán ő mondott nekem mesét végül, miután felöltöztem, és így már jó volt elmenni aludni.
No comments:
Post a Comment